Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-14 / 214. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 14. ________________________________________________________________________Szombati vendég 9 Z orán: „Ha még egy dallal több lenne az új lemezen, három keze lenne a gyereknek. Tehát így jó, ahogy van. Nincs semmiféle hiányérzetem..." Terven felül jött ez a tizenegy szépséges duett Tizenegy dal. Tíz duett és egy tercett. Vagyis tizenegy vendég. Zorán új albuma októberben kerül a boltokba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem tervezte ezt a lemezt. Egyébként sem az a tervezés típus. Inkább hagyja, hogy a dolgok maguktól kiforrjanak. Az ötlet azután születik meg. Nagy koncertjeire mindig hív vendéget. Ezt valahogy kezdettől fogva fontosnak tartja. Csak egyszer nem hívtam. Akkor azt akartam, hogy csak mi legyünk, a zenekar és én, senki más. Kivételes alkalom volt. Furcsa is, igen. Ha mindig van vendég, akkor most miért nincs? Lélektani oka volt. A koncertet megelőző turnén any- nyira erősen és annyira jól ösz- szecsiszolódott a zenekar, hogy nagyon bensőségessé vált minden. Hozzáteszem: amúgy is bensőséges csapat ez, de akkor valahogy ráfutottunk erre az útra. Úgy döntöttünk, hogy ezt a koncertet megcsináljuk egyedül. Zenész- és énekesvendégek nélkül. Előfordult természetesen az is, hogy én voltam vendég valakinél. Mint például tavaly ősszel Váczi Eszter koncertjén. És így jutottam el a duettlemez ötletéhez. Nekem ugyanis rengeteg vendégem volt az elmúlt évtizedek során, Eszternél pedig éppenséggel én voltam vendég. A Dance me to the end of love című Leonard Cohen-dalt választottuk, amit én még sosem adtam elő. Ez Eszter egyik állandó dala volt, de angolul énekelte. S mivel én nem szerettem volna angolul énekelni, de szívesen szólaltatom meg az általam szeretett külföldi előadók, Billy Joel, Eric Clapton, Mark Knopfler, de legfőképpen Leonard Cohen számait magyarul, megkértem a testvéremet, hogy újon gyorsan magyar szöveget a dalra. Dusán ezt egy nap alatt meg is űta a Míg a szív lejár címmel. így aztán a dal egyik részét Váczi Eszter énekelte angolul, a magam részét pedig én, magyarul. S akkor elkezdtem számolgatni magamban, hogy hányadik alkalom ez, amikor együtt éneklek valakivel, akár úgy, hogy én vagyok vendég az ő koncertjén, vagy ő az enyémen. Ráadásul a 2011-es Aréna-beli fellépés után elhatároztam, hogy most megint jöhet egy kis szünet, hiszen hatalmas munka egy ilyen koncert, s közvetlenül előtte jelent meg a Körtánc*Kóló lemez. Gondoltam, hagyom ezt a dolgot kifutni, és egy ideig nem foglalkozom új dolgokkal. De nem bírta. Nem bírtam, mert ez a duettötlet nagyon felcsigázott. A végső lökést a Váczi Eszterrel énekel Cohen-dal adta hozzá. Először azt találtam ki, hogy össze kellene gyűjteni az üyen dalokat, és erre kihegyezve csinálni egy koncertet, amelyre mindenkit meghívok, akivel eddig énekeltem. Ami most meg is valósul. De majd csak azután, hogy megjelenik a lemez. Ezek a párban előadott dalok eddig csak néhány albumára kerültek fel. Pedig például Bródy János kétszer is volt már a vendége. Tehát énekeltek együtt. A Ne várd a májust! című dalt nekem írta János. El is mesélte nemrég, hogy amikor a saját fellépésein énekli, mindig ad hozzá kis körítést, hogy milyen érdekes: általában az előadóhoz kötik a dalt, nem a szerzőhöz. De hogy ezt a számot, mint szerző, ő is szívesen énekli, s akkor még nem mondta ki a címét, mert hogy ez neki is az egyik legkedvesebb dala - de végül is csak és kizárólag Zorántól ismerhetik. És hogy már ő is úgy kezeli magában, mint az én dalomat, hiszen tudja, hogy menynyire hozzám nőtt. Külföldi pályatársai közül többen is kiadtak már hasonló lemezt. A szólisták közül szinte mindenki. Elton Johnnak híres duettlemezei vannak, de említhetnénk még másokat is, akik vagy koncertelőzmény nélkül készítenek üyen albumot, vagy egyszerűen csak felajánloť- ták nekik a lehetőséget, és ők maguk dönthették el, hogy kit akarnak maguk mellé partnernek. Aztán vagy bevadászták őket, vagy nem. Tina Tumer így került össze Eros Ramazottival. Ramazottit nem ismerem any- nyira, de kedvelem. Tina Tumer nekem jelenségként is fontos. A tűz, a zaboládanság, a magától érthetőség... lehet, hogy a magánéletben is üyen, bár tudom, sokszor csalóka a dolog. Elég, ha csak magamból indulok ki. De nagyon szerettem őt műidig. Ha már itt tartunk, nem hagyhatom ki a kérdést: a popzene mai sztárjait, a leg- ifjabbakat mennyire ismeri? Hogy csak egyetlen nevet mondjak: Justín Bieber? Helyes srác, jól énekel. Profi. Mivel egy tizenévessel élek egy háztartásban, van róla fogalmam. Kezdettől fogva imádják a kiscsajok, de ó már túlnőtt ezen a kategórián, és nem fog eltűnni. Ellentétben sok, a tehetségkutatókon hirtelen feltűnt sztárral, bár közöttük is van jó pár, aki megragadt. így kötünk ki máris Rúzsa Magdinál, akivel szintén lett egy közös daluk. Előbb hadd mondjam el gyorsan: nagy örömemre, úgy éreztem, mindenki boldogan jött, akit hívtam. Gerendás Péter, Kern András, Presser Gábor, Dusán. így került a lemezre az Eső előtt, eső után, a Hé, 67!, az Úgy volt, a Harminc, és sorolhatnám a lányokat... senki nem mondott nemet. Remélem, ez is egy színfolt lesz a pályámon. Előbb-utóbb meg kellett történnie. Én szívesen hagyatkozom a spontán ötletekre. Nem hajszolok semmit, inkább várok, hogy kialakuljon, kikristályosodjon. Nálam nem valami nagy agyalás eredményeként jönnek be a dolgok. Hagyom, hogy az események szüljék meg az eredményt. Valahogy szívesebben hagyatkozom a megérzéseimre, mint a fifikás kitalációkra. Visszatérve Rúzsa Magdira, vele szinte törvényszerű a találkozása, hiszen Szerbiából jött, zentai magyar lány. Én már a Megasztárban is neki drukkoltam. S nemcsak azért, mert üyen származási kapcsolódásunk van, hanem mert őstehetségnek tartom. Nyers tehetségből lett kifinomult tudású énekesnő, aki briliánsán bánik a hangjával. Műiden adottsága megvan ahhoz, hogy hosszú távon sztár maradjon. 2011-ben vendégem volt az Arénában. Ő az én anyanyelvemen énekelt, vagyis szerbül, én pedig az övén, magyarul. Ezek után természetes, hogy a lemezen is az Ederlezit szólaltatjuk meg. Ő, a vajdasági lány és én, aki Belgrádban születtem. Ez egy balkán népdal, amelyet Goran Bregovicék tettek vüágszerte ismertté Kusturica filmjében. Másvalakivel ezt nem is énekelhettem volna. Ha nincs Rúzsa Magdi, valószínűleg elő sem veszem ezt a dalt. ■ Az Esküvőben két szláv lélek találkozik. Az a dal úgy került a lemezre, hogy tavaly a Prima Primis- sima-gálán énekeltük Tompos Kátyúval. Aki anyai ágon orosz, és a Nemzeti Színház színésznője. Érdekes mód én is érzem benne a szláv színt. És nemcsak a hangjában, hanem a lelkében is. De ha már itt tartunk, el kell, hogy mondjam, Sík Olga, aki pályafutásom egyik meghatározó egyénisége, hiszen az ének- tanárnőm volt, rögtön azután, hogy először meghallgatott, közölte velem, hogy: „Neked szláv hangod van!” Hozzáteszem, talán azért is, mert elég mélyen szól a hangom. De a vüághírű basszisták között is sok szláv volt, például Saljapin. Vagy Jevgenyij Nyesztye- renko, aki annak idején A kékszakállú herceg várát énekelte magyarul. Én is azt mondtam, amikor először hallottam énekelni Tompos Kátyát, hogy olyan szlá- vos a hangszíne. Lehet, hogy ez is egyfajta elfogultság, de valahogy mégis egy kicsit több lelki mélységet érzek benne, mint úgy általában másokban. Bíró Eszterrel egy zsidó népdalt szólaltat meg, amelynek a szövegét Kányádi Sándor írta. Ezt a dalt, a Mit akar az eső?-t egy jótékonysági koncerten énekeltük együtt, akkor is én voltam az ő vendége. Hegyi Barbarával a Játssz még mellett döntöttek. Mi is illene jobban egy nagyszerűen éneklő színésznőhöz? Bár kerüljük a ,házastársak együtt” jeüegű közös megnyil- vánulásokat, az Aranyág című televíziós műsorban elvállaltuk, hogy ketten éneklünk. Ott már szóba került ez a dal is, aztán mégis egy francia sanzont adtunk elő. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy Barbara, aki tényleg igazán jól énekel, miért legyen hátrányos helyzetben csak azért, mert a feleségem? De közös döntés alapján vagy tíz évig akkor sem énekeltünk együtt. Most is nekem kellett rábeszélnem őt, hogy kötélnek álljon. A Játssz még az ő ötlete volt. „Ha már éneklünk valamit, akkor ezt!”-mondta. Szereti ezt a dalt. Én meg azért is örültem, hogy elővettük, mert legalább nem sikkad el. Annak idején Kovács Katival énekelte. Volt a Magyar Rádiónak egy Tessék választani! című műsora, amelyet évente megrendeztek. Egy ideig. Aztán abbamaradt. Presser és Dusán ebbe a műsorba írták ezt a dalt, s azóta soha senkivel nem énekeltem. De még egyedül sem. Annál viszont sokkal jobbnak éreztem ezt a dalt, mintsem hogy veszni hagyjam. Nem maradhatott talonban. S azóta, hogy most újjászületett, mert ez tényleg egy folyamat, már nem is tudom másvalakivel elképzelni, csak Barbarával. Ez így működik. Palya Bea és a Csak a szerelem hogyan került a képbe? Bea a Művészetek Palotájában, a 2010-es koncertemen volt a vendégem, s mivel akkor ezt a dalt választottuk, ennek egyenes következménye volt, hogy most a lemezre is ez kerüljön. Nagyon szépen szólt a dal már a MüPában is. Bea olyat énekelt benne, hogy az hihetetlen. Van a végén egy improvizációs rész... nem is tudom, milyennek mondjam... talán spanyolosnak? Ő egyébként sokat van Mexikóban, lehet, hogy belevitte ezt a legújabb vérét is a nótába, s ettől igazán egyedi hangzása lett a dalnak. A roma, a zsidó, a szláv, a balkáni zenevüág eddig nem nagyon jelent meg a dalaimban, ezért örülök, hogy ezen a lemezen most mind fellelhető. Bár a Kóló című albumon már érezhető, mennyire vonz ez a dallamvilág. Bizonyára korábban sem kerülte, csak másképp alakultak a dolgok. Az elmúlt tizenvalahány év alatt, a világzene megjelenése óta még inkább divat lett ez az irányzat, és a magyar zenekarok is gyakran nyitnak a magyar népzenéhez. Hogy ez miért csak most mozdult meg bennem? Erre is csak azt tudom mondani: nálam ez sem olyan kita- lációs szinten működött. Ami magától jött, azt tartottam jónak, azt fogtam meg, azt kezdtem el egy kicsit jobban a magamévá tenni. Ami pedig nem jelent meg spontán, azt sosem erőltettem. Pusztán azért, mert szerbnek születtem, s akkor nekem ez illene, nem kezdtem el üyesmit énekelgetni. Amikor aztán a legutóbbi lemez készült, és már csak két-három dal hiányzott, azon töprengtünk, mi legyen még valami más is rajta. És akkor Dusán előkapta a Kóló szövegét, ami saját állítása szerint már több éve ott hevert a fiókjában. Gábor pedig egy perc alatt megírta hozzá a zenét, •egyszerűen csak úgy kiszakadt belőle. Ez ritkán fordul elő, de nagyon érdekes jelenség, hogy elkészül egy szöveg, amelyen semmit sem kell változtatnunk, és nyomban megszületik hozzá a zene. És ez a dal a koncerteken is annyira bejött, hogy az Apám hitte után ráadásként tudjuk játszani. Amit én sem gondoltam volna, hiszen az Apám hitte úgy tartotta magát a műsorban, mint egy oszlop. Bár nem mindig azzal fejeződött be a koncert, hiszen nem volt ez azért ennyire mechanikus dolog. A duettlemezre került tizenegy dalból hányat kellett újra felvenni? Kilencet. De a hangszerelésen nem változtattunk. A Presserrel és a Dusánnal énekelt dalt hagytuk meg eredetiben. Októberben jelenik meg az album, másfél hónapig dolgoztunk a stúdióban, és még mindig van vele munkánk. Februári koncertemre, az Arénába természetesen a duettpartnereimet is meghívom. Szép kis névsor szerepel majd a plakátokon. Boldogabb lenne, ha két- három dallal több kerülhetett volna a lemezre? Ha még egy dallal több lenne rajta, három keze lenne a gyereknek. Tehát így jó, ahogy van. Nincs hiányérzetem.
