Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-06 / 155. szám, szombat

PRESSZÓ ■ 2013. JULIUS 6. www.ujszo.com RIPORT 33 A Távol Afrikától című filmhez oroszlánokat és kutyákat idomí­tott, a cserfes kisma­lacról szóló Babe má­sodik részében a csimpánzcsaládot tanította be, Francis Ford Coppola Drakulájában állatgondozóként is szerepelt. Robert Redford, Meryl Streep, Sharon Stone, Michael Douglas, Val Kilmer, Michelle Pfeiffer vagy Matthew Broderick számára se­gített filmjeikben a vadállatokkal való közös szerepléskor, de állatido- mítással foglalkozó cége oktatta az Indiana Jones-filmek majmát, vagy a Men in Black „beszélő” kutyáját is. Hubert G. Wells, a hollywoodi filmek állatidomárja ma már nyug­díjas, idejének egy jó részét Ma­gyarországon, a Zala megyei Gelsén tölti, ahol az MTI-Press kedvéért felidézte filmes emlékeit. Az idomár és a tudósító számá­ra nem ez az első találkozó, jó tíz évvel ezelőtt ugyanis Mr. Wells - vagy ahogy közel 80 évvel ezelőtt Somogybán anyakönyvezték: Will Hubert - egyszer már mesélt pá­lyájáról és életéről a Magyar Rádió mikrofonja előtt. A gelsei ház, ahol évente több hónapot tölt, ma is fotókkal és emlékekkel teli, s szept­ember első napjaiban is innen indul vissza kaliforniai otthonába. A beszélgetéskor jelen van Starbuck, aki csak az amerikai an­golt érti. A virgonc Jack Russel ter­rier hétéves, és mint gazdája meséli, mindig vele tart a repülőgépen is. S bár hasonló fajtájú elődei számos moziban és reklámfilmben szere­peltek, Starbuck nem számít filmes veteránnak, men életében csak egyeden napot „dolgozott”, vagyis egyeden apróbb filmes fellépése volt. A kistermetű kutya a labdáját hurcolja játékra szóló felhívásként, de mert jól nevelt, nem is tolako­dó, így „megengedi”, hogy a falon a sok-sok filmes fotót böngéssze a látogató. Kutya-(nagy) macska barátság A legtöbb fénykép főszereplője Sudan, az oroszlán, akiről gazdája azt állítja: majdhogynem kezes bá­rány volt, minden olyan produk­cióban, ahol emberrel közvedenül kellett érintkezni, őt bátran lehetett alkalmazni. Nem egy birkózós je­lenetben maga az idomár szerepelt valamelyik sztár dublőréként az oroszlánnal, és bár a fotók kemény küzdelmet mutatnak, a valóságban az állatok királya csupán játékként értékelte a hempergést. A fotókon ott a Serengeti Nemze­ti Park, ahol az Oscar-díjas Távol Afrikától című filmet forgatták, vagy ahol a világ tíz legrosszabb filmje között számon tartott Sheena, a dzsungel királynője készült. Az oroszlánok mellett elefántok, tigrisek, majmok, leo­párdok, kutyák és vadmadarak is pózolnak, amelyek mindannyian fontos szereplői voltak egy-egy mozinak. Persze Will Hubert, alias Hubert G. Wells sem rögtön oroszlánidomítással kezdte.- Még az 1950-es évek elején a budapesti filmgyárban, Homoki Nagy István filmjeiben kaptam az első komoly munkát - eleveníti fel. - Három évig dolgoztunk a Cimborák című filmen, amelyben egy pár Afrikában vadon befogott gepárd is szerepelt, őket kellett ido­mítani. A gepárd az egyik legmeg­bízhatóbb a nagymacskák között, de akkor még nem nagyon értet­tünk hozzá, könyvekből próbáltuk elsajátítani az idomításukat. De rá­jöttünk, hogy ami eszik, azzal dol­gozni is lehet, vagyis a gyomrukon Hubert Géza Wells, hollywoodi magyar állatidomár a 84. Ünnepi Könyvhéten Budapesten 2013. június 9-én (Fotó: Mészáros Márton) Hubert Géza Wells ◄ „Nekem Kalifornia az ottho­nom, de Magyarország a hazám"- mondta Wells, akinek már csak az afrikai oroszlánok közelsé­ge hiányzik, hiszen ők voltak a legkedvesebb állatai. A könyv borítóján is legkedvesebb nevelt­jével, Sudannal látható. Bár egész életében állatok vették körül, ma már csak egyetlen társa van, egy kis Jack Russel terrier. ► A Disney a Rex Harrison fősze­replésével készült Dr. Doolittle című filmjében alkalmazta az idomárt ▼ Távol Afrikától Az oroszlánok szerelmese keresztül tudtunk szót érteni velük. A magyarországi munka csak 1956- ig tartott, a forradalmi hevület őt is Amerikába repítette, ahová úgy ér­kezett meg, hogy egyetlen szót sem tudott angolul. Ekkor vette fel az író H. G. Wellsre hasonlító nevét. Egy floridai madárparkban kapott munkát, ahol söprögetőként alkal­mazták.- Kezdetben a papagájok jobban tudtak nálam angolul, de aztán megtanultam annyira, hogy át­vettem a madarak idomítását. Az egyik produkció az volt, hogy mi­niatűr római versenykocsin húzták egymást. A következő állomás New York, egy magán állatkert, ahol megen­gedték, hogy saját állata is legyen, ezért Ausztrián keresztül áthozatta nőstény magyar vizsláját. Vele és kölykeivel olyan produkciót hozott létre, amelyre a Disney stúdió egyik rendezője figyelt fel. Az anyakutyát összeszoktatta egy kölyök leopárd­dal, és ők kelten később közösen adtak elő egy humoros jelenetet. Mindez azért volt nagy szám, mert a leopárd kedvenc csemegéje a ma­jom- és a kutyahús... Hollywood hívó szava A Disney a Rex Harrison főszerep­lésével készülő Dr. Doolittle című filmjében alkalmazta az idomárt, aki olyan szakmabeli nagyágyúk­kal dolgozott együtt, akik például a Johnny Weissmüllerrel forgatott régi Tarzan-filmeken edződtek. Velük lehetett tökélyre fejleszteni a támadásnak tűnő oroszlános, tigri- ses birkózást. Az idomár feladatai az 1970-es évektől sokasodtak meg igazán, tévésorozatok mellett nagy játékfil­mek sorjáznak a filmográfiájában. 1984-ben következett a Sheena, Tanya Robertsszel, de már a forga­tás során kiderült, hogy nem lesz átütő siker. Munka szempontjából viszont azóta is a legjobb feladat­nak számít, mert szabad kezet kap­va oroszlánok, elefántok, majmok, orrszarvú és még számtalan más állat szerepelhetett a produkcióban. A nagy kedvenc azonban az 1985- ös Távol Afrikától, ahol vezető tré­ner lehetett.- Amerikából vittünk át Afrikába hat oroszlánt és Meryl Streep ku­tyáit, de páviánokkal is foglalkoz­tam. Az egyik nehéz jelenet az volt, amikor az oroszlánnak támadó sebességgel kell üldöznie valakit, egy másikban pedig úgy kellett tennünk, mintha lelőtték volna a nagymacskát. Sydney Pollack rendezővel volt is kisebb nézetel­térésem, mert ezeket a jeleneteket nehéz volt elsőre megvalósítani, ő pedig dühöngött, amiért több tíz­ezer dollárba kerül minden egyes újraforgatás. Meg kellett értemem, hogy ember és állat épségével, sőt az életével is játszom egyszerre. Végül sikerült egy „félbolond ke­nyai cowboyt” találni, aki a lovával addig hergelte az oroszlánt, amíg az kellő gyorsasággal nem futott. Az oroszlán lelövését pedig úgy tudták eljátszani, hogy egy kiásott, de be­fedett gödörben az állat megbodott és elterült a kamera előtt. A Michael Douglas és Val Kilmer főszereplésével készült Ragadozók­ban egy igaz történetet elevenítet­tek fel, a 19. század végén Kenyá­ban lelőtt emberevő oroszlánokét. Sudan azonban nem úgy viselke­dett, mint egy emberevő, ezért két franciaországi cirkuszi oroszlánt is hozattak Afrikába, mert azok kellő­en vadak voltak még a saját idom­árjukkal szemben is. A gazember majmok- A csimpánznál nagyobb gazember nincs! - hangoztatja az állatszelídítő, nem kevés, majmokkal kapcsolatos tapasztalata alapján. - Ha én itt hagyom magát egy jól idomított oroszlánnal, nem történik semmi. De ha egy csimpánzzal zárom ösz- sze, az rögtön megharapja magát. Nekik ugyanis a harapás a büntetés, a megalázás kifejezése, ezzel jutnak előrébb a hierarchiában, be kell bi­zonyítaniuk, hogy ki az erősebb. A majomszokás ellenére nem vol­tak gondjai akkor sem, amikor az 1987-es X program című filmben Matthew Broderick több csim­pánzzal is együtt szerepelt, pedig a legidősebb 14 éves volt. A Babe má­sodik részében szintén csimpánzok­kal dolgozott, ott egy egész majom­családot idomított, ráadásul nekik számtalan más háziállattal közösen kellett játszaniuk. A legutóbbi két film, amiben H. G. Wells állatokat idomított, francia produkció volt, és egy régi barát­ság hozta a felkéréseket. Richard Dreyfüss főszereplésével 2001-ben készült az a film - angolul The Old Man Who Read Love Stories cím­mel szerepel az imdb.com filmpor­tál oldalán amely nem került a magyar mozikba, és ebben jaguárt idomított. Három évvel később Jean-Jacques Annaud Két testvér című, tigrisekről szóló mozijában dolgozott legutoljára. A film fő­idomárja hívta fel régi barátként, hogy volna-e kedve elmenni Kam­bodzsába, ahol 36 tigrissel kellett dolgozniuk. Volt kedve. Arra a kérdésre, hogy melyik a leg­nehezebben kezelhető állat, csak annyit mond: amelyikért nem akarnak fizetni... Komolyabbra fordítva a szót viszont a házimacs­kát említi, amelyet öntörvényűsége miatt nem lehetetlen, de nagyon nehéz munkára bírni. És ahogy az az emberek között is jellemző, az állatokra is igaz, hogy mindegyik önálló személyiség. Még a pókok között sincs két egyforma. Távol az afrikai oroszlántól Hubert G. Wells azt vallja, hogy szeretettel és fegyelemmel, no meg jutalmazással lehet az állatokkal bánni. De az idomár legnehezebb feladata, hogy megnyerje a színész bizalmát. A sztárok között nem volt olyan, aki ne tartott volna az állatoktól, de ezt valahogy át kell hi­dalni. Ami azért különösen nehéz, mert sok színész még a másik em­berről sem vesz tudomást, nemhogy egy állatról... A szelídítőnek ma már nincsenek vadállatai, de csak egyedül az orosz­lán hiányzik neki. Az általa alapított Animal Actors of Hollywood nevű céget már eladta egykori assziszten­sének, akivel 15 éven át dolgozott együtt. A cég most is kaliforniai há­zának szomszédságában működik, és többek között Indiana Jones-fil- mekben, a Men in Black produkci­óiban működött közre, de felsorol- hatadanul hosszú a tévésorozatok és show-műsorok listája a Knight Ridertől az NCIS-en át Jay Leno műsoráig. De az egykori idomár nem szakadt el a mozitól.- Majdnem minden filmet megné­zek ma is. Amikor Magyarországon vagyok, a nagykanizsai moziba já­rok, legutóbb Woody Allen Rómá­nak szeretettel című filmjét láttam. Kaliforniában is mindig megnézem a friss mozikat. Ám a legnagyobb kedvencem a Casablanca marad! Mindezen túl nemrég fejezte be memoárját, amely megjelent a ma­gyar könyvpiacon, de négy filmfor­gatókönyv is hever az íróasztalán. Ezekben csak mellékszereplők az állatok, a szerelmi sztorikban vagy éppen egy vámpírtörténetben az emberi oldal a lényegesebb. Akár­csak a Fekete István Emberek kö­zött című regényéből készült for­gatókönyv esetében. Bár ez utóbbi nagy csalódás számára, abból a szempontból, hogy Magyarorszá­gon még nem talált olyan produ­cert, aki vállalta volna a filmre vi­telét, pedig a filmjogokat már rég megvásárolta. Hollywoodban sem könnyű a könyvekre vevőt találni, mert évente 18 ezer készül, de csak hetvenet filmesítenek meg. Az idomár lassan betölti a 80. életévét. Az év nagyobb részét Ka­liforniában tölti, nyaranként azon­ban mindig hazatér gyermekkora helyszínére, Gelsére. Búcsúzáskor azt mondja: két dolgot soha nem md elfejteni Magyarországgal kap­csolatban: hogy milyen kitűnő a magyar konyha, és hogy a magyar utakon kívül csak Kelet-Afrikában veszélyesebb autót vezetni. Lendvai Béla, MTI-Press

Next

/
Oldalképek
Tartalom