Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-12 / 160. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 7 Egy amerikai Moszkvában - bár inkább már máshol szeretne lenni Snowden est omen Edward Snowden több mint két hete csücsül a moszkvai Seremetyjevo repülőtér tranzitzónájá- ban - már ha valóban ott van még egyáltalán. JARÁBIK BALÁZS A Moszkvába sereglő nyugati újságírók mindent megírtak már róla, leginkább a találgatások szintjén, mit eszik, hol alszik, de valójában nem tudni, hogy napjaink egyik leghíresebb amerikaija tulajdonképpen hol van, mit csinál. Feltehetően már legalább annyira megbánta, hogy felült a moszkvai gépre Hongkongban, mint a Kreml, hiszen Pu- tyin jóváhagyása nélkül aligha repülhetett volna Moszkvába. Snowdent a világ szinte egyetlen kormánya sem akarja befogadni, az oroszok a legkevésbé. Bár eleinte úgy tűnhetett, jó móka lesz borsot tömi Amerika orra alá, de gyorsan kiderült, hogy Snowden akár rájuk is száradhat. Figyelemre méltó, hogy bár az Egyesült Államok globális hatalma hanyatlik, ám annyit simán ki tud kényszeríteni a világ országaitól, hogy Snowdent ne fogadják be. Volt szó Bolíviáról, de Morales elnök különgépét Bécsben azonnal a földre kényszerítették. Snowden rossz ómen lett. Maga Snowden pedig aligha lehet elégedett országa kémtevékenységének leleplezését illetően. Meglehet, hogy a PRISM technikailag egyedülálló rendszer, ám maga a tevékenység egyáltalán nem az. Bár technikailag van mit fejlődniük az oroszoknak (Kínának stb.), a Kreml nehezen nyelné le, hogy Snowden Moszkvából folytassa az internet szabadságáért vívott globális forradalmát. Putyin elnök ezt szépen meg is mondta: maradhat, ha abbahagyja az amerikai barátaink (!) elleni hadjáratot. Persze Snowden lépésének így is óriási hatása van. Még Hongkongból adott - titkosított e-maíleken keresztül - interjút a német Spiegel két újságírójának, akik a múlt héten robbantottak a sztorival. Amerika nemhogy Németországot is lehallgatja, de mindezt a német titkosszolgálat hallgatólagos beleegyezésével teszi. A lassan kiszivárgó - mivel rendkívül kényes dologról van szó - elemzések és további informáEleinte úgy tűnhetett Moszkvában, hogy Snowden befogadásával jó móka lesz borsot törni Amerika orra alá. ciók azért teljesebbé és egyben árnyaltabbá teszik a képet. Európában egyedül Németországban létezik olyan törvény, amely nem teszi lehetővé az elektronikus levelezések adatainak tárolását (és titkosszolgálatok általi ellenőrzését). Ennek alapján inkább az lenne sokkoló, ha az amerikaiak nem terjesztettek volna ki kibernetikus védőhálót Németországra. Persze a hekkelés nem éppen a megfelelő forma... és akkor még finoman fogalmazunk. Ám a német titkosszolgálatnak még jól is jöhetett (ezt azért nem tudni pontosan), hogy az amerikaiak megosztották vele az e-mailek alapján szerzett információkat. Annyi biztos, Németország most nagyon haragszik az Egyesült Államokra, ez pedig akár a napokban kezdődött transz-atlanti kereskedelmi megállapodásról (TTIP) szóló tárgyalásokat is veszélybe sodorhatja. Márpedig azok a nyugati globális hatalom megmentéséről (legalábbis átmeneti megmentéséről) szólnak. Sokkal kisebb figyelmet kapott Snowden akciójának eredeti célja annál, mint hogy mit is eszik szegény a seremetyjevói tranzitban. Mégpedig hogy hogyan garantálható az internet szabadsága és a felhasználók alapvető jogainak védelme a PRISM után. A Snowden saga lassan megöli saját célját - az intemethasználók legnagyobb sajnálatára. Az USA berlini nagykövetségének falára vetített felirat. A Stasira, az egykori keletnémet politikai rendőrségre utaló tiltakozó akció a lehallgatások ellen. (Fotó:Bild) Vérszomj a postán LAMPL ZSUZSANNA Hosszú sor áll a postán, s mire kitöltőm a feladószelvényt, meg- duplázódik. Ilyen az élet, ilyenaposta. Vállamon nehéz ridikül, kezemben nehéz boríték, másik táskám, amelynekkésőbbmég fontos szerep jut, ottfelejtődve a széken, ahol a szelvényt töltögettem. Megszólal egy idős férfi. Bezzeg valamikor nem voltak sorok a postán, jó világ volt, jók voltakaz emberek. Persze, valamikor posta sem volt, galambokhordtákaleve- let, próbálom megelőzni, hogy az emberek felhecceljék magukat és egymást, de már késő. A többnyire nyugdíjasokból álló tömeg felélénkül, egymással versengve szapulják a mai világot. Késztetést érzek, hogy megvédjem. Nemcsak azért, mert amióta eszemet tudom, mindig voltak sorok a postán, hanem mert a korábbi világokról szóló tudásunk szerint sose voltjó világ. Sőt, akorábbivilá- gok- mindenfajta romantikus elképzeléssel szemben- a mainál sokkal rosszabbak voltak. Háborúk, járványok, éhínség, rövidke élet, mindentátszövő brutalitás, szadizmus, kínzások. Persze a világ az ember mindenkori tükörképe, s mivel ő ma sem szelíd gödölye, most is vannakhelyek, ahol azért imádkozik a nép, hogy a postai sorban állás legyen a legnagyobb problémája. Időközben új abb ablak nyílik. Az előttem állókból hárman odalépnek, az előttem álló fiatal nő és én maradunk. Figyelmemet egy újonnan érkezett pár köti le. Ártatragos blúzban es az ojambor férje. A néni leül a székre, épp a táskámra. Amikor rájön, hogy nempáma, utálkozva félredobja. Közben a félje alaposan megnéz bennünket, akik az eredeti, azaz hosszabb sorban állunk, majd beáll a rövidebb sorba, a három ember mögé. Nem zavar, hiszen már csak a fiatal nő van előttem, de a mö- göttem álló nyugdíjasok meghökkennek, pusmogni kezdenek, majd fokozatosan átsorakoznak az újonnan érkezett emberkemögé. Ekkorapostás- kis asszony be csukjakettőnk orra előtt az ablakot. Átállunk hát mi is a másik sorba, mégpe- digajámboröregelé. Minem előzködünk, már húsz perce itt állunk, mondom neki. Bár előtte kitartóan fixírozott, kijelenti, hogy ő nem látott minket, menjünk csakasorvégére. Maradunk. Ekkor újra beindul a szitkozódás. Valamikor tiszteltékazöregeket! Valamikorjók voltak az emberek! Nem voltak sorok a postán! Ezt nem a posta teszi, hanem az emberek, mint ez a két bestia, mondja egy vékony hang a hátam mögül. A fürtöshajú nénikejámborférje helyett magaszállharcba. Rámutatok a táskámra. Asszonyom, maga ezen ült, ami csak úgy történhetett, hogy én és a táskám korábban érkeztünk. Pofa be, bestia, mondja elszántan a nyanyóka. A többi nyugdíjas azonnal elhallgat. Izgatottan várják a folytatást. A cirkuszt. Az életért való küzdelmet. Hogyan fejeznek le, aprí- tanakfel, köveznekmegvala- kit. íme az ember. És az ő örök vérszomja. Csillagokháborúja helyett generációkháborúja kerekedik. Nem kérek belőle, mivel szeretem az öregebbeket. Feladom a levelet, fogom a táskát. Benne a tízóraira szánt kenyerem. Később kiderül, lepénylett belőle. JEGYZET lan, fürtöshajú nénike apróviKOMMENTÁR Ahol teher a vasút és teher az utas LOVÁSZ ATTILA Svájcban az átlag bruttó bér 5700 frank körül mozog, ami nagyjából 4800 euró. A szlovák bruttó átlagbér 2013 első negyedévében 789 euró volt. A gépkocsik ára Svájcban és Szlovákiában alig különbözik. A benzin ára majdnem azonos. A svájci vasúti hálózat 3300 kilométer, a szlovák 3500 kilométer, a svájci vonatok évi 140 millió kilométert tesznek meg, a szlovák vonatok 30 milliót. Tudom, sokadat, demégis. A vasutak állapotáról, menedzseléséről, kihasználtságáról ezek az adatok ordítóan sokat árulnak el. Elárulják, hogy Szlovákiában van egy kihasználatlan, rosszul menedzselt, korszerűden vasúti hálózat, s a transzportigényes szlovák piacon és munkaerőpiacon az egyszeri ember is inkább autóba, netán autóbuszba ül, nem bízza magát a vasútra. A teherszállítás megítéléséhez nincs elegendő adatom, a képzelőerőmre meg nem kíváncsi a tisztelt olvasó. Ebben a helyzetben nagyon jól emlékezhetünk arra, hogy a Fico-kormány leállította a teherszállítást bonyolító Cargo privatizációját, a vasúti személyszállításban megvan egy és fél magánberuházónk, olvasóinka Regio Jet névre hallgatóval találkoznak gyakrabban. Volt kiabálás a Cargo privatizációja körül, ugyanúgy, mint a reptér esetében, majd kiderült, hogy a Cargo veszteségeket felhalmozó, hatékonyságot messziről sem ismerő monstrum, amelynek igazgatói úgy nagyj ából másfél évet bírnak ki állásukban, mindig a legnagyobb végkielégítés-botrányig, vagy a kormányváltásig, megtűzdelve koalíciós viszonyok változásával. így nem lehet. így semmit sem lehet, pl. állami egészségbiztosítást sem, de nekünk Mohács kell, amíg megértjük, és sokszor az sem elég. A jól működő vasúti hálózatok egyik szép modellje Európában az, hogy ami a földön van, tehát a monopolhelyzetű sínpár, az az államé (annak privatizációja pl. Nagy-Britanniá- ban sem volt sikertörténet). Ami meg rajta fut, az lehet állami és magán egyaránt, a menetrendek szerint mennek a vonatok, punktum. Most, hogy már az első Dzurinda-kormány óta figyelhető a Cargo „nemtudoklábraállni” örökzöld diszkótánca, a Fico- kabinet is belátta: az állam nem képes üzemeltetni, így a Cargo egy része magánkézbe kerül. Nem akarom azt hinni, hogy azért, mert kiürült az államkincstár, inkább elhiszem, hogy észhez tértek a közlekedésért felelős szakpolitikusok és belátták, okosabb hagyni a mocskos kapitalistákat, csinálják meg rendesen. Már 15 éve működhetne, de jobb későn, mint soha. A tény, hogy egy mečiari érából származó szerződés miatt most egy garázscég 82 millió eurót követel a vasúttól, és a per bírája a követeléssel előálló cég egykori igazgatótanácsi tagja, legyen most mellékszál, bár a garázscégekjól szoktak járni az államilag licenszezett hülyeségek okán. A Cargónak semmi keresnivalója az állam kezében, mint ahogy egyéb gyártónak és szolgáltatónak sem. Az állam szabályozzon, lehetőleg keveset, de hatékonyan (lásd még: devizahitelezés), csak üzemeltetni ne akarjon-politikai jelöltekkel. Ha a szerdai kormányülésen emiatt döntöttek a privatizáció mellett, üdvözölhetjük. Kérünk még tíz Regio Jetet, tíz Pendolinót, lehet, hogy újra öröm lesz vasúton utazni. S lehet, hogy a fiúk újra arról álmodnak majd, hogy mozdonyvezetők lesznek. FIGYELŐ Vissza az orosz írógépekhez Az orosz titkosszolgálatok a titkos információk védelme érdekében visszatérnek a hagyományos írógépekhez, tekintettel a számítógépes kémkedésre - írta az Izvesztyija. Az orosz napilap beszámolója szerint az egyik titkosszolgálat, az államfő és a kormány tagjainak biztonságáért felelős Szövetségi Védelmi Szolgálat (FSZO) nemrég 20 írógépet rendelt. A különösen kényes dokumentumokat ezentúl kizárólag papíron fogják tárolni, nem pedig elektronikus adathordozókon. Ez a gyakorlat Oroszországban nemcsak a titkosszolgálatoknál, hanem a védelmi és a polgári védelmi minisztériumban is szokásos. Nyikolaj Kovaljov, a belső elhárításért felelős Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) volt vezetője azt mondta a lapnak, bevett szokás a titkos információk kézírásos lejegyzése is. A titkosszolgálatok azt is fontosnak tartják, hogy minden egyes írógépnek saját egyedi billentyűzete legyen, eltérően a sorozatban gyártott nyomtatóktól. így minden egyes dokumentum egy bizonyos írógéphez köthető - írta az orosz napilap. (MTI)
