Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-17 / 216. szám, kedd

www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 7 Az MKP és a Híd megyefőnökjelöltjének összecsapása szimbolikus jelentőségű A nagyszombati csata Miközben az MKP fennál­lásának 15. évfordulóját ünnepelte szombaton a dunaszerdahelyi kultűr- házban majd a szabadidő­parkban, addig „véletle­nül” a Vámbéry téren a Híd Csallóközi Maratón és Szüretfesztiválja zajlott. TOKÁR GÉZA A közelgő megyei választáso­kon a Dunaszerdahelyi (és a Ga- lántai) járásban kulcsfontossá­gú küzdelem zajlik majd az MKP és a Híd között. A 2009-es megyei választá­sokon jelent meg először önál­ló formációként Bugár Béla pártja, és a Híd szereplése nem volt kimondottan sikeres. A négy éve kialakuló 40:2-es megyei képviselői arány no­vember után biztosan változni fog, az erőviszonyok megosz­lása viszont kérdéses. Ugyan a két párt óvatos tárgyalásokat folytatott az együttműködés­ről, de csak Besztercebánya megyében született egyezség. Nagyszombat megye az a ré­gió, ahol a külön listák mellett még egy pikáns, egyéni össze­csapásra is sor kerül, Berényi Jó­zsef ugyanis megméretteti ma­gát Nagy Józseffel szemben. Már a listák is jelzik, mekkora fontos­ságot tulajdonítanak a pártok a legnagyobb magyar járásnak, a Dunaszerdahelyinek: az MKP öt polgármestert, egy megyei tiszt­viselőt és egy volt minisztert, a Híd egy polgármestert, egy al­polgármestert, két volt államtit­kárt és szintén egy exminisztert indít. Hosszú távon mégis a me- gyefőnökjelöltek párharca lesz a legfontosabb, melyet egyébként ironikus módon eleve csak a má­sodik helyért vív a két magyar induló. Nagy József a Híd magát leg­tudatosabban felépítő vállalko­zó-politikusa. „Mélyről” indult, a 2010-es választási lista 29. he­lyéről egy erős egyéni kampány után karikázta be magát a par­lamentbe, majd környezetvé­delmi miniszter lett. Emellett modem, újvágású politikusként viselkedik, márpedig ez manap­ság szlovák viszonylatban is rit­kaság. Családja nyitott könyv a nyilvánosság előtt, gyakran be­kerül a médiába, beleértve a bulvársajtót. A következő lehe­tőség imázsának építésére a me­gyefőnöki jelöltség, ráadásul - némileg váratlanul - az MKP el­nöke ellen bizonyíthat, és egy Az MKP első embere a Híd sokadik politikusá­val szemben nehezen érhet el egyértelmű si­kert, de nagyot bukhat. esetleges jó eredményt párton belül és kívül is kihasználhat. Vi­szont egy súlyos vereséggel csak a párton belül kerülne gyengébb pozícióba, a megyefőnöki ver­seny a pártnak másodlagos, Nagynak elsődleges. Az, hogy Berényi József miért vállalta a megmérettetést, ne­hezebben magyarázható. Az MKP számára nagyon is jól jönne egy szimbolikus győzelem a Híd ellen (már amennyire egy konk­rét haszonnal nem járó második helyet valós győzelemnek te­kinthetünk), különösen a Nagy­szombat megyei magyar járá­sokban. Ugyanakkor az MKP el­ső embere a Híd sokadik politi­kusával szemben csak nehezen érhet el egyértelmű sikert, annál nagyobbat bukhat. Nehéz pon­tosan meghatározni a siker és kudarc kritériumait is. Döntő győzelemről akkor beszélhet Berényi, ha kétszer annyi szava­zatot szerez, mint Nagy József, a Híd-jelölt számára pedig egyértelmű siker lenne, ha le­győzné az MKP elnökét. Valószínűbb, hogy novem­berben köztes eredmény szüle­tik és mindkét oldalon elkezdő­dik a számháború. Addig viszont felpörög a kampány, Dunaszer- dahelyen és Galántán is lesz mi­ről beszélni a megyei választá­sokig. (lubomír Kotrha karikatúrája) A világgazdasági válság tőlünk függetlenül alakult ki, de negatív hatásai elől mi se tudunk kitérni A szakszervezetek esete az inflációval HORBULÁK ZSOLT Ha valami jó egy gazdasági válságban, akkor az az alacsony infláció. Még az elemzőket is meglepte, hogy az előző tizen­két hónapban csak 1,3%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. Persze négy éve már volt ennél alacsonyabb érték, körülbelül fél százalék, de a mostani szám is figyelemre méltó, és örülni kell neki. Akár dicsérni is lehetne a kórmányrúdnál álló politikai döntéshozók ügyességét, de utaltunk rá, hogy az alacsony infláció elsősorban a recesszió velejárója. Meg a szerencséé, hiszen tavaly ilyenkor az inflá­ció nagyobb volt, mert a ha­gyományosan kockázatos me­zőgazdasági ágazatban megug­rottak az árak. És ne feledjük, azért a hatósági árakkal is ügye­sen lehet manipulálni, de ez mostanság leginkább Magyar- ország esete. A nagyon alacsony infláció, ha úgy tetszik, az árstabüitás mindenkinek jó. Igaz, rövidebb távon a kormányzat hajlamo­sabb az infláció geijesztésére, mivel a magasabb árak és bérek egyben magasabb adót is gene­rálnak. Ezt a gazdaságpolitikát azonban térségünkben legfel­jebb a 90-es évek elején alkal­mazták. A szinte érzékelhetet­len mértékben emelkedő árak és bérek mind az állami, mind a magánszférában javítják az elő­rejelzések pontosságát, és vég­eredményben hozzájárulnak a gödörből való kilábaláshoz. Az elégedetlenség, mondhatni szo­kásosan, a szakszervezetek ré­széről tapasztalható. Tulajdon­képpen jogosan érvelnek azzal, hogy tavaly nálunk háromszor gyorsabban növekedett a terme­lékenység, és ebből valamennyit azért át lehetne adni a dolgo­zóknak. Ezért egy igen merész béremelést, 12%-ot javasolnak, a termelékenységi javulás felét. A szakszervezeti vezetők ma­gukat diszkvalifikálják, ha telje­síthetetlen követelésekkel áll­nak elő. A látszólagos igazuk mellett megfeledkeznek arról, hogy egyben a nemzetközi ver­seny is élesedett, a befektetőkért és a tőkéért még jobban kell har­colni. A még mindig a szocializ­musból táplálkozó generáció­nak végre meg kell tanulnia, ho­gyan működik a kapitalizmus. Igen, a válság tőlünk függetlenül alakult ki, de negatív hatásai elől mi se tudunk kitérni. Néhány éve volt lehetőségünk átélni egy rit­kaságszámba menő expanziót. Akkor azt sikeresen meglovagol­tuk, akkor valóban gyorsan nőt­tek a reálbérek és zárkóztunk fel a Nyugathoz. Jelenleg viszont térségünk alkupozíciója rossz, most a túlélésre kell játszani. Gazdasági reformokat persze most is végre lehetne hajtani, de erre legkevésbé éppen a szak- szervezetek kedvence, Robert Fico kapható. KOMMENTAR Az ő kormányuk NAGY ANDRÁS Nem a kisemberek pártja a Smer, nem a sze­gényeket védi a kormány, amikor visszavásá­rolja az SPP-t, derülhetett volna ki minden épelméjű ember számára a múlt héten, amikor fény derült a másodikFico-kormány eddigi legnagyobb ügyletére. De nem biztos, hogy az emberek megértik, mi a baj azzal, ha egy kor­mányanyagot a J&T irodájában íiják. A kormányfő a hétvégén a TA3 televízióban sugárzott álvita során, amikor ellenzéki vitapartner nélkül beszélgetett a műsorvezetővel, már megmutatta, mi a kommunikációs stra­tégiája. Fico szerint az embereket nem az érdekli, hogy kinek a számítógépén készült az államosítást előkészítő dokumen­tum, hanem az, hogy olcsóbb lesz-eagáz,vagysem.Ezzela lakosságot a négy általános osztályt végzettek szintjére deg­radálta. Nem akarom megsérteni a Smer-szavazókat, ezért nem mondom, hogy talán a saját marháival beszélhet így a kormányfő. A Smer és a kormány kommunikációs tanácsadói mégis úgy mérték fel ezt az ügyet is, hogy egyszerűen el kell bagatellizálni, hiszen ha Ficónak és a Smemek a 2012-es vá­lasztások előtt egyáltalán nem ártott, hogy a Gorilla-aktából kiderült, ő az egyetlen pártelnök, akijárt az elhíresült pozso­nyi lakásban, akkor ez sem fog. Valószínűsíthető, hogy a Smer szavazók többsége valóban nem érti, vagy ha esetleg érti, nem érdekli őket, mi a gond azzal, hogy a J&T-hez tartozó cég gé­pének digitális jele ott van azon a dokumentumon, amit a gazdasági minisztérium a kormány elé terjesztett. Nem ez a dokumentum, és nem ez az ügy fogja végleg bebizonyítani, hogy a szlovák kormányok egyszerűen képtelenek ellenállni az oligarcháknak, és ezer szálon kötődnek hozzájuk. Aki érti, az érti, aki meg nem, annak teljesen mindegy, hogy mi törté­nik. Valószínűleg akkor sem hinné el, hogy a kormány az oli­garchák gatyamadzagján lóg, ha Robert Fico együtt nyaralna a J&T és a Penta vezetőivel a Bahamákon. Apropó nyaralás. Emlékeznek még, amikor az előző Fico- kormány idején Ján Počiatek pénzügyminiszterként sárga la­pot kapott Ficótól, amiért az euró bevezetése előtt pár nappal Monacóban sütkérezett a J&T-sekjachtján, és valószínűleg elárulta nekik a végleges átváltási árfolyamot? Most, hogy a Smer egyedül kormányoz, már sárga lapot sem kell osztani. Fico az előző kormánya idején, ha másra nem, arra azért oda­figyelt, hogy a legnagyobb botrányok ne az ő embereit és párt­ját érintsék, hanem koalíciós partnereit. A legnagyobb kor­rupciós ügyek anno mind-mind a HZDS és az SNS jelöltjeihez voltak köthetők, s bár mindenki tudta, hogy a Smer is benne van a buliban, egyszer sem sikerült úgy kiborítani a bilit, hogy az a Smer népszerűségének is ártson. Most már, úgy tűnik, er­re sem kell odafigyelnie. Az, hogy ebből mennyire lesz ügy, az ellenzéki politikusok ügyességén, semmint a rendőrségen és az ügyészségen múlik. Ha folyamatosan napirenden tartják a témát, és képesek megmagyarázni az egyszerű népnek, hogy ezek komolyan azoknak dolgoznak, talán még kellemetlen ősz várhat Ficóék- ra, és akár a megyei választások eredményére is hatással lehet a dolog. Ám ha képtelenek fogást találni, Ficóról ennek az ügynek a sara is lepereg, mint eddig minden. FIGYELŐ Ártatlan sváb áldozatokat rehabilitáltak Az észak-szerbiai Vajdaság autonóm tartományban egy bíróság első ízben hozott döntést a második világhábo­rú végnapjaiban meggyilkolt svábok egy csoportjának re­habilitációjáról -jelentette a Vecsernje Novoszti című belgrádi lap. Odzaci (Hód­ság) település 113 lakójáról van szó, akiket jugoszláv par­tizánok 1944. november 23- án lemészároltak. A sombori (Zombor) bíróság ítélete a 2006-ban elfogadott szerb rehabilitációs törvényre hi­vatkozott, amelynek alapján eddig csak egyének vétlensé­gét állapították meg. A reha­bilitációs kérelmet a német­országi Moosburgban székelő Dunai Svábok Szövetsége nyújtotta be. A délvidéki né­metek a második világháború előtt Hódság akkori 5 ezer fős lakosságának mintegy 90 százalékát tették ki. Rehabili­tálásuk megnyitja a lehetősé­gét annak, hogy a jugoszláv állam által kisajátított vagyo­nuk visszaszolgáltatásáért fo­lyamodjanak. Ennek határ­ideje 2014. március. Jugo­szláviában 1940-ben hozzá­vetőleg 550 ezer dunai sváb élt. A későbbi kommunista hatóságok kollektiven bű­nösnek nyilvánították őket a háborúért és a német meg­szállásért. 1944. november 21-én teljes vagyonukat el­kobozták. A precedens értékű ítélet utat mutat a szerb par­tizánok által lemészárolt ár­tatlan magyar lakosság teljes rehabilitálása felé is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom