Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-19 / 166. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 19. Vélemény És háttér 7 A parlament sara, hogy választott egy másik főügyészt, s ezzel legalizálta az elnök eljárását Alkotmány, kotmány, főkotmány A főügyészválasztás és -kinevezés körüli események után talán fölöslegesnek tűnik újabb okosságokat közvetíteni, mégis. Az új főügyész legitim kinevezése pontot tett egy olyan folyamat végére, amelyben megváltozott, mégpedig hatalmi alapon, a szlovák alkotmány. LOVÁSZATTILA Tekintsünk most el attól, miként viselkedett a köztársasági ebök. Megírtuk, hogy a jogászdocens államfőnek nem okozott gondot alapvető jogi fundamentumokat felrúgni, házelnök korában szemrebbenés nélkül fosztott meg szavazással mandátumától egy legitim módon megválasztott, választói felhatalmazással rendelkező képviselőt, amiért később mind strasbourgi, mind kormányzati szinten elmarasztalták. Egyszer sem mondta ki: bocsánat. Mit várhattunk hát az ő jogértelmezésétől? Abszolúte semmit, s ez a jövőre is vonatkozik. A reflexió és önreflexió nélküli államfő viselkedésén túl viszont történt valami, ami alapjaiban rázza meg a jogállamot. A lakosság fele feltehetően még azzal sincs tisztában, mire van itten egy főügyész, egy frászt érdekli, ki ül ott messze, Pozsonyban, valamilyen központi épületben. De azt már megértheti a lakosság, hogy az ebök úgy VÁLTOZTATTA MEG a választott parlament döntését, hogy erre alkotmányos felhatalmazása az ország alaptörvényében nincsen. Ezt a döntést a parlament pedig tiszteletben tartotta. Azaz, választott egy másik főügyészt, s ezzel legalizálta az elnök eljárását. Magyarán amíg az alkotmány nem változik, a szlovák köztársasági elnök bármikor megmásíthatja vagy figyelmen kívül hagyhatja a parlament döntéseit. Ha tehát nem nevez ki egy olyan személyt közjogi tisztségre, akit megválasztottak, s ezt a parlament tűri, akkor holnap olyan embert nevezhet ki, akit a parlamentben nem is láttak. A helyzet ugyanaz lenne. S ad abszurdum, ha a parlament döntését az államfő felülírhatja, akkor bármikor akár hadat is üzenhet egy másik államnak! Ha a parlament döntését az államfő felülírhatja, akkor bármikor akár hadat is üzenhet egy másik államnak. Ezt akarták a képviselő urak, amikor a Tisztelt Házat szó szerint szemen köpték? És mi lesz, ha valaki olyan ügyben jár el, ahol főügyészi döntés szükséges, s a főügyész személyét támadva kér majd jogorvoslatot nemzetközi szinten? Ki a fene állja a számlát? Illúzióink ne legyenek, mi, az adónkból. Míg Čentés kinevezésének megtagadása Ivan Gašparovič államfői és személyes felelőssége, amiért a történelem az őt megillető, nagyon nagyon alacsony polcra sorolja majd be, addig az új főügyész megválasztása és Gašparovič döntésének imigyen történő legalizálása már a képviselők sara. Ók hagytak beleköpni az egyetlen jogalkotó levesébe, ne csodálkozzanak hát, ha a pórnép egyéb ügyekben is balekoknak, hiteltelen kézlengető paprikajancsiknak nézi majd őket. A parlamenti többségnek a kormányoldalon pontosan ezt sikerült elérnie. S hogy ezután mikor lesz itt jogállam (tudják, az a hely, ahol igenis olcsóbb a kenyér), arra ma nem létezik válasz. Az alkotmány tépőnaptár lett: lett belőle kotmány, főkotmány, csak alaptörvénynek maradt gyönge. Remélem ugyanez a garnitúra kíván a tanév elején boldog és gazdagabb jövőt gyermekeinknek. Majd megköszönik. Kislányom, azt a sírfeliratot keresd, hogy alkotmány... (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Sírunk szeretettel JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Gömört magára hagyták, egyik kormány sem támogatta az elmúlt húsz esztendőben ezt a régiót, amely a senki földjévé vált immár - hangzik el naponta különböző fórumokon, s bizonyára van is ebben valami igazság. De ha tükörbe nézünk (szoktunk egyáltalán?), kérdezzük már meg önmagunkat, vaj on megtet- tünk-e mindent azért, hogy jobban éljünk, hogy élhetőbbé tegyük környezetünket, vagy csak vegetálunk a magunk módján a jobb időkre vagy a mielőbbi elköltözésre várván. A minap Pozsonyban leültem egy kofolára az egyik kedves barátommal, aki a régiófejlesztési minisztériumban dolgozik, akinek egyetlen kérdése volt hozzám csupán, miért nem pályáztok ti határon átnyúló projektekre? A Fülek és Tomalja vonalról szinte egyetlen pályázat sem érkezik soha hozzánk. Holnap megyek ellenőrizni az alsósztregovai Madách kastélyt, valamint egy kassai bicikliutat, de a bélyi kastély is EU-s forrásokból lett felújítva. Ha nem pályáztok, ne is váljatok semmit - mondja, hisz úgy van ezzel is, mint azzal a szerencsétlen flótással, aki állandóan sajnálkozik, hogy nem nyer a lottón, de még egyetlen alkalommal sem adta fel a szelvényt. Nem csak konferenciázni kellene meg elméleteket gyártani, mit is lehetne tenni - teszem hozzá én, hisz a hócipőnk tele van a pártok és közéleti intézmények által gyártott előrejelzésekkel és stratégiai útmutatókkal, közben minden mobilis és értelmes ember (nem beszélve az értelmiségiekről) már elköltözött a régióból. Ha végignézünk a gömöri falvakon, azok fele üresen áll, tele emeletes, bedeszkázott házakkal. Ha pedig még mutatkozik életjel, akkor egy-egy nyolcvan felé járó nyugdíjas siratja benne a lakására elpazarolt évtizedeit, a gyerekei ugyanis már évek óta csaklátogatóbajámakhaza Pozsonyból, Budapestről vagy a brit szigetekről. S a szülői szeretet mellett már egyetlen porcikájuk sem kívánja, hogy gyerekük holmi élet- és régióperspektíva nélkül mellettük vegetáljon. S mégegyminapi példa, idén elmaradt a Rimaszombatba meghirdetett, s kétévente esedékes nyári szabadegyetem is. Az ok: az érdeklődés hiánya. Ahogy az első alkalommal meghirdetett gömöri versmondó tábor szervezőjének is többször módosítania kellett a kormányhivatallal kötött szerződést, ugyanis a nagy érdeklődés valahogy elmaradt, s lasszóval is alig sikerült 25 gyereket becsábítani a táborba. Holott minden Tom- pika után jön a panaszáradat, már megint csak a komáromiak arattak, s csalt a zsűri. Holott nem a zsűri csalt, hanem mi csaljukmeg önmagunkat naponta, s panaszáradatba burkolózva várjuk a sült galambot. KOMMENTÁR Egy út van VERES ISTVÁN Legtöbbször büntetésként élem meg, ha végig kell néznem valamilyen politikai vitaműsort. A politikusoknak már megvannak a kommunikációs eszközeik - tudják, hogyan kell úgy csavarni a szót, hogy jól jöjjenek ki a szópárbajból. Az átlagos választó pedig dönt, és szavaz, mikor ki a szimpatikusabb - az évek pedig telnek. Vitából most sincs hiány, legutóbb a Gombaszögi Nyári Táborban fárasztott minket a két magyar pártelnök. Csáky Pál is megosztotta velünk gondolatait a magyarság jövőképéről. Semmi nem hangzott el, amit eddig ne hallottunk volna - ugyanazt mondják, körbe-körbe. Ősszel pedig itt a megyei választások, a két párt újra megkapja a bizonyítványát. Nem lesznek rá büszkék. Lassan már a csigák választási szokásairól is készülnek felmérések, csak azt nem bírja senki felméretni, mit akarnak a szlovákiai magyar választók. Mert néhány unatkozó félőrültet leszámítva valószínűleg mindenki azt akarja, hogy a Híd és az MKP nagy vonalakban egyezzen meg az együttműködésről, és ennek legyenek látható nyomai is. Hagyjuk abba a nosztalgiázást az aranykorról, amikor - Mečiar jóvoltából - az egy és igaz magyar párt képviselt minket, mindenki rájuk szavazott, ültek a pozíciókban, a dolguk pedig abban merült ki, hogy elmagyarázták: ezt most ezért nem lehet, azt most azért nem lehet. Most itt a két párt, megvoltak a revánsok, itt az idő: ismeijék el egymás létjogosultságát, lehet versengeni a szavazatokért, de adjanak a választónak garanciát: együtt mennek, és nem vesznek el a szavazatok. A választók 95%-át ugyanis nem érdeklik a személyeskedő politikai pingpongok. A legszomorúbb, hogy ezt az üzenetet az eddigiek szerűit csak azokban a megyékben értik, ahol már nem nyomnak sokat a latba a magyar szavazatok: Pozsony, Besztercebánya és Kassa megyében. Miért nem lehetett Nyitra megyében magyar koalíciót kötni, ahogy a Híd akarta? És miért ne lehetne a közös magyar jelölt Nagyszombat megyében Beré- nyi? A választók nem tudják értelmezni az olyan kacifántos magyarázatokat, hogy mi alulról építkezünk, és ha egy járási elnökség nem akar koalíciót, akkor nem lesz az egész megyében, meg hasonlók. A választónak egyértelmű jelzések kellenek. Állítólag nehéz mobilizálni a szavazókat. Hülyeségekkel nehéz is. Bugár és Berényi fogjanak kezet - fotóból óriásplakát, teleszómi a déli járásokat, hozzá egy megkapó szlogen: együtt értetek, vagy valami ilyesmi, és már kész is a mobilizáció. Aki így sem megy el szavazni, az amúgy sem fog. Ez az egy út van. A többi a jelenlegi áldatlan állapotokat konzerválja. Ha ezt a pártvezetők rövid időn belül nem látják be, akkor ismét bizonyítást nyer: nem a választóik, hanem saját pártjuk érdekeit szolgálják. FIGYELŐ Moldovai-román egyesülés? Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének lehetőségével foglalkoztak a - Traian Basescu román államfő chisinaui látogatásáról beszámoló -román lapok, és több szerző arra a következtetésre jutott, hogy Nagy- Románia újraalakulása csak a Dnyeszter menti szakadár köztársaság nélkül, az Európai Unión belül jöhet szóba. A beszámolók szerint a román elnök kijelentette: feltétel nélkül támogatja Moldova csatlakozását az Európai Unióhoz, a - területén kikiáltott, nemzetközileg el nem ismert - szakadár köztársaság ügyében pedig azt tanácsolta Chisinaunak: az eredménytelen nemzetközi tárgyalások folytatása helyett forduljon egyenesen Moszkvához. A román lapok arról is beszámoltak, hogy a helyi civil szervezetekkel rendezett követségi találkozón egy résztvevő túl távolinak nevezte Moldova uniós csatlakozásának több mint tíz évre becsült perspektíváját, és azt kérdezte Basescutól, nem egyesülhetnének-e előbb, és úgy váljanak az Unió részévé. „Kérjék, és megoldjuk” - válaszolta erre Basescu. Az új önbizalom országa Magyarország egy új önbizalom jegyében címmel Mar- tonyi János vendégkommentárját közölte a Die Presse című osztrák konzervatív lap. Az Európai Parlamentben elfogadott Tavares-jelentést illetően Martonyi azt írta, a jelentés néhány ponton ellentmond a tényeknek, így például helyenként nem az érvényes magyar törvényekre támaszkodik, és figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság, illetve az Európai Bíróság előtt zajló eljárásokat. Martonyi aláhúzta, a magyar kormány elfogadja a mindenkori uniós eljárások eredményét, „amíg azok nem politikai vagy ideológiai indíttatásúviták”. (MTI)
