Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-31 / 202. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 31. Vélemény És háttér 7 Az „iraki másnaposság“ táplálja a szkepticizmust a britek körében Irak árnyéka vetődik Szíriára A szíriai beavatkozás lehetősége sokakban a 2003- as iraki háborút idézi, egy különbséggel: a britek már nem hiszik, hogy tiltakozásukkal befolyásolhatják a politikusokat. MT1-HÁTTÉR Fegyverzetellenőrök a terepen, aktív hírszerzési háttérmunka, tagadó diktátor és éjféli telefonhívások a szövetségesek keresése jegyében - mintha az idő kerekét visszapörgették volna 2003-ig. Azt, hogy közben tíz év telt el, csak a szereplőgárda változása mutatja. Az amerikai elnök szerepét George W. Bush helyett Barack Obama játssza, a brit miniszterelnök Tony Blair helyett David Cameron, az ellenség pedig Szaddám Húszéin iraki diktátor helyett Bassár el-Aszad szíriai elnök. Ugyanakkor hiányzik az erőteljes tiltakozás a beavatkozás ellen. London utcáit akkor, egy szürke februári reggelen körülbelül egymillióan lepték el, hogy felemeljék szavukat a készülődő iraki háború ellen. Az emberekben az eseményekkel párhuzamosan nőtt a kiábrándultság érzése. Az iraki háború miatt három brit kormánytag mondott le, a fegyverzetellenőrök pedig nem tudták hitelesen bizonyítani a casus bellit, azt, hogy Szaddám tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, az ezek utáni kutatást az amerikaiak végül 2005-ben feladták. Az európai országoktól eltérően az Egyesült Államokban az inváziót nem előzték meg tömegdemonstrációk - mutatott rá James Traub, a Foreign Policy című amerikai külpolitikai folyóirat munkatársa. Annak ellenére, hogy többen voltak, akik rossz ötletnek tartották az iraki beavatkozást, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után ők is úgy vélték, hogy a tiltakozás hazafiatlan cselekedet lenne. A jelenlegi helyzetben a hallgatást inkább a feleslegesség keserű érzése indokolja - tette hozzá Traub. Az amerikai és a brit közvéleményt erőteljesen befolyásolja Irak emléke, és a háború ha- szontalanságának érzése. Egy brit felmérés szerint a szigetországiaknak mindössze 2 százaléka, míg az amerikaiaknak pusztán 8 százaléka tekinti sikeresnek az iraki háborút. Ez részben megmagyarázza, miért ellenzi a szíriai hadműveleteket a britek többsége és az amerikaiak csaknem fele. A britek még mindig magukon viselik az iraki háború hegeit - mutatott rá Toby Dodge, egy londoni kutatóintézet Irak- szakértője. „Arra emlékeznek, hogy koholt vádak alapján háborúba küldték őket, és ezután még csak jobb hely sem lett Irakból, tehát miért kellene ennek újra megtörténnie” - folytatta Dodge. Ez az „iraki másnaposság” táplálja a szkepticizmust a nép körében. A kétkedőket magas rangú politikusok próbálják meggyőzni, hogy ez most valami más. „Irakot nem lehet összehasonlítani Szíriával” - hangsúlyozta William Hague külügyminiszter is. „Itt emberiesség elleni bűncselekményt követtek el, és ezt nem lehet vitatni.” Érthető, hogy a politikusok nem akarják felhívni a figyelmet a hasonlóságokra, de szinte lehetetlen nem észrevenni a retorikai párhuzamokat - magyarázta David Kay, aki lemondott, miután az általa vezetett csoport nem talált tömegpusztító fegyvereket Irakban. „Én Irak árnyékát látom az eseményeken, de nagyon meglepett, hogy az Obama-kormányzatnak csak néhány tagja látja ugyanezt” - folytatta Kay. „Azt mondják, van bizonyítékunk, hiszen lehallgattuk a beszélgetéseiket. De ha visszaemlékszünk, mit is mondott Colin Powell akkori amerikai külügyminiszter az ENSZ BT előtt, hát akkor is azt hittük, hogy vannak bizonyítékaink.” MAJD DÉLUTÁN MEGINT DIKTÁLOK VALAMIT. _ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Egy csók, és más semmi... KOCUR LÁSZLÓ Robert Fico tegnap egy új barnaszénbánya- szakaszt adott át, előtte a szlovák nemzeti felkelést ünnepelte, a szerdai kormányülés után viszont nem tartotta meg szokásos, általában vehemens sajtótájékoztatóját. Nem tudni, hogy a távolmaradást szoros munkahelyi elfoglaltságai indokolták-e, vagy az, hogy a kormányülés napján látott napvilágot a legolvasottabb hetilapban az a hír, hogy a titkárnőjével csóko- lózott, és joggal tartott attól, ez az információ sokkal jobban fogja foglalkoztatni a sajtó képviselőit, mint mondjuk a kórházak eladósodottságáról szóló jelentés. Kanosak ezek a szlovák politikusok, Ján Richter munkaügyi miniszter nemrég történt balesete után azzal borzolta a kedélyeket, hogy zsebeiben nagy mennyiségű készpénzt és óvszereket találtak az őt kórházba szállító mentősök: nem tudni, együtt, vagy külön-külön akarta-e használni. Robert Ficónak sem ez az első nőügye, korábban görkorizás és ölelkezés közben is lefotózták Zuzana Kupcovával, aki fegyébként a jogi képviseletét látja el bizonyos ügyekben. Míg a hasonló afférok a konzervatív Lengyelországot elkerülték (ahol az érintett személy politikai halálát jelentené ilyen ügy), és Magyarországon sem borult ki a bili hivatalban levő miniszterelnök szívügyei miatt, a szomszédos Csehországban szinte feltétele a miniszterelnökké válásnak a házasságon kívüli kapcsolat, a politikai spektrum mindkét oldalán. S ugyan Jiri Paroubek és Mi- rek Topolánek felesége lecserélését megúszta annyival, hogy a pálya szélére kerültek és eltűntek a politikai élet süllyesztőjében, Pert Nečas a kormányát is magával rántotta, belpolitikai válságba taszítva az országot. A legutóbbi népszavazás során az ország elsöprő többsége valamilyen vallási felekezethez tartozónak vallotta magát. Náluk „hivatalból” megütközést kellene keltenie a házastársi hűtlenségnek, bár nem biztos, hogy aki egy házasságot nem tud menedzselni, az alapból képtelen az ország vezetésére is. Sokkal inkább az a kérdés, nem kell-e ezt a témát teljes egészében átengedni a bulvárnak, kell-e vele foglalkoznunk egyáltalán, és ha igen, milyen mértékben? Nem kell, hogy érdekeljen bennünket, munkaideje után Robert Fico merre jár, vagy éppen kivel csókolózik. Aki rá szavazott, vélhetően nem azért tette, mert munkába indulás előtt mindig gondosan megsétáltatja a kutyáját, vagy mert néha szokott focizni, tehát nem alapvetően szabadidős elfoglaltságai miatt, hanem azért, mert úgy gondolta, ő a legalkalmasabb az ország vezetésére. Es éppen ez a bökkenő. Ha egy átlagember ,jár félre”, az valóban a magánügye. Félreértés ne essék, Robert Fico mellékútjairól sem gondoljuk azt, hogy közügy lenne, ám közszereplőként neki el kell viselni, hogy magánéletét is nagyító alatt vizsgálják, és olyanokat kérdeznek tőle, amiért faluhelyen már ütnének. Továbbá kormányfőként nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy zsarol- hatóvá váljon. Az ószövetségi Ráháb-történettől fogva tudjuk, hogy az idegen hatalmaktól sem áll távol a vonzó hölgyek politikai célokra történő felhasználása, de akár a hölgyek közötti cicaharc is megbuktathat egy CIA- igazgatót... így egy ilyen kapcsolat akár nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet. Az MSZP és az Együtt-PM választási egyezségével jól járhat Mesterházy és Bajnai is - sőt még Orbán is Olcsó komédia, kenetteljes kiszivárogtatás és logikus megállapodás KISS TIBOR NOÉ Miközben lassan, de érzékelhetően növekszik az Orbán-ka- binet politikájával elégedetlenkedők tábora, a kormánnyal szembeni baloldali-liberális pártok egyre kilátástalanabb helyzetbe lavírozták magukat. Augusztus végére Mesterházy Attila (MSZP) és Bajnai Gordon (Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért) több menetben lezajló pengeváltása kezdett olcsó komédiára emlékeztetni. A mélypontot múlt hét közepén érték el. Az ellenzéki pártokhoz közel álló ATV internetes oldalán, Mesterházy és Bajnai tárgyalásának kellős közepén megjelent egy cikk, amely lényegében Bajnai Gordonnak azt a javaslatát tartalmazta, amelyet a cikk megjelenésekor éppen Mesterházy Attilával kívánt ismertetni. A szocialisták egyik informátora szerint Mesterházy asszisztense a tárgyalás közben vitte be kinyomtatva a cikket a pártelnöknek. A szocialisták megsértődtek a kiszivárogtatáson -joggal. Ami ezután következett, az nem sok jót ígért: bizalmi válság, pitiáner huzakodás kezdődött, amelyben Mesterházy és Bajnai is kenetteljes hangon beszélt arról, hogy nem a személyes ambíciók a fontosak, hanem a megegyezés. Az MSZP és az Együtt 2014 kezdte igazán irritálni a közvéleményt. A helyzet aztán váratlan fordulatot vett. Csütörtökön a két párt vezetői közölték, hogy sikerült megállapodniuk. A választókörzetek felosztásában amúgy sem volt köztük kibékíthetetlen ellentét: az MSZP jövő tavasszal 75, az Együtt-PM 31 egyéni választókerületben indíthatja saját jelöltjét, a pártszövetség közös jelöltjeként. Közös lista ugyanakkor nem lesz, a szocialisták és Bajnai formációja is kaphat szavazatot a választópolgároktól. A legnagyobb gondot a miniszterelnök-jelölt személye okozta - korábban egyik fél sem fogadta el a másik vezetőjét. A vitát a legegyszerűbb módon oldották meg: választási győzelem esetén a listán több szavazatot szerző párt vezetője alakíthat kormányt, s ezt a másik fél feltétel nélkül elfogadja. A tárgyaló felek a lehető leg- logikusabb döntést hozták. Aligha túlzás: az utolsó pillanatban. Az ellenzéki pártok lassan egy éve küszködnek a megállapodás, illetve a közös miniszterelnök-jelölt megnevezésének kérdésével. Értékes hónapokat vesztegettek el: a Fidesz-kor- mány kíméleden kritikája mellett legfőbb programpontjaik a közvélemény előtt továbbra sem ismertek. Ráadásul az Együtt- PM számára még kevesebb idő marad arra, hogy ledolgozza hátrányát az MSZP-vel szemben, már ami a szocialisták társadalmi beágyazottságát illeti. Nem beszélve arról, hogy Bajnai Gordon (aki viszonylag sikeresen alakítja a higgadt szakpolitikus karakterét) személyén kívül az Együtt-PM lényegben semmit sem tud felmutatni. Se programot, se hiteles, karakteres politikusokat. A megállapodással mindenki jól járhat. Jól járhat Mesterházy - hiszen jelenleg az MSZP tűnik a legerősebb ellenzéki erőnek, így a pártvezetőből az Együtt- PM szavazói és a megállapodáshoz csatlakozó kisebb politikai formációk (például Gyurcsány Demokratikus Koalíciójának) szavazói akár miniszterelnököt is csinálhatnak. Jól járhat Bajnai - a bizonytalanok között népszerű politikus miniszterelnökségének reményében könnyebben kaphat szavazatokat azoktól, akik egy Mesterházy által vezetett ellenzéki tömörülésre nem szívesen voksolnának. És jól járhat Orbán is - a baloldalon várhatóan folytatódik a pártok közötti harc, ami akár a Fidesznek is kedvezhet. Az már más kérdés, hogy a választók kivel járnának a legjobban - Mesterházyval, Bajnaival vagy (megint) Orbánnal? A szerző magyarországi publicista
