Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-10 / 210. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 10. Vélemény És háttér 7 Csak akkor lehet majd regionális magyar adót működtetni, ha a régióban szlovák is sugároz Félreszabályozás Ha igaz, ma tárgyalja elő­ször a parlamenti plénum az ún. sugárzási törvény módosítását. Ez az a jog­szabály, amely az ország­ban működő rádiós és te­levíziós szolgáltatást sza­bályozza úgy-ahogy elfo­gadható módon, a vonat­kozó (értsd: e törvény ren­delkezéseit átíró) törvé­nyek tükrében viszont ért­hetetlenül rosszul. Miért? LOVÁSZ ATTILA A sugárzási törvény azt sza­bályozza, miként kaphat valaki sugárzási engedélyt, milyen szerv hivatott ezt eldönteni, és - akármennyire hihetetlen - a rá­diós és televíziós piacon tartal­mi szabályozást is megenged magának. A tartalmi szabályo­zást csak azért nem nevezzük cenzúrának, mert a cenzúra fel­adata az volt, hogy bizonyos, a hatalomnak, államnak nem megfelelő tartalmakat eleve ne engedjen közölni. A jelenlegi tartalmi szabályozás viszont ex post folyik, azaz sugározni elvi­leg bármit lehet, ha meg nem, akkor jár érte a szankció. Az egyszeri újságíró, aki évek óta foglalkozik a frekvenciagazdál­kodással és a licenszpolitikával, azt hitte volna, hogy az „éljen a demokrácia és a szólás szabad­sága” jegyében éppen a tör­vénynek ezen része módosul. Nos, nem így történt. A jogszabály módosítására azért kerül sor, mert az Európai Bizottságban észrevették, hogy zűrös a szlovákiai licenszpoliti­ka. A sugárzási törvény ugyan nem, de 1995 óta a nyelvtörvény (igen, jól sejtik, ez az a „vo­natkozó” jogszabály) szó szerint leírja, hogy az országban csak ál­lamnyelven szabad műsort szol­gáltatni, kivételt a nemzetiségi kisebbségek számára törvény ál­tal előírt közműsor-szolgáltatás élvez. Ami viszont ellentétes az európai joggal, hiszen az EU-ban minden tagország hivatalos nyelve uniós hivatalos nyelvnek minősül. A szlovák médiaszabá­lyozás viszont nem teszi lehető­vé, hogy lokális vagy regionális műsorszolgáltatások kapjanak licenszet az EU bármely nyel­vén. A kulturális tárca tehát úgy módosítja a sugárzási törvényt, hogy az EU minden nyelvén le­hessen sugározni. Szép. Végre. Csakhogy van egy bibi: a terve­zet értelmében a frekvenciata­nács nemcsak lehetőséget, ha­nem törvényi utasítást kap, hogy ha az adott régióban lokális vagy regionális, államnyelven műsort szolgáltató vállalkozás nincs, akkor egyéb nyelvű sem lehet. Az indoklás szerint azért, hogy „biztosított legyen a szlovák la­kosság államnyelven történő tá- jékoztatásánakjoga”. Nos, így állunk. Van valaki, aki regionális rádiót vagy tévét üzemeltetne (nem nagy biznisz, nem sokan állnak majd sorba) A sugárzási törvény úgy módosul, hogy az EU minden nyelvén lehes­sen sugározni. Szép. Csakhogy van egy bibi... az EU valamely nyelvén, de azt csak akkor teheti, ha van valaki, aki ugyanezt szlovákul teszi. Ergo: Józsi bácsi nyithat ugyan zöldségboltot, egyetlen feltéte­le, hogy Feri bácsi nyisson előtte egy cukrászdát. Értik? Ha nem, a hiba nem az önök készüléké­ben van. Merthogy én sem na­gyon értem, mi köze van a szlo­vák nyelven való tájékoztatás jogának ahhoz, hogy valaki más nyelven akar tájékoztatni. A kettő hogy kerül egymás mellé? Az európai és a szlovák mé­diaszabályozás komoly refor­mokra szorul. Képtelen követni a piacot és az új technológiákat, egyes szabályozások immár a muzeális kategóriába tartoz­nak, közben a lakosság olyan tartalmakhoz jut, amilyenek­hez csak akar, a médiaidiotiz­mus, a kimondottan rossz, ízlés­telen, erkölcstelen tartalmak ezerszámra szennyezik az étert, mi meg azon vagyunk elakadva, lehet-e Alsófelsőn angolul, por­tugálul vagy magyarul sugá­rozni, ha éppen senki nem sugá­roz szlovákul. És akkor marad a kérdés: roma nyelvűt sugároz­hat? Mert az nem hivatalos nyelv az EU-ban. Úgy vagyunk ezzel, mint minden rosszul motivált sza­bállyal: az állampolgársági tör­vénnyel a magyarok kettős ál­lampolgársága ellen született jogszabály, de jobbára másokat sújt. A mostani szabályozásban a szlovák nyelv védelmének pajzsával valami olyat akarnak megregulázni, ami a szlovák médiapiacon inkább kellemes és gazdagító folt lehetne - és egyetlen szlovák ajkú ember jo­gait sem sértené. Megér ez egy brüsszeli irgum-burgumot? A szerző az RTVS nemzetisé­gi adásainak igazgatója- Türelmes játék kell! Most lépj előre egyet, mint a magyar válogatott a vezetésem alatt. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Mindenki magáért JARÁB1K BALÁZS A Szentpéterváron megrendezett G-20 csúcsta­lálkozó leginkább a világ szétcsúszását hirdette, hiszen a világ vezetői szinte csak abban tudnak megegyezni, hogy nem értenek egyet. Afő ok persze Szíria, és a G-20 házigazdájaként az orosz vezetés ügyesen használta ki a találkozót arra, hogy kidomborítsa a Nyugat megosztott­ságát a szíriaihelyzettelkapcsolatban.Ennekkicsúcsosodása, hogy a parlamenti választásokra készülő Németország még a közös kommünikét sem írta alá. A csúcstalálkozó is jelezte: igazából senki sem akarja a szíriai beavatkozást, de Nyugaton többen aggódnak, hogy a „no action” a nyugati világ globális jelentőségének csökkenését eredményezné. Másrészt a szíriai válság megoldását senki sem látja, az amerikai vezetés magatartása pedig olyannyira emlékeztet az iraki háborút megelőző félrevezető manőve- rezgetéshez, hogy az is elbizonytalanodik, aki hitelesnek tart­ja a vegyi fegyverek bevetéséről szóló bizonyítékokat, lan Bremmer, az Eurasia Group elnöke a G-0 című könyvében alig egy évvel ezelőtt írta le azt a világot, ahol minden nemzet saját magára van utalva és magának kapar. Kétségkívül egy­fajta „glokalizáció” felé halad a világ, ahol nem a globális megoldásoknak, hanem a lokális és tradicionális megoldá­soknak lesz nagyobb létjogosultságuk. Az, hogy a világ mennyire gyorsan változik, jóljellemzi, hogy a G-20 csúcsta­lálkozón ugyan a házigazda fantasztikus tűzijátékkal kápráz­tatja el a nagyérdeműt, de az energiapiacot alapvetően meg­változtató folyamatok miatt az orosz gazdaságra legjobb esetben is stagnálás vár. A Gazprom főnöke, Alekszej Miller pénteken Vilniusban ígért olcsóbb gázt a litvánoknak, mert az orosz gáziparnak immáron a litván piac is fontos. Európa viszont inkább a kínai gazdaság teljesítménye miatt aggódhat. Neves elemzők egyre gyakrabban cikkeznek a kínai lufi kipukkanásáról, miközben a német, a francia és az olasz import annyira Kína-függő, hogy egy válság, de csak egy lassu­lás is komoly gondokat okozna az amúgy is küszködő európai gazdaságoknak. Vagyis a G-20 feladata ezekben a kockázatos időkben az ügyes lavírozás lenne. Alényeg a problémák helyi kezelése globális tapasztalatok alapján, ehelyett lokális konf­liktusból globális problémát kreálnak. Az előbbihez azonban spkkal nagyobb adag bizalomra lenne szükség a világ vezetői között - és kevesebb ámításra. Ehelyett marad - Szíria. FIGYELŐ Hercegi lagzi Az osztrák Der Standard napüap is részletesen foglal­kozott Orbán Ráhel esküvőjé­vel. „A magyar hercegnő lakodalma” című cikk szerint az esküvő éles fényben mutat­ja meg a feudális magyaror­szági viszonyokat, a nagy nap előtt útjavítási munkákat és a leendő vej kapcsolatait. S ép­pen a miniszterelnök akart elsőrendű celeb eseményt csinálni a házasságkötésből. Facebook-honlapja, valamint a hírekkel és interjúkkal jól el­látott bulvársajtó közvetítette - 7 hónappal a választások előtt az „álomlagzi” képét a kedves népnek. Ám a körül­mények sokat ártottak az illú­ziónak és sokkal inkább az Or­bán alatti feudális állapotokra világítottak rá. A vőlegény családja, a Tiborcz-klán évek óta ahhoz a privilegizált, ma­roknyi körhöz tartozik, amely hatalmas hasznot húz az Or­bánhoz fűződő kapcsolatból. Olyan Simicska-cégnél dolgo­zik, amely főként közmegbí­zásokból él. Testvére, Eszter előnyt élvezett a földbérlet­pályázatnál, most az ország egyik legnagyobb földbirto­kosa. A fivér, Péter a fejlesztési tárca tanácsadója, (hvg) A globalizálódó sport a nyugati társadalmak népszerűsítésében hiánypótló szerepet tölt be, távoli országokban gyakran az egyetlen viszonyítási pont Sport, kultúra, misszió - amerikai módra TOKÁR GÉZA A világ a küszöbön álló szíriai bombázás miatt háborog és az obamásított Egyesült Államok sem túl népszerű, viszont milli­ók nézték a tévében az amerikai életérzést szimbolizáló ameri- kaifutball-bajnokság (NFL) nyi­tányát. Köztük e sorok szerzője is. Ä globalizálódó sport a nyu­gati társadalmak népszerűsíté­sében fontos és hiánypótló sze­repet tölt be. Az amerikai foci Magyaror­szágon egy évtized alatt lépett ki a „rendes” labdarúgás árnyéká­ból. Még nem vált tömegsporttá, de már nemcsak zárt közössé­gekben, hanem szélesebb kör­ben is elfogadják. Csapatok ala­kultak (az egyik Tatán, több ko­máromi játékossal), bajnoksá­got rendeznek, ezrekre tehető a szurkolók száma. Népszerűvé válásához hozzájárult a kolozs­vári Meskó Zoltán feltűnése az NFL-ben, 2010-ben. A Super Bowl a vüág második legnézettebb sporteseménye a Bajnokok Ligája-döntő után, és ez akkor is igaz, ha hozzá­tesszük, hogy a nézők túlnyomó része továbbra is amerikai. Az amerikaifoci-liga sajátos ter­mék. A mérkőzéseknek tömény ideológiai körítésük van, az a- merikai életérzés, életmód pro­pagálása szerves része magának a mérkőzésnek is (amerikai lo­bogó, a fehérfejű rétisas röpte- tése, himnusz). Azért is hangsú­lyosabb ez az elem, mint a többi amerikai profiliga esetében, mert a játékosok túlnyomó többsége amerikai, és évtizedek kellenek, hogy más ország a né­zők és a játékosok terén behoz­za a sportág szülőhazáját. Az amerikai életérzést ontják a közvetítések, a szurkolók pedig imádják. így válik az amerikai álom egyik legnagyobb impor­tőrévé a sport, és ily módon te­szi magát szimpatikussá az az ország, melynek nemzetközi megítélése egyébként nem a legjobb. A mai világban, amikor már nem gond megnézni bár­milyen meccset az interneten, a sport lett az egyik legfőbb kultúrahordozó, az NFL pedig az amerikai életérzés hirdeté­sének zászlóshajója. Európai viszonylatban ezt a missziót az ismert focicsapatok látják el. A globális márkává váló Real Madrid, a Manchester Uni­ted, vagy az imázsát a katalán identitásra alapozó Barcelona egyaránt az európai életérzés nagykövete, egy átlagos ázsiai szurkoló számára sokszor az egyetlen viszonyítási pontot je­lenti. Az európai és az amerikai foci egyébként kölcsönösen is hat egymásra: míg az Egyesült Államok középosztálya focizni tanul és a szabályokkal ismerke­dik, Európában az amerikai fo­cival hasonló a helyzet. Sportot nézni pedig a háborúk és gazda­sági válságok megvitatása köze­pette is mindigmarad idő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom