Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-14 / 214. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 14. ________________________________________________________________________Szombati vendég 9 Z orán: „Ha még egy dallal több lenne az új lemezen, három keze lenne a gyereknek. Tehát így jó, ahogy van. Nincs semmiféle hiányérzetem..." Terven felül jött ez a tizenegy szépséges duett Tizenegy dal. Tíz duett és egy tercett. Vagyis ti­zenegy vendég. Zorán új albuma októberben kerül a boltokba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem tervezte ezt a lemezt. Egyébként sem az a tervezés tí­pus. Inkább hagyja, hogy a dol­gok maguktól kiforrjanak. Az ötlet azután születik meg. Nagy koncertjeire mindig hív vendéget. Ezt valahogy kezdettől fogva fontosnak tartja. Csak egyszer nem hívtam. Akkor azt akartam, hogy csak mi legyünk, a zenekar és én, senki más. Kivételes alkalom volt. Furcsa is, igen. Ha mindig van vendég, akkor most miért nincs? Lélektani oka volt. A koncertet megelőző turnén any- nyira erősen és annyira jól ösz- szecsiszolódott a zenekar, hogy nagyon bensőségessé vált min­den. Hozzáteszem: amúgy is bensőséges csapat ez, de akkor valahogy ráfutottunk erre az útra. Úgy döntöttünk, hogy ezt a koncertet megcsináljuk egye­dül. Zenész- és énekesvendégek nélkül. Előfordult természete­sen az is, hogy én voltam ven­dég valakinél. Mint például tavaly ősszel Váczi Eszter koncertjén. És így jutottam el a duettle­mez ötletéhez. Nekem ugyan­is rengeteg vendégem volt az elmúlt évtizedek során, Esz­ternél pedig éppenséggel én voltam vendég. A Dance me to the end of love című Leonard Cohen-dalt választottuk, amit én még sosem adtam elő. Ez Eszter egyik állandó dala volt, de angolul énekelte. S mivel én nem szerettem volna angolul énekelni, de szívesen szólalta­tom meg az általam szeretett külföldi előadók, Billy Joel, Eric Clapton, Mark Knopfler, de legfőképpen Leonard Cohen számait magyarul, megkértem a testvéremet, hogy újon gyorsan magyar szöveget a dalra. Du­sán ezt egy nap alatt meg is űta a Míg a szív lejár címmel. így aztán a dal egyik részét Váczi Eszter énekelte angolul, a ma­gam részét pedig én, magyarul. S akkor elkezdtem számolgatni magamban, hogy hányadik al­kalom ez, amikor együtt ének­lek valakivel, akár úgy, hogy én vagyok vendég az ő koncertjén, vagy ő az enyémen. Ráadásul a 2011-es Aréna-beli fellépés után elhatároztam, hogy most megint jöhet egy kis szünet, hi­szen hatalmas munka egy ilyen koncert, s közvetlenül előtte jelent meg a Körtánc*Kóló le­mez. Gondoltam, hagyom ezt a dolgot kifutni, és egy ideig nem foglalkozom új dolgokkal. De nem bírta. Nem bírtam, mert ez a duett­ötlet nagyon felcsigázott. A végső lökést a Váczi Eszterrel énekel Cohen-dal adta hozzá. Először azt találtam ki, hogy össze kellene gyűjteni az üyen dalokat, és erre kihegyezve csi­nálni egy koncertet, amelyre mindenkit meghívok, akivel ed­dig énekeltem. Ami most meg is valósul. De majd csak azután, hogy megjelenik a lemez. Ezek a párban előadott dalok eddig csak néhány al­bumára kerültek fel. Pedig például Bródy János kétszer is volt már a vendége. Tehát énekeltek együtt. A Ne várd a májust! című dalt nekem írta János. El is mesélte nemrég, hogy amikor a saját fellépésein énekli, mindig ad hozzá kis körítést, hogy milyen érdekes: általában az előadóhoz kötik a dalt, nem a szerzőhöz. De hogy ezt a számot, mint szer­ző, ő is szívesen énekli, s akkor még nem mondta ki a címét, mert hogy ez neki is az egyik legkedvesebb dala - de végül is csak és kizárólag Zorántól is­merhetik. És hogy már ő is úgy kezeli magában, mint az én da­lomat, hiszen tudja, hogy meny­nyire hozzám nőtt. Külföldi pályatársai közül többen is kiadtak már hason­ló lemezt. A szólisták közül szinte min­denki. Elton Johnnak híres duettlemezei vannak, de említ­hetnénk még másokat is, akik vagy koncertelőzmény nélkül készítenek üyen albumot, vagy egyszerűen csak felajánloť- ták nekik a lehetőséget, és ők maguk dönthették el, hogy kit akarnak maguk mellé partner­nek. Aztán vagy bevadászták őket, vagy nem. Tina Tumer így került össze Eros Ramazottival. Ramazottit nem ismerem any- nyira, de kedvelem. Tina Tumer nekem jelenségként is fontos. A tűz, a zaboládanság, a magától érthetőség... lehet, hogy a ma­gánéletben is üyen, bár tudom, sokszor csalóka a dolog. Elég, ha csak magamból indulok ki. De nagyon szerettem őt műidig. Ha már itt tartunk, nem hagyhatom ki a kérdést: a popzene mai sztárjait, a leg- ifjabbakat mennyire ismeri? Hogy csak egyetlen nevet mondjak: Justín Bieber? Helyes srác, jól énekel. Profi. Mivel egy tizenévessel élek egy háztartásban, van róla fogal­mam. Kezdettől fogva imádják a kiscsajok, de ó már túlnőtt ezen a kategórián, és nem fog eltűn­ni. Ellentétben sok, a tehetség­kutatókon hirtelen feltűnt sztár­ral, bár közöttük is van jó pár, aki megragadt. így kötünk ki máris Rúzsa Magdinál, akivel szintén lett egy közös daluk. Előbb hadd mondjam el gyorsan: nagy örömemre, úgy éreztem, mindenki boldogan jött, akit hívtam. Gerendás Pé­ter, Kern András, Presser Gá­bor, Dusán. így került a lemez­re az Eső előtt, eső után, a Hé, 67!, az Úgy volt, a Harminc, és sorolhatnám a lányokat... senki nem mondott nemet. Re­mélem, ez is egy színfolt lesz a pályámon. Előbb-utóbb meg kellett történnie. Én szívesen hagyatkozom a spontán ötle­tekre. Nem hajszolok semmit, inkább várok, hogy kialakul­jon, kikristályosodjon. Nálam nem valami nagy agyalás ered­ményeként jönnek be a dolgok. Hagyom, hogy az események szüljék meg az eredményt. Va­lahogy szívesebben hagyatko­zom a megérzéseimre, mint a fifikás kitalációkra. Visszatérve Rúzsa Magdira, vele szinte törvényszerű a ta­lálkozása, hiszen Szerbiából jött, zentai magyar lány. Én már a Megasztárban is neki drukkoltam. S nemcsak azért, mert üyen származási kap­csolódásunk van, hanem mert őstehetségnek tartom. Nyers te­hetségből lett kifinomult tudású énekesnő, aki briliánsán bánik a hangjával. Műiden adottsága megvan ahhoz, hogy hosszú tá­von sztár maradjon. 2011-ben vendégem volt az Arénában. Ő az én anyanyelvemen éne­kelt, vagyis szerbül, én pedig az övén, magyarul. Ezek után természetes, hogy a lemezen is az Ederlezit szólaltatjuk meg. Ő, a vajdasági lány és én, aki Belgrádban születtem. Ez egy balkán népdal, amelyet Goran Bregovicék tettek vüágszerte ismertté Kusturica filmjében. Másvalakivel ezt nem is énekel­hettem volna. Ha nincs Rúzsa Magdi, valószínűleg elő sem ve­szem ezt a dalt. ■ Az Esküvőben két szláv lé­lek találkozik. Az a dal úgy került a lemez­re, hogy tavaly a Prima Primis- sima-gálán énekeltük Tompos Kátyúval. Aki anyai ágon orosz, és a Nemzeti Színház színésznője. Érdekes mód én is érzem ben­ne a szláv színt. És nemcsak a hangjában, hanem a lelkében is. De ha már itt tartunk, el kell, hogy mondjam, Sík Olga, aki pályafutásom egyik meghatáro­zó egyénisége, hiszen az ének- tanárnőm volt, rögtön azután, hogy először meghallgatott, kö­zölte velem, hogy: „Neked szláv hangod van!” Hozzáteszem, talán azért is, mert elég mélyen szól a hangom. De a vüághírű basszisták között is sok szláv volt, például Saljapin. Vagy Jevgenyij Nyesztye- renko, aki annak idején A kék­szakállú herceg várát énekel­te magyarul. Én is azt mondtam, amikor először hallottam énekelni Tompos Kátyát, hogy olyan szlá- vos a hangszíne. Lehet, hogy ez is egyfajta elfogultság, de vala­hogy mégis egy kicsit több lelki mélységet érzek benne, mint úgy általában másokban. Bíró Eszterrel egy zsidó nép­dalt szólaltat meg, amelynek a szövegét Kányádi Sándor írta. Ezt a dalt, a Mit akar az eső?-t egy jótékonysági koncerten énekeltük együtt, akkor is én voltam az ő vendége. Hegyi Barbarával a Játssz még mellett döntöttek. Mi is illene jobban egy nagyszerű­en éneklő színésznőhöz? Bár kerüljük a ,házastársak együtt” jeüegű közös megnyil- vánulásokat, az Aranyág című televíziós műsorban elvállal­tuk, hogy ketten éneklünk. Ott már szóba került ez a dal is, az­tán mégis egy francia sanzont adtunk elő. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy Barbara, aki tényleg igazán jól énekel, miért legyen hátrányos helyzetben csak azért, mert a feleségem? De közös döntés alapján vagy tíz évig akkor sem énekeltünk együtt. Most is nekem kellett rábeszélnem őt, hogy kötélnek álljon. A Játssz még az ő ötlete volt. „Ha már éneklünk valamit, akkor ezt!”-mondta. Szereti ezt a dalt. Én meg azért is örültem, hogy elővettük, mert legalább nem sikkad el. Annak idején Kovács Kati­val énekelte. Volt a Magyar Rádiónak egy Tessék választani! című műso­ra, amelyet évente megrendez­tek. Egy ideig. Aztán abbama­radt. Presser és Dusán ebbe a műsorba írták ezt a dalt, s azóta soha senkivel nem énekeltem. De még egyedül sem. Annál vi­szont sokkal jobbnak éreztem ezt a dalt, mintsem hogy veszni hagyjam. Nem maradhatott ta­lonban. S azóta, hogy most új­jászületett, mert ez tényleg egy folyamat, már nem is tudom másvalakivel elképzelni, csak Barbarával. Ez így működik. Palya Bea és a Csak a szere­lem hogyan került a képbe? Bea a Művészetek Palotájá­ban, a 2010-es koncertemen volt a vendégem, s mivel akkor ezt a dalt választottuk, ennek egyenes következménye volt, hogy most a lemezre is ez ke­rüljön. Nagyon szépen szólt a dal már a MüPában is. Bea olyat énekelt benne, hogy az hihetetlen. Van a végén egy improvizációs rész... nem is tudom, milyennek mondjam... talán spanyolosnak? Ő egyéb­ként sokat van Mexikóban, lehet, hogy belevitte ezt a leg­újabb vérét is a nótába, s ettől igazán egyedi hangzása lett a dalnak. A roma, a zsidó, a szláv, a balkáni zenevüág eddig nem nagyon jelent meg a dala­imban, ezért örülök, hogy ezen a lemezen most mind fellelhe­tő. Bár a Kóló című albumon már érezhető, mennyire vonz ez a dallamvilág. Bizonyára korábban sem kerülte, csak másképp alakul­tak a dolgok. Az elmúlt tizenvalahány év alatt, a világzene megjelenése óta még inkább divat lett ez az irányzat, és a magyar zeneka­rok is gyakran nyitnak a magyar népzenéhez. Hogy ez miért csak most mozdult meg bennem? Erre is csak azt tudom monda­ni: nálam ez sem olyan kita- lációs szinten működött. Ami magától jött, azt tartottam jó­nak, azt fogtam meg, azt kezd­tem el egy kicsit jobban a ma­gamévá tenni. Ami pedig nem jelent meg spontán, azt sosem erőltettem. Pusztán azért, mert szerbnek születtem, s akkor nekem ez illene, nem kezdtem el üyesmit énekelgetni. Amikor aztán a legutóbbi lemez készült, és már csak két-három dal hi­ányzott, azon töprengtünk, mi legyen még valami más is rajta. És akkor Dusán előkapta a Kóló szövegét, ami saját állítása sze­rint már több éve ott hevert a fiókjában. Gábor pedig egy perc alatt megírta hozzá a zenét, •egyszerűen csak úgy kiszakadt belőle. Ez ritkán fordul elő, de nagyon érdekes jelenség, hogy elkészül egy szöveg, amelyen semmit sem kell változtatnunk, és nyomban megszületik hozzá a zene. És ez a dal a koncerteken is annyira bejött, hogy az Apám hitte után ráadásként tudjuk játszani. Amit én sem gondol­tam volna, hiszen az Apám hitte úgy tartotta magát a műsorban, mint egy oszlop. Bár nem min­dig azzal fejeződött be a kon­cert, hiszen nem volt ez azért ennyire mechanikus dolog. A duettlemezre került ti­zenegy dalból hányat kellett újra felvenni? Kilencet. De a hangszerelésen nem változtattunk. A Presser­rel és a Dusánnal énekelt dalt hagytuk meg eredetiben. Októ­berben jelenik meg az album, másfél hónapig dolgoztunk a stúdióban, és még mindig van vele munkánk. Februári koncer­temre, az Arénába természete­sen a duettpartnereimet is meg­hívom. Szép kis névsor szerepel majd a plakátokon. Boldogabb lenne, ha két- három dallal több kerülhetett volna a lemezre? Ha még egy dallal több lenne rajta, három keze lenne a gye­reknek. Tehát így jó, ahogy van. Nincs hiányérzetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom