Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-23 / 221. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 23. Sport 15 Forma-1, Szingapúri Nagydíj: már nem az a kérdés, ki lesz a világbajnok, hanem az, hogy mikor Vettel Szingapúrban is simán nyert A mindig nagyon izzasztó és mindig nagyon hosszú Szingapúri Nagydíjjal folytatódott az idei Forma-l-es autós világbajnoki sorozat, ahol a címvédő Sebastian Vettel (Red Bull) egy újabb sima győzelmet könyvelhetett el. GYÖRGY NORBERT A dobogó második fokára a hatalmasat alakító Fernando Alonso (Ferrari) állhatott fel, míg a harmadik helyre a 13. rajtkockából induló Kimi Ráikkönen (Lotus) futott be. Ami azt illeti, ez utóbbi teljesítmény sem volt piskóta, de úgy tűnik, Vettel és Red Bull egyre inkább más dimenzióban versenyeznek. S bár hat futam még hátra van, a bajnokság gyakorlatilag eldőlt. A sötét múlt Szingapúrról sportügyekkel kapcsolatban mostanság mindenkinek a fogadási maffia jut eszébe, aztán sokáig semmi, végül előbb vagy utóbb azért csak akad valaki, akinek beugrik, hogy 2008-ban itt lett megrendezve a Forma-1 történetének első villanyfényes, éjszakai futama. A sors iróniája, hogy az a verseny is el lett csalva, viszont azt az eredményt nem a „szindikátus” rendelte meg (bár sosem lehet tudni), hanem egy Flavio Briatore nevű, minden hájjal megkent csapatfőnök, aki attól sem riadt vissza, hogy Alonso érdekében a kolléga Nelsinho Piquet-t (a „kis Piké”) Renault-ostól meg mindenestől a megfelelő pillanatban (hatalmi szóval) felkenes- se a falra. A hazárd manővert siker koronázta, a biztonsági autós szakasz után Alonso megnyerte a futamot egy olyan kocsival, amellyel amúgy nem lett volna esélye. A turpisságra persze később fény derült, de a balhét igazából mindenki megúszta: Piquet-vel vádalkut kötöttek, Alonsót tisztázták, Briatorének pedig távoznia kellett ugyan az Fl-ből, de a büntetését később egy polgári bírósági eljárás során törölték. Steril és uncsi Most, 2013-ban ott tartunk, hogy Fernando Alonsónak ezúttal sincs olyan versenygépe, amellyel bajnoki címet szerezhetne, sőt, az utóbbi hónapokban már a futamgyőzelem lehetősége sem igen adott a számára, s félő, hogy a spanyolon már egy hasonló „bevállalós megoldás” sem segítene (Mássá például, miután megtudta, hogy menesztették a Ferraritól, kerek perec kijelentette, hogy nem segíti tovább Alonsót). Nem vagyok a csalás híve, természetesen, és Briatorét sem akarom mentegetni (már a Be- nettonos-Schumacheres érában sem kedveltem, amit csinál), csak valahogy a jelenlegi Forma-1-ből mintha hiányoznának az efféle romantikus, kicsit gátlástalan ködlovagok (bár lehet, hogy ott vannak, csak jobb a PR-juk): mert itt most minden nagyon professzionálisnak, kiszámíthatónak és transzparensnek tűnik. Ergo: kicsit sterilnek és uncsi- nak. S a végén persze mindig Vettelnyer... Vettel 33. győzelme Ami a futamot illeti: Alonso a hetedikről rajtolt egy nagyot, és jött fel a harmadik helyre, Romain Grosjean sokáig nagyon jól tartotta magát, de a Lotus nem bírta, Ráikkönen hátfájósan a semmiből csinált dobogót (s nem utolsó sorban talán az év előzését hajtotta végre Buttonnal szemben), és ami a biztonsági autót illeti, folytatódott a szingapúri tradíció (most az ausztrál Daniel Ricciardo csapta oda az autóját - lehet, hogy már a jövő évi Red Bullon járt az esze). Ja, és a lényeg: Sebastian Vettel az első rajtkockából indulva az élre állt, villámgyorsan elhúzott a többiektől, végül simán nyert. Ugyanúgy, mint a nyár végén Spában, ugyanúgy, mint kéthete Monzában. Ez volt idei hetedik, pályafutásának harmincharmadik győzelme, s az újabb, immáron negyedik bajnoki cím csak karnyújtásnyira van. Bók a fütyülés? Vettelt a dobogón megint kifütyülték, de a német pilóta nem zavartatta magát: „Egyesek szeretik, amit csinálunk, míg mások nem. Én bóknak fogom fel a füttyszót, mivel féltékenyek arra, hogy nyerünk, és ezért csinálják. Nagyon sok Red Buli-rajongó is volt a pályán. Sok ausztrál volt itt, akik többnyire Markot támogatták, de leginkább a csapatnak szurkoltak. Nem éri meg, hogy sokat gondolkodjak ezen. Nyertünk, és erre nagyon büszkék lehetünk.” Hat futam van még hátra, Vettel 60 ponttal vezet Alonso előtt, ami azt jelenti, hogy már nem az a kérdés, hogy Seb az idén is világbajnok lesz-e, hanem az, hogy mikor. Az utóbbi napok legnagyobb Fl-es híre természetesen Ráikkönen Ferraris igazolása volt. Ezzel kapcsolatban összeírtak már mindent és mindenfélét, tehát nem fogjuk itt tovább szaporítani a szót. Illetve egy kommentet a sok közül azért idebiggyesztenék: „Hagyjuk a fenébe az idei szezont, adjuk oda Vettelnek a bajnoki címet, s már most, ősszel kezdjük el a 2014-es évadot.” Hát, valahogy így. SZINGAPÚRI NAGYDÍJ 1. Sebastian Vettel (német, Red Bull) 2. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari) 3. Kimi Ráikkönen (finn, Lotus) AZ ÖSSZETETT PONTVERSENY ÁLLÁSA Pilóták: 1. Sebastian Vettel (német, Red Bull) 247 2. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari) 187 3. Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 151 Csapatok: 1. Red Bull 377 pont 2. Ferrari 274 pont 3. Mercedes 267 pont Csapatidőfutam Velitsék megvédték vb-címüket Firenze. A szlovák Peter Ve- litset is soraiban tudó Omega Pharma-Quick Step megvédte világbajnoki címét az országúti kerékpározók csapatidőfuta- mában. A belga csapat az 57,2 kilométeres, Firenze környékén kijelölt távot 1:04:16,81 óra alatt teljesítette, közel egy másodperccel megelőzve az ausztrál Orica-GreenEdge csapatát. A Martin, Chavanel, Terpstra, Kwiatkowski, Van- dewalle, Peter Velits összeállítású Quick Step gyakorlatilag az első két részidő után eldöntötte a vb-cím sorsát, 14 másodperces előnyük tudatában kiengedhettek a táv második felében. A 28 éves Peter Velitsnek a mostani már a harmadik vbehne, 2007-ben az U23-as kategória tömegrajtos versenyét nyerte meg. A csapatidőfutamban érdekelt másik szlovák kerekes, Peter Sagan együttese, a Can- nondale a hetedik helyen végzett. (TASR) Peter Velits (TASR-felvétel) Rostislav Čada, a pozsonyiak szakvezetője szerint az égszínkékek most hokiztak ebben a szezonban a legjobban, ehhez jött a remek kapusteljesítmény Janusnak és Bartovičnak köszönheti első hazai győzelmét a Slovan BŐD TITAN ILLA Megszerezte első hazai győzelmét a KHL-ben a pozsonyi Slovan jégkorongcsapata, amely Bartovič két góljával nyert a Barsz Kazany ellen. A pozsonyiak a saját bőrükön tapasztalhatták meg a versenysport már-már közhelyszámba menő alapigazságát - ha újoncként nehéz bizonyítani, altkor a második évben még nehezebb. A HC Slovan 2012-ben lett a KHL mezőnyének tagja, a lelkesedés és a lendület pedig egészen a play-of- fig vitte, ahol ugyan az első körben kikapott a későbbi bajnok Dinamo Moszkvától, de ezzel is jócskán túlteljesítette az elvárásokat. A Slovan második KHL-es idénye azonban nem kezdődött jól: az első három meccsét idegenben simán elvesztette a gárda, a negyediken, a Med- vescak Zagreb otthonában hosszabbítás után győzött, ám első két hazai meccsén is vereséget szenvedett. Ezután érkezett Pozsonyba az AK Barsz Kazany, amelyet a bajnokság legerősebb csapatai között emlegetnek. Tényleg igaz lehet, hogy a kulturált környezet megteremti a maga kulturált közönségét- a Slovnaft Aréna az előző két vereség ellenére majdnem teljesen megtelt (9700 néző), s mindenki szurkolt, mindenki tapsolt. A „B-közép” tagjai és a futballmeccsre is járó fanatikusok között biztosan nagy az átfedés, a felújított jégcsarnokban azonban a jelek szerint nincs igény gyalázkodó, gúnyolódó vagy vulgáris rigmusokra- ami ott elhangzott, azt a gyerekek is nyugodt szívvel elismételhették. A „hokimeccsre járás” családi eseménnyé vált Pozsonyban - s ehhez tulajdonképpen nem is kellenek luxuskörülmények, csak emberi hőmérséklet (a régi létesítményt Európa leghidegebb téli stadionjának tartották), kellő számú büfé és mellékhelyiség, s nyaktörés veszélye vagy a többiek lábujjának összelapí- tása nélkül megközelíthető ülőhelyek. (Ilyesmit képzelhetnek maguk elé a családbarát futballstadionokat emlegető sportvezetők és politikusok, más kérdés, hogy mennyibe is került a Slovnaft Aréna felújítása, s hogy tisztázatlan körülmények között, „mintegy mellékesen” felépült mellette egy szálloda is.) A Slovan az első hat meccsén összesen 22 gólt kapott, a kapuban a tavalyi szezon hőse, Jaroslav Janus sem parádézott, s az időnként helyette beállított Kopriva sem tudott hozzátenni a csapatjátékához. A Kazany ellen viszont már az első percektől látszott, Janus most elkapta a fonalat, s csapattársai is kitettek magukért kiváló védekezésükkel. A Kazany az első harmadban csak négyszer lőtt kapura (azt is a harmad elején), a második játékrészre pedig még jobban felpörgött a Slovan. Az ötödik emberelőnyből Bartovič végül betalált, s felrobbant a stadion. A Barsz viszont nem adta meg magát, a harmadik harmadban egyre többször némult el a közönség egy-egy nagy vendéghelyzet láttán. Az 50. percben Szvitov lövését már az egyébként fantasztikusan védő Janus sem tudta hárítani, s elúszni látszott a hazai siker. A hosszabbításban azonban a Slovan mindent beleadott, a csapatkapitány Bartovič a saját harmadában szerezte meg a korongot, s az egész pályán végigkorcsolyázva góllal fejezte be az akciót. Tombolt a Slovnaft Aréna, megvan az első hazai győzelem! „Ez a helyes út. Jól kell védekezni, nem szabad helyzetekbe engedni az ellenfelet. Bartovič gólja a végén már csak hab volt a tortán” - lelkendezett a kapus Jaroslav Janus. „Kár a kapott gólért, mert a rendes játékidőben is nyerhettünk volna. A Barsz viszont kemény ellenfél, ez a győzelem lökést fog adni nekünk” - kommentálta a meccset a kétgólos Bartovič. Valerij Belov, a Kazany edzője alig bírt magából kipréselni két mondatot: „A fő gondot a kiállítások jelentették. Néhány játékosom jóval a tudása alatt játszott.” Rostislav Čada, a pozsonyiak szakvezetője elégedett mosollyal konstatálta: „Ez volt eddig a szezonban a legjobb meccsünk. Csapatként játszottunk, s ehhez jött még Janus kiváló egyéni teljesítménye. Problémáink voltak az 5 az 5 elleni, illetve az 1 az 1 elleni játékszituációkban, de hatalmas akarással meg tudtuk állítani a Kazany kiválóságait. Remélem, ezután minden meccsen így játszunk majd.” A győztes magányossága. Vettelt kifütyülték a dobogón. (SITA/AP Bartovič (jobbra) és Mikuš gólöröme (TASR-felvétel
