Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-05 / 232. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 5. Szombati vendég 9 Frenák Pál: „Fia valami őszinte, az igenis hat a közönségre, még ha az először találkozik is egy új kifejezési formára épülő darabbal..." Érzelmi labirintusokba csalogatta kassai táncosait Új közegben, új táncosokkal dolgozott az elmúlt hetekben Frenák Pál, a nemzetközi hírű, Párizsban élő magyar koreográfus. Saját társulata Romániában vendégszerepeit, amikor ő a kassai Állami Színház balettegyüttesével létrehozta új darabját, a Chaoticát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Andrej Szuhanov, az együttes igazgatója hívta meg Kassára, aki az InTimE láttán úgy érezte: táncosainak épp ilyen karizmatikus alkotóra van szükségük, akinek stílusa összetéveszthetetlen, mozgásnyelve egyedi, többhetes jelenléte pedig inspirálóan hat nemzetközi csapatára. Pozsonyban találkoztak először. Andrej Szuhanov akkor még a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttesének az élén állt. Ő hozta el az itteni közönségnek a Frenák Társulat két darabját. Emlékszem a pozsonyi vendégszereplésünkre. Kirobba- nóan jól fogadott bennünket a közönség. Felállva tapsoltak az előadás végén. Őszinte leszek: nagyon meg voltam lepődve. De ez igazolt is engem. Pontosabban azt, hogy ha valami őszinte, akkor az igenis hat a közönségre. Még akkor is, ha az először lát üyen kifejezési formával megalkotott darabot. Az InTimE azóta is útlevél a kezében. Mint bármelyik más darabom. Igen. Végül is az InTimE vitt el Kassára is. Valahogy lebontja a határokat. Beszélünk világokról, országokról, kultúrákról... én azt veszem észre, hogy ha a nyers őszinteség megjelenik egy művészi munkában, akkor nincsenek határok. Egyre inkább ezt tapasztalom. Bármelyik előadásom megy a világba, elfogadják. Japánban is ez történt. Vagy ahol a legjobban féltem: Isztambulban, Ankarában. Amikor a nemiségről beszélünk, nem egyértelmű, hogy miképpen reagálnak a nézők. A török közönség a Fiúkat is elfogadta. ’ Pedig az iszlám ott is nagyon erős. A vágyaknak azonban a vallás sem tud gátat szabni. Az elutasítás a legnagyobb kötődés. Kassa új terület volt számomra, amelyet meg kellett hódítanom. Oroszországban, Jekatyerin- burgban sem járt előttem kortárs koreográfus. Velem dolgozták meg a közönséget, utánam aztán már hívtak mást. De tizenöt évvel ezelőtt tőlem kapták az első kortárs művet. Ott is hasonló volt a helyzet, mint Kassán. Nagyon erős, klasszikus irányzatú társulatnak tanítottam be új kreációt. És nagyon érdekes, hogy a közönség is nyitott volt. A kassai társulat fantasztikus adottságokkal rendelkezik. Nagyon igényes táncosok. Nekik sem lehet beadni, hogy: fordulj egyet jobbra, majd balra, és verd be a fejed a falba. Ha nem használod ki a technikai kapacitásukat, lelki és szellemi igényeiket, nincs esélyed köztük. Intellektuálisan is vannak elvárásaik. Nem vesznek be bármit. A semmit nem kérik csak azon a címen, hogy kortárs. Andrej nyilván látta, észrevette, hogy én a klasszikus formákat hogyan bontom le, és hogyan építek abból új dolgokat. Ezt nem sokan csinálják, és nem sokan tudnak ezzel mit kezdeni. Én el tudom érni, hogy az ilyen klasszikus alapképzettségű táncosoktól megkapjam a natu- rálisabb, lebontottabb formákat. Kihasználom az ő remek adottságaikat. Köztudott: néha rombolni kell ahhoz, hogy építhess. Hány lépést tett a kassai táncosok felé, miután eldöntötte, hogy kik lesznek azok, akik bekerülnek a Chaoticába. Én ezzel a társulattal tényleg úgy voltam, hogy akiből meg- éreztem a nyitottságot felém, azt beválasztottam. A nyitottság alatt természetesen nem arra gondolok, hogy frontálisan a nyakamba kellett ugraniuk. Nekem elég, ha látom a lehetőséget valakiben. Részt is vesz szinte mindenki az előadásban. Ennyi táncossal én még nem dolgoztam. Úgy látszik, mindenkiben megbirizgáltam valamit. Csak azzal nem tudok mit kezdem, aki keményen lezárja magát, akivel nem jön létre egyfajta dialógus. Nem is kell, hogy beszéljen hozzám. Elég egy tekintet, egy helyzet, ahogy egymásra nézünk. Nekem az nagyon sokat számít. Én azt is észreveszem, ahogy egymást'figyelik a táncosok. Hogy kíváncsian nézik, hogyan dolgozik a másik. Abból is nagyon sokat hasznosítok. Megpiszkáltam, megkapargattam én Kassán is mindenkit, aztán elengedtem a fantáziámat, és megláttam, ki mire képes, hogy ketten vagyunk egyek, és érezzük egymást lelkileg. Ezek megfigyelések, érzékelések, hiszen nem beszélek szlovákul, sőt oroszul és angolul sem annyira. Az első nekifutás sosem könnyű. A megszokottól, a rutintól nehéz megszabadulni. Én hiába akarom, amíg a másik nem akarja. A partnerkapcsolat is ilyen. Hiába mondja nekem valaki, hogy szeretlek. Amíg nem érzem, nem hiszem. És ne mondja, hanem bizonyítsa. Érzelmi vagy gondolati síkon mutat nagyobb rokonságot korábbi alkotása, a Káosz és a legfrissebb műve, a Chaotica? Ez is játék, meg az is. De nincs ikerkapcsolat a két előadás között. A filozófiájuk közös. Most is az „egymásból, egymásba” elve érvényesül, de a Chaotica nem annyira direkt, mint a Káosz. Kifinomultabb. Mielőtt dolgozni kezdtünk volna Kassán, párszor megnéztem a táncosokat. Nem győztem ámuldozni, hogy mennyi kiváló lehetőség! A darab olyan, hogy eleinte nem is lehet tudni, ki milyen kapcsolatban van a másikkal, vagy milyen relációba lép egy szóló az előtte való duóval. Végül is ez egy kaotikus rendszer. Néha logikával, néha logikátlanul. Egységében aztán mégis megérti a közönség, hogy minden összeér valahol. Hatalmas káosz az életünk. Ha valaki beengedi magát ebbe az érzelmi sűrűbe, akkor a legnagyobb perfekciókhoz is el tud jutni. A nagy találkozásaim például mindig akkor születtek, amikor egyáltalán nem vártam. Kassára sem programoztam be semmit. Készültem a darabra, aztán mégis mindent eldobtam, amit kitaláltam. Azt mondtam, majd ott, helyben. És örülök, hogy így döntöttem, bár ez a nehezebb megoldás. Bizonyos dolgokban persze mindig ismétlem magam, hozzányúlok a saját anyagrendszeremhez, de senkire nem húzok rá Semmit. Összekötök, egybeolvasztok bizonyos érzelmeket. Minden a táncosokból születik meg. Hagyom, hogy inspiráljanak. Temesváron pár évvel ezelőtt tizenhárom színésszel dolgoztam, Japánban húsz táncossal. De huszonöttel, mint Kassán, még soha. Ez most óriási kihívás volt. Megalkotni valamit olyan táncosokkal, akik nagyon erős rendszerben vannak. Ha nem éreztem volna őket közel magamhoz, el sem vállalom a darabot. Én tudok nemet mondani. Engem a pénzzel nem lehet megfogni. Ha nem itt keresem meg, akkor máshol, vagy egyáltalán nem keresem meg és kész. Nekem kell a rezonancia. A legelején azonban még nem lehetek biztos semmiben. Az első napokban Kassán is csak érzéseim, sejtéseim voltak, hogy jól döntöttem. Mennyi konkrétum fogalmazható meg a Chaoticával? Hangulatokat, érzelmi fogódzókat kap a néző. Tartalmat nem tudok mesélni. Az engem nem is érdekel. Annál sokkal többet akarok. Behozni egy-két emlékképet. Mély vízbe ugrik, aki velem tart, de ott legalább felszínre tud jönni, mert a sekély vízben vége. Az emberi kapcsolatrendszernél, az érzelmi labirintusnál semmi sem izgalmasabb. Nem igaz, hogy ez nem tud elérni a közönséghez. A Chaoticában még kevesebb kapaszkodó van, műit a Hymenben. De ne ítélkezzünk, ne becsüljük le a közönséget. A Tricks and Tracksnál is újak voltunk a nézőknek. Kassán a saját társulatától kapott valami újat a város. Hogy magasan a léc, amelyet a nézőknek át kell ugraniuk? Nem baj. Letisztult érzelmeket közvetít a társulat nagyon őszintén, ennél több mi lehet? Nekem is nagyot kellett ugranom, hogy egy ilyen előadás létrejöjjön. Nem léphettem vissza. Az együttessel szemben sem lehettek kisebb elvárásaim csak azért, mert először dolgoztak velem. Kölcsönösen hatottunk egymásra. Ők is lendítettek rajtam. Legjobb táncosát, Nelson Reguerát is vitte magával Kassára. Ő volt az asszisztensem, az alkotótársam. Rengeteg ötlettel szolgált. Azt szeretem benne, hogy úgy alkot, hogy nem is tud róla. Ő még nem akar koreográfus lenni. En sem akartam soha az lenni, egyszer csak az lettem. Nelson produktív alkotó, és ezzel a munkával is sokat fejlődött. Az InTimE-ban is sok minden tőle jött. De a Chaotica nem rólam és nem Nelsonról szól, hanem a kassai táncosokról. Ez Nelsonnak is megújulási lehetőség volt, ami még jobban megnyitotta az ő kreatív személyiségét. Egységében kell átlátni, mit akarunk létrehozni. Személyiségekből, kreatív tudásból kiindulva kell eljutni a belső tartalomig. Én vagyok a polip teste, Nelson csápjai pedig együtt mozognak az enyéimmel. Ha kreálok valamit, a részleteket már rá merem bízni. Óriási minőség, hogy nem akar más lenni, mint ami. Nem kell vele megbeszélnem a lényeget. Érti. Érzi. Egyértelmű számára. Gyorsan felméri, kiből mit lehet kihozni. Nelsonito, mi lesz velem nélküled? - kérdeztem tőle, amikor elment pár napra. „Sajnos egyedül is tudsz majd kreálni” - felelte. De együtt jobb, mondtam, mert valóban így érzem. Azt viszont, hogy üyen tisztán lát, külön megköszöntem neki. Azt is becsülöm benne, hogy nem értékeli túl magát. A társulat is élvezte a jelenlétét, a higgadtságát, egyszerűségét. Én sem képzelem, hogy mindent tudok. Kísérleteztünk, kerestünk, kutattunk a többiekkel együtt. Van olyan táncos a kassai együttesben, akivel szívesen dolgozna akár a saját társulatában is? Elég sokan vannak, akikkel folytatni tudnám a munkát. Más az attitűdjük. Nálam már vannak, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak. Kassán érettebb művészekkel dolgoztam, mint általában az én táncosaim. Nagyon messzire el tudnék menni velük. Szabad vagyok, nincs szükségem pozícióra, de szívesen tennék eleget újabb meghívásnak. Engem csak a szenvedély és a hit kötelez le, más nem. Korábbi darabjának, a Fiúknak új szereplője lesz decemberben. Ki ő, mi tudható róla? Leonardo Maietto nagyon érdekes személyiség. Akrobata is, nemcsak táncos. Párizsban, a legrangosabb európai táncközpontban figyeltem fel rá. Elment előttem. Elég volt látni, nem kérdeztem tőle semmit. Izgalmas a színpadi lénye is. Kíváncsian várom, egyéniségével mit tesz majd hozzá a darabhoz. Egykori táncosa, Gergely Attila zenei munkatársként volt jelen Kassán. Nem sajnálja, hogy ekkorát váltott? Attila még mindig tehetséges táncos. Pontosan tudja, müyen hangzatokra van szükségem, mert érzi, hol kell a táncosnak plusz energiát sugározni a zenével. Nagyon jó impulzusokat ad. Beleéli magát minden szólóba, duóba, trióba, és valami egészen mást kínál, mint a zeneszerzők többsége. Minden annyira működűt nála! Azonnal beletrafál a lényegbe. Saját társulatának mikorra tervez új bemutatót? Tavasszal szeretném elkészíteni a Tricks and Tracks mai változatát. Alapjaiban megtartanám a koncepciót, a koreográfia viszont új megfogalmazást nyerne. Kassával kezdtük az interjút, záijuk is hát azzal. Ha azt mondom: Márai... ... akkor A gyertyák csonkig égnek. De mondok még valamit. A nagyapám innen származik. A testvérei révén még lehetnek is kassai rokonaink. A nővérem szólt is, hogy nézzek utána. Tegnapelőtt az édesanyám is tudatosította bennem, hogy a családi gyökereink egészen Kassáig nyúlnak. Szerintem a sors akarta, hogy végre Kassára is eljussak. „Ott a véred!” - mondta anyám. Sajnálom, hogy eddig nem volt időm a származásommal, a családfánkkal foglalkozni. Nyolc gyerek... annyira a nyomorból jöttem fel, annyi mindenért kellett meg- küzdenem, és ahogy elmentem Magyarországról, Párizsban teljesen más ritmusban indult be az életem. Fura érzés szembenézni a ténnyel, hogy oda sodort az élet, ahonnan a nagyapám elindult. Ha mélyen belegondolok. .. most én teremtek gyökereket magamnak.
