Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-07 / 182. szám, szerda
6 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS Z. www.ujszo.com KOMMENTAR Embertelen eljárás KISS TIBOR NOÉ Riasztás. Ezzel a címmel nyit Ózd önkormányzatának honlapja. A cikk beszámol arról, hogy az Ózdi Strandfürdőben hétvégén rekordot döntött a látogatók száma. Továbbá előkerült a napszemüveg, a naptej, a vizes flakon, fogy a fagyi. Annak is főleg gyümölcsös változatai. De vigyázat! A követező napokban tetőzik a kánikula, akár 38-40 fok is lehet. A helyzet tényleg riasztó. Megnyugtató, hogy az ózdi önkormányzat a hőség idején milyen sok információval látja el a lakosságot. De ez csak a marketing, a valóság ugyanis ennek az ellenkezője. Ózdon - a város képviselő-testületének július 27-i döntése értelmében - augusztus elején 123 közkút közül 27-et elzártak, 62-re pedig a víznyomást csökkentő szűkítőket szereltettek. Természetesen az intézkedés Ózd legszegényebb területeit érinti, beleértve több cigánytelepet. Az önkormányzat „a pazarló és illegális vízvételezés megakadályozása érdekében” döntött a nagy közfelháborodást okozó korlátozás bevezetése mellett. A magyarázat szerint sokan a kiskertjük locsolására használják a közkutakat. Mások autót mosnak. Vagy egyszerűen csak játszanak a vízzel, a cigányokról Magyarországon bármit el lehet képzelni. A vízpazarlás tűrhetetlen - nemcsak a Jobbik, hanem a helyi roma önkormányzat is kiállt a polgármester döntése mellett. Jogosnak tűnik a pazarlás megszüntetésére tett törekvés, akár tapsolhatnánk is az ózdi politikusoknak. Mégsem tesszük. Ózd városa éves szinten 13 millió forintot költ a közkutak fenntartására. Füijes Pál, a város polgármestere szerint a vízkorlátozással nagyjából ennek az összegnek a felét lehet megspórolni. „A döntésünk júliusban született, nem tudhattuk, hogy milyen időjárás következik” - válaszolta a polgármester a 444.hu kérdésre, amely a vízelzárás időzítését kritizálta. Fürjes válasza alapján azért az önkormányzat józan ítélőképessége erősen megkérdőjelezhető. Ózdon tavaly december óta tervezik a közkutak korlátozását - a pazarlás megszüntetésére azóta más megoldásokat is ki lehetett volna találni. Nem tudjuk ünnepelni azt sem, hogy a döntés mindenkit egyformán büntet. Azokat is, akik pazarolnak és azokat is, akik számára a közkút létszükséglet. Mert például a víz nincs bevezetve a lakásukba. Egyaránt sújtja a szegénytelepeken élő magyarokat és cigányokat. Nehéz nem észrevenni a szomorú tendenciát: az utóbbi években a kormányzat és a helyi önkormányzatok egyre több helyen hoznak nyíltan szegényellenes intézkedéseket. Az ózdi döntést sokféleképpen lehet értelmezni, megmagyarázni, de ez csak porhintés. A legszegényebb emberek elől elzárni a vizet, a tomboló kánikula közepén, néhány millió forint megspórolásának reményében - embertelen eljárás. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Az NSZK-ban is volt állami doppingprogram Thomas Bach, a Német Olimpiai Bizottság (DOSB) elnöke közleményben üdvözölte azt a tanulmányt, amely szerint nemcsak az NDK-ban, hanem az egykori NSZK-ban is volt államilag finanszírozott, rendszerszerű doppingolás az élsportban. A Süddeutsche Zeitung című lap ismertetett új részleteket a korábban már lezárt, de nyilvánosságra nem hozott tanulmányból, amely szerint az NSZK-ban legkésőbb az 1970-es évek elejére kialakult az állami irányítású, rendszerszerű dopping az élsportban. Az anyag szerint például már a magyar Aranycsapatot legyőző nyugatnémet válogatott sikerében is lehetett szerepe teljesítményfokozó szemek az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében. (Ilyen sejtések már korábban is léteztek, magyar részről elhangzottak olyan nyüatko- zatok, hogy doppingolhattak a németek - a szerk. megj.) A nyugatnémet doppingmúltat feltáró 800 oldalas anyag a Német Olimpiai Bizottság kezdeményezésére készült, a kutatás 525 ezer euróba kerül. A Süddeutsche Zeitung szerint már tavaly nyilvánosságra lehetett volna hozni az anyagot, a cikk nyomán belpolitikai vita kezdődött. Az ellenzéki szociáldemokraták kezdeményezték, hogy a parlament sportbizottsága tartson rendkívüli ülést. Számos ellenzéki politikus úgy vélte, a belügyminisztérium igyekszik elkerülni, hogy a jelentés nyüvánosságra kerüljön a szeptemberi országos parlamenti választások előtt. A tárca egyik szóvivője ugyanakkor azt mondta, az adatvédelmi kérdések tisztázása után azonnal publikálják a kutatási jelentést. (MTI) Már világos, hogy a növekedés fenntarthatatlan, a kérdés csak az, mennyire lesz kemény a landolás A kínai megabuborék vége? Csodának számított, hogy Kína a pénzügyi válság kirobbanása óta is szélsebesen tudott növekedni, egyre inkább kiderül azonban, hogy e mögött ugyanúgy egy fenntarthatatlan eladósodási folyamat állt, mint a Nyugat esetében a válság előtt. GÁL ZSOLT A kínai gazdaság a piaci reformok 1978-as beindítása óta a modem történelem leghosszabb és leggyorsabb növekedését és felzárkózását tudhatja magáénak. Ez a legnagyobb és leggyorsabb ipari forradalom is egyben, és a jelzők valószínűleg igazak az urbanizációra, meg egy sor más folyamatra is. Röviden, ez a leggyorsabb modernizáció, amely a világ második gazdasági hatalmává, de első számú műhelyévé tette Kínát (az ipari termelésben 2011-ben előzte meg az Egyesült Államokat). A szárnyalást a 2008-as világméretű pénzügyi válság sem tudta megakasztani, s a gazdasági növekedés még most is csak 7 százalék környékére látszik „lassulni”. A növekedést 2008-ban azonban csak kormányzati túlköltekezéssel, és ami ennél is fontosabb, egy masszív monetáris lazítással sikerült megmenteni, ami óriási hitelkiáramláshoz, a növekedést jóval meghaladó tempójú eladósodáshoz, továbbá hatalmas in- gadanpiaci buborék kialakulásához vezetett. A növekedés tehát fenntarthatatlanná vált, s ezt már nemcsak a nyugati elemzők és a média mondja, de a kínai pártvezetés legmagasabb képviselői is elismerték. A lakásárak például gyorsabban nőttek az elmúlt években, mint Amerikában a válság előtt, és a többség számára elérhetetlenül magasra törtek, meghaladva az éves jövedelem 11-szeresét, de egyes nagyvárosokban, mint Peking vagy Sanghaj, a 23-szorosát. Összehasonlításként: a lakásárak Tokióban az éves jövedelem 15-szőrösét, Amerikában 5-6- szorosát tették ki az ingatlanlufi kipukkanásakor (1990-ben illetve 2006-ban). Kínában nem az a probléma, mint Amerikában volt: az emberek nem adósodnak el mértéktelenül jelzáloghitelekkel, de nem is tudják megvenni az újonnan épült méregdrága lakásokat. A becslések 60-65 millió üresen álló ingatlanról szólnak, az in60-65 millió üresen álló ingatlan lehet Kínában, az internet tele van a szellemvárosokról készült videókfelvételekkel. temet tele van a kínai szellemvárosokról készült videókkal. A helyzet a hatalmas ingatlan- és infrastrukturális beruházásokat megvalósító és ezért a bankoknál eladósodó helyi kormányzatok és a velük sorosan összefonódó vállalatvezetői elit számára jelent igazán rizikót. A központi államadósság alig a bruttó nemzeti termék (GDP) ötödé, de ha hozzászámoljuk a helyi kormányzatokét, már 50% fölé nő. Egyes becslések szerint (hivatalos statisztikák nem léteznek vagy hírhedten megbízhatatlanok) a különböző célalapokban elrejtett beruházásokat finanszírozó helyi adóssággal együtt már 70% fölé nő a mutató. Hozzászámolva a magánvállalatok és lakosság adósságát, a teljes adósság már jóval a GDP 200 százaléka felett járhat, ami fejlődő országoknál rekord, de meghaladja nem egy fejlett állam szintjét is, ráadásul az elmúlt öt évben robbanásszerűen nőtt. Ez, a még szlovákiai mércével is hihetetlenül korrupt helyi párt, vállalati és pénzügyi elitek által összehozott fenn- tarthatadan száguldás fékeződik most le, bedöglesztve a világgazdaság motoiját. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjé- nek gazdasági tanácsadója Snowden Moszkvába menekülése a hidegháborús érzelmeket elevenítette fel Amerikában Snowden est omen JARÁB1K BALÁZS A „nőmén est omen” jelentése szerint a név intő jel. Snowden a múlt hét óta intő jel sok mindenki számára, két okból is. A múlt héten egy amerikai katonai bíróság meghozta első döntését Bradley Manning ügyében. Manning ugye sokkal kevésbé híres, mint Snowden, de éppen ő tette lehetővé évekkel ezelőtt a WikiLeaks létrehozását, ő adta át a titkos dokumentumokat Julian Assange- nak, aki azokat nyilvánosságra hozta. A bíró ugyan felmentette Manninget a legsúlyosabb vád, az ellenséggel való összejátszás alól, de bűnösnek találta kémkedés (az 1917-es kémkedési törvény alapján), illetve 17 más bűncselekmény elkövetésében. Manning így nem kap életfogytiglani, „csak” 154 évbörtönt. Ami Snowden és mindenki más számára a legfontosabb, hogy a bíró lényegében elfogadta az ügyész álláspontját, miszerint Manning nem „hazaáruló”. Sem Manning, sem Snowden nem más számára kémkedett, hanem nyilvánosságra hozták - saját akaratukból, nem ellenszolgáltatásért - az amerikai kormány olyan tevékenységeit, amelyek élesen ütköznek az elveikkel. Természetesen azon lehet és kell is vitatkozni, hogy helyesen tették-e, amit tettek, illetve így kellett-e eljárniuk - például éppen Julian Assange-t használni közvetítőnek. Ám az amerikai bíróság valószínűleg így is túllőtt a célon, ha Manninget szerződés- és eskü- szegésben találta volna bűnösnek, az helyénvalóbb lenne. Mert bármennyire veszélyes kalandor (sőt bűnöző) Assange - Manning és Snowden nem az. Külön pikantériája az esetnek, hogy Obama elnök ismét bizonyítja, nem megváltoztatja a Bush elnök alatt elkezdett politikát, hanem rá is tesz egy lapáttal. Hasonló kiszivárogtatások ugyanis főleg Bush elnöksége alatt voltak, de üyen fajta kemény példamutatás az ő regnálása alatt nem volt - igaz, ennyire komoly esetek sem. A másik ok Snowden és Oroszország esete. Kétségtelen, hogy a moszkvai kiruccanást Assange és a WikiLeaks szervezte, és Snowden besétált ebbe a csapdába. Afelől sem lehet kétség, hogy a Manning elleni ítéletben benne van az is, hogy Snowden Moszkvába menekült, és az oroszok bevonása feleleveníti a régi, hidegháborús érzelmeket Amerikában. Assange nem is „rendezhette” volna el jobban Manning és Snowden ügyét. Mindez azt segíti elő, hogy Amerikában a józan ész fölé kerekedjenek az érzelmek. Mindenki menjen a víz alá
