Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-09 / 157. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 9. Vélemény És háttér 7 Egy teniszező, aki ha nyer, brit, ha pedig veszít, akkor csak egy skót Száz százalékig brit Közép-Európában erősen tartja magát az az elképze­lés, hogy míg a fejlett nyu­gati demokráciák na­gyobb problémák nélkül, példamutatóan átlendül­tek a nacionalizmus kér­désén (itt általában a francia-német kiegyezést szokás felhozni), addig a Kárpát-medence és kör­nyéke képtelen felülemel­kedni kicsinyességén. TOKÁR GÉZA Sok ellenpéldát lehetne fel­hozni, de a nyárra való tekin­tettel álljon itt egy komolyta­lan, viszont aktuális: Andy Murray friss wimbledoni tor­nagyőztes skót teniszező hova­tartozását vizsgálja egy inter­netes projekt. Murray nyolc éve teniszezik, s mivel Nagy-Britanniában, a sportág őshazájában az utóbbi ötven évben hiány alakult ki vi­lágszínvonalú játékosokból, pá­lyafutását nemcsak a skót, ha­nem az angol média is kiemelt figyelemmel követi. Az angol bulvársajtó figyelme azonban kétélű dolog: könnyen lehet va­laki egyik pillanatban hős, a másikban bűnbak. Ezt az utat járja be 2005 óta a brit tenisz megváltójának tartott Murray is, s erre a jelenségre figyelt fel nemzetiségi szempontból, majd figurázta azt ki az Andy-Mur- ray-méter (andymurrayome- ter. com) weboldal. Az oldal egy eredetileg ko­molynak induló, majd hamar tréfássá váló algoritmus segít­ségével követte a sajtóreakció­kat, majd a nyilvánosság reagá­lását Murray sikereire és ku­darcaira, hogy végül rámutas­son: ha a teniszező sikeres, ak­kor britként emlegeti az angol sajtó és a közvélemény, ha ve­szít, akkor pedig „skót sporto­lóként” történik vele mindez. Például a 2009-es grafikont megtekintve látható, hogy Murray az első wimbledoni elődöntője idején népszerűsé­ge csúcsán állt, britként, ki­lencven százalékos ered­ménnyel. Alig pár hónappal ké­Wimbledoni győzel­me után már százszá­zalékos britként tekin­tenek az angolok a skót teniszezőre. sőbb, novemberben, amikor a US Openen nem ment neki a já­ték, szinte mindenki skótként emlegette. Az Andy-Murray-méter egyébként a hétvégén ünnepé­lyesen beszüntette tevékeny­ségét. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a teniszező 77 éves szünet után hazai ver­senyzőként megnyerte Wimb­ledont, a szervezők bejelentése szerint hivatalosan is száz szá­zalékra ugrott brit volta, így - az alkotókat idézve - „az inter­net leghosszabb ideje futó hu- mortalan vicce” végre keretet kapott és lezárult. Mi a tanulság? Azon kívül, hogy a skótokat ne tévesszük össze az angolokkal, és hogy a brit szolidaritás nagyon töré­keny, legfeljebb annyi, hogy eredeti módon is fel lehet hívni a figyelmet a nemzetiségi prob­lémákra az élet legkülönfélébb területein. Érdemes lenne pél­dául feltérképezni, Kányszor és milyen kontextusban vizsgálja a szlovák sajtó az ország színe­iben versenyző magyar sport­emberek hovatartozását - minden bizonnyal meglepő eredmény születne.- Egy kormányzati ciklus rövid ahhoz, hogy elgondolkodjunk valamin. (Peter Gossányi rajza) Szomszédaink nem igyekeznek az eurózónába, bár Szlovákiának nincsenek negatív tapasztalatai Bővítés utáni bővülés HORBULÁK ZSOLT Annak ellenére, hogy az Eu­rópai Unió felett egyre gyűlnek a fellegek, és az eurózónában újra és újra válsággócok alakul­nak ki, mindkét szervezet bő­vül. Az unió július 1-jén vette fel Horvátországot, jövőre pedig már Lettországban is az eurót fogják használni. Ahogy az már lenni szokott, az unió jelenét illetően a negatív hírek nagyobb publicitást kap­nak, de az is közismert, hogy a német gazdaság viszont lubic­kol az eurózónában. Minden­esetre az újabb csatlakozások ténye azt mutatja, hogy távolról sem kopott meg a két közösség fénye, továbbra is kiváltság hoz­zájuktartozni. Ellenben azt is be kell vallani, hogy a csatlakozás hosszú folyamat, a belépés mai időpontját már évekkel ezelőtt rögzítették. Arról sem szabad megfeledkezni, mely régióban megy végre a bővítés. A balti ál­lamok politikailag a lehető leg­távolabb akarnak kerülni Oroszországtól, Horvátország pedig szabadulni szeretne az elmaradottság szinonimájaként használt balkáni jelzőtől. Példá­ul az izlandiak már egészen másképp gondolkodnak, mára feledésbe merült, hogy a pénz­ügyi válság európai nyitányára Izlandon került sor. Az első bankpánik, majd az azt követő szanálás a szigetországban ját­szódott le. A veszély elmúltával azonban megakadtak az uniós csatlakozási tárgyalások, jólle­het öt éve még gyorsított belé­pési eljárásról beszéltek. De Közép-Európát is említ­hetnénk. Sem Csehország, sem Lengyelország, sem pedig Ma­gyarország nem igyekszik az eurózónába, még annak ellené­re sem, hogy Szlovákiának nin­csenek negatív tapasztalatai. Persze nyugodtan hozzátehet­jük - egyelőre nincsenek nega­tív tapasztalatok. Ugyanis az euróhasználat igazi veszélye a kezességvállalás: csak Szlová­kia polgárai Ciprusnak 100 mil­liót, Spanyolországnak egymil- liárd eurót garantálnak. Pilla­natnyilag. A többi globális gazdasági centrummal ellentétben az EU- nak az az előnye, hogy térbeli- leg is tud nőni. Kanada sose lesz az USA tagállama, Vietnam se csatlakozik majd Kínához (no­ha erre volt történelmi példa). Viszont az EU gazdasága a csat­lakozások miatt akkor is bővül­ni tud, ha a teljesítménye stag­nál. A kérdés csak az, hogy ön­magában ez segíti-e a fejlődést, hiszen mostanáig tulajdonkép­pen ez történt. A déli államok többsége bizony nem sokat tett hozzá az EU gazdasági potenci­áljához. Egyelőre úgy néz ki, hogy Litvániát leszámítva, amelynek határozott terve, hogy két éven belül az eurózóna tagja lesz, lezárul az unió ex- tenzív bővülése. KOMMENTAR A kisemberek miniszterelnöke NAGYANDRÁS Budapesten tegnap eltemették Horn Gyulát, az újkori Magyarország eddigi egyetlen olyan mi- g#9 niszterelnökét, akit a külföldi partnerek állam- 9 férfiként emlegetnek. Magyarországon Horn megítélése természetesen nem ilyen egyér- ■j :■ telmű, ahogy nagyon sok minden mással, vele kapcsolatban is két részre szakad az ország. Horn politikai karrierjének legelején ott virít egy rettenetesen csúnya folt, ugyanis 1956-ban a forradalmat leverők oldalán állt, úgynevezett pufajkásként. Hogy vér is száradt-e a kezén, már sosem fog kiderülni, de akkori pártállása haláláig kísér­tette, ahogy Kádár Jánost is az, hogy kivégeztette Nagy Imrét. Egy magasabb politikai kultúrával rendelkező országban Horn Gyulát ilyen előélete talán diszkvalifikálta volna, de 1994-ben úgy választották meg miniszterelnöknek, hogy Ma­gyarország tisztában volt múltbeli bűneivel. Magyarország nagyobbikfele akkor megbocsátott neki. Pontosan Horn Gyu­lára vetíthető ki elődje, Antall József híres mondata, hogy „Tetszettek volna forradalmat csinálni” - mellyel egyebek mellett arra is utalt, hogy miért vannak jelen a volt kommunis­ták az 1989 utáni magyar közéletben. Horn Gyula végig ott volt az átmeneti időszakban a magyar politika középpontjá­ban, s bár egyáltalán nem csak neki köszönhetik a németek a híres határnyitást, Németországban a mai napig emiatt tekin­tenek rá államférfiként, s felejtik el minden korábbi bűnét. Valószínűsíthető, hogy a földraj zi távolsággal a bűnök csök­kennek, a pozitív tettek pedig felnagyítódnak. Horn Gyula remek hatalomtechnikus is volt, képes volt 1994-ben a liberá­lis SZDSZ-t úgy becsábítani a kormányba, hogy a szocialisták közben 50 százalék feletti többséggel rendelkeztek. Míg ez a döntés az SZDSZ végének kezdetét jelentette, az MSZP az ak­kori koalícióval legitimizálódott, mint demokratikus párt. Hornt egyáltalán nem kell szeretni, ám kőkemény tény, hogy az eddigi miniszterelnökökközül ő volt az egyetlen, aki jobb állapotban adta át utódjának az országot, mint amilyenben átvette. Az ő miniszterelnöksége alatt fogadták el a Bokros­csomagot, amely a kilencvenes évek közepén a csőd széléről rántotta vissza Magyarországot, s bár Horn baloldali gondol­kodásától nagyon messze állhatták a Bokros Lajos által össze­állított megszorítási intézkedések, elfogadta azt, és mögé állí­totta az MSZP-t. A határon túli magyarok szemszögéből Horn Gyula nem volt különösebben pozitív figura, hiszen az Antall József-i, „lélek­ben 15 millió magyar miniszterelnöke” krédó után rögtön az első pillanatban jelezte, hogy ő szigorúan 10 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, amivel azonnal kivívta a másik oldal averzióját. Hiába tette hozzá, hogy emellett kiemelt fi­gyelmet fordítanak határon túliakra, ezt már nem hallgatta meg senki. Másik „nagy bűne” velünk szemben állítólag az volt, hogy miniszterelnökként megkötötte a környező orszá­gokkal az ún. „alapszerződéseket”, amelyekre állítólag szük­ség volt Magyarország NATO-tagságához. Az sosem derült ki, hogy ez komolyan így volt-e, viszont tény, hogy e szerződé­sekkel Magyarország valójában semmit sem veszített. Horn az a politikus volt, aki követett el hibákat, de valahogy mindig kiállt asaját igaza mellett. A kétezres évekmásodikfelében még látta, ahogy kezd összedőlni az MSZP, de a történésekre már nem lehetett semmilyen hatással. Hogy miért is volt Horn Gyula népszerű politikus, pontosan lehetetlen megmondani, de valószínűleg ő volt az, aki az „igazi kisemberek Magyarországát” képviselte. Azokét, akik az előző rendszer­ben, de 1989 után is csak egyszerűen boldogulni akartak. FIGYELŐ Német lesz az új NATO-főtitkár? Thomas de Maiziere né­met védelmi miniszter az egyik legesélyesebb jelölt a 2014 nyarán megüresedő NATO-főtitkári posztra - írta a Der Spiegel. Az 59 éves ke­reszténydemokrata politikus az őszi parlamenti választá­sok után várhatóan „beje­lentkezik” a posztra. A német hetilap úgy értesült, hogy Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter jelöltségét Washington ellenzi, Franco Frattini volt olasz külügymi­niszter túlságosan is az első fokon börtönbüntetésre ítélt Silvio Berlusconi emberének számít. Esélyesként emlege­tik Pieter De Crem belga vé­delmi minisztert is, akit ta­pasztalt politikusnak tarta­nak, de megfigyelők szerint nem rúgna labdába német hi­vatali partnere mellett. Né­metország a NATO második legnagyobb befizetője az USA után. De Maiziere Bonnban született jogi egyetemet vég­zett. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom