Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-14 / 239. szám, hétfő

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 14. Pozsony szuburbanizációja egy rakás problémát teremt - a mindent szabályozó állam most hallgat Elővárosi történet Horvátgurab expolgár- mesterét néhány napja rendőrök védik. Megfe­nyegették. Őt és a család­ját. Miért? Építkezésekért. LOVÁSZ ATTILA A hollywoodi filmek törté­netei a gátlástalan befektetők­ről és a családi telket védő ma­gányos hősökről Szlovákiában valósággá váltak. Csak a hősök hiányoznak majd. Meg a győ­zelem. Mi történt Horvátgurabon? Semmi érdekes - ugyanolyan történet, mint bármelyik, a po­zsonyi szuburbanizációban érintett faluban. Van telek, a fél ország Pozsonyban akar dol­gozni és élni, a bankok üptre osztják a jelzáloghiteleket, a Pozsony környéki falvak meg lakóövezetekre mérnek ki tel­keket. Ezúttal ugyan nem lakó­telepekről, hanem kertvárosra emlékeztető, nem is olcsó házak soráról van szó, de ugyanolyan személytelenek, élettelenek és legalább olyan problémásak, mint a hetvenes évek lakáskul­csokkal a nyakukban lődörgő lakótelepi gyerekeinek világa volt anno. Szofisztikáltabban és még embertelenebb módon. Horvátgurab közel van Po­zsonyhoz, telek is találtatott. Mégis olcsóbb, mint a Slavín alatt. Jött hát a gondolat, épül­jön lakópark. S úgy, ahogyan az lenni szokott, nem a község a beruházó, hanem odaadta a telkeket - gondolom nevetséges áron - valamilyen befektetők­nek. Ók aztán a négyzetméte­renként egy eurós telekből az energetikai infrastruktúra be­húzása után százeurós telkeket csináltak, fölhúzzák a prágaiak által csak vállalkozói barokknak hívott „műremekeket”, elszedik a pénzt, és vége a történetnek. Igen - a befektető számára. Ő vásárolt, fejlesztett, beépített és angolosan távozott a biztos ha­szonnal. A lakónak marad a harmincéves jelzálog. Ha a ház­zal baj van, két év múlva nincs kinél reklamálni, mert az építő cég régen nem létezik, a község meg pusztuljon bele az infra­struktúra fejlesztésébe, amire sokszor nincs is pénz, ugyebár. Merthogy az új lakó évekig nem jelentkezik be állandó lakhely­re, így a személyi jövedelemadó községnekjáró része elmarad, a szemétdíjat kifizeti, de csak a bejelentett személyek után, a többiek szemetét állják a beje­lentett lakók, út nincs, dugó an­nál nagyobb, és a lakosok még csak nem is a helyi iskola fej­adagjához járulnak hozzá, mert a kicsit is pozsonyi iskolába vi­szik. Pazar egy urbanisztikai po­litika, szó se róla, az állam meg, amelyik annyira, de annyira szereti szabályozni lassan a há­lószobáink történéseit is, csöndben mossa a kezét. S mivel az efféle építkezési beruházással nem jár többéves felelősség, nem hosszú távú be­fektető ám az építtető, így biz­tos és kockázatmentes a biznisz. Nem csoda hát, ha gyakran olyan emberek kezében van, akikhez a védelmi pénzeket szedő nyakatlanok meg a pros- tikat futtató kerítők a megfelelő hasonlat. Ha ehhez járul némi csúszópénz a helyi - általában kis fizetésből élő - képviselők­nek, hivatalnokoknak, polgár- mesternek, a kör bezárul, a szlovák valóság regényes törté­neteket teremt. Majd jön az új polgármester, rájön, mindez mekkora nagy szívatás, tenne ellene valamit. De nem lehet. A falunak van fej­lesztési terve, maga hagyta jó­vá, az állam nem segíthet. Egy­két telefon is jöhet még, a pol­gármester élni akar, a nejét sem akarja veszélyeztetni, a gyere­kekre sem lehet 24 órán át vi­gyázni. A polgármester lemond, ő igen - hányán nem! És senki, de az égvilágon senki nem védi ót meg. Az efféle ügyekben a szlovák rendőrség eszköztelen, az ügyészség nem érdekelt, a bí­róságig el sem jutnak a dolgok. Horvátgurab lakmusz. A poli­tika elmaffiásodásáriak és a maffia átpolitizálódásának lak- musza. Ha ezzel sem az állam, sem a rendőrség, sem a helyi la­kosság nem képes semmit ten­ni, akkor üdv a harmincas évek Szicíliájában. A causa nostra (ezúttal latinul) felülírja a rés publicát. így biztos nem lesz él­hető e vidék.- Most dumcsizzunk egy kicsit a megyei választásokról, jó? (Peter Gossónyi rajza) A túlhajszolt nővérek és a jó betegellátás nem egyeztethető össze Kiszolgáltatott helyzet PÉTERFl SZONYA Még nem tudni, hogyan feje­ződik be az ápolónők és szülész­nők magasabb bérért, jobb mun­kafeltételekért folytatott küz­delme. Nem lehet tudni, hogyan folytatják tiltakozó megmozdu­lásaikat, azt meg végképp nem, egységesekmaradnak-e. Ugyan­is a kormány, tisztességesnek alig nevezhető módon, épp az egységes kiállásukat akarja megtorpedózni azzal, hogy csu­pán a minisztérium, illetve a megyék hatáskörébe tartozó kórházakban dolgozó nővérek fizetését emelné. Vagyis mint­egy ezer ápolónőét. A maradék háromezer a munkáltatójától (kis- és nonprofit kórházak, ma­gánrendelők) követeljen jobb fi­zetést. A kormány feltehetően azzal számol, hogy a koncként odavetett néhány euró kikezdi a nővérek egységét, főleg azok inoghatnak meg, akiknek átlag­bére nem éri el az 500 eurót sem. Hiába vagdalkozik az egész­ségügyi miniszter azzal, hogy az ápolónők átlagbére megközelíti a 900 eurót, a kormányhivatal­nál tiltakozók között egy sem akadt, akinek a keresete elérte volna ezt az összeget. Pedig töb­ben egyetemi kórházban dol­goznak, főiskolai végzettséggel rendelkeznek. A kormány érvé­lése, hogy nem emelheti az összes nővér bérét, azért is sán­tít, mert amikor az orvosok fize­téséről volt szó, nem tett különb­séget az állami és a magánorvo­sok között. Apropó, magánorvosok. Ők is hallatták a hangjukat. Azt hang­súlyozzák, rendelőjük bevételé­ből képtelenek magasabb bért adni alkalmazottaiknak, mert az egészségbiztosítóktól kapott pénzből erre nem futja. Eszükbe sem jut megemlíteni azokat a bevételeket, amelyeket a bete­gek készpénzben hagynak a rendelőkben (igazolások, infú­zió, egyéb szolgáltatások). Azon pedig végképp nem le­het csodálkozni, hogy a minisz­térium mélyen hallgat a nővérek munkafeltételeinek javításáról. Mivel indokolná, hogy az uniós országokban ezer betegre 8,7, nálunk viszont csak 5,5 nővér jut? Netán azzal, hogy több ápo­lónő több kiadással járna? Egyet nem lenne szabad elfelejteni: a túlhajszolt nővérek és a jó beteg- ellátás összeegyeztethetetlen. KOMMENTÁR Bűvésztrükkök S1DÓ ZOLTÁN Peter Kažimír pénzügyminiszter valódi varázs­ló. Bűvészkalapjából elképesztő dolgokat va­rázsolt elő: a 2014-es állami költségvetést úgy állította össze, hogy egyszerre csökkentette a társasági adót, emelte a közalkalmazottak és a pedagógusok bérét, s az ideihez képest érez­hetően mérsékelte az államháztartási hiányt. Talán a pénzügyi tárca egy eddig eltitkolt szlovák olajmező­re lelt, amiből finanszírozni tudja az egymásnak ellentmon­dó célkitűzéseket? Bár a Fico-kormány is szeret ábrándozni, azonban ennél földhözragadtabb forrásokból állná a több­letkiadásokat és finanszírozná a kisebb hiányt - egyszerűen új adónemet vezet be, illetve a kőkemény ágazati adókat nem vezeti ki a rendszerből, végezetül az állami érdekeltsé­gű társaságokból az utolsó centet is kipréseli. Ne legyünk ellendrukkerek, hiszen voltaképp a mi pénzünk­ről van szó. Ha bukik a merész terv, meglódul az államadós­ság. Inkább nézzükmeg sorjában, milyen pilléreken nyugszik a formabontónak ígérkező jövő évi költségvetés. A kormány abból indul ki, hogy az idei, stagnálás közeli alig 1 százalék után jövőre a gazdasági növekedés túllépi a 2 százalékot, va­lamelyest mérséklődik a munkanélküliség, a lakossági fo­gyasztás szintén érezhetően nő, a bérfejlesztés élénkíti a ke­reskedelmet, mindez összességében magasabb adóbevétele­ket eredményez. Mindez nem légvár, azonban a nagyobb len­dület attól függ, hogy az eurózóna mennyire talál magára. A jövő évi koncepció legmeglepőbb eleme, az egy százalékpont­tal kisebb társasági adó közel 40 millió eurót hagy a vállala­toknál, ami mindenképpen barátságos lépés a vállalkozói szféra irányába. Azonban a visegrádi régióban a csökkentés után is nálunk a legmagasabb az adókulcs, azaz érdemi válto­zást ez nem eredményez. Új elem az ún. licencdíj, egyfajta iparűzési adó bevezetése, ami az összes, tehát a veszteséges cégeket is érinti. A hozzávetőlegesen évi 1000 euró befizeté- sébőlllOmillió euró feletti bevételre tehet szert az állam­kassza. Martin Filko, a Pénzpolitikai Intézetvezetője szerint nálunk a jogi személyek közel 60 százaléka nem fizet be adót, ami sokszor a kreatív könyvelés, a trükközés következménye, ráadásul az adómorál terén is az uniós lista végén kullogunk. A nyereséges cégek természetesen leírhatják adóbevallásuk­ban ezt a pluszterhet. Mivel új megoldásról van szó, nagyon nehéz kiszámolni, hogy ténylegesen mennyi folyhat be belőle. És most fokozzuk a pénzügyi tárca tűzerejét: minden ígéret ellenére nem vezetik ki az energetikai és távközlési cégeket sújtó ágazati adókat, éppen ellenkezőleg, további három év­vel meghosszabbítják érvényességüket. Az állami társasá­gokból pedig extra osztalékadó címen minden pénzt kisaj­tolnak- nyilvánvaló, hogy ezek csak egyszeri, tartósan nem fenntartható megoldások. A költségvetés Achilles-sarka az államigazgatási szféra kar­csúsításának koncepciója. A hivatalok összevonásából, a szaktárcák jobb gazdálkodásából több mint 300 millió eurót szeretnének megtakarítani. Az államapparátus ellenállása közismert, a hivatalok máris megkezdték az aknamunkát, arról nem is szólva, hogy az állam legkevésbé önmagán ké­pes takarékoskodni. És hoppá, a büdzsé koncepciójában ott szerénykedik egy szám, ami szerint jövőre a közalkalmazot­tak száma 4600-zal nőhet! Vagyis úgy karcsúsítanak, hogy az állományt felhizlalják... Arra pedig ne is vesztegessünk időt, hogyjövőre javítani akarják az adóbehajtás hatékony­ságát. Ezt a mondatot bármelyik korábbi költségvetés-terve­zetben olvashattuk. Összegezve, minden a gazdasági növekedés ütemén, az adóhatékonyság növelésén, az államigazgatás olcsóbbá téte­lének mértékén áll vagy bukik. Ha a felsorolt három pillér közül akár csak az egyik is inogni kezd, bukik a költségvetés. Ha pedig bukik, akkor Szlovákia bukott diákká válik az uni­óban - mivel most először Brüsszel tüzetesen áttekinti a Kažimír-féle koncepciót és annak kivitelezését. Jövő év vé­gén kiderül, átmentünk-e a vizsgán. FIGYELŐ Kifosztott diplomaták A kazah elnök látogatását előkészítő diplomatákat ra­boltak ki fegyveresek Dél-Af- rikában - a történteket az orosz Ria Novosztyi ismer­tette. A kazah küldöttség Jo­hannesburgból tartott az 55 kilométerre fekvő közigaz­gatási fővárosba, Pretoriába, amikor autójuk útját fegyve­resek állták el. A dél-afrikai rendőrség intenzív nyomo­zásba kezdett. A diplomaták nem sérültek meg, a támadás után hazautaztak. Egyelőre nem tudni, hogy a történtek miképpen befolyásolják Nur- szultan Nazarbajev kazah ál­lamfő decemberre tervezett dél-afrikai útját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom