Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-17 / 216. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 7 Az MKP és a Híd megyefőnökjelöltjének összecsapása szimbolikus jelentőségű A nagyszombati csata Miközben az MKP fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte szombaton a dunaszerdahelyi kultűr- házban majd a szabadidőparkban, addig „véletlenül” a Vámbéry téren a Híd Csallóközi Maratón és Szüretfesztiválja zajlott. TOKÁR GÉZA A közelgő megyei választásokon a Dunaszerdahelyi (és a Ga- lántai) járásban kulcsfontosságú küzdelem zajlik majd az MKP és a Híd között. A 2009-es megyei választásokon jelent meg először önálló formációként Bugár Béla pártja, és a Híd szereplése nem volt kimondottan sikeres. A négy éve kialakuló 40:2-es megyei képviselői arány november után biztosan változni fog, az erőviszonyok megoszlása viszont kérdéses. Ugyan a két párt óvatos tárgyalásokat folytatott az együttműködésről, de csak Besztercebánya megyében született egyezség. Nagyszombat megye az a régió, ahol a külön listák mellett még egy pikáns, egyéni összecsapásra is sor kerül, Berényi József ugyanis megméretteti magát Nagy Józseffel szemben. Már a listák is jelzik, mekkora fontosságot tulajdonítanak a pártok a legnagyobb magyar járásnak, a Dunaszerdahelyinek: az MKP öt polgármestert, egy megyei tisztviselőt és egy volt minisztert, a Híd egy polgármestert, egy alpolgármestert, két volt államtitkárt és szintén egy exminisztert indít. Hosszú távon mégis a me- gyefőnökjelöltek párharca lesz a legfontosabb, melyet egyébként ironikus módon eleve csak a második helyért vív a két magyar induló. Nagy József a Híd magát legtudatosabban felépítő vállalkozó-politikusa. „Mélyről” indult, a 2010-es választási lista 29. helyéről egy erős egyéni kampány után karikázta be magát a parlamentbe, majd környezetvédelmi miniszter lett. Emellett modem, újvágású politikusként viselkedik, márpedig ez manapság szlovák viszonylatban is ritkaság. Családja nyitott könyv a nyilvánosság előtt, gyakran bekerül a médiába, beleértve a bulvársajtót. A következő lehetőség imázsának építésére a megyefőnöki jelöltség, ráadásul - némileg váratlanul - az MKP elnöke ellen bizonyíthat, és egy Az MKP első embere a Híd sokadik politikusával szemben nehezen érhet el egyértelmű sikert, de nagyot bukhat. esetleges jó eredményt párton belül és kívül is kihasználhat. Viszont egy súlyos vereséggel csak a párton belül kerülne gyengébb pozícióba, a megyefőnöki verseny a pártnak másodlagos, Nagynak elsődleges. Az, hogy Berényi József miért vállalta a megmérettetést, nehezebben magyarázható. Az MKP számára nagyon is jól jönne egy szimbolikus győzelem a Híd ellen (már amennyire egy konkrét haszonnal nem járó második helyet valós győzelemnek tekinthetünk), különösen a Nagyszombat megyei magyar járásokban. Ugyanakkor az MKP első embere a Híd sokadik politikusával szemben csak nehezen érhet el egyértelmű sikert, annál nagyobbat bukhat. Nehéz pontosan meghatározni a siker és kudarc kritériumait is. Döntő győzelemről akkor beszélhet Berényi, ha kétszer annyi szavazatot szerez, mint Nagy József, a Híd-jelölt számára pedig egyértelmű siker lenne, ha legyőzné az MKP elnökét. Valószínűbb, hogy novemberben köztes eredmény születik és mindkét oldalon elkezdődik a számháború. Addig viszont felpörög a kampány, Dunaszer- dahelyen és Galántán is lesz miről beszélni a megyei választásokig. (lubomír Kotrha karikatúrája) A világgazdasági válság tőlünk függetlenül alakult ki, de negatív hatásai elől mi se tudunk kitérni A szakszervezetek esete az inflációval HORBULÁK ZSOLT Ha valami jó egy gazdasági válságban, akkor az az alacsony infláció. Még az elemzőket is meglepte, hogy az előző tizenkét hónapban csak 1,3%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. Persze négy éve már volt ennél alacsonyabb érték, körülbelül fél százalék, de a mostani szám is figyelemre méltó, és örülni kell neki. Akár dicsérni is lehetne a kórmányrúdnál álló politikai döntéshozók ügyességét, de utaltunk rá, hogy az alacsony infláció elsősorban a recesszió velejárója. Meg a szerencséé, hiszen tavaly ilyenkor az infláció nagyobb volt, mert a hagyományosan kockázatos mezőgazdasági ágazatban megugrottak az árak. És ne feledjük, azért a hatósági árakkal is ügyesen lehet manipulálni, de ez mostanság leginkább Magyar- ország esete. A nagyon alacsony infláció, ha úgy tetszik, az árstabüitás mindenkinek jó. Igaz, rövidebb távon a kormányzat hajlamosabb az infláció geijesztésére, mivel a magasabb árak és bérek egyben magasabb adót is generálnak. Ezt a gazdaságpolitikát azonban térségünkben legfeljebb a 90-es évek elején alkalmazták. A szinte érzékelhetetlen mértékben emelkedő árak és bérek mind az állami, mind a magánszférában javítják az előrejelzések pontosságát, és végeredményben hozzájárulnak a gödörből való kilábaláshoz. Az elégedetlenség, mondhatni szokásosan, a szakszervezetek részéről tapasztalható. Tulajdonképpen jogosan érvelnek azzal, hogy tavaly nálunk háromszor gyorsabban növekedett a termelékenység, és ebből valamennyit azért át lehetne adni a dolgozóknak. Ezért egy igen merész béremelést, 12%-ot javasolnak, a termelékenységi javulás felét. A szakszervezeti vezetők magukat diszkvalifikálják, ha teljesíthetetlen követelésekkel állnak elő. A látszólagos igazuk mellett megfeledkeznek arról, hogy egyben a nemzetközi verseny is élesedett, a befektetőkért és a tőkéért még jobban kell harcolni. A még mindig a szocializmusból táplálkozó generációnak végre meg kell tanulnia, hogyan működik a kapitalizmus. Igen, a válság tőlünk függetlenül alakult ki, de negatív hatásai elől mi se tudunk kitérni. Néhány éve volt lehetőségünk átélni egy ritkaságszámba menő expanziót. Akkor azt sikeresen meglovagoltuk, akkor valóban gyorsan nőttek a reálbérek és zárkóztunk fel a Nyugathoz. Jelenleg viszont térségünk alkupozíciója rossz, most a túlélésre kell játszani. Gazdasági reformokat persze most is végre lehetne hajtani, de erre legkevésbé éppen a szak- szervezetek kedvence, Robert Fico kapható. KOMMENTAR Az ő kormányuk NAGY ANDRÁS Nem a kisemberek pártja a Smer, nem a szegényeket védi a kormány, amikor visszavásárolja az SPP-t, derülhetett volna ki minden épelméjű ember számára a múlt héten, amikor fény derült a másodikFico-kormány eddigi legnagyobb ügyletére. De nem biztos, hogy az emberek megértik, mi a baj azzal, ha egy kormányanyagot a J&T irodájában íiják. A kormányfő a hétvégén a TA3 televízióban sugárzott álvita során, amikor ellenzéki vitapartner nélkül beszélgetett a műsorvezetővel, már megmutatta, mi a kommunikációs stratégiája. Fico szerint az embereket nem az érdekli, hogy kinek a számítógépén készült az államosítást előkészítő dokumentum, hanem az, hogy olcsóbb lesz-eagáz,vagysem.Ezzela lakosságot a négy általános osztályt végzettek szintjére degradálta. Nem akarom megsérteni a Smer-szavazókat, ezért nem mondom, hogy talán a saját marháival beszélhet így a kormányfő. A Smer és a kormány kommunikációs tanácsadói mégis úgy mérték fel ezt az ügyet is, hogy egyszerűen el kell bagatellizálni, hiszen ha Ficónak és a Smemek a 2012-es választások előtt egyáltalán nem ártott, hogy a Gorilla-aktából kiderült, ő az egyetlen pártelnök, akijárt az elhíresült pozsonyi lakásban, akkor ez sem fog. Valószínűsíthető, hogy a Smer szavazók többsége valóban nem érti, vagy ha esetleg érti, nem érdekli őket, mi a gond azzal, hogy a J&T-hez tartozó cég gépének digitális jele ott van azon a dokumentumon, amit a gazdasági minisztérium a kormány elé terjesztett. Nem ez a dokumentum, és nem ez az ügy fogja végleg bebizonyítani, hogy a szlovák kormányok egyszerűen képtelenek ellenállni az oligarcháknak, és ezer szálon kötődnek hozzájuk. Aki érti, az érti, aki meg nem, annak teljesen mindegy, hogy mi történik. Valószínűleg akkor sem hinné el, hogy a kormány az oligarchák gatyamadzagján lóg, ha Robert Fico együtt nyaralna a J&T és a Penta vezetőivel a Bahamákon. Apropó nyaralás. Emlékeznek még, amikor az előző Fico- kormány idején Ján Počiatek pénzügyminiszterként sárga lapot kapott Ficótól, amiért az euró bevezetése előtt pár nappal Monacóban sütkérezett a J&T-sekjachtján, és valószínűleg elárulta nekik a végleges átváltási árfolyamot? Most, hogy a Smer egyedül kormányoz, már sárga lapot sem kell osztani. Fico az előző kormánya idején, ha másra nem, arra azért odafigyelt, hogy a legnagyobb botrányok ne az ő embereit és pártját érintsék, hanem koalíciós partnereit. A legnagyobb korrupciós ügyek anno mind-mind a HZDS és az SNS jelöltjeihez voltak köthetők, s bár mindenki tudta, hogy a Smer is benne van a buliban, egyszer sem sikerült úgy kiborítani a bilit, hogy az a Smer népszerűségének is ártson. Most már, úgy tűnik, erre sem kell odafigyelnie. Az, hogy ebből mennyire lesz ügy, az ellenzéki politikusok ügyességén, semmint a rendőrségen és az ügyészségen múlik. Ha folyamatosan napirenden tartják a témát, és képesek megmagyarázni az egyszerű népnek, hogy ezek komolyan azoknak dolgoznak, talán még kellemetlen ősz várhat Ficóék- ra, és akár a megyei választások eredményére is hatással lehet a dolog. Ám ha képtelenek fogást találni, Ficóról ennek az ügynek a sara is lepereg, mint eddig minden. FIGYELŐ Ártatlan sváb áldozatokat rehabilitáltak Az észak-szerbiai Vajdaság autonóm tartományban egy bíróság első ízben hozott döntést a második világháború végnapjaiban meggyilkolt svábok egy csoportjának rehabilitációjáról -jelentette a Vecsernje Novoszti című belgrádi lap. Odzaci (Hódság) település 113 lakójáról van szó, akiket jugoszláv partizánok 1944. november 23- án lemészároltak. A sombori (Zombor) bíróság ítélete a 2006-ban elfogadott szerb rehabilitációs törvényre hivatkozott, amelynek alapján eddig csak egyének vétlenségét állapították meg. A rehabilitációs kérelmet a németországi Moosburgban székelő Dunai Svábok Szövetsége nyújtotta be. A délvidéki németek a második világháború előtt Hódság akkori 5 ezer fős lakosságának mintegy 90 százalékát tették ki. Rehabilitálásuk megnyitja a lehetőségét annak, hogy a jugoszláv állam által kisajátított vagyonuk visszaszolgáltatásáért folyamodjanak. Ennek határideje 2014. március. Jugoszláviában 1940-ben hozzávetőleg 550 ezer dunai sváb élt. A későbbi kommunista hatóságok kollektiven bűnösnek nyilvánították őket a háborúért és a német megszállásért. 1944. november 21-én teljes vagyonukat elkobozták. A precedens értékű ítélet utat mutat a szerb partizánok által lemészárolt ártatlan magyar lakosság teljes rehabilitálása felé is. (MTI)
