Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-03 / 153. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 3. Vélemény És háttér 7 Az ellenzék és a szakértők előre megmondták, mi lesz a baj az idei büdzsével Fico most kitörölné vele? Bár rövid a politikai emlékezet, sokan biztos fel tudják idézni, hogyan tépte szét teátrálisan a kamerák előtt Robert Fico a Radič- ová-kormány 2012-es költségvetését, ígyjelezve, hogy az semmit sem ér. GÁL ZSOLT Akkor a tervekhez képest mintegy 350 millió eurós lyuk látszott kialakulni a büdzsén. A kamerák előtt akkor Peter Kažimír jelenlegi pénzügyminiszter asszisztált Ficónak. A pénzügyi tárca múlt heti, aktualizált prognózisa szerint a tervekhez képest idén mintegy 347 milliós bevételkieséssel lehet számolni, főleg az előrejelzett- nél alacsonyabb gazdasági növekedés miatt. Csakhogy ez már a második módosítás az idén, februárban már volt egy frissítés, s akkor is hasonló nagyság- rendű összeggel vágta vissza az előrejelzést a pénzügyminisztérium. Azaz, summa summarum, a Ficóék által 2013-ra elfogadott eredeti költségvetéshez képest már mintegy 700 milliós a kiesés. Ivan Miklós volt pénzügyminiszter ezért joggal teszi fel (blogjában) a cinikus kérdést: ha tavaly széttépnivaló volt a büdzsé, akkor idén Fico mit csinálna vele? Aztán szemérmesen hozzáteszi, lenne egy ötlete, de reméli, az nem a kamerák előtt fog történni... Természetesen Fico most sem fog önreflexiót gyakorolni, pláne nem „idióták és hiénák” (értsd újságírók, a kormányfő szóhasználatában) társaságában. Számíthat saját választói vakságára, a nyári szezon miatti kisebb érdeklődésre és a média felületességére is. Ez utóbbira főleg azért, mert a pénzügy pár nappal a rossz hír után egy másik, immár győzelmi jelentéssel is előrukkolt. A költségvetési hiány az idei első fél évben csaknem harmadával kisebb volt a tavalyinál. Ez némi ellentmondást sejtet, de csak első pillantásra. Először is a hiány úgy lett kisebb, hogy az állami kiadások jobban csökkentek a bevételeknél. Első hallásra kedvező, de nézzünk a számok mögé. Kiderül, hogy ez csak a nevében „spórolás”, nem tartós és folyamatos. Az állami beruházások estek vissza drasztikusan, meg az uniós pénzek lehívása - így kisebb lett a melléjük tett hazai önrész. Csakhogy hivatalosan minél több uniós pénz felhasználása a cél, ezért nyilAz állami beruházások estek vissza drasztikusan , meg az uniós pénzek lehívása - így kisebb lett a melléjük tett önrész. ván nem lehet sokáig így „kiadást csökkenteni”. A költségvetés terhein enyhített az is, hogy az alacsony kamatszintek miatt csökkentek az államadósság kamatterhei és a II. pillér brutális megnyesése miatt most nem kell annyi pénzzel kitömni az állami Szociális Biztosítót. Ami legalább ennyire fontos, a költségvetési hiány nem azonos az államháztartási hiánnyal, csak része annak, még ha legfontosabb része is. Az állami költségvetés hiánya mellett ez utóbbiba beleszámít az önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok és egyéb közintézmények gazdálkodása is. Az önkormányzatok kiadásait például óriási javulással számolva írták bele a közszféra költségvetésébe, de a kormánynak erre szinte semmi ráhatása nincs. A Szociális Biztosítónál 125 milliós többletbevétellel számoltak a megbízási szerződésekből befolyó magasabb járulékokból. Az állami kórházaknál jócskán alulbecsülték a várható eladósodás mértékét. A sort lehetne folytatni. A lényeg az, hogy az ellenzék és a Költségvetési Tanács pontosan rámutatott ezekre, és egyéb rizikókra, Fico és csapata meg elengedte a füle mellett a figyelmeztetéseket. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Ficóra várva (Somogyi Tibor felvételei' KOMMENTAR Szinuszgörbe AAAR1ÁN LEŠKO Néhány éve Tomáš Strážay elemző a szinusz- görbéhez hasonlította a szlovák-magyar kapcsolatok alakulását: feszült helyzetek és viszonylag nyugodtabb időszakok követik egymást, de egyáltalán nem lehet beszélni kimondottan jó, baráti kapcsolatról”. Most éppen egy nyugodtabb időszakot élünk - a kérdés csak az, . meddig tart ki. Robert Fico és néhány minisztere tegnap Budapesten tárgyalt Orbán Viktorral és a magyar kormányképviselőivel. Természetesen örvendetes és nagyra becsülendő, hogy a két kormány képviselői találkoznak és közös dolgainkról tárgyalnak, mint például „a közös határon átvezető komplex közösségi közlekedés fejlesztése”. Mégis irracionálisnak tűnik az az elképzelés, hogy a két kormány viszonya ezentúl csakis jó és mégjobb lesz. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis egyértelmű, hogy a két ország politikusai számára a jószomszédi viszony nem cél, hanem csupán az éppen aktuális napi politika eszköze. A 2008 és 2010 közti időszak volt az egyik, amikor ez a legbrutálisabban jelentkezett. 2009 májusában, az európai parlamenti választásokat megelőző kampányban Orbán Viktor egy Esztergomban elmondott beszédében kijelentette, a szlovákiai EP-választásoknak az az egyik tétje, hogy hány magyar képviselő fogja Brüsszelben a Kárpát-medencei magyarok érdekeit védeni. Túl magas labda volt ez Ficónak ahhoz, hogy ne üsse le, azonnal rendkívüli parlamenti ülést hívott össze, ahol rendkívül militáns hangnemben ítélték el Orbán megnyilatkozását. És Fico nem állt meg itt. Amikor Orbán hatalomra került, a szlovákkormányfő a francia Le Figarónak azt nyilatkozta, a két ország között érték- rendbeli konfliktus van, a szlovák kormány „egyértelműen az antifasiszta hagyományok követője, melyek itteni megtestesítője a szlovák nemzeti felkelés”, s egy olyan országgal áll szemben, „ahova visszalopakodik a revizionizmus és a barna pestis, a fasizmus”. Néhány év elteltével, a jelenlegi nyugodtabb időszakban szinte hihetetlennek tűnnek az efféle nyilatkozatok, de hát a tény az, hogy elhangzottak. Elhangzottak, mégpedig akkor, amikor megfelelő eszközt jelentettek a választási siker eléréséhez. És mindaddig újra elhangozhatnak üyen kijelentések, amíg a szlovák és a magyar kormány számára nem lesz sokkal fontosabb a valóban jó szlovák-magyar viszony annál, hogy egy kis feszültségszítással olcsó választási sikereket érjen el. A szerző a Trend című hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Ügynökök, diákok, puskák Őrizetbe vettek Romániában egy iskolaigazgatót, aki tömeges csalást szervezett az érettségizőknek. Costica Var- zaru, egy bukaresti iskola igazgatónője, a diákoktól összesen 2220 eurónyi összeget szedett be, s ennek fejében megígérte, elnéző felügyelő tanárok lesznek a vizsgateremben. A Mediafax hírügynökség szerint a nyomozásban a román titkosszolgálat is részt vett, lehallgató készülékeket helyeztek el a tanáriban. A nyomozók megmotozták a vizsgáról kijövő diákokat, és többüknél „puskákat” találtak, vagyis a kidolgozott tételeket. (MTI) Az első, Brüsszelben lebukott ügynökök még virágárusnak álcázták magukat, most már a számítógépes kalózoké a főszerep Brüsszel, a kémfészek - a hidegháborútól a digitális korszakig MTI-HÁTTÉR Az Európai Unió és a NATO intézményeinek otthont adó Brüsszelt régóta kémfészeknek tartják, a mostani amerikai lehallgatási ügy csak egy a hidegháborútól a digitális korszakig terjedő időszak botrányai közül. íme néhány eset az Európa fővárosában kirobbant nagyobb kémbotrányok közül. 1970-1980-as évek: NDK-s ügynökök elcsábították a NATO három hölgy alkalmazottját. Az első ügynöknek, aki virágárusnak álcázva működött a belga főváros szívében, sikerült elmenekülnie Belgiumból, amikor barátnőjét, Nyugat-Német- ország képviseletének alkalmazottját őrizetbe vették, mert titkos adatokat adott át neki. A két másik, keletnémet ügynökök által elcsábított nő az Észak-atlanti Tanács műveleti igazgatójának nyugatnémet asszisztense, illetve egy belga gépírónő volt. Mindketten Kelet-Európába szöktek. 1978: Pavel Cservenkov bolgár katonai attasé négy évre érkezett országa brüsszeli nagykövetségére. Később elmondta: az volt a feladata, hogy információk után kutasson a Varsói Szerződés tagállamainak határai közelében telepítendő NATO-rakétákról. 1983: A belga hatóságok őrizetbe vették Eugene Michielst, a külügyminisztérium európai csúcstalálkozók szervezéséért felelős tisztviselőjét, akit azzal vádoltak, hogy magas szintű találkozókon összegyűjtött, fejlett technológiákra vonatkozó információkat adott át a szovjeteknek. Egy orosz diplomatát és négy román állampolgárt utasítottak ki Brüsszelből. 2001: A francia hadsereg tisztjét, Pierre-Henri Bűneit elítélték, mert a NATO székhelyén dolgozva információkat szolgáltatott ki Belgrádnak, egyebek mellett a NATO szerbiai bombázási terveit. 2001: Az EU jelentést tett közzé az Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia és Új-Zéland által kidolgozott Echelon kémprogramról, amely magán és kereskedelmi telefonbeszélgetések lehallgatására szolgált. A programot az 1960-as években állították össze rádióadások lehallgatására, később műholdakra és tengeralatti távközlési kábelekre alkalmazható változatát is kidolgozták. 2003: Négy, adóvevőket tartalmazó „fekete dobozt” találtak az Európai Unió Tanácsának székhelyéül szolgáló Justus Lipsius palota tolmácsfülkéiben. A kívülről aktiválható berendezésekkel a francia, a brit, a német és a spanyol küldöttség tanácskozótermeiben elhangzó beszélgetéseket lehetett rögzíteni. Az üggyel az amerikai és az izraeli titkosszolgálatot gyanúsították, de a belga igazságszolgáltatás által elvégzett vizsgálat nem tárt fel semmit. 2008: Oroszország javára történő kémkedés vádjával őrizetbe vették Hermann Simm észt védelmi minisztériumi tisztviselőt, az EU és a NATO távközlési és biztonsági rendszerekkel foglalkozó tanácsadóját. Tizenkét és fél év börtönre ítélték. A NATO elrendelte két orosz diplomata kiutasítását, akik feltehetően kapcsolatban álltak az észt diplomatával. 2011: Amerikai nyomozók azt állították, hogy - feltehetően Kínával kapcsolatban álló - számítógépes kalózok behatoltak Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének és más magas rangú európai vezetőnek az elektronikus postaládájába.
