Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-21 / 194. szám, szerda
16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 21. www.ujszo.com HERMAN OTTO: A MAGYAR HALASZAT KÖNYVE CIMÜ MUNKÁJÁBÓL (1886 Hogyan horgásztak eleink? A fenékhorgászat A magyar fenékhorgászat mesterségszámba vehető, amennyiben a fenékhorog a Tisza derekán sok magyar halásznak a főszerszámja, s a halásznak az elnevezését is kölcsönzi: ez a „fenekes”. ÖSSZEÁLLÍTÁS De űzik ezt a halászatot mindenütt, ahol törzsökös magyarság tartja megszállva a nagyobb folyók mentét. Lássuk a Szeged táján serénykedő fenekes horgász szerszámját. Legelőször is van neki egy becsületes, egyetlen fatörzsből vájt „csónikja”, köznéven „lélekvesztője”, derekán egy tattal. Ha ezt ma temetjük be valamely tőzegrétegbe, akármelyik ősrégész rámondja, hogy a történet előtti korból való, pedig dehogy! A halász ezt a tiszteletre méltó vízi járóművet oly „övedzóvel” hajtja, melynek tolla dohánylevél szabású, tehát ázsiai forma. A tat mellett szépen tornyosulnak a „palló-, medervagy végkövek”, nem kevésbé a „böncsők”, olyan fajták, hogy valami túrásba kiszórva minden ősrégész legalábbis a bronzkort mondja reájuk. A csónik orra felé oda van vetve a szák, a fara felé, ahol ágasbogasságával legkevésbé ártogat, ott hever a „katka”, melyet az ősrégészet tudománya legalábbis a cölöpépítmények korába utasítana. Ott van továbbá egy négyszögletes, kihúzó fedelű ládikó, a „horogszerszám”, benne finom reszelő a horgok kihegyezésére, sok mindenféle feles horog, drótdarab, szög s a jó ég tudja, még mi, s ott van a „csiriptetőbe” felszemelt fenékhorog maga, melynek minden madzaga, horga hamisítatlanul honi csinálmány. Mikor az a fenekes fölteszi ütött-kopott kalapját, magára veszi hétköznapi, foltos mándliját, beleül a csónikjába s a part alatt tovaevez, csak úgy eltűnik az ember szeme elől. Úgy össze van az kopva mindenével a Tisza folyó szőkeségével, a part agyagos omlásaival, hogy még a parton kucorgó vízimadár sem riad meg tőle. Lássuk immár fő szerszámját, a fenékhorgot (250. ábra), nevezetesen annak „pörgettyűs” faját. Itt K a karó, amely körülbelül másfél méter hosszú s jól ki van hegyezve - kötővégén van a pörgettyű, egy kis kolomp -, ott egyszersmind a horogderék, palló vagy ín (J) is meg van kötve. Az első kő, a nagyobb (PK), pallókő nevet visel, égetett téglából való, ezután következik tíz horog a patonyra (pp) kötve, mire le van hurkolva az első böncső (B), erre ismét tíz horog, reá a második böncső (Bl); ismét tíz horog, s így tovább nyolcvan, néha százhúsz horogig is, míg végre a mederkő vagy végkő (V) bezárja az egészet. A kövek behurkolását az N ábra mutatja, hol B2 a hurokra vetett böncső, J az ín, p a patony, h a horog. Amikor a fenekes kiszáll, hogy a fenékhorgot kivesse, szerszáma a csiriptetőbe és fejmadzagra van szedve, a kövek pedig sorrend szerint a tat mellé vannak rakva, hogy a kivetésre való horog-fágyás szaporán és a maga rendje szerint történhessék. A felférgelést a pallókőnél kezdi, s úgy intézi a fágyást, hogy a kövek és az ínközök a csónik fenekére jussanak, a horgok ellenben a peremen át ki legyenek függesztve. De ez a sorrend meg is változtatható, úgy, hogy a halász a férgelést és fágyást a végkőtől kezdi, s akkor úgy veti a horgot, hogy előbb a karót leszúrja, azután a csónikot víznek ereszti, s szaporán veteget horgot horog után, böncsőt böncső után a végkőig. Hogy a horog rendes fágyása meg legyen könnyítve, akad olyan csónik is, amelynek pereme táján rendes közökben fejetlen szögek vannak beverve. Ennek a horognak a felférgelése rendszerint giliszta; de a maga idejében lótetű, csimaz (a cserebogár álcája), lópióca és a harcsaféreg is. A fenekesek horgai, kivált a Tisza mentén dívók, igen figyelemre méltók, mert valóban hasonlítanak a bronzkoriakhoz. Legbecsesebbek azok, amelyek a kasza fokából készülnek, mivel kaszának csak kitűnő anyagot lehet használni, de becse van az ócska patkóból és az elnyűtt kerékabroncsból valónak is, mert ezt a halászember ,kipróbált vasnak” tekinti, amiben van is valami igazság. A Tisza derekán, nevezetesen Szegeden, Csongrádon dívó fe- nekes-horgok sorozatát a 251. ábra mutatja, amelyek közül az 1., 2. és a 3. számú a fenékhorogról, a 4. az álló- vagy csapóhou 251. ábra: Tiszavidéki fenekes horgok A SÉF AJÁNLÁSÁVAL Gyömbéres savanyított baby márna Hozzávalók 4 személyre ■ 4x100 g mámafiié Elkészítése A rovat támogatója a Búšlak Dunatőkés - Dunajský Klátov MP130009 SLNEČNICOVÝ (Fotók: Kanovits Gábor) A masszát összeforraljuk 1 órán keresztül, majd vissza- hűtjük 50°C-ra. Belerakjuk a mámaszeleté- ket, és 2 napig hagyjuk a hűtőben állni. Bindics Imre a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa Az öntet hozzávalói 1 literhez: ■ 1 kisebb gyömbér negyede ■ 1 kk mustármag ■ 10 szem egész bors ■ 5 db babérlevél ■ 2 fej hagyma ■ 5 gerezd fokhagyma ■ 1 dl ecet ■ 10 dkg cukor ■ 1 kksó ■ 1 db citrom leve ■ 2 kanál Sungarden csilis olívaolaj rogról való; az 5., mely csongrádi, kiválóan érdekes. Ez a horog, mikor kivetésre kész, rendszerint lótetűvel van felférgelve, és természetes, hogy ekkor a horogból nem látszik semmi, mert szárának egész hosszát sallang- szérűén hasgatott bőr takarja, mely rojtosan fogja körül a szárat. A mai csongrádi fenekes evvel nem akar férget utánozni, s azt mondja, hogy az a bőrsallang arra való, hogy a horgot, amelyet szerinte a hal ismer, eltakarja, de mindenesetre több is van a dologban, mert a hal szeret tépegetni, a sallang tehát legalábbis ingerli a horoggal való játékra. A Komárom és Budapest táján dívó fenékhorgászat az alfölditől sokban különbözik, különösen abban, hogy már bolti horgot használ, s az ín kövelésére nem külön e célra készült böncsőket, hanem jól megkopott természetes kavicsot használ; s üyen a pallókövet helyettesítő nagy fejkő is. Nem is karózza ki a horgot, hanem jel nélkül beveti, s azután a part szerint igazodva a fentővel keresi fel. A horognak a fágyása nem a ladik peremére, illetőleg fenekére, hanem a horogros- < tára történik. A komáromi fenekes a lekövelésre használt kavicsot kövécsnek nevezi, s itt is minden tizedik horogban egy kövécs következik. Az inat a kövécsekkel a horogrosta fenekén rendezi el, a felférgeit horgokat pedig a rosta peremén át aggatja ki. A kivetés tehát a horogrostából történik. A budapesti fenekes már ezen is túltesz, mert neki már horog- vagy íntáblája van (212. ábra); s amint láthatjuk, az inat a kövécsekkel a tábla fenekére fágyja, a horgokat pedig a tábla peremébe szép és sűrű sorban fűrésszel bevágott rovátkákba tűzögeti, mégpedig a szárnál fogva. A fenekesek mindenütt a ,kishalászok” sorába tartoznak, s vannak még egyéb szerszámjaik is. Ilyen a farosbárka (253. ábra), amelyet a szegedi fenekesek a csónik farához kötve magukkal visznek, hogy az élve való eltartásra alkalmatos halat belé- bocsáthassák. Máshol kis nyargalóbárkák is szolgálnak erre; néhol a bárka éppen csak láda alakú; a legszegényebbje pedig beéri a halélővel is, mely nem egyéb, mint egy zacskó alakú háló. Nevezetes szerszám a komáromi fenekesek féregszedő döbönje (255. ábra); egy kivájt tuskó, mely 3 méteres nyélre van alkalmazva, s mindennemű horogra való csalinak szedésére szolgál; leginkább azonban az úgynevezett harcsaféregnek (kérésznek) a folyó iszapos fenekéből való szedésére van megszerkesztve. A halász felkeresi a folyó alkalmatos helyeit, amelyeket tapasztalásból, vagy hagyomány révén ismer, s ladikján állva, egész erővel a víz fenekébe nyomja a szerszám kivájt fejét, amelybe azután, igen természetesen, az iszap s a benne élő féreg is beszorul. (A korabeli szöveget a mai helyesírás szabályaihoz igazítottuk.) A Horgász melléklet legközelebb 2013. szeptember 4-én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 32E 0G2 Vásárút, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 853 MP13001I
