Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-12 / 186. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Előkerült Orson Welles némafilmje Pordenone. Orson Welles eddig elveszettnek hitt néma­filmje került elő Olaszországban. A Too Much Johnson című alkotás egy színdarab adaptációja, amelynek munkálatait sosem fejezte be a világhírű rendező. Az 1938-ban készült filmet a pordenonei Cinemazero kulturális központ egyik munkatársa fedezte fel. A jelenleg tartó felújítási munkála­tok után október 9-én mutatják be a filmet Pordenone váro­sában. (PÁI) Stradivari-hegedűk múzeuma Cremona. A Cremonában készült Stradivari-hegedűk tiszteletére hegedűmúzeum nyílik szeptember 5-én a lom­bardiai városban. A múzeum bemutatja a nagy mesterek, mint Andrea Amati és utódai, Antonio Stradivari és Giusep­pe Guarneri „dél Gesú” által öt évszázad alatt készített leg­jobb hegedűket. A hegedűkészítés művészetének világába multimédia-installációk, videók és dokumentumok vezetik be a látogatókat. A múzeumban egy kiemelkedő akusztikájú előadóterem is megtalálható, amely Tojota Jaszuhisza japán építész tervei alapján készült. (MTI) Mona Lisa azonosítása Firenze. A Giocondo család kriptájában talált maradvá­nyok DNS-ével akarja azonosítani a Mona Lisa modelljét egy olasz kutatócsoport, amely meggyőződése szerint egy éve rábukkant a híres festményhez portrét ülő, rejtélyes mosolyú hölgy sírjára. Leonardo da Vinci 1503 és 1506 között festette Mona Lisa című portréját, amelynek modellje a művészet- történészek szerint a firenzei selyemkereskedő, Francesco del Giocondo felesége, Lisa Gherardini volt, akit az olaszok Giocondaként is emlegetnek. Ha a DNS-azonosítás során ki­derül, hogy tavaly valóban Lisa Gherardini csontjait találták meg, a koponyája alapján komputeres arcrekonstrukciót vé­gezhetnek, és végre megtudhatja a világ, vajon tényleg a fi­renzei selyemkereskedő feleségének arcvonásait, titokzatos mosolyát örökítette-e meg Leonardo da Vinci. (MTI) A Benyovszky Móric kalandos életéről szóló táncjátékot adta elő a Honvéd Táncszínház az Európa kulturális fővárosa programsoro­zat részeként a kassai amfiteátrumban szombaton. A rendezvény- sorozat másik eseményeként az idén 30 éves, Kossuth-díjas Chy­mes együttes adott koncertet. (MTI-felvétel) Sziget fesztivál: aki inni vagy enni szeretne, annak vastag pénztárcával kell érkeznie Zenével jóllakni A SEEED a világ talán egyetlen olyan együttese, amelynek három frontembere van (A szerző felvétele) Budapest. A Sziget feszti­vál harmadik és negye­dik napjának legjobb koncertjeiről lesz most szó, hiszen előre menni az időben sajnos még mi sem tudunk. Ami vasár­nap este történik, azt csak a keddi számban ol­vashatják- ez logikus, a tudósító számára mégis kissé bosszantó. És még egy dologra illik itt a bosszantó jelző. JUHÁSZ KATALIN Tényleg nem direkt csiná­lom, de idén is ki kell térnem a csillagászati árakra. Aki a Szi­geten inni, sőt netán enni is szeretne, annak vastag pénz­tárcával kell érkeznie, és tete­mes összeget feltöltetnie a fesz­tiválkártyájára. A készpénz száműzése egyébként remek ötlet volt, erről már két éve is lelkendeztem - gyorsan halad a sor, nincs bénázás a visszajá- róval, apróval. Az akkor világ- viszonylatban is egyedülálló­nak számító rendszert mostan­ra mindenki megszokta, és ap­róért egyébként sem kapható itt semmi. Egy félliteres üdítő négyszáz forint, a csapolt sör 640, a dobozos még drágább. A pálinkaárakat meg sem mer­tem nézni. Kajafronton is ezer­rel folyik a fesztiválozók meg- pumpolása, a legcsábítóbban szerintem az indiai ételek néz­nek ki, az illatuk is jó, csak hát 2000 forint egy adag. Legol­csóbb a zsíros kenyér ötszázért, ennyibe kerül egy sima lángos is, a pizzaszelet már drágább (650). Főtt ételekből zavarba ejtő a választék, de körettel együtt nem ússzuk meg 1500 forint alatt. Tegnap találkoz­tam egy győri sráccal, aki a kif­lit váltogatja a zsömlével, egész jól elvan ezen, naponta vesz nyolcat-tízet a közeli szuper- marketban, innivalóért is oda jár. A biztonságiak a bejáratnál idén is elveszik az alkoholt, egy sörrel sem lehet besétálni, hiá­ba ígéri az ember, hogy senkit sem fog bántani vele. Eldöntöttem tehát, hogy zenével fogok jóllakni és min­den koncerten valami finom ételre gondolok. Az amerikai például olyan volt, mint a ra­kott krumpli csípős kolbásszal. A jól kikevert funkyalapokra pikáns elektronikus öntet ke­rül, tulajdonképpen nem nagy ördöngösség megcsinálni, de kitalálni bizony az volt. A !!! nevű csapat nemrég járt már Budapesten, ennek ellenére sokan verődtek össze a nagy­színpad előtt. Vagy azért, mert a zenekar komoly rajongótá­bort verbuvált magának leg­utóbb, vagy mert külföldiekből állt a közönség. Közvetlenül ezután jött a berlini SEEED, a világ talán egyetlen olyan együttese, amelynek három frontembere van. (Bár ott volt például sze­gény Beastie Boys, csak ők nem fényképezkedtek a zené­szeikkel a lemezborítóra.) A németektől nem várja el az ember, hogy dancehall-nagy- hatalom legyenek. Pedig ezt a napfényes stílust talán a SE­EED műveli legjobban a konti­nensen. (És persze ott van még a szintén német Gentleman.) Aki látta ezt a kommandót élőben, velem együtt elisme­rően csettinthet, hiszen az el­lenállhatatlan ütemek, a ger­mán precizitással kikevert, csipetnyi elektronikával spé- kelt basszus, a fura keverék­nyelven (német, angol, patois) prezentált raggázás és a fül­bemászó melódiák mellett a show sem elhanyagolható. Egy nagy tányér gyümölcssaláta ti­zenegy fajta gyümölcsből, merthogy tizenegyen voltak a színpadon. A Blur már más tészta. Illet­ve dehogy tészta, igazi londoni fish and chips, az országimázs része. Nem véletlenül szere­pelhettek a londoni olimpia záróműsorában. Hadd lássa a világ, mink van nekünk, gon­dolhatták a műsorszervezők. Hát most mi is láthattuk, mi­lyenek az élő legendák. Engem alaposan szíven talált ez a kon­cert (lásd még a Vélemény ro­vatban). Jóllakottságom még másnap, azaz szombat este is tartott, olyannyira, hogy sokáig egy Rubik-kocka kirakásával foglalatoskodtam az erre spe­cializálódott sátorban, aztán krétával felírtam egy nagy táb­lára, mit akarok még csinálni, mielőtt meghalok. Volt ott mindenféle: utazás Kínába, gyermeknemzési szándék, egyetemi diploma, kibékülés a faterral... Az Editorst azért megnéztem, mert az ő zenéjük­re szeretek legjobban moso­gatni, már ha lehet szerethető ez a tevékenység. Négy éve le­maradtam a szigetes koncert­jükről, ez a mostani jó, kiadós rántotta volt, hagymával, ahogy kell, és paprikával a tete­jén. Ezután a fesztiválozók va­lamilyen színezett liszttel szór­ták meg egymást; a program­pont a rendldvül kifejező Color Party nevet kapta, látványos is volt, de megmutatni nem tu­dom önöknek, mert nem koc­káztattam a fényképezőgépem bepanírozását. A fő sávban fellépő diszkó­királlyal, Mikával úgy vagyok, mint a pacallal. Elismerem, hogy alkalmas emberi fogyasz­tásra, de én nem élek vele. A jó ukrán borscsot viszont imá­dom, abból mostanában min­den évben eszem is, hiszen a Leningrad zenekar visszajár a Szigetre. Úgy látszik, a fősza­kácsok is szeretik őket, nem csak a boldogan kavargó kö­zönség. Jakoby Gyula születésének 110. évfordulójára emlékeznek az Egy szuszra festett képek című kiállítással a kassai Löffler Béla Múzeumban Vásznain az otthon és a műterem intimitása jelenik meg KOCSIS EDINA Kassa. A Löffler Béla Múze­umban a napokban nyitották meg Jakoby Gyula Egy szuszra festett képek című kiállítását. A tárlatot az európai nagy­ságú kassai képzőművész szü­letésének 110. évfordulója al­kalmából rendezték. A festmé­nyeket a CMUK (A kassai művészet kedvelői klubja), a Kassai Kelet-szlovákiai Galéria, a Kassai Kelet-szlovákiai Mú­zeum, az Állami Színház és magántulajdonosok kölcsö­nözték erre az alkalomra. Jakoby szinte egész életét szülővárosában, Kassán élte le, ezért az ihletet is a város hét­köznapjaiból merítette, és cseppet sem szépített a valósá­gon. Figurális festményeinek tipikus motívumai a női aktok. Vásznain az utcákról, udvarok­ról ellesett jelenetek, valamint az otthon és a műterem intimi­tása jelenik meg. Annak ellenére, hogy Jakoby Gyula nem volt világutazó, életművével a 20. század nagy­jai közé sorakozott. „Március 28-án volt 110 éve, hogy Jakoby Gyula megszüle­tett. Azok közé a művészek kö­zé tartozott, akik nehezen ta­lálták meg a helyüket a szlová­kiai képzőművészetben. A va­(A szerző felvétele) lóságot festette meg, ismerte Kassát, a mindennapokat, ezek az élet igazságai, amit Jakoby ismert és látott. A múlt század kassai modem festészetének kulcsfontosságú alakja volt, olyan személyiség, akiről fon­tos, hogy Európa kulturális fő­városában megemlékezzenek” - mondta Peter Markovié, a ki­állítás kurátora. A művész alkotásai iránt nagy az érdeklődés. Életműve a 20. századi szlovákiai festé­szet legnagyobb értékei közé tartozik. A tárlat a Löffler Béla Múze­umban szeptember 8-ig tekint­hető meg. Az élet igazságait kereste és festette meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom