Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-17 / 191. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 17. www.ujszo.com A Foster rendezésében három dimenzióban látható Brad Pitt által sikerült hölgyeket befertőzni az eddig meglehetősen maszkulin rajongótáborba Harap, fertőz: zombiinvázió a mainstreamben Jelenet a nyári szezon nagy látványmozijából, a Z világháborúból. A vámpírral szemben, aki individualista, szofisztikáit és intelligens, a zombi kollektivista, tudattalan és otromba. (Képarchívum) Meglepő, micsoda életerő munkál ezekben a tudat nélküli, bomló teremtményekben. Többször vágtuk őket miszlik- be és temettük jó mélyre, égettük porrá őket, mégis újra és újra feltámadnak, csapatokba verbuválódnak és harapnak. GYENES GÁBOR A nyári szezon nagy látványmozijában, a Z világháborúban (World War Z) a nagyjából két évtizede töretlenül legszexisebbnek tartott filmszínész, maga Brad Pitt veszi fel a harcot a harapós hordával, megszólítva így mindkét nemet egy popcornestre. A fene gondolta volna, hogy idáig viszik ezek a bűzös szerencsétlenek! A zombik sokáig a B kategóriás horrorok rémlényei, tulajdonképpen az óriáspolip vagy a láncfűrészes behemót pszichopata alternatívái voltak. Bár George A. Romero (a mester kizárólag zombifilmeket készít) az élőholtakkal egyértelműen képes modellezni a társadalmi kérdéseket - lásd a fogyasztói társadalom kritikája, kisebbségek jogai, médiakritika -, az efféle filmek a kétezres évek elejéig mégsem tudtak betörni a mozikba, csupán a VHS-ig, később a DVD-ig jutottak. A zombi egy szubkultúrának így is szignifikáns eleméve tudott válni, de a valós tömegeket csak az utóbbi tíz évben sikerült igazán beoltani a fertővel. A tudatmentes, fékezhetet- len emberhúsétvágyú élőholtak tulajdonképpen az agresszív és buta tömeg szimbólumai. A vámpírral szemben, aki individualista, szofisztikáit és intelligens, a zombi kollektivista, tudattalan és otromba. Szimbolizálhatja a csillapíthatatlan fogyasztási kényszerben élő tömegeket, de bármely, a komfortérzetünket fenyegető csoportot is (elszegényedett rétegek, bevándorlók). A zombi vagy felzabál, vagy megfertőz. A stilizáció leegyszerűsítő és fa- sisztoid: az élőholtaktól csak félni lehet, azonosulni velük lehetetlen, így nyugodtan lehet, sőt, kötelesség őket hentelni, kaszabolni, ahogy tudjuk. Elég egyszerű képlet, de működik, mint látjuk. Az invázió megtorpanni látszott a kilencvenes években, majd egy hihetetlenül erős csapást mért ránk újra. Három pilléren nyugszik a zombireform: nagy költségvetés, professzionális stáb, műfaji játékok. Az igazi áttörést Danny Boyle (ismerős, ugye?: Trainspotting, A sziget, Gettómilliomos, 127 óra) 2002-es 28 nappal később című filmje jelentette. Igazán nagyformátumú rendező nyúlt a már alig élő holtakhoz, és a lassan botorkáló rémeket egy sprintelő alfajjal helyettesítette. A nagyobb büdzsé látványos felvételeket, több helyszínt és színjátszásra is képes színészek foglalkoztatását tette lehetővé. Az addig megszokott klausztro- horrort - amelyben általában egy elbarikádozott vityillóban igyekeznek túlélni szereplőink az inváziót - meneküléses, többhelyszínes road-movie váltotta fel. A 28 nappal később után új lendületet kapott a zombiinvázió: készült új Rome- ro-film, amely végre bejutott a moziba (Holtak városa, Land of Dead, 2005), ugyanakkor Ro- mero-remake (Holtak hajnala, Dawn of the dead, 2004) és paródia (Haláli hullák hajnala, Shaun of the Death, 2004) és megannyi más... A műfaji fúziók mind bizarrabbá váltak, ennek csúcsa talán az idei zombihorror/romantikus komédia koktél, az Elveven testek (Warm Bodies), ahol a hulla szerelmes. A Marc Foster rendezte Z világháború az Imax mozikba juttatta a zombikat, a három dimenzióban látható Brad Pitt által sikerült hölgyeket befertőzni az eddig meglehetősen maszkulin rajongótáborba, s a tizenkettes karikás formátum a nagyobbacska gyerekeket sem kímélte. Kíváncsi vagyok, mely műfajok képesek még magukévá tenni az élőholtakat. Azt gondolnánk, a rajzfilm be van oltva ellenük: egy frászt! Gyermekkorom egyik legfélelmetesebb élménye a Hupikék törpikék zombiepizódja: harapás útján terjedő járvány üti fel a fejét Aprajafalván. A fertőzöttek belilulnak, elvesztik tudatukat, és csak harapni igyekeznek a többi törpöt. Végül még Törppapa is megzombult, és csak véletlenül sikerül ellenszérumot találni a bajra! Aki nem hiszi, járjon utána valamelyik videomegosztón, ezekkel a kulcsszavakkal: Smurfs Tripping Balls. Más szóval: nem vagyunk biztonságban! AJANL0 Körkörös romok Ország Lili életművének, modern festészetének legfontosabb állomásait öleli fel a ma nyíló Körkörös romok című kiállítás a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban. Farkas Zsófia, a kiállítás kurátora kiemelte: felfedezésre szorul Ország Lili. Az 1926-ban Ungváron született művész budapesti tanulmányai után csak igen későn, az 1960-as években lett biztos abban, hogy helye van a magyar képzőművészetben. Életműve több jól elkülönülő korszakból áll, u- gyanakkor művészete mégis koherens. Korai munkássága a 20. századi magyar festészetben szinte egyedülállóan szoros szállal kötődött a klasszikus szürrealizmushoz. Már itt megjelent a fal motívuma, amely aztán az egész életművét végigkísérte. Az ötvenes évek végén bulgáriai utazásának hatására festette ún. ikonos képeit, majd szigorú, konstruktív terű képi világgal kísérletezett. Az 1960-as években Ország Lili több, például Pom- pejibe, Nápolyba, Jeruzsálembe tett utazása alkalmával fedezte fel a művészetét később átható ősi nyelveket, szimbólumokat. E korszakának tudatos képépítési folyamata a saját szorongásait kivetítő falak ábrázolása, majd folyamatos lebontása. „Már-már önmaga archeológusa lett Ország Lili” - jegyezte meg a kurátor. A művész 1978-as haláláig tartó késői korszakának képei közt jelent meg a labirintus motívum, amely - a modernség jeleként - később kiegészült, átváltozott a nyomtatott áramkörök képeivé. A kiállított olajfestmények és kollázsok, fényképek, vázlatok - összesen 88 alkotás - magyar magán- és közgyűjteményekből érkeztek Debrecenbe. A kiállítás jövő év elejéig (január 19-éig) látogatható. (MTI) Risto Rapper-könyvek: az új kötet a finn-magyar kapcsolatokat mutatja be humorosan Hogy kerül a kolbász a fürdőkádba? POLGÁR ANIKÓ „A reggelikészülődés-auto- mata segítségével könnyebben indul a nap. Több programozási lehetőség közül választhatjuk ki az éppen megfelelőt” - mondja az ironikus használati utasítás, melyet a folyton új találmányokkal előálló testvérpáros, Tatu és Patu ötleteihez mellékeltek a gyerekkönyv szerzői. Az automatában, melyet a könyv aprólékosan kidolgozott, sok humoros, sokáig böngészhető részletet tartalmazó rajzon szemléltet, beállítható a „lassú, kényeztető ébresztés”, a „20 másodperces hétköznap reggel”, az „ébresztés reggeli nélkül”, de kérhető akár „reggeli ébresztés nélkül” is. A Cerkabella Kiadó finnből magyarított két könyvsorozata különböző korosztályokat szólít meg: Tatu és Patu történetei, melyekben a képanyag hangsúlyosabb, a legkisebbeket, a Ris- tor Rapper-történetek (tulajdonképpen kalandos meseregények) pedig a kisiskolásokat. A két sorozatot az illusztrátorok személye is összeköti. Tatu és Patu történeteit, melyekben a szöveg gyakran a rendkívül ötletes, sok humorral és a felnőtteknek is sokat mondó iróniával megrajzolt képek kísérőanyaga, Aino Havukainen és Sami Toi- vonen írta-rajzolta. Ugyanők a Finnországban már évek óta népszerű, musical- és filmfeldolgozásban is ismert Risto Rapper-sorozatnak is az illusztrátorai, ötletes rajzaikkal nagyon jól megtámogatva a finn testvérpáros, Sinikka és Tiina Nopola fordulatokban gazdag meseregényeit. Risto Rapper anyukája az elefántcsontparti egyetemen kutató, aki a bennszülött népek do- bolási technikáit tanulmányozza, ezért a kisfiút jólelkű, ám gyakran gyerekesen bugyuta ötletekkel előálló, s ezzel sok vicces szituációt előidéző nagynénje, Regina neveli. A szereplőket, a folyton a dobolást gyakorló Ristót és a Lindberg úrnak imponálni próbáló, túlzásai miatt mégis mindig kínos helyzetekbe kerülő Reginát a szomszédokkal való kapcsolatokon keresztül bemutató, tavaly megjelent első rész, az Ütött az óra, Risto Rapper! után idén egy budapesti tárgyú, a finn-magyar kapcsolatokat nem éppen hagyományos színben bemutató kötet jelent meg. A kalandregénybe vagy krimibe illő elemek (az első kötetben névtelen fenyegető levelek, rejtett traumák és fóbiák, kutyarablás és eltűnt gyerekek rendőrségi keresése, a másodikban félreértésből fakadó lopás, üldözési jelenetek, rendőrségikihallgatás) a budapesti kaland során a pikareszk regények és az útinaplók bizonyos elemeivel bővülnek. Ehhez jön még a nemzetkarakterológia beolvasztása az ironikus célzások szintjén, valamint a jellem- és helyzetkomikum, melynek Sinikka és Tinna Nopola nagy mestere. A kolbász, melynek kedvéért a finnek Budapestre utaznak, mintegy a magyarság megtestesítőjévé válik: a Regina által rettegett zöldborsos kolbász, melyet Risto idegességtől remegő nagynénje elől a fürdőkádba rejt, annak az ide- genségnek az előfutára, melyet kolbászvásárló magyarországi útja során az ügyetlensége miatt állandóan konfliktusokba sodródó, Budapesten a libegőbői kipottyant pénztárcája és elejtett cipője miatt csaknem rács mögé kerülő Regina minduntalan tapasztal. Az étkezési szimbolika kiemelt szerepet kap: a budapesti vásárcsarnok ízei, illatai, valamint a csupa különleges nevű ételt tartalmazó étlap böngészése (a tömérdek ö-ző jelzővel: pörkölt, töltött, torkolt, körmölt, hörpölt) csak kalandos intermezzo marad, az előre nem sejtett megoldást pedig a cselekménybonyolításban fontos szerepet játszó, Holnap halnap feliratú, kétnyelvű (finn-magyar) teherautó hozza meg. (Sinikka Nopola-Tiina Nopola: Risto Rapper és a rettenetes kolbász. Fordította: Kovács Ottilia. Cerkabella, Budapest, 2013.)
