Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-07 / 208. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 7. Vélemény És háttér 7 A fő gondunk az, hogy a kisebb vállalatoknak nincs elég tőkéje, ebből csak a világcégeknek van elég Elkel a Nokia, elmúlt a finn csoda Egy legenda véget ért. Eddig sokan abban az illúzióban éltek, hogy ügyességgel, szorgalommal és kitartással a kis nemzetek is felépíthetnek egy világra szólóan sikeresen vállalatot, illetve hogy az innováció az, amivel be lehet tömi a világpiacra. A Nokia mobilkészülék-gyártó részlegének a felvásárlása sokakat kiábrándított. HORBULÁK ZSOLT A maroktelefonok piacát figyeli a közvélemény, így köztudomású volt a Nokia jelentős térvesztése az utóbbi időben. Az okostelefonok szegmensében képtelen volt tartani a lépést a konkurenciával. Szakértők szerint az operációs rendszerrel volt gond, amelyet a Microsofttal közösen fejlesztett ki. Hogy az összeesküvés-elméleteknek alapjuk legyen, a Nokiát most éppen a Microsoft nyeli el, igaz, a márkanév használatát tíz évig garantálja. A felvásárlás sokakat meglepett, a finneket egyenesen sokkolta. A hírek szerint azonban ez már benne volt a levegőben, a két vállalat február óta folytatta a tárgyalásokat. A finn csoda vége számunkra is sok tanulsággal jár. Akár örvendezhetnénk is, hogy a Nokia legalább eddig húzta. Példát mutatott a kö- zép-kelet-európai nemzetek számára, hogy ha bízunk magunkban és keményen dolgozunk, mi is híresek lehetünk. A Nokia dél-komáromi gyára miatt kicsit a miénk is volt, bár a leépítések miatt a bajait már mi is megéreztük. Az végül is nem meglepő, hogy a cég komoly restrukturalizáci- óra szorul. Mondhatnánk, hogy ez a kapitalizmus lényege, és maga a Nokia is jó pélA Nokia húsz évig legalább reményt adott a kelet-közép-európai cégeknek, hogy van mód a kitörésre. da erre, hiszen faipari cégből avanzsált gumigyárrá, majd lett belőle elektronikai cég. Ezeket a változásokat azonban finn vállalatként élte át, a fejlesztéseket saját források igénybe vételével hajtotta végre. Most minderre már nem futotta. A fő gond az, hogy nincs elég saját tőkéje. Ebből csak az igazi világcégeknek van elég. Az aktuálisan 41 milliárdos készpénzzel rendelkező Microsoftnak meg se kottyan ez az ötmilliárdos üzlet. Az akvizíció térségünk fő problémájára, a tőkehiányra mutathat rá. Ötletek vannak, akár meg is valósulhatnak, de igazi hírnevet és pénzesőt nem hoznak. A Nyugattal a tempót csak a Távol-Kelet, illetve a népes országok képesek tartani. Ezért van az, hogy nem látunk kitörési pontot, és annak is nagyon örülünk, ha legalább Európa vagy néhány ázsiai cég összeszerelő műhelye lehetünk. De a Nokia húsz évig legalább reményt adott.- Azért vagyok nőtlen, mert az anyósoméknak nem lehetett gyereke. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kátyúkomédia JUHÁSZ KATALIN Szeretem az abszurd humort, ezért hívom fel olvasóink figyelmét erre a sztorira, amelyért annakidején a Monty Python csoport is egy vagyont fizetett volna. Azt ugyebár rég tudjuk, hogy Orbán Viktor lánya, Ráhel férjhez megy, és a lagzi egy tanyán lesz, a vőlegény családjának birtokán. Az oda vezető út viszont meglehetősen rögös, azaz kátyús. És hát milyen örömapa az, aki megkockáztatná a násznép luxusautóinak tönkretételét? Szóval a kátyús utat a napokban gőzerőveljavítani kezdték. Össze isszaladtaka helyieka munkagépek láttán, és mert nem hitteka saját szemüknek, bőszen fotózni kezd- teknagy örömükben. Mert ezzel tulajdonképpen őkjámak jól, hiszen a kifürkészhetetlen sors úgy hozta, hogy villámsebesen felújítják az utat két olyan falucska, Csabdi és Tükröspuszta között, amelyek a térképen csak ceruzával szerepelnek. Lám, megvalósult a lehetetlen, a klasszikussal szólva: ilyen nincs, és mégis van. Ezért nem értem, miért titkolja e hősies, csupán 1,6 millió forint értékben, közpénzen megvalósított felújítást a kormányfő sajtófőnöke, főleg miután a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ büszkén közölte a sajtóval, hogy átadta a helyi önkormányzatnak a 650 méteres útszakaszt. Havasi Bertalan a közkézen forgó fotókés videók dacára azt közölte, hogy Orbán Viktor lányának lakodalmát a násznép az ország egyik legkátyú- sabb útján fogja megközelíteni, nem és nem, a tanyához vezető úton semmiféle kátyúzás, állagjavítás nem történt. A sajtófőnök azt sem volt rest leszögezni, hogy folytatódik a magyar miniszterelnök és családja elleni lejárató politikai kampány, és egyes sajtóorgánumok már egy bensőségesnek szánt családi esemény kapcsán sem tartózkodnak valótlan állítások térjesztésétől. Pedig hát én is láttam azokat a fotókat, amelyeken be vannak toldozva-foldozva a kátyúk a szóban forgó útszakaszon. Más fényképeken munkagépek láthatók. Most akkor a fotóknak higgyek, vagy a sajtófőnöknek? Hadd ne válaszoljak erre a kérdésre kapásból, hiszen lehet, hogy számítógéppel megbuherált képekju- tottak el hozzám, és a helyi lakosok is mind rosszul láttak, amikor munkagépeket véltek felfedezni az ominózus úton. A viccet félretéve: nemértem, miért nem lehet bevallani valamit, ami nyilvánvaló. És úgy tálalni ezt a soron kívüli útfelújítást, hogy végső soron a he- lyiekjártakjól, az isten adta nép. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a felújítás 1,6 millió forintba került. Sokkal kevesebbe, mint a kátyús úton tengelytörést szenvedő szolgálati Au- dikjavíttatása. Úgy is mondhatjuk, hogy a magyar kormány közel tízmillió forintot spórolt ezzel az országnak. Jó hír továbbá, hogy a magyar kormányfőnek több lánya van, akik hamarosan szintén eladósorba kerülnek. Gondolom, az önkormányzatok már versengnek a lagzik helyszínéért.... KOMMENTÁR Pártok és pártállamok NAGY IVÁN ZSOLT „Ha otthon maradnak a szavazóink, úgyjá- runk, mint 2002-ben” - a magyar közszolgálati médiumok nem vacakolnak, nincs álszakmai pironkodás, főleg nincs szakmai elv: ha Orbán Viktor ki tudta mondani a Kossuth Rádiónak adott interjúban a fentieket, akkor ez a figyelmeztető/mozgósító mondat lesz a távirati iroda összefoglalójának címe is. Pedig mondott a kormányfő mást is: például, mintegy véletlenül, népbarátnak nevezte Kádár János kommunista rendszerét. De ez fel sem tűnt. Orbán Viktor nyilvánvalóan választást akar nyerni 2014-ben, amivel nincs is semmi gond a világon, sőt! Még azon sem ütközünk meg különösebben, hogy a kormánya ennek örömére ismét csökkenti a rezsit, belefér ez is, meg kétségtelenül jól is jön az embereknek. Ám a kommunista rendszert népbarátnak nevezni, azért már olyan szintje a populizmusnak, amin csak-csak el kellene csöppet gondolkodni. Még akkor is, ha ez csak arra kellett, hogy a miniszterelnök felfedeztesse a néppel: mennyivel jobbak ők még a kommunistáknál is. Elvégre a Fidesz rezsit csökkent, ezt pedig még azok a Kádárék sem tették meg, akikre mindmáig nosztalgiával tekint vissza a magyarok egy része. De valószínűleg éppen ez utóbbi a lényeg: kampány van, a Fidesz nyerni akar, és ezért semmi sem drága. Ha a mindennapi megélhetésért remegő, ötvenes-hatvanas kisember meggyőzéséhez ez kell, akkor ezt kapja: Kádár, emlék, fiatalság. Csak menjen el szavazni, és semmiképpen se gondolja azt, hogy ezeket a szocialistáktól kapja vissza. Bár azt azért jó lenne tudni, pontosan mi is vezérli Orbán Viktort, amikor ilyeneket mond és olyanokat lép, mint amilyenek látunk. Meg amikor a közmédia vagy az opportunista hadak ülepnyalását érzi. Nincs borzongó rezdülés legbelül? Nem mozdul a kéz, hogy vegye a telefont és kérje ki magának a nyelvcsapásokat? Nem küldené el a fenébe az összes fenékbúvárt, aki nem győzi bizonyítani, mennyire hű harcostárs (lásd még az MTI imént idézett címét), ám nyilván rögtön elfordul-, amint nem várható már leeső morzsa, meg nyalásra odatartott zsíros kéz? De valószínűleg nem. Mert pontosan tudja: most még szüksége van rájuk, ha nyerni akar. Meg talán azért is, mert igazából nem is zavarja. Nem émelyítőnek tartja ezt, hanem a sikerének: ő idomította őket és azért szolgálnak neki, mert ő így képzelte el. Ha meg így van, akkor a Kádáros összevetés sem fura, csak kínos. Már akinek, persze. A közmédia vezetőinek például csöppet sem. Ők csak lelkesen mozgósítanak a Fidesznek. Ahogy az egy klassz pártállami demokráciában szokás, ugyebár. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Berlinnek is sok Brüsszel A német kormány hajlandó felülvizsgálni az Európai Bizottság jogköreit, és ésszerű felvetésnek tartja, hogy a brüsszeli bizottságtól nemzetállami szintre helyezzenek vissza egyes döntési jogosítványokat. Steffen Seibert kormányszóvivő a Die Welt című lapban megjelent beszámoló szerint a Bloomberg hírügynökségnek azt mondta, meg kell vizsgálni „a szabályozási jogkörök nagymértékű koncentrációját” az Európai Bizottságnál. Hozzátette: „értelmes gondolat” a kompetenciák visszatelepítése a tagállamok kormányaihoz, és Németország nem zárkózik el, ha más tagállamok ilyen megfontolásokat emelnek napirendre. Megjegyezte: Nagy-Britannia és Hollandia hasonlóan látja a helyzetet. A brüszeli jogkörök esetleges megnyirbálásáról Angela Merkel kancellár is beszélt egy augusztusi interjúban. A német kormányfő azt mondta: lehetséges, hogy a „több Európa” gondolata úgy válhat valósággá, ha egyes jogkörök a közösségi szintről visszakerülnek a tagállamokhoz. Steffen Seibert a Die Weltnek hangsúlyozta, szó sincs arról, hogy Németország összefogna bárkivel is Brüsszel ellen. A német kormány álláspontja változatlan, továbbra is azt tartja fontosnak, hogy a közösség megvitassa, miként működhetne az Európai Unió a legjobban, és Berlin konstruktív hozzáállással vesz részt ezekben a vitákban. Michael Link külügyi államminiszter, a koalíciós FDP politikusa úgy vélte: a bizottság túlságosan kiterjesztett szabályozási jogkörrel rendelkezik, Németország pedig azt szeretné, hogy a brüsszeli testület „az alapvető politikai területekre koncentrálna, mint például a belső piac és az energia”. (MTI)
