Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-06 / 155. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. JULIUS 6. INTERJÚ 15 L a hétvégi szexturizmus Ukrajnában egy titkárnő, de még egy kisebb vállalat vezető beosztá­sú alkalmazottja sem keres többet havi 300-500 dollárnál. A hétvégi külföldi szexmunkával viszont ezt az összeget egyeden óra alatt meg­kereshetik. » Kedvelt célpont a Közel- Kelet és Törökország. A hétvégi szexturizmus terjedésé­ben az internetnek nagy szerepe van, hiszen a lap írása szerint csak­nem félszáz olyan weboldal létezik, ahol ukrán lányok ajánlhatják fel szexuális szolgáltatásaikat külföl­dieknek. A weboldalakra pedig - amelyeket jórészt nemzetközi escort cégek üzemeltetnek - baga- tell összegért, 20-30 dollárért tehe­tik fél a fotóikat, az adataikat és az elérhetőségeiket. A lányokat elsősorban olyan nagy­városokba és üdülőhelyekre köz­vetítik ki, ahol vagy nem számít bűncselekménynek a prostitúció (például Hollandiában Amszter­dam), vagy liberálisan kezelik az escort szolgáltatásokat (például az Egyesült Államokban Los Angeles és San Francisco). Kedvelt célpont még a Közel-Kelet és Törökország, ahová nem kell schengeni vízumot beszerezniük a lányoknak. Ez utóbbi országot választotta a lap­nak nyilatkozó, Mila néven bemu­tatkozó kijevi nő is. Korábban egy ruházati bolt eladónőjeként dolgo­zott. Otthagyta korábbi munka­helyét, előbb ő is escort lányként dolgozott, de most már ő szállít török férfiaknak ukrán lányokat. Havonta egyszer utazik ki néhány napra Törökországba, ahová ma­gával viszi néhány honfitársnőjét. Saját bevallása szerint ukrán lányok közvetítésével akár ötezer dollárt is megkeres havonta. (MTI) Ferenczy Károly Szer­számot fenő Házvég! Magá­hoz int Római . féiszáz Rangjel Sza­bolcs aranya Szár­mazó, kezdődő .... Olda­lukra billenők MAGYAR FESTŐK (1862 -1917) Az impresszionizmus legnagyobb magyar mes­tere, Ferenczy Noémi, Béni és Valér apja. Jogi, mezőgazdasági tanulmányait félbehagyva 1884- től festészetet tanult Rómában és Münchenben. 1893-ban Münchenben megismerkedett Hollósy Simonnal és szabadiskolájának magyar és ide­gen tagjaival. Fejlődésére ez időben Herterich ha­tott igen erősen. 1896-ban csatlakozott a Nagybányára vonult festőcsapathoz (Hollósy, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és mások), és ott hosszú időre le is telepedett. Stí­lusa ettől kezdve fejlődött sajátosan egyénivé, amely ugyanakkor a nagybányai irányzatot is kép­viselte. 1900-tól a napfény festése kötötte le az érdek­lődését, s egyidejűleg az emberalak és arckife­jezése vált lényegessé számára. Oldott és árnyalt festése nagy foltokká alakulva, erős körvonallal, a dekorativitás ízeit keverte néhány kísérletébe. 1906-ban Képzőművészeti Főiskolán az alakrajz és festés tanára. Budapestre költözött, s addig szinte kizárólag szabadtéri gyakorlatát műtermi piktúrával cserélte fel. Életműve több szakaszra tagozódik. Kezdeti korszakára a müncheni leiró ábrázolás volt jel­lemző. A nagybányai szakaszban a plein air sa­játos válfaját teremtette meg. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái von­zották. A huszadik századi magyar festészet egyik legje­lentősebb képviselője, a nagybányai művésztelep egyik iránymutató egyénisége volt. Nagy hatással volt a magyar festészet további alakulására. Fő müvei a Magyar Nemzeti Galériába kerültek. Szenes Iván és lánya, Andrea. Mintegy kétezer dal fűződik a szövegíró, zeneszerző nevéhez, ezekből legalább kétszáz örökzöld slágernek számít. (Fotók: családi album) Beszélgetés Szenes Andreával édesapjáról, Szenes Ivánról Most is imádják a dalait Szenes Iván családcentrikus volt, édesapja, Andor, a Csipkés kombiné című dal szerzője pajzánabb volt, kártyázott és éjszakába nyúlóan mulatozott. Ez a különbség pedig kettőjük dalaiban is érződik. szalad az idő! Lassan három éve, hogy Szenes Iván író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze nincs köztünk. Különféle kimu­tatásokból kiderül, hogy Magyar- ország legtöbbet játszott szerzője. Szerzeményei több mint örökzöl­dek. Néhány éve a magyar közszol­gálati televízió műsorsorozatot in­dított dalaiból - a fő műsoridőben sugárzott adások nézettsége pedig elérte a kereskedelmi televíziókét. Szenes Iván édesapja Szenes Andor volt, aki 1920 környékén írta meg a Csipkés kombiné című dalt. A hagyományokról beszélgettünk Szenes Andreával. Mennyire elégedett azzal, ahogy édesapja múltjával bánnak? Tapasztalataim alapján nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy édes­apám tekintélye, elismertsége sem­mit sem változott. Az emberek még most is imádják a szerzemé­nyeit, és az előadóművészek szí­vesen éneklik a dalait. Édesapám nevéhez - amennyire ismerem a statisztikáját - mintegy kétezer dal fűződik, ezekből legalább kétszáz örökzöld slágernek számít. Apu mindig azt mondta, hogy ő egy a 10 millió magyarból, csak az átlag­nál egy kicsivel több verselési és ze­nei tehetsége van, és ez lehetett ha­talmas sikerének a titka. Még az is sokat számíthat, hogy meglátásom szerint ugyanazon a hullámhosz- szon volt, mint maga a közönsége, és így lényegében mindenkit meg tudott szólítani a dalaival. A szerencse is közrejátszott? Ah, dehogy! O erre született, és ezt a tehetséget örökölte édesap­jától. Még gyerek volt, talán 11 éves, amikor meghalt az édesapja, az én nagypapám. A család annyi­ra szűkösen élt, hogy apa verseket írt, amiből eltartotta lényegében az egész családot. Gimnáziumi osztálytársa, akit volt szerencsém megismerni, mesélte, hogy már akkoriban is jambusokban be­szélt. Annak pedig én voltam a szomorú és fájdalmakkal teli fül tanúj a, hogy a halálos ágyán versben szidta az orvosokat. Édes­apám ebben élt, és ezt a tehetségét véleményem szerint soha senki sem fogja tudni túlszárnyalni. Különleges érzékenysége miatt meg tudta fogalmazni a hangula­tokat és érzéseket. Az ön nagypapájáról, Szenes An­dorról mesélt-e az édesapja? Apa mindig azt mondta, hogy a nagypapám sokkal tehetségesebb volt, mint ő- Állítólag nagyon különleges embernek is tartotta őt a szakma és a közönség is. A Csipkés kombiné című szerzemé­nyét, gondolom, mindenki isme­ri. Nekem például a telefonom csengőhangja is. De ő a szerzője az Ott fogsz majd síni c. dalnak és a Művészhimnusznak is. Érdekes­ségként említem, hogy Mészáros Elek János ez utóbbi dallal nyerte meg a Csillag születik versenyt. Hallomásból tudom, hogy a nagy­papám pajzánabb volt, kártyázott, éjszakába nyúlóan mulatozott. Apa pedig ennek az ellentétje, örökké családcentrikus volt, és ez a különbség kettőjük dalaiban is érződik. Nem akarok adóügyben tanácsot adni az illetékes tárcának, de annak idején volt giccsadó is, ami apa dalának volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy a Kislány a zongoránál dal miatt bevezették ezt az adófajtát a szocializmusban, amiért apának sok-sok forintot kellett fizetnie. Meg is jegyezte: „a dalokat nem kritizálni, hanem írni kell”. Kritikus füllel hallgatja a Sze­nes-dalokat? Igen. Nem engedem, hogy elcsú­fítsák az apukám „ékszereit”. Ha valakinek az előadásmódja nem teszik, és lehetőségem van rá, segí­tek neki megérteni a dalt. A szö­vegváltoztatást pedig nem tűröm. Rengeteg, szinte megszámlálha­tatlan örökzöld született édesap­ja, Szenes Iván tollából. Szenes Andrea szerint melyik dalai bír­ják majd legtovább? Ez nagyon nehéz kérdés. Gondo­lom, a választásomból az fog lát­szani, hogy mely dalait szeretem én személy szerint, de döntsék majd el a kedves olvasók: Kicsit szomorkás a hangulatom, Ügy szeretném meghálálni, Kicsi gyere velem rózsát szedni, Nemcsak a húszéveseké a világ. Albert József

Next

/
Oldalképek
Tartalom