Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-11 / 159. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 11. Vélemény És háttér 7 A mélyszegénységben élő egyiptomiaknak a papjaik mondták meg, hogy kire szavazzanak Az iszlamizmus politikai kudarca Senki sem tudja megmondani, mi lesz a jövő héten vagy két hónap múlva Egyiptomban. A társadalom nyilvánvalóan kettészakadt. A kulcsszereplő a hadsereg. Sikerül-e megfékeznie az erőszakot, vagy a polgárháború felé sodródik a legnépesebb arab ország? MAL1NÁK ISTVÁN Sem az EU, sem az USA nem mondja ki, hogy katonai puccs történt. A Nyugat inkább arra hivatkozik, hogy az eseményeknek Egyiptomban is két értelmezése van. Az egyik szerint a hadsereg államcsínyt hajtott végre, és megfosztotta a hatalomtól a legitim, demokratikusan megválasztott államfőt. A másik szerint Mohamed Murszi időközben elvesztette legitimitását, a hadsereg pedig a nép akaratát hajtotta végre az elnök megbuktatásával. De a Muzulmán Testvériség híveinek sokmilliós tábora is „a nép”. A hazai és a nemzetközi kockázat is óriási, hiszen Egyiptom - még mindig - az arab világ vezető hatalma. Murszi baklövések sorozatát követte el, amikor elnöki rendeletéivel a saját hatalmát növelte. A környező arab országokban - Szíriától Líbián át Tunéziáig - a Muzulmán Testvériség számára Egyiptom volt az etalon, mondván, az isz- lamisták képesek hatékonyan kormányozni a politikai iszlám segítségével, egyúttal betartani a demokrácia játékszabályait is. Ez az elképzelés vallott most kudarcot, ami Egyiptomban és másutt is azt az eszmét erősítheti a Testvériségben, hogy álmukat, az iszlám államot csak erőszakkal tudják megvalósítani. Az egyiptomi világi erőknek azt az érvelését, hogy a Testvériség nem érti a demokrácia lényegét, nem fogadják el. Murszi katasztrofális teljesítménye ezért nemzetközi csődnek számít. Egyiptomban a Testvériség - vezetőinek letartóztatása után - attól tart, hogy ismét illegalitásba kényszerítik, mint 1954-ben, amikor Nasszer betiltotta és haj- tóvadászatot hirdetett ellene. Ez is, meg az egyre sűrűbben emlegetett algériai párhuzam az erőszakos ellenállásra ösztönözheti Murszi híveit. Itt kell megjegyezni: az elemzők többsége egyetért abban, hogy az elkövetkező napokban folytatódhat- fokozódhat az erőszak, de polgárháború nem lesz, mert a hadsereg - amely pillanatnyilag szorosabb kontaktusban van pl. az USA-val, mintapolitikai elit-ellenőrzés alatt tudja tartani a helyzetet. Az Egyiptomban történtek azt az eszmét erősíthetik, hogy az iszlám államot csak erőszakkal lehet megvalósítani. Az algériai polgárháborúban 150 ezren vesztették életüket a kilencvenes években. A történelem egyik legvéresebb polgár- háborúja is katonai puccsal kezdődött: az 1991-es parlamenti választások első fordulóját az Iszlám Üdvfront (FIS) elsöprő fölénnyel nyerte meg. A második fordulóra már nem került sor, a katonai puccs után az új rezsim lemondta, rendkívüli állapotot hirdetett, és betiltotta a FIS-t. Az 1992-ben kezdődött polgárháború 1999-ben ért véget, amikor a hadsereg támogatásával megválasztott Abdel-Aziz Buteflika meghirdette megbékélési politikáját. De időről időre máig terrortámadások fázzák meg az országot, Algériából származik az Iszlám Mag- reb al-Kaidája nevű terrorszer- vezetis. Egyiptom ideiglenes államfője új politikai menetrendet hirdetett, új elnök- és parlamenti választásokat akar. Ez hosszadalmas folyamat, Egyiptomban minden választást technikai okok miatt több szakaszban bonyolítanak le. Másfél éve az isz- lamisták- a Testvériság és az an- Núr - kétharmados többséget szerzett, és elnöknek is iszlamis- tát választottak Murszi személyében. Hiába voltak az ún. világi pártok, hiába kampányoltak a nagyvárosi liberálisok. Az írás- tudatlan vidéki tömegek döntöttek: a mélyszegénységben élőknek a papjaik mondták meg, kire szavazzanak. Mi van, ha ez a jövő év februárjában megismétlődik? Jön egy újabb puccs? Üfljjli, - ■ át amapMBte- Nem állnak rendelkezésre megfelelő anyagi konstrukciók, hogy az újabb projektet megvalósítsuk a söntésnél. (Peter Gossányi rajza) Nem teljesíti Szlovákia a NATO-val szembeni anyagi vállalásait, marad a missziókban való részvétel Emberáldozat - higgadt reakciók MÓZES SZABOLCS Szlovákiának eddig szerencséje volt a terrorista támadásokkal, ám most rájár a rúd. Pár hete két hegymászó vált mosz- lim terroristák támadásának áldozatává, ők voltak az első civil áldozatok, és most már katonai áldozat is van. Aki harcba megy, annak tisztában kell vele lennie, hogy ez milyen veszélyekkel jár. Ezt leírni nem cinizmus, hanem alapvető tény. Mint ahogy az sem a fekete humor része, ha leírjuk: előbb-utóbb Szlovákiának is sorra kellett kerülnie. A terrorizmusnak és az ellene vívott harcnak az elmúlt tizenvala- hány évben - és főként 2001 óta - több százezer áldozata volt, javarészt katonák, akik Afganisztánban vagy Irakban hunytak el. Sokan nem is a harcmezőn, ott ugyanis nyomasztó technikai fölényben vannak a nyugati szövetségesek, hanem a hátországban. Eddigtöbb mint 3 ezer szlovák katona váltotta egymást a térségben, innen nézve, és más szövetséges csapatok áldozatainak nagy számát tekintve kész csoda, hogy eddig megúsztuk. Szinte az összes szövetséges, Afganisztánba kontingenst küldő hadseregnek volt már halálos áldozata. A mostanihoz hasonló tragédiák után fellángol a vita arról, mit keresünk mi ott egyáltalán, miért nem ülnek katonáink itthon a fenekükön. S általában ilyenkor találtatik néhány párt, amely nyomban a kontingens hazaszállítását követeli. Ebből a szempontból meg kell dicsérni a szlovák kormányt és az ellenzéket is, hogy nem kezdtek egymásra licitálva populista kiszorítósdiba. Eddig fel sem merült, hogy az eset miatt visszalépnénk korábbi katonai vállalásainktól - legalább valamiben széleskörű politikai konszenzus van. Ez azért is szükséges, mert a NATO- val szembeni vállalásait évek óta nem teljesíti Szlovákia. A haderőre fordított kiadások csatlakozásunk óta egyszer sem érték el - meg sem közelítették - a szövetség által előírt (és számunkra kezdettől ismert és vállalt) szintet. Ezért különösen fontos a missziókban való (szerény) részvétel, legalább ezekkel tudjuk bizonyítani, hogy (kicsit) komolyan gondoljuk a NATO- tagságot, s nemcsak élvezői vagyunk a közös védelemnek, hanem áldozni is tudunk a közös célokért. KOMMENTÁR Stratégiai lopás a feneketlen zsákból KOCUR LÁSZLÓ Valamikor, újságírói pályám hajnalán rovatvezetőm elküldött egy sajtótájékoztatóra a védelmi minisztériumba, ahol egyebek mellett a tárca Trencséni Légijármű-javító Vállalatáról is szó volt. A sajtótájékoztatón megdöbbentő dologról számoltak be: a hivatalos könyvelés szerint az állami cég nyeresége 84,7 millió korona volt, ám amikor az újonnan kinevezett igazgató független könyvvizsgálatot végeztetett egy külső céggel, kiderült, hogy a vállalatnak nem nyeresége van, hanem vesztesége, mégpedig 151 millió korona. Még uborkaszezonban sem venném a bátorságot, hogy a kedves olvasót évtizedes hírekkel nyomasszam, ha a kormány nem a tegnapi ülésén döntött volna úgy, végre lemond két feneketlen zsákról. De már megint hogyan..! Hogy tisztá(bba)n lássuk a helyzetet: a védelmi minisztériumból hajlamosak vagyunk általában csak a katonákat észrevenni, pedig a tárcának kismillió intézménye van. Olyan költségvetési szervek, mint a civil ésszel felérhetetlen Védelmi Standardizációs, Kodifikációs és Állami Minőségellenőrző Intézet, a katonai oktatási intézmények; állami vállalatok, mint az Állami Erdészethez hasonlatos gazdálkodást folytató, leginkább az elnöki vadászatok kapcsán elhí- resült Katonai Erdészet; illetve hat részvénytársaság. Ezek közül három üdülő, a maradék három viszont egykori komoly hadiüzem: a nyitranováki Katonai Javító Vállalat, amely a több halálos áldozatot követelő ipari baleset kapcsán tett szert szomorú hírnévre, a már említett Trencséni Légijármű-javító Vállalat és a szintén trencséni Katonai Javító Vállalat. Mind a három hadiüzem veszteséges, persze, azt is látnunk kell, hogy nem a jelenlegi, 13 ezer fős hadseregre lettek méretezve, hanem csak úgy itt maradtak a néphadsereg idejéből. Az nyilvánvaló, hogy egy ekkora hadsereg részben élettartamán túl levő hadieszközei nem tudnak elegendő munkát adni ennyi hadiüzemnek. Különösen igaz ez a légijármű-javítóra, amikor a szlovák légierő már csak jelképes. Valamit tehát tenni kell, és a megoldás biztosan nem a nagyobb hadsereg, hanem a civil területek kiszolgálása. Ezt a területet azonban az állami katonai vállalatok menedzsmentje a rendszerváltás óta nem tudta meghódítani. A kormány most jutott el oda, hogy kimondja, nem hajlandó tovább tömni pénzzel ezeket a feneketlen zsákokat, hanem stratégiai befektetőt keres, az állam tulajdonrészét megtartva. De akárhogy is, az, hogy állami vállalatokat húsz évre bérbe adnak, legalábbis burkolt privatizációnak tűnhet, ami pedig ellentétes a kormányfő nyilatkozataival. A megoldás nyilván az lenne, ha a vállalatok élén a választási ciklusokkal együtt cserélődő politikai jelöltek nem szétlopni igyekeznének ezeket a stratégiai vállalatokat, hanem normálisan vezetni. Erre azonban pillanatnyilag szemernyi esély se mutatkozik. FIGYELŐ Tőkéshez megy a pénz A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve a Tőkéshez közel álló Reconst- ructio Egyesület folyószámlájára kerülnek azok a támogatások, amelyeket az erdélyi magyarok az OTP Bank Románia útján próbálnak eljuttatni a magyarországi árvízkárosultaknak. Egy civil szervezet képviselője hívta fel a figyelmet arra, hogy az OTP egyik kolozsvári fiókjánál az EMNT számlaszámát adták meg az árvízkárosultak támogatására összegyűjtött pénz átutalására. Ezt az átutalási bizonylat is igazolja. Ezután a maszol.ro erdélyi internetes portál újságírója is támogatást ajánlott fel az árvízkárosultaknak, amit az OTP-fiók szintén a Tőkéshez közeli egyesület számlájára utalt át. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke azt mondta: felajánlották az EMNT számláját az adakozni szándékozóknak, mert ha egyenként kisebb összegeket utalnak, akkor az jóval többe kerül. Hozzátette, az adományokat „napokon belül” összesítik, és eljuttatják a károsultakhoz. „Ez valami helyi gerillaakció lehet” - mondta Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója arra, hogy banki titkot is sértett az a beosztottja, aki az EMNT és a Reconstructs Egyesület bankszámlaszámát adta meg az adománnyal betérő személyeknek. Az igazgató azt ígérte, utánanéz, mi történhetett a bank kolozsvári fiókjainál, és leállítja ezt az eljárást. (maszol.ro)
