Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-09 / 235. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 9. Vélemény és háttér 7 Az önellátásra való törekvés hiú ábránd, az árát mindig a fogyasztók fizetik meg Poprádi kávé, tátrai tea A külföldi termékek ellen folytatott állami hadjáratok teljességgel feleslegesek. Piacgazdaságban úgyis a fogyasztók szavaznak, ráadásul a politikával ellentétben nem négyévente, hanem naponta akár többször is. GÁL ZSOLT Kifejezetten mókás elfoglaltság a hírműsorok figyelése térségünk országaiban. Például az élelmiszerek kapcsán az derül ki, hogy a hazai áru az többnyire mindenhol kiváló minőségű, ellentétben a külföldről behozott olcsó szeméttel, s ez ellen tenni kell valamit. Az ilyen állítások, ha nem csak egyetlen országon belül vizsgáljuk őket, persze az elemi logika szabályain is megbuknak. Mert ha igazak, akkor vagy minden országban csupa kiváló élelmiszert állítanak elő (de akkor hol termelik az olcsó szemetet), vagy csupa olcsó szemetet gyártanak, de akkor hol marad a sokat emlegetett kiváló hazai minőség. A hazai termékek támogatása persze népszerű és politikailag is kifizetődő tevékenység, de végső soron úgyis a fogyasztók döntenek. E téren a jól működő piacgazdaság a lehető legdemokratikusabb intézményi keret, ahol milliók szavaznak naponta arról, hogy milyen termékeket részesítenek előnyben. A hazai termelés mesterséges állami támogatása leginkább épp a fogyasztókat károsítja meg. Elvileg termelhetnénk szlovák banánt (trópusi melegre fűtött üvegházban), csak nyolcszor drágább lenne a behozottnál, és valószínűleg az íze sem lenne olyan jó. És, hogy védjük a hazai termelőket, 800 százalékos védővámot vethetnénk ki az importbanánra. Annyira abszurd, hogy üyen nincs is? Nos, Japán hasonló vámokkal védi pár százezer hazai rizstermelőjét. Ami jó nekik, és persze rossz 126 millió fogyasztónak, de a példa mutatja, hogy a legabszurdabb politikák is évtizedekig fennmaradhatnak, ha ügyesen leöntik őket kellő vastagságú hazafias mázzal és persze politikai érdek fűződik hozzájuk. Hasonló badarság az önellátásra való törekvés is. Szlovákia sosem lesz élelmiszerekből önellátó. Egy sor növény egySzlovákia több árut ad el külföldre, mint ameny- nyitvesz. Anemzetközi kereskedelemnek egyértelműnyertesei vagyunk. szerűen nem terem meg nálunk, a narancstól kezdve a kakaón át a kávéig. Attól, hogy esetleg itt- csomagolják vagy keverik össze őket, még nem válnak hazai termékké. A kókuszos csoki aligha az. A kedvenc hagyományos szlovák termékem a poprádi kávé, amit legfeljebb az a hazafi tarthat szlováknak, aki jó sok tátrai teát (tömény szesz) fogyasztott. A hazai termékek aránya persze növelhető állami adminisztratív eszközökkel. A kommunizmus alatt például jóval magasabb volt az arányuk, igaz évente háromszor lehetett narancsot kapni, jó hosszú sorban állás után. Meg nem volt annyi Coca Cola sem, amely mára szlovákabb termék, mint sok hazai bor, amely nem sok hazai szőlőt látott. Röviden, a helyzet kicsit bonyolultabb annál, ahogy gyakran beállítják. Az viszont tény, hogy Szlovákia több árut ad el külföldre, mint amennyit vesz onnan. A nemzetközi kereskedelemnek ezért egyértelmű nyertesei vagyunk. Ettől persze még bárki szavazhat bármilyen termékre, amikor a szavazópulthoz járul, és éppen ez a szép. A változatosság inkább gyönyörködtet, szerintem. A szerző a Comenius Egyetem Politológia T anszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- A szlovákiai magyarok címerállata szerintem lehetne a cserebugár. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR A törvény illata LOVÁSZ ATTILA A törvénynek nincs íze, illata, a törvény az törvény - ezt mondja Ľubomír Jahnátek. Az a miniszter, akinél egyszerűen nem kérdéses, hogy családi bizniszt csinált tárcájából. Tisztelettel jelentjük a remélhetően már nem sokáig kormánytagnak: a törvénynek igenis van íze és illata. Nem csak betűje van, hanem szelleme is. De ehhez ismerni kellene az ethosz fogalmát. Jahnátek családi kapcsolatai valóban nem érnek annyit, hogy további papír- és nyomdafestékköltségek árán bizonygassuk, ami az első pillanattól világos, a megoldás pedig minimum a lemondás. Nem azért, mert törvényt sértett volna - bár ez is kiderülhet még-, hanem azért, mert cinikusan beleröhög a választók képébe, és ez akkor is bűn, ha a választói nagykanállal eszik, amit mond, és mindent megbocsátanak neki. Sőt, ez esetben még nagyobb az általa elkövetett bűn, mert hatalmat tájékozatlanságra és a közügyek iránti érdektelenségre építeni nemcsak csúnya kitolás, hanem a jövendő nemzedékek tisztességes életének megakadályozása. Ugye, nem is kell különösebb szociológiai, statisztikai, vagy akár pszichológiai műveltség, hogy megértsük, kicsi hazánkban a tolvajok, ügyeskedők, valamennyiünket meglopok miért szerepelnek celeblistákon, s miért állnak a társadalmi elismertség csúcsain. Mert mit lát a gyalogpolgár? Ha nem lopsz, amikor lehetőséged van rá, hülye vagy, mert magadat lopod meg. Ha kulizol, hogy netán a középosztályban, vagy a magasabb középosztályban érezhesd magad, te vagy a hülye, mert az ügyesebbje teniszezik vagy sörözget, amikor te még húzod az igát. Ha az általad végzett munka rendben van, ha a rád bízott közpénzt nem tekinted prédának, senki, de senki nem veregeti meg a válladat. Ezt látja az egyszeri polgár, s az evolúció átírhatatlan szabályai szerint alkalmazkodik a környezethez. Cinikus, önző lesz, szolidaritása a minimumra csökken, együttérzése nulla, s minden döntését kizárólagos érdekeinek veti alá. Egyszerűbb és érthetőbb nyelvre fordítva: ha majd Jahnátek miniszter megöregszik, és esetleg majd egyszer egyedül, ismeretlen bácsiként utazik a villamoson, ahol suhancok szedik ki zsebéből az értékeit, jobb esetben leköpdösik, rosz- szabb esetben lerúgják a veséjét, nem fogja érteni, vajon honnan ez az agresszivitás? Hol tanulták ezt a kölykök? S talán akkor majd eszébe jut, bár kétlem, hogy valaha a társadalmi elithez tartozott és példát mutatott. Ő és sok-sok olyan társa, akinek a politika a meggazdagodás és a cinikus hatalomgyakorlás színtere volt. Lehet ma pöffeszkedve hatalmat gyakorolni, de annak ára van. Lehet, hogy ezt az árat nem Jahnátek fizeti meg, de a társadalom biztosan. Közügyeket irányítani nem uralkodás, hanem szolgálat. Tudom, naiv frázis. De olyan országokban, ahol a hatalom csak a csókosokról, urambátyámviszonyokról, pénzről, kontra- szelektív karrierekről szól, a társadalom lassan, de biztosan elszegényedik, kilátástalanságában agresszívvé válik. És az üyen ország csak nagyon lassan, újabh generációkat feláldozva válhat élhető hellyé. A szegénység, a kilátástalanság, a vele járó kosz és rendezetlenség pedig bűzlik. Közszolgaként identitásválságban szenvedő hatalmas uraimék, nos, ez a törvény illata, íze. Vagy inkább az önökjogértelmezésének orrfacsaró bűze. A mindössze 4500 fős olasz szigetecskére három év alatt 85 ezer menekült érkezett Lampedusa, az afrikai bevándorlók kapuja MTl-HÁTTÉR Lampedusa kis szigete, amelynek közelében majdnem 360 ember halt meg múlt héten egy hajótörésben, az elmúlt évükben afrikai bevándorlók „kapuja” lett Európa felé, akik az életük kockáztatásával próbálnak meg áthajózni a Földközi-tengeren. A mindössze 20 négyzetkilométeres sziget közelebb fekszik az észak-afrikai partokhoz, mint Szicíliához. 2011-ben, az „arab tavasz” idején 47 650 bevándorló árasztotta el a parányi olasz szigetet, fele részben fekete-afrikaiak, közöttük Líbiában élő, a háború elől elmenekült szomáliaiak és etiópok, a többiek pedig Tunéziából érkezett bevándorlók voltak. Többségük lélekvesztőkön, ki- vénhedt halászbárkákon vagy túlterhelt gumicsónakokon érkezett, gyakran víz és élelem nélkül megtett többnapos út után. A bevándorlók számára a mindössze 4500 - főként halászatból és idegenforgalomból élő - ember lakta sziget csupán annyi perspektívát kínál, hogy olasz - azaz európai - földre tehetik lábukat. Azt remélik, hogy menedékkérelmet adhatnak be, és egyeseknek sikerül feketén munkát vállalni, vagy továbbutazni más európai országba. Lampedusán a múltban egy Azonosítási és Kiutasítási Központ nevű hivatal működött, amely helyben vizsgálta meg a bevándorlók kérelmeit, és rövid úton kiutasíthatta a szigetről, azt aki nem felelt meg a menedékjog feltételeinek. Ezt az intézményt egy 250 ágyas befogadó központtá alakították át. A bevándorlókat ezután kompon szállítják tovább vagy adminisztratív fogva tartó központokba - ahonnan kitoloncolták és hazaszállították őket -, vagy pedig menekültek számára fenntartott központokba. Olaszország egyezményt írt alá az új líbiai és tunéziai hatóságokkal az illegális bevándorlás hatékonyabb visszaszorítása érdekében, őmaszádokat is szállított a két ország parti őrségének és részt vett a legénység kiképzésében. 2012-ben - az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) adatai szerint - a bevándorlók száma csökkent, „csak” 13 200-an érkeztek az olasz partokra. 2013-ban azonban ismét megindult az áradat: 25 ezer bevándorló és menekült érkezett az év eleje óta Angelino Al- fano belügyminiszter szerint. Az UNHCR szerint 2013 első felében 40, Észak-Afrikából Olaszországba induló bevándorló haláláról tudnak, 2012- ben 500-an fulladtak bele a tengerbe. Az elmúlt 25 évben 20 ezer vesztek a tengerbe Lampedusa közelében. Ferenc pápa július 8-án Lampedusát választotta pápasága első olaszországi utazásának célpontjául. Ezen a látogatáson a katolikus egyházfő „a globalizációt és a közömbösséget” bírálta. Most ismét megszólalt „a sokadik hajótörés áldozatai” miatt. „Szégyen” - mondta. FIGYELŐ „Cigány” helyett „magyaros” Nem használják többé a cigánypecsenye elnevezést a németországi Hannoverben az önkormányzati fenntartású étkezdékben. A Forum für Sinti und Roma (Fórum a szintikért és romákért) egyesület eredetileg a cigánymártás (Zigeunersauce) kifejezés ellen tiltakozott a csípős szósz gyártóinál. Arra hivatkozott, hogy a négercsók kifejezést sem használják már, a cigánymártás pedig ugyanúgy rasszista. Pikáns mártás vagy paprikamártás nevet javasoltak. A cégeket képviselő szövetség viszont közölte: a cigánymártás elnevezést több mint 100 éve használják, és nincs benne semmi kivetnivaló. A város viszont úgy döntött, hogy az önkormányzati menzákon a cigánypecsenye helyett a magyaros- vagy pusztai pecsenye elnevezést használják - írta a Hannoversche Allgemeine Zeitung. A németországi roma közösségeket összefogó központi tanács viszont nem támogatta a hannoveri egyesület törekvését. - Az olyan elnevezéseknél, mint a cigánypecsenye vagy a cigánymártás, nincs értelme felcserélni a cigány szót, hiszen így csak nevetségessé válna a küzdelem a romák hátrányos megkülönböztetése és az őket sújtó rasszizmus ellen - mutatott rá a romák központi tanácsa. (MTI)