Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-26 / 147. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 26. Vélemény És háttér 7 A jelenlegi világ a klasszikus kapitalizmus torz mutációja Fed(ezetlen)-pénzzel nem megy Az elmúlt évek válságke­zelése újra bebizonyította, hogy állami többletkiadá­sokkal és jegybanki pénz­nyomtatással nem lehet tartós és fenntartható nö­vekedési pályára állítani a gazdaságokat. Ellenben újabb buborékok felfújá­sára és visszafizethetetlen adóssághegyek felhalmo­zására kiválóan alkalmas ez a politika. GÁL ZSOLT A kapitalizmus klasszikus korszakában, az első világhábo­rú előtti békeévekben elfogad­hatatlannak számított a költ­ségvetési hiány, amit adóssá­gokból finanszíroztak. A pénz­nek aranyfedezete volt, így csak annyi bankjegy és érme kerül­hetett forgalomba, amennyire fedezet volt arany formájában az azt kibocsátó bankokban (többnyire jegybankokban). A kereskedelmi bankok jóval na­gyobb tartalékkal és saját tőké­vel működtek. Ad abszurdum, a jelenlegi vegyes gazdaságok­ban a legnagyobb hazardíro- zással jogosan azonosított ame­rikai befektetési bankok („ka­szinó kapitalizmus”) akkoriban nem korlátolt felelősségű rész­vénytársaságként működtek, hanem tulajdonosaik a teljes sa­ját vagyonukkal feleltek a ban­kért! És persze vész esetén nem volt állami mentőöv meg jegy­banki pénzcsap. Az Egyesült Ál­lamokban nem is lehetett, mert a szövetségi jegybankot (Fed) csak 1913-ban hozták létre. 1971 után a több ezer évig használt aranypénzt a világ vég­leg sutba dobta, mint barbár re­likviát (Keynes) és azóta min­denki fedezetlen papírpénzt használ (tetszés szerint nyom­tatható). A kormányok rászok­tak a költségvetési hiányra, mint a kábítószerre, az állami eladósodás a szavazatvásárlás bevett formája lett. A bankok odáig tágították a korlátolt fele­lősség és résztartalék fogalmát (az állami felügyeletek engedé­lyével), hogy a végeredmény egy olyan bankrendszer, amely­nek alig van saját pénztartaléka és tőkefedezete (tisztelet a kivé­telnek). Számíthat viszont kormányzati mentőövekre meg a jegybanki pénzcsapra, ezeket rendesen igénybe is vette a vál­ságkezelés alatt. Ez a vegyes gazdaság, amely elkorcsosult mutációja az egy­kori kapitalizmusnak, a pénz­A kormányok rászoktak a költségvetési hiányra, mint a kábítószerre, az eladósodás a szavazat­vásárlás bevettformája. kínálat hatalmas mértékű növe­léséhez vezetett. A forgalomba kerülő (a jegybankok által nyomtatott és a résztartalékos kereskedelmi bankrendszer ál­tal termelt) pénz általában inf­lációt okoz (az áruk és szolgál­tatások drágulása) és/vagy bu­borékokat fúj fel az ingatlanpi­acon (a 2007/08-as válság előtt világszerte, vagy az elmúlt években Kínában) vagy az ér­tékpapírok piacán (a fejlett or­szágok jelenlegi állampapírjai). Sőt, ezzel párhuzamosan da­gasztja az állami és magánadós­ságokat. Az infláció elszabadu­lása hiperinflációhoz, a bubo­rékok kipukkadása súlyos vál­ságokhoz vezethet, azaz a pénzbőség végén krach jön, esetleg hosszú stagnálás, ha a kormány és a jegybank ezt megakadályozandó pénzt pumpál a gazdaságba (Japán az elmúlt két évtizedben). Ennek fényében érdemes ér­telmezni, hogy a nemzetközi piacokon kisebb pánikot oko­zott már maga a hír, hogy a Fed, mint lehetőséget felvetette, a jövőben korlátozná azt a prog­ramját, amelynek keretében havonta 85 milliárd (frissen nyomtatott) dollárt költ jelzá­logalapú származékos értékpa­pírokra (kulcsszerepük volt a válság kirobbantásában) és amerikai államkötvényekre. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója Te vagy a legfőbb érv az ember klónozása ellen. (Peter Gossónyi rajza) 1 i ’ i A i l t \rz I’"""* )♦**• I Egy olasz film hét éve megjósolta az exminiszterelnök elleni hétfői ítéletet Berlusconi hét évet kapott, és még nincs vége FIGYELŐ Nanni Moretti Aranypálmá­ra jelölt, A kajmán című filmje megjósolta, hogy Silvio Berlus­coni olasz milliárdos hét éves börtönbüntetést fog kapni - hét évvel az ítélet megszületése előtt. A hatszoros Aranypálma- jelölt film utolsó jelenetében szinte pontosan azt az ítéletet szabják ki a háromszoros olasz miniszterelnökre, mint most a valóságban, azaz hét év börtön és a politikai élettől való örökös eltiltás. Az interneten azonnal felkapták a film fináléjának vi­deórészletét. A Kajmán című filmben a fő­szereplő karakterét több rend­beli hivatali visszaéléssel vá­gMÉ .A In 1 ( ill 1 I m 1 i i i :• v . tmirato 4 M m. 1 s l| I k j L! i r Rács mögött a tulaj. Az AC Mi­lan új dressze. dolták meg, vádlója pedig a va­lósághoz hasonlóan egy nő volt. Ez azért figyelemreméltó, mert Olaszországban a legtöbb ügyész férfi. A filmben a tár­gyalás a vádlott időhúzó takti­kája miatt öt éven át zajlott, a valóságban Berlusconi ügyvéd­jei négy éven át húzták a volt miniszterelnök elleni eljárást. Mivel azonban a hétfői ítélet el­len még kétszer fellebbezhet­nek Berlusconi ügyvédei, az ügy még évekig húzódhat. Berlusconi persze kihasznál­ta, hogy Olaszország legbefo­lyásosabb médiamogulja, és a lehető legtöbb felületen jelen­tette meg reakcióját a hétfői ítéletre. Eszerint hihetetlen, precedens nélküli és otromba ítélet született. A politikus je­lezte: biztos volt abban, hogy a búróság felmenti, mivel ártat­lan. A meghozott verdikt sze­rinte azt jelenti, hogy el akarják távolítani a politikából. Berlusconi peres ügyeivel hosszú könyveket lehetne megtölteni, a perek hossza pe­dig valószínűleg szintén toplis­tás. Legközelebb az úgyneve­zett Mondadori-ügyben ítél a bíróság. Itt a vád szerint Ber­lusconi megvesztegetéssel sze­rezte meg az ügynek nevet adó kiadóvállalatot. Az olasz sem- mítőszéknek arról kell dönte­nie, hogy jogszerű volt-e a ko­rábban meghozott 560 millió euró bírságot kiszabó ítélet, (index, kurír) KOMMENTÁR Megtorlás MARIÁN LEŠKO Május közepén látott napvilágot a hír, hogy a katonai titkosszolgálatok volt (és jelenlegi) ve­zetői súlyos bűncselekményeket követtek el. Bár a bűnüldöző szerveknek hivatalból és ha­ladéktalanul eljárást kell indítaniuk, ha bűncselekményről szerveznek tudomást, a hadsereg tulajdonában levő ingatlanok ma­gánkézbe való átjátszásának ügyében egyáltalán nem sietik el a nyomozást. Ugyanakkor a rendőrség nagy erőkkel dol­gozik annak kiderítésén, hogyan kerülhetett nyilvánosságra ez a titkos információ. Azt a megfélemlítést és nyomásgya­korlást, ami a Hospodáske noviny újságírónőjének kihallga­tásán történt, nem hagyhatja szó nélkül a sajtó és tűrheti el a társadalom. Dag Daniš, a lap főszerkesztő-helyettesének beszámolója szerint a rendőrségen értésére adták az újságírónőnek, hogy mindent tudnak róla: „Mikor merre járt az autójával, hol parkolt, kivel találkozott, kivel telefonált.” Sőt, a nyomozó egyenesen azt kérdezte tőle, kisgyerekes anyukaként meg­éri-e neki a katonai titkosszolgálat volt tisztjével találkoz- gatni, aki azzal gyanúsítható, hogy ő áll a titkos jelentés ki­szivárogtatásának hátterében. .. Elképesztő és tűrhetetlen. Tűrhetetlen, hogy a nyomozók úgy viselkedjenek egy demokráciában és jogállamban, mintha máris rendőrállamban élnénk. Az az újságíró, aki közérdekű információkat gyűjt, hogy azokat a nyilvánosság elé tárhassa - csupán a munkáját végzi. Ha a nyomozótiszt erről megpróbálja „lebeszélni”, oly brutális mértékben túllé­pi hatáskörét, hogy az csakis a régi rezsimet juttathatja eszünkbe. És ha mindezt azért teszi, hogy bizonyítson a fe­letteseinek, akkor olyan botrányról van szó, amely közvetle­nül érinti a belügyminisztérium csúcsvezetését. Másfél évvel ezelőtt ellenzéki képviselőként Robert Kaliňák pontosan tudta, hogy törvénysértés esetén a rendőrségnek a törvénysértéssel kell-e foglalkoznia, vagy azután nyomozni, hogyan került nyilvánosságra az arról szóló információ. Kaliňák egy akkori ügyről szó szerint a következőket nyilat­kozta: „Az, aki ezt az információt a sajtó és a képviselők tu­domására hozta, a törvénysértésekre akart rámutatni, tehát ezzel a lépéssel nem követhetett el törvénysértést. Ellenke­zőleg, hős, mert a törvények és az alkotmány által védett demokrácia sárba tiprására figyelmeztet.” Most már csak az a kérdés, hogy Kaliňák belügyminiszterként miért nem eb­ben a szellemben utasítja a nyomozás lefolytatására az or­szágos rendőrfőkapitányt. A bűnüldöző szervek még műidig nem kérték Martin Glváč védelmi minisztertől, hogy oldozza fel a titoktartási kötele­zettség alól a katonai titkosszolgálat volt tagjait, akik önként jelentkeztek, hogy vallomást tennének az ott tapasztalt visszaélésekről. A velük és az újságírókkal szembeni megtor­lás és nyomásgyakorlás bizonyítja: az állami szervek nem azon dolgoznak, hogy megbüntessék a törvénytelenségek elkövetőit, hanem azon, hogy elhallgattassák azokat, akik képesek lennének leleplezni a bűnösöket. A szerző a Trend című hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Botrányos tanévzáró A magyar és a román szü­lők közötti konfliktus miatt a tanfelügyelőség leváltja a marosvásárhelyi Liviu Rebre- anu általános iskola román igazgatóját és magyar aligaz­gatóját. Több erdélyi lap is beszámolt arról, hogy a ro­mán és magyar tagozattal működő iskolában a tanévzá­ró ünnepségen dulakodás tört ki a magyar feliratok hiá­nya miatt transzparenssel til­takozó magyar szülők és a román szülők között. Ugyanis az iskola vezetése azután sem helyezett el kétnyelvű felira­tokat az intézményben, hogy emiatt két ízben is elmarasz­talta az Országos Diszkrimi­nációellenes Tanács. Néhány román szülő kitépte a kétnyelvűség szükségességét románul és magyarul hirdető transzparenst a tiltakozók ke­zéből, és szétszaggatta azt. A dulakodás nyomán két ma­gyar és egy román szülőt bekí­sértek a csendőrségre, ahol fi­gyelmeztetésben részesítet­ték őket. A tanfelügyelőség szerint az iskola román és magyar vezetője sem tudta megfelelően kezelni a helyze­tet, ezért kell leváltani őket. Marosvásárhelyen egyre gyakrabban törnek a felszínre román-magyar feszültségek az iskolákban. A 45 százalék­ban magyarok által lakott vá­rosban többnyire vegyes isko­lákban tanulnak a gyerme­kek. 1990-ben az önálló ma­gyar oktatási intézmények kialakításának elutasítása vezetett el a „fekete márci­usként” ismert véres román­magyar összecsapáshoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom