Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-03 / 179. szám, szombat
ozs ín 20 13. augusztus 3., szombat, 7. évfolyam, 31. szám Már arra is volt példa, hogy megfenyegettek Hiányzik az embereknek, a turisták keresik (fotók: TASR-, StTA-archivum) V alaki ugyanis úgy gondolta, el kell onnan távolítani, kicsit odébb kell görgeti, ki az útra. Július 21-én ott találtak rá Kandi bronz fejére a rend őrei, akik az egyik városi rendőrőrsre szállították. Egy kicsit bent tartották, kicserélték rozsdás csavarjait, majd a szerencsére épségben maradt szobrot, Viktor Hűlik kedves alkotását visszavitték eredeti helyére, és alaposan rögzítették. Kandi újra mosolyog a járókelőkre - egyesek szerint azért ilyen jókedvű, mert látószögébe csak a lábak, a szép női lábak kerülnek. Ha Kandi mellett járunk, azt is megfigyelhetjük, hogy sokan érmük meg a kobakját, pontosabban sisakját, mert a legenda úgy tartja: aki megsimogatja a fejét és kíván valamit, annak teljesülni is fog az óhaja. Nem kevésbé ismert és népszerű Pozsonyban Napóleon katonája, amelyet bronzból készített Juraj Meliš szobrászművész. E nyáron azonban a turisták csak a hűlt helyét találják. Tanácstalanul állnak a Fő téren, föl-fölpillantanak a térképből, úti könyvből, amely azt állítja, itt támaszkodik a padra egy Napóleon-kalapos katona. A szobrot május végén el kellett szállítani a raktárba - ahova általában telelni viszik - , mert egy idétlen jóakarója kirántotta a helyéről. Csak a pad, amelyre támaszkodott, rongálódott meg, maga a szobor épségben megúszta a taszigálást, de helyreállítása, rögzítése így is több ezer euróba kerül, s egyelőre nem tudni, mikor kerül vissza a térre. Napoleon katonája széplányok körében. Visszavárják a Fő térre. Hová tűnt a lesifotós és Napóleon katonája? Állítólag a pozsonyi korzó egyik csatornájából nézelődő Kandi, avagy Cumil a főváros leggyakrabban fotózott szobra. Még jó, hogy hamar visszakerült a helyére. És hová tűnt a lesifotós a Lőrinc- kapu utca sarkáról? Fogta, és elvitte a tulajdonos. Amikor bezárták a Paparazzi nevű éttermet, melynek falára támaszkodott a fotóst ábrázoló alak, a céget üzemeltető vállalkozó elvitette a szobrot is. Tizenegy évig állt a városközpontban, az embereknek hiányzik, a turisták keresik. Radko Maéuhának, a szobor alkotójának sem tetszik, hogy lesifotósa eltűnt, ő már szinte mindenkié volt, és a turisták is megkedvelték. Megérti a tulajdonost is - mondta Maéuha a Szlovák Rádiónak adott nyilatkozatában -, de szerinte azért megkérdezhette volna a várost, egyetértenek-e azzal, hogy a szobor a helyén maradjon. A pozsonyiak mindenképp vissza akarják kapni. Jelenleg tárgyalások folynak a tulajdonossal a szobor visszaadásáról, és még az is elképzelhető, hogy az alkotó egy másolatot készít a város számára. Feltéve, ha a tulajdonos hajlandó lesz kölcsönadni neki az eredeti alkotást, elvégre, mint Maéuha mondta, nem tudna még egy ugyanolyan paparazzót alkotni, biztos, hogy kicsit eltérne a korábbitól. Szerencsére a talán leghíresebb utcai szobrot, a Schöne(r) Nácit nem fenyegeti az a veszély, hogy eltűnik Pozsony központjából. Náci ugyanis - csakúgy, mint Kandi vagy Napóleon katonája - pozsonyi önkormányzati felügyelet alatt áll. Schöne Náci már életében is Pozsony hires figurája volt. Fekete frakkban, cilinderrel járta a belváros utcáit, és három nyelven köszöntötte a szépasszonyokat: „kisztihand”, „kezicsókolom”, „ručičky bozkávam”. Azt mondták, bolond, mások szerint csak szerencséden volt és szegény. Almát arról, hogy mint egykoron nagyapja, Lamár Ignác, híres cirkuszi bohóc lehessen, végül úgy valósította meg, hogy kopott frakkja lett a bohóc- ruhája, ő maga pedig osztotta az örömet, a jókedvet közönségének, a pozsonyiaknak. Évtizedeken át, még a múlt század 60-as éveinek elején is a város, a korzó meghatározó alakja volt, mindenki ismerte. Be-betért a helyi cukrászdákba, leggyakrabban a Stürzerhez vagy a Mayerhez, ahol mindig megkínálták egy süteménynyel és kávéval. Ma életnagyságú szobra - ugyancsak Juraj Meliš alkotása - üdvözli a városlakókat egykori kedvenc helyén, a Mayer cukrászdánál. Néhányszor őt is ledöntötték, megrugdosták, hol honi, hol pedig külföldi kemény srácok vették kezelésbe Nácit egy-egy kocsmai este után. Ha belegondolunk, szerencséje van annak a városlátogatónak, aki az összes újabb keletű turistacsalogató szobrot megtalálja a helyén. Mert ma ez ritkaság Pozsonyban. Ha egyben van a Schöne Náci, és Kandi is a csatornából kukkol, akkor eltűnik a padra támaszkodó katona, ha ő visszakerül, lehet, hogy ismét ellopják a kacsát Bártfay Andersenje elől - mert hogy erre is volt már példa. Az utóbbi időben pedig nagy érdeklődést tanúsítanak a tolvajok, vandálok és graffitisek a bronzból készült mellszobrok és emléktáblák iránt. Urbán Gabriella