Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-05 / 180. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 5. Vélemény És háttér 7 A kormányzatoknak megfelelt, hogy a mélyszegénységet a romákkal társíthattuk Romatour 2013 A kötelező protokollköny- nyek felszáradtak, a roma holokauszt emléknapját letudtuk, demokratikusakat nyilatkoztunk, a helyzet meg nem változik. LOVÁSZ ATTILA A mélyszegénységre semmilyen megoldás nem született, s a mélyszegénységet ebben az országban alapvetően a romákhoz társítjuk. Bár ez a társítás önmagában helytelen, a mélyszegénység ugyanis nem válogat, csak a romatelepeken talán jobban látszik, s a politikai osztálynak ez az állapot mintha megfelelne. Nagyonfontosnak tartom, hogy egy kisebbségi párt vezetője szolidáris nyilatkozatot fogalmaz meg, sőt, el is várom, de a hatalom, az más. A kormányzatoknak valahogy az elmúlt húsz évben megfelelt, hogy az országban a mélyszegénységet a romákkal társíthattuk, hiszen el lehetett mondani, ŐK az alkalmazkodni képtelenek, VELÜK kell valamit kezdeni, NEKIK kellene valamit tenniük. Ez a politikai, s most már közbeszéd is, megkönnyítette a kormányzatok helyzetét, de csak ideiglenesen. Egyrészt azért, mert rövid időn belül a nem roma mélyszegénység ügyében is illenék tenni valamit, másrészt meg az elodázott problémák mindig és törvényszerűen hatványozottan jelennekmegújrasújra. Tavaly nyáron két politikus lakókocsival körbejárta az ország romatelepeit, komolysajtót kaptak. Született néhány nyilatkozat, s a Romatournak nevezett PR-útnak egyetlen következménye sem lett. A kormány benyújtott egy romapolitikával foglalkozó dokumentumot, amely sajnos alapjaiban rossz, de ahhoz a két politikusnak nem sok hozzászólnivalója volt. Jómagam az idén másodszor abszolváltam egy keleti romatourt. Tapasztalataim nem általános érvényűek, beszélgetéseim az újságíró anyaggyűjtése, és nem a szociológiai mélyinterjú kategóriájába tartoztak. Éppen ezért általánosításra nem alkalmasak. Az évek alatt összegyűjtött ismeretanyag roma és szegénység témákban viszont két, nagyon fontos általánosítást mégis megenged. Az egyik: a roma szegénytelepek problémáinak megoldására szánt pénzek valahogy nagyon ritkán jelennek meg ott, ahová szánták őket. A másik: a szegénytelepeken mindenütt találni egy sor olyan történést, amelyben állami vagy közigazgatási szervek végeztek rossz munkát, hozzájárulva a problémák felhalmozódásához. E két felismerés erősített meg abban, hogy a probléma nem romaprobléma, de a tény, hogy romák élnek szegénységben, romaproblémává tette a mélyszegénységet. S tette így látszólag megoldhatatlanná. Pedig semmi mást nem kell tenni, csak tudomásul venni, hogy a mélyszegénységre kell valamilyen civilizált megoldást találni, s nem a mélyszegénységben élők ellen cukkolni a társadalmat. A romaellenes hangulat ma olyan méreteket öltött, hogy az már közbiztonsági kategória, mint ahogyan a mélyszegénység is az. Pont ezért kell foglalkozni vele. Sokszor kell rászólnom még komolyabb műveltséggel is rendelkező ismerősökre, hogy ha „az én adómból mennek a pénzek a cigányokra”, akkor az adórendszer szolidáris részét sokkal inkább látom megvalósulni, mintha az adóeurók milliárdosok számláin jelennek meg, mert számukra jó közbeszerzési feltételek mellett vállalkoznak. A mélyszegénység megoldására (nem a romákra) szánt pénz jó helyre megy. Csak menjen végre oda. S ne az uzsorások és a szociális rendszer élősködői (vigyázat, ezek nem a szegények és nyomorultak, hanem az őket még jobban víz alá nyomók) gazdagodjanak meg rajta. S ne tüntessünk ki olyan közéleti embert egy nappal a roma holokauszt emléknapja után, aki a szlovák fasiszta államot dicsőíti. KOMMENTÁR Szegény ember kamata MOLNÁR IVÁN A szlovákiai bankok szinte egybehangzóan állítja ják:végeajelzáloghitel-kamatoktovábbicsök- kenésének. Ennyi volt, nincs tovább, egyébként is, Szlovákiábanmégsohailyenolcsónnemjut- hatott a lakosság hitelekhez - sugallják a ban- ; I kok, és a nagy nyári melegtől kábultan sokan még hisznek is nekik. Aki azonban egy kicsit is utánanéz, könnyen megállapíthatja, hogy az eurózóna országai közül csak Cipruson magasabbak a lakáshitelek kamatai, vagyisaszlovákiaipénzintézeteknekegyáltalán nincs mivel büszkélkedniük, hacsak nem azzal, hogy nekik sikerül a legjobban átvágni az ügyfeleket. Ha pedig a csillogó-villogó reklámkampányaikba valaki véletlenül belerondít, szembesítve őket a valósággal, azonnal előállnak a mesével: Szlovákia speciális helyzetben van, ezért magasabbak a kamatok. Szerintük ugyanisamagasabbmunkanélküliségésalakosságbizonyta- lan anyagi helyzete miatt a hitelek bedőlésének nagyobb a kockázata, amit be kell építeniük a kamatokba. A szegény embert az ág is húzza elmélete akár még hihető is lenne, ha a térképen nem lenne ott Görögország, Spanyolország vagy Portugália. Az említett országokban hatalmasra duzzadt az állásta- lanokszáma,alakosságtömegesencsúsziklefeléalejtőn, még- isjóvalolcsóbbanlehetkölcsönhöz jutni, mintnálunk. Görögországban egy klasszikus, harmincéves futamidejű, százezer eurós jelzáloghitel összességében akár 24 ezer euróval kevesebbe kerül, mint nálunk. Arról márnemisbeszélve,hogya szlovákiai bankoknagyjábólugyanolyanáronjutnakhozzáa hitelnyújtáshoz szükséges forrásokhoz, mint a nyugat-európaiak, miközben Szlovákiában sokkaljobb a lakosság fizetési morálja, mint más országokban. Ahelyzetért részben az állam is felelős, a versenyjogot felügyelő hivataloknem a legjobban végzik a munkájukat, a bankpiacon így nem alakult ki olyan versenyképes környezet, amely az ügyfeleknek kedvezne. Nem szabad azonban megfeledkezni magukról az ügyfelekről sem. Szinte az összes felmérés azt mutatja, hogy Európában az egyik legkonzervatívabb bankiügyfelekahazaiak: ha már elkötelezték magukat, nagyon nehezen váltanak, még akkor is, ha ez anyagi előnyt jelentene számukra. Arról nem is beszélve, hogy a bankválasztásnál inkább érzelmi alapon döntenek, anélkül, hogy felmérnék a lehetőségeket. Amíg ez nem változik, a bankok sem kényszerülnek arra, hogy ádáz konkurenciaharcot folytassanak az ügyfelekért, és arra sem, hogy megfosszákma- gukat a magasabb kamatok által biztosított pluszforrásoktól. FIGYELŐ Nem foghatják Thatcher lábát Nem dörzsölhetik meg többé a jó szerencse reményében Margaret Thatcher szobrának lábát a brit képviselők. Hagyomány, hogy megérintik a korábbi kormányfők szobrait, mielőtt belépnek az ülésterembe. Azonban Margaret Thatcher, Churchül, Attlee és Lloyd George szobrai komolyan megsínylik ezt. Az ügyben eljáró bizottság Tilos megérinteni feliratot akar elhelyezni a szobroknál. (MTI) KRONOLÓGIA Egy év házi őrizet vagy közmunka? Egyiket se bírnám ki. (Peter Gossónyi rajza) Korábbi európai állam- és kormányfők a bíróság előtt MTl-ÖSSZEÁLLÍTÁS Silvio Berlusconi volt olasz kormányfőn kívül politikai tetteiért vagy gazdasági visszaélésekért számos európai államfő, kormányfő állt már bíróság elé. BULGÁRIA: Todor Zsivkovot, a bolgár pártállami rendszer vezetőjét (1954-1989) 1992-ben hét évi börtönbüntetésre ítélték köztörvényes bűnök miatt. 1996-ban felmentették, de mivel további vizsgálatok is folytak ellene, 1997-ig házi őrizetben maradt, 1998-banmeghalt. FRANCIAORSZÁG: Alain Juppé volt kormányfőt (1995- 1997) 2004-ben 14 hónap felfüggesztett börtönre ítélték illegális pártfinanszírozás miatt. Jacques Chirac volt államfőt (1995-2007) 2011-ben két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték közpénzek elsikkasztása miatt; az ügyek Chirac 1977 és 1995 közötti párizsi főpolgár- mesterségénekidejére estek. Nicolas Sarkozy volt államfő (2007-2012) ellen 2013. március 21-én vádat emelt a vizsgáló- bíró, aki a 2007. évi elnökválasztási kampányának állítólagos illegális finanszírozását vizsgálja. 2013. április 19-én az ügyészség indított eljárást ellene, ezúttal a Moammer Kadhafi néhai líbiai vezetőtől érkezett állítólagos támogatáskivizsgálására. GÖRÖGORSZÁG: Georgiosz Papadopuloszt, aki 1967-től 1974-ig diktatúrát kényszerített Görögországra, 1975-ben hazaárulás vádjával halálra ítélték, az ítéletet később életfogytiglani börtönre enyhítették. HORVÁTORSZÁG: Ivó Sana- der volt miniszterelnököt (2003-2009) 2012. november 20-án a zágrábi megyei bíróság első fokon tíz év börtönre ítélte hivatali visszaélés és vesztegetés miatt a Hypo Bank- és az INA-Mol-ügy egyesített perben. IZLAND: Geir Haarde volt miniszterelnököt (2006-2009) 2012-ben bűnösnek találta bíróság a 2008. évi pénzügyi válság rossz kezelése, a helyi bank- rendszer összeomlása ügyében, de nem szabott ki rá büntetést. JUGOSZLÁVIA: Szlobodan Milosevics volt szerb elnök pere 2002-ben kezdődött a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék előtt. Még az ítélethozatal előtt, 2006 márciusában meghalt. NÉMETORSZÁG: Erich Ho- necker, a keletnémet pártállam első számú vezetője, államfője (1976-1989) ellen 1992-ben kezdődött per a német-német határon érvényben volt tűz- parancs miatt. A jogi eljárást 1993-ban májrákja miatt beszüntették, Honecker 1994-ben Chilében halt meg. Egon Krenzet, az utolsó keletnémet államfőt (1989) hasonló vádak alapján 1997-ben hat és fél év börtönre ítélték. Christian Wulff volt német államfő (2010-2012) ellen 2013. április 12-én megvesztegethetőség miatt vádat emelt a hannoveriügyészség. OLASZORSZÁG: Giulio Andreottit, aki 1973 és 1992 között többször is betöltötte a miniszterelnöki tisztséget, 1995-ben Palermóban feltételezett maffiakapcsolatai, Perugiában pedig gyilkosság miatt állították bíróság elé. Végül felmentették. Bettino Craxi volt szocialista kormányfőt (1983-1987) a nyolcvanas évek politikai korrupciós ügyei miatt távollétében - 1994-től 2000-ben bekövetkezett haláláig Tunéziában élt - összesen 27 év börtönre ítélték. ROMÁNIA: Nicolae Ceauses- cu kommunista pártállami vezetőt (1965-1989), államfőt rendszerének 1989. decemberi bukása után katonai törvényszék elé állították, és rövid tárgyalás után kivégezték. Adrian Nastase volt kormányfőt (2000-2004) 2012-ben két év börtönre ítélték a 2004-es kampánya finanszírozása miatt indított korrupciós perben. UKRAJNA: Pavlo Lazarenko volt miniszterelnök (1996— 1997) 1999-ben pénzmosási és korrupciós vádak miatt az USA- ba menekült. 2005 augusztusában San Franciscóban kilencéves börtönbüntetésre és 10 millió dolláros kártérítésre ítélték pénzmosás és zsarolás miatt. Julija Timosenko volt ukrán kormányfőt (2007-2010) 2011-ben hét év börtönre és 1,5 milliárd hrivnya kártérítés megfizetésére ítélték. Azzal vádolták, hogy 2009-ben előnytelen gázszállítási szerződéseket kötött Oroszországgal. Az időközben kórházba került volt kormányfő ellen 2012-ben újabb per kezdődött, az ukrán energia- rendszerek vezetőjeként 1997- ben elkövetett sikkasztással és adócsalással vádolj ák.
