Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-03 / 204. szám, kedd
22 Agrárkörkép A 40. Agrokomplex - ágazati seregszemle Gazdapiac és agrárpolitika ÖSSZEFOGLALÓ Augusztus végén Nyitrán 40. alkalommal tartották meg a hazai agrárágazat legrangosabbnak számító nemzetközi seregszemléjét, az Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági és élelmi- szeripari szakvásárt. Az idei kiállításon több mint 450 termékeit felvonultató hazai és külföldi cég mellett több mint 400 állatot is láthattak a látogatók, akik számára a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek népszerűsítése céljából külön pavilonban „Gazdapiacot” is szerveztek, ahol meg is vásárolhatták a különböző hús-, tej-, péktermékeket. A rendezvény szakmai programjában idén az uniós agrárpolitika időszerű kérdéseinek megvitatása vitte a prímet, ennek keretében több szakmai fórumon is megvitatták az uniós támogatáspolitika elkövetkező időszakra tervezett alapelveit, a fiatal gazdák és a családi gazdaságok támogatási feltételeit valamint a minőségi élelmiszerek illetve az élelmiszergyártásban felhasznált különböző adalékanyagokból készült termékek közötti különbségeket. (sz) (Szilvássy László felvétele) A legeltetési napok száma a legeltetett szakasz és a rajta termelt termés mennyiségétől függ A legeltetéses állattartás A legelő állateltartó képességét optimálisan kell meghatározni, hogy az egyenletes terhelést és a megfelelő takarmányellátást biztosítani tudjuk. TÁJÉKOZTATÓ ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com Ennek meghatározásához ismernünk kell a terület fekvését és termőképességét, valamint a hasznosító állat fajának és legeltetési idényének megfelelő termés megoszlását növedéken- ként. Az állandó határok mellett a szakaszok területe is állandó. Egy adott legelő állateltartó képességét vagy terhelhetőségét általában úgy adják meg, hogy az évi össztermést elosztják egy számosállat legeltetési idénybeli zöldtakarmány igényével. Ez egy 100 ha területű, 10 t/ha termésű, szarvasmarhával hasznosított gyepen azt jelenti, hogy 60 kg/ nap/állat fogyasztási igényű számosállattal számolva 160-180 napos legeltetési idényben 100 db állát eltartására képes. A számítási menetből azonban az is következik, hogy a termés 40 napos rotációnként, vagyis ebben az esetben négy egyenlő részben számolva, minden növedékben az évi össztermés 25 százalékaként kerülne hasznosításra. A termés növedékenkénti megoszlása viszont a terület fekvésétől függően változik, ezért ez a szám nem egyezik a kivitelezhetőséggel. Abban az esetben, ha a fenti terület üde fekvésű gyep, akkor a termésmegoszlás várható értékei növedékenként egymást követően: 40-30-10-20 %-ra tervezhetők és egyenként 40 napi hasznosításra elegendők. Ezt figyelembe véve célszerű a második legkisebb növedékre tervezni az állandó állatlétszámot, mert így az első két növedék többlettermését tartósíthatjuk. A kisülési időszakban mindenképpen célszerű kiegészítő legeltetést tervezni, a negyedik növedék pedig lehetővé teszi, hogy ne rövidüljön meg a legeltetési idény. A reális tervezés alapján tehát, a termés 20 %-a 200t: 2,4t/állat/ rotáció = 83 db állat tartható el nagy biztonsággal ezen a gyepen. A szakaszonkénti legeltetési napok számának alakulása az adott állatállomány mellett, a szakasz és a rajta megtermelt termés nagyságától függ. Egyes területeken az állandó szakaszhatárt a táblák természetes határai jelenthetik. A változó területnagyságú szakaszokkal rendelkező legelőegységen, hasonlóképpen lehet megtervezni a gyep legeltetéses hasznosítását, vagy fenntartását. Az optimális terhelés lehetővé teszi a többlettermést adó területrészek tervszerű pihentetését és ennek évenkénti váltogatását a természetvédelmi céloknak megfelelően. A legelő szakaszok igénybevételének becsléséhez jól használható az állatsűrűség kimutatása a legeltetett szakasz egyhektáiján. A fenti példát folytatva a negyedik növedék legeltetése folyamán naponta 8,3 db állat legel a szakasz egy hektárnyi területén, ha egyenletes eloszlást feltételezek, akkor ez négynapos legeltetés mellett, 33 db állat megfordulását jelenti hektáronként a maga taposásával, legelésével és trágya ürítésével. Természetesen ez az állatsűrűség növe(Szilvássy László felvétele) dékenként változik, de a növedék terméséből megállapított legeltetési nap és a területigény figyelembe vételével számítható és csak a legeltetett területre vonatkozik. A szakasz legeltetési napjainak számát meg kell szorozni az állatlétszámmal és elosztani a szakasz területével ekkor a végeredmény a szakasz egy hektárnyi területének állat sűrűségét adja az adott növedék hasznosítása idején. A legelő terhelése a termés nagyságával egyenes arányban változik. A fenti példa alapján az első növedékből öt szakasz nyolc napos legeltetéssel és 66 db/ha állatsűrűséggel, a második növedékből hét szakasz hat napos legeltetéssel és 50 db/ha állatsűrűséggel, a harmadik pedig tíz szakasz két napos legeltetéssel és 17 db/ha állatsűrűséggel jellemezhető. (Extenzív gyepgazdálkodás - nakp) A beérett és jól leföldelt trágyakazal csak akkor bontható meg, ha azonnal kezdődik a kihordás, a szétterítés a táblán és az alászántás c Az istállótrágya a trágyakazalban átlagosan 100 nap alatt beérik ISMERTETŐ Istállótrágyának nevezik a gazdasági állatok szilárd ürülékének (bélsár) és a híg ürülékének (vizelet), valamint az alomnak különböző arányú keverékét. A benne szerves kötésben levő anyagok hosszú időn át folyamatosan ellátják a növényt tápanyagokkal. A trágya elbomlása során keletkező szén-dioxid elősegíti a foszfátok feltáródását, az auxinok pedig serkentik a növényi gyökerek növekedését. Az istálló- trágya szerves anyaga kedvezően hat a talaj fizikai állapotára, szerkezetére és a biológiai folyamatokra, de számításba kell venni azt is, hogy a rendszeres istállótrágyázás hatására a kedvezőtlen talajféleségeken a termések kiegyenlítettebbek és biztosabbak. A szilárd ürülék (bélsár) az istállótrágya legértékesebb része, amely tartalmazza mindazt, amit az állat a takarmányból nem emésztett meg. Ezenkívül sok benne a bélbaktérium. A nitrogén-, foszfor- és káliumve- gyületeket nehezebben bomló, lassabban ható alakban tartalmazza. A híg ürülék (vizelet) azokat a végső anyagcseretermékeket tartalmazza, amelyeket az állat a veséjén keresztül választ ki. Nitrogéntartalma (karbamid- és húgysawegyü- letek) igen könnyen elbomlik ammóniára és szén-dioxidra a Micrococcus ureae termelte ureázenzim hatására. A kiürített kálium nagy részét a híg ürülék tartalmazza. A friss vizelet baktériummentes, azonban már néhány óra múlva a mikroorganizmusok rohamosan elszaporodnak benne. Az istállótrágya eijesztése Az istállókból naponta kikerülő, ún. friss istállótrágya nem használható fel azonnal, mert erjesztése és hosszabb-rö- videbb ideig tartó raktározása szükséges. Az erjesztés (érlelés) célja, hogy a friss trágyára jellemző igen tág C:N arány szűkebbé váljon, a trágya szerves anyagai többé-kevésbé humifikálódjanak (a végleges humifikáció a talajban történik), a szalma elkorhadjon, és a trágya porhanyós tömeggé alakulva, egyenletesen elteríthető legyen. Az istállótrágyát mikroorganizmusok erjesztik, amelyek a szerves anyagok lebontás során szintetizáló tevékenységet is végeznek. Az alomszalmában levő sok és könnyen bontható szerves anyag részükre kitűnő táptalaj, ezért gyorsan elszaporodnak. Az érlelés során két szakaszt különböztetnek meg. Az oxidációs szakaszban a lazán ösz- szerakott szalmás trágyában a hőmérséklet gyorsan eléri az 50-70°C-ot. A nitrogénmentes anyagok bomlása során víz és szén-dioxid keletkezik. A nitrogéntartalmú anyagok közül az ammóniából a nitrifikáció során salétromsav keletkezik, amely a denitrifikáció útján elbomlik, és a felszabaduló nitrogén a levegőbe távozik. A nitrogénveszteség elkerülése céljából az aerob oxidációs szakasz 3-5 napnál nem lehet hosszabb. Ezért a 3-5 napos trágyarétegből friss trágya- vagy földterheléssel ki kell szorítani a levegőt. A redukciós szakaszban oxigén hiányában csökken a mikroorganizmusok tevékenysége. A szén-dioxid az ammóniával a nehezebben bomló ammónium- karbonát vegyületet alkotja, és a szén-nitrogén arány eléri a kívánatos 20:1 értéket. Erjedése akkor a legkedvezőbb, ha nedvességtartalma 25% körül ingadozik. Száraz nyarakon célszerű vízzel nedvesítem. Az érés fokozatai különbözők. A félig érett trágyában a szalmaszálak még jól megkülönböztethetők, színük még világos. Az érett trágyában a szalmaszálak alig észrevehetők, színük sötétebb, a trágya anyaga egyneműbb. Az ilyen trágya biológiailag a legértékesebb, üzemileg is a legjobban megfelel, mert könnyen szétszórható. A túlérett trágya kenőcsös, tápanyagokban szegény, nehezen teríthető el. Az eijesztés módszerei A lapos trágyateregetés során az istállóból a naponta kikerülő trágyát a trágyatelep egész területén egyenletesen elterítik. így a trágya nagy felületen érintkezik a levegővel, nyáron gyorsan kiszárad, télen pedig nem melegszik fel a kellő hőfokra. Ennek következtében tetemes veszteséggel, sokáig és egyenlőtlenül érik. Szakaszos trágyakezeléssel a trágyát az ún. trágyakazalban erjesztik, amelynek szélessége 4 m, hossza pedig általában 20-25 m, amelyet fokozatosan érnek el. A meredek falú kazal magassága 3 m, ami a leföldelés utáni érés során 3 hónap múlva 2,5 m-re csökken. A kazalban az érett trágya tömege köbméterenként 70-901, a nedvességtől és a tömődöttségtől függően. A trágyakazal fenekére 25-30 cm vastagon szalmát, töreket vagy tőzeget rétegeznek a trágyáié felitatása céljából. A naponta kihordott trágyát a kazal teljes szélességében úgy terítik el, hogy a trágya vastagsága elérje az 50-60 cm-t. A trágya nyáron 2-3 napig, télen 3-5 napig laza állapotban marad, hogy meginduljon az oxidációs folyamat. A következő napokon a kikerülő trágyát az 1. napi trágya mellé rakják és az 1. napi szakaszra csak 2-3, illetve 3-5 nap múlva raknak újabb réteget azért, hogy az alatta levő rétegből kiszoruljon a levegő és, meginduljon a redukciós szakasz. Ezt mindaddig folytatják, amíg a megkezdett szakasz a 3 m magasságot el nem éri, s ekkor a szakaszt leföldelik. A mellette kialakuló szakaszokkal folyamatosan érik el a kijelölt 20-25 m-es hosszúságot. A trágyakazal kiképzése során ügyelni kell arra, hogy oldalfalai meredekek legyenek, mert az érlelődő trágya így érintkezik a lehető legkisebb felületen a levegővel. Az istállótrágya a trágyakazalban átlagosan 100 nap alatt beérik. Ennél hosszabb ideig tartó érlelése nem tanácsos, mert lényeges tápanyagveszteséget szenved. A jól érett istállótrágyában a C:N arány 20:1. A beérett és jól leföldelt trágyakazal csak akkor bontható meg, ha azonnal kezdődik a kihordás, a szétterítés a táblán és az alászántás, mert ellenkező esetben tetemes a veszteség. A jelentős hatáscsökkenés elsősorban a nitrogénveszteség- nek tulajdonítható. Érdemes ezt figyelembe venni és a trágyázást úgy megszervezni, hogy a rakodás, a kihordás, a szétterítés és az alászántás egyidejűleg történjék. (trágyalap) AGRARKORKKP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
