Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-27 / 225. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 27. Kertészkedő 9 Levelei az ősz folyamán gyakran bronzos, bíboros árnyalatot kapnak (Fotó: képarchívum’ Viszonylag könnyen nevelhető, mutatós díszfa narancspiros, csüngő bogyós terméssel Őszi hangulat madárberkenyével Sokféle hiedelem által övezett díszfánk a ma­dárberkenye (Sorbus aucuparia), melyet sok helyütt a természetfelet­ti erőkkel társítottak. FELDOLGOZÁS A Brit-szigeteken például úgy tartották, hogy a madárber­kenye, távol tartja a boszorká­nyokat, s megvéd az ártó szán­dékoktól. A madárberkenye a rózsafélék családjába tartozó kisebb termetű fa, mely Európa jelentős részén őshonos. Sza­bálytalan, nyitott koronát fej­lesztő lombhullató fa, melynek (Fotó: képarchívum) fehér virágai lapos bogemyőben nyílnak a kora nyár folyamán. A virágokat a késő nyár, illetve az ősz során narancspiros, csüngő bogyós termések követik, me­lyek éretten ehetőek. Termései igen savanykásak, de kiváló dzsem készíthető belőlük. E viszonylag karcsú termetű fa gyakran több törzset is fej­leszt, de megfelelő metszéssel könnyen nevelhető egytörzsű fának is. A növény mutatós lombját páratlanul szárnyasán összetett levelek adják. Erősen osztott leveleinek és nyitott ko­ronájának köszönhetően lomb­ja viszonylag sok fényt enged át, így fényigényesebb növé­nyeket is telepíthetünk alá. Le­velei az ősz folyamán általában bronzos, bíboros árnyalatot kapnak. Végső magassága kb. 8-15 méter. Gondozása Aránylag könnyen nevelhető díszfa, mely a városi szennye­zett levegőt is elviseli. Kedve­li a közepesen tápanyagdús, nyirkos talajt, a napos, félár­nyékos fekvést. Metszést az elhalt, illetve beteg hajtások el­távolításán kívül nem igényel. Időnként megtámadhatják a levéltetvek és a gubacsatkák, és veszélyezteti a tűzelhalás is. Magvetéssel vagy zölddug­vánnyal szaporítható. (Bien) Ökörszemnyi madárka óriási „munkabírással" Zenélő kert SOROZAT Reggelente rigófüttyre, ma­dárcsicsergésre ébredni, csivite- lést, csirregést hallgatni az esti órákban - a kert zenéje semmi máshoz nem hasonlítható él­ményt nyújt a családnak. A parányi őszapó Európai madár, az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegy­vidékeit. Nálunk rendszeres, gyakori fészkelő. A Kárpát-me­dencében két alfaja honos: a tulajdonképpeni északi őszapó és az európai őszapó (közép­európai őszapó). Ökörszemnyi, igen hosszú farkú, piciny csőrű, kerek fejű madárka; feje fehér, emlékez­tet a galambősz apókára, innen az őszapó neve; hosszú, ékalak­ra végződő farka után rudas­nak is nevezik, de néhol farkas cinkének is hívják. Igazi cinkeféle, amely soha­sem pihen, hajnalhasadtától alkonyaiig izeg-mozog, bujkál, keres; a hajlékony ágakon ak­robatikus gyakorlatokat végez. Nincs kedvesebb látvány annál, mint amikor egy csapatba ve­rődik a cinkékkel, csúszkákkal, egy-egy tarka harkállyal, és sorban pásztázzák az erdőt: vé­gigkutatják a fákat a törzs kér­gétől a legvékonyabb ágacska csúcsáig. Az őszapó talán a leg­ügyesebb közöttük, mert köny- nyű a teste, s a legvékonyabb ág is csak meghajlik, nem törik el alatta, s hosszú farkával úgy egyensúlyoz, mint a kötéltáncos a rúdjával. Fészke igazi remekmű, göm­bölyű, nagy gonddal építi, a legfinomabb száraz mohából, zuzmóból, nyárfa és más növé­nyek gyapjából. Fészekalja ki­lenc, néha tizenkét apró tojás­ból áll. A fehér, vörös pettyes tojásokat a kis pár felváltva, 14 nap alatt költi ki, és együtt is táplálják a fiókákat, ágacs­kákról, rügy mögül, függve és himbálódzva, nagy munkával keresik a pici falatokat. Meg­ható látni, amint a tizenkét apró fióka egy lenge ágon szo­rosan egymás mellett kuporog, és a kicsike szülők, sohasem lankadva, folyton hívogatva, felváltva jönnek-mennek; szép sorjában etetik fiaikat. (Tan­könyvtár) Páratlanul szorgalmas, hasznos kis madár (Fotó: képarchívum Színpompás, ám fagyérzékeny dísznövény, ami ágyások szegélyén és szoliterként is használható Hogyan teleltessük a késő őszig virágzó dáliákat? A hét időszerű tennivalói az örökzöldek körül Fenyőfélék és társaik ÖSSZEFOGLALÓ Ez az amerikai kontinensen, pontosabban Mexikóban ős­honos gumós évelő, ma már szinte az egész világon elter­jedt. Igen népszerű, amihez hozzájárul virágainak páratlan szín- és formagazdagsága, s az is, hogy ez a fagyérzékeny dísz­növény sokrétűen használható fel a kertekben. A magasabb változatok hosz- szú szárú virágai vágott virág­ként is jól mutatnak, a belőlük kötött csokrok pedig ősszel igazán egyedi hangulatot köl­csönöznek a lakás bármely zugának. Nevelésénél többlet feladatot jelent a gumók felsze­dése és téli tárolása, azonban a virágok szépsége és vitalitása kárpótol bennünket ezért a kis munkáért. Változatos szépségek A nyáron virágzó törpe faj­ták jól mutatnak szegélyként, egynyári ágyások díszeként. A magasabb, ősszel virágzó fajtákból már 1-2 tő is impo­záns látványt nyújt, a virágok átmérője akár a 13-15 cm-t is elérheti. Az 1-1,2 m magasra megnövő változatokat érde­mes kikarózni - dús levélzetük Ezek a különleges szépségek a kéken kívül minden színben megtalálhatók (Fotó: képarchívum) idővel eltakarja a támasztékot. Ezek a különleges szépségek a kéken kívül minden színben megtalálhatók, s nem igényel­nek túl sok gondoskodást. For­ma és szín tekintetében óriási a választék, bátran válogatha­tunk a pompon-, kaktusz-, szellőrózsa-, esetleg a tündér- rózsa-formájúak közül épp úgy, mint a középzöld vagy a bíboros, bronzos levélzettel rendelkező fajták tárházából. Ha hűvösebbre fordul az idő A fagyok közeledtével a gyökérgumókat lehetőleg ásóvillával ki kell emelni a földből, és a szárukat vissza kell vágni 5-10 centiméte­resre. Ha az esős idő miatt a dália gyökérgumói sárosak, nedvesek, szárítsuk fagymen­tes, szellős helyen legalább egy napon át, mielőtt száraz' homokba vagy tőzegbe ágyaz­nánk. Az így elhelyezett gu­mókat a következő tavaszig száraz, hűvös helyen, 5-8 fokos hőmérsékleten teleltet­hetjük át, a jövőbeni virágzás reményében. (Botanikaland) ÖSSZEFOGLALÓ Az őszi munkák mindig is fontosak a kertben. Szeptem­ber és október az ültetések és a télre való felkészülés időszaka, amikor az örökzöldekről sem szabad megfeledkeznünk. Lás­suk, milyen teendőink akadnak ebben az időszakban az örök­zöld növények körében. ♦ Konténeres és földlabdás nö­vényeket egyaránt ültethetünk. ♦ Most van a fenyőfélék átülte­tésének ideje. + Ültetés után támasszuk meg karóval a facsemetéket. ♦ Átültethetjük az évelőket és a díszfüveket, elvégezhetjük a tőosztást. ♦ Az elvadult, formátlanná vált ágyásokat és növénycsoporto­kat újítsuk fel. + Kéregmulccsal fedjük a ta­lajt. + Száraz időben öntözzünk. ♦ Készítsük elő az érzékeny nö­vények fagyvédő anyagait. Sze­rezzünk be pl. fenyőgallyakat. ♦ Még elvégezhetjük az örök­zöld cserjefajok dugványozá­sát. + Az egynyári virágok helyére ültessünk télálló évelőket. ♦ Az érzékeny cserepes örök­zöldeket vigyük a teleltető he­lyiségbe. (szépzöld) A fenyők ültetésére is alkalmas most az idő (Fotó: képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom