Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 22. Szalon 21 A gátlásokat megszüntető humorra a felnőtt és a gyerek olvasóknak egyaránt szükségük van Kakinyúl és puha körte Kétéves kisfiúnk öröm­mel újságolta, hogy kaló- zos könyvet talált a pol­con. Mint kiderült, a könyv nem volt más, mint az emberi testet részletes rajzokkal be­mutató kiadvány, mely­ben örömmel fedezte fel a kalózzászlókról ismert emberi csontok és kopo­nya rajzát. POLGÁR ANIKÓ ■L Mese a vakondról, aki tudni akarta, Hogy ki csinálta fejére Wemcr Hoízwarth - Wdf Eribrucn A gyermeki megfigyelés és befogadás egyik jellegzetessé­ge, hogy nem mindig van tisz­tában saját határaival: miköz­ben a meséket a gyerek többnyi­re önmagára vonatkoztatja (gyakran meséli tovább úgy, mintha ő is szerepelne bennük), az emberi testrészeket vagy a testnedveket magától függet­len elemeknek vagy akár kü­lönálló élőlényeknek képzeli. Nem csoda, hiszen az emberben lejátszódó folyamatok gyakran a felnőttek számára is átlátha­tatlanok: mért ne hinné hát el a gyerek, hogy valóban a cica ká­lóit bele a fülébe, a güiszta pe­dig a körme alá? Az emberi test mint könyv­téma persze nem csak azért ér­dekelheti a gyereket, mert ön­magát látja bele. A minőség nem a témán mülik, a könyv el­adhatósága viszont nemegyszer igen: az emberek (nem biztos, hogy leginkább a gyerekek) szeretnek tabutémákról olvas­ni, s az emberi és állati ürülékek fajtája, állaga, minősége, fel­használhatósága nyilván ide so­rolható. Ez igazolhatja a 2006- ban magyarul is megjelent, föl- háborodást keltett, ugyanakkor világszerte rengeteg példány­ban eladott Kakikönyv sikerét (Pemilla Stalfelt: Kakikönyv. Vivandra Könyvek, 2006). A felháborodás érthető, hiszen a legkisebbek a társadalmi visel­kedés szabályait a látott példák és olvasott-hallott mesék alap­ján sajátítják el, bizonyos szem­pontból tehát nem árt megválo­gatnunk a kezükbe adott köny­veket. Az említett képeskönyv mintaadó útmutatóként bizto­san nem ajánlatos, hiszen a ké­pes szakkönyvek stílusát paro­dizáló mű például pukihang- verseny rendezésére biztatja a gyerekeket a vendégek előtt. Ugyanakkor a pszichológusok­nak is igazat kell adnunk, akik azt hangsúlyozzák, hogy az ef­féle könyvek rejtett traumák és az ezekhez kötődő lelki prob­lémák megoldását is segíthetik. Persze, az ilyen traumák főleg a hasonló témák merev megköze­lítéséből adódnak, aki tehát egyebek mellett az ember testi folyamatairól is nyíltan tud be­szélgetni gyerekeivel, annak e téma kapcsán sem kell egy kézi­könyvhöz mint közvetítőhöz fo­lyamodnia. Az emberi és állati ürülék kü­lönféle felhasználási területei­ről persze valóban lehet érdek­feszítő szakkönyvet írni, s a hasznosítás valóban művészi vagy gondolatébresztő lehet. A stuttgarti Kunstmuseum gyűjte­ményében például, van egy üvegvitrinben tárolt, nyúlürü- lékből összeállított nyúlszobor, Dieter Rush műve. A kiállítást családostul tekintettünk meg, a gyerekek odavoltak a „nyuszi­káért”, a felnőtteket pedig a műalkotás nemcsak formája, hanem anyaga révén is elgon­dolkodtatta. (A hulladékból új­ra összeáll az azt elhullajtó élő­lény, s a feleslegesnek ítélt anyag még tartósabbnak is bi­zonyul az azt előállító élő orga­nizmusnál.) A tematikai hasonlóság miatt sokan a Kakikönyv párjának tartják, holott egészen más műfajú a német szerzőpáros, Werner Holzwarth és Wolf Erlbruch eredetileg 1989-ben kiadott, s az idei könyvfesztivál­ra magyarul is megjelent műve, a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére (Pozsonyi Pagony, 2013). Való igaz, hogy a képes meseköny­vek szerzői, akárcsak a többi műfajban alkotók, igyekeznek tematikai szempontból is széle­síteni a repertoárt, s ennek a témának a felfedezésével tulaj­donképpen egy régebbi irodal­mi hagyományhoz kanyarod­nak vissza. A római Catullus például természetesnek tartot­ta az emberi testnedvek emle­getését. A költőtől pénzt kérő és magát szegénynek mondó Fu- riust egyik versében azzal gú­nyolja, hogy ironikusan felso­rolja a szegénységgel járó „tisztaság” előnyeit: „e tiszta­sághoz is tedd/hozzá, hogy fene­ked ragyog, miként a/sótartó, sohasem kakálsz egy évben/tíznél többször, az is kemény, ke­ményebb,/mint a bab s a kavics; ha ujjaid közt/morzsolod, se ka­parsz kezedre szennyet” (Deve- cseri Gábor fordítása). A téma megjelenítése, akár az ókoriakra, akár a régi ma­gyar irodalomra gondolunk (pl. Mikes Kelemennél a szel- lentése révén magas posztra ju­tó hölgy esetére, vagy Her- mányi Dienes anekdotagyűj­teményének hasonlatára a pu­ha körte állagáról), mindig humoros, s hasonló célt szolgál az említett vakondos gyerek­könyvben is. A gátlásokat meg­szüntető humorra pedig a fel­nőtt és a gyerek olvasóknak egyaránt szükségük van. ZENEBONA Gyertyák szomorúsága CSEHY ZOLTÁN „...leégett gyertyák szomo­rú vonala,/a legközelebbiek még füstölögnek,/hideg gyer­tyák, megolvadt, görbe gyertyák” - énekli Mirto Pa- pathanasziu Kavafisz híres so­rait Jannisz Papajoannu a CD- jén. A Gyertyák című vers a templom, a szentély kellős közepébe helyezi a létezést, és a napok, évek különféle láng­villódzásainak, kialvásainak transzcendens dinamikájába látja bele a múló időt. Azt a múló időt, melyet egyedül Is­tennek köszönhetünk, mely az örökkévalóságon belül a személyes létre kiszabott idő, illetve a végítélettel záruló földi lét véges ideje is egyben. A múltjára visszatekintő em­ber félelme a szépség kellős közepén plasztikus zenei megoldásokban (poszttonális harmóniákban) ölt testet: a sokasodó gyertyacsonkok el­szigeteltsége a zenei centru­mok bizonytalanságában is érvényesül. Ez az emblematikus darab a zeneszerző modernista kor­szakába esik, amikor a dode- kafóniával és az aleatóriával kísérletezett. A CD a teljes életmű alakulástörténetét vé­gigköveti: a füstölgő gyer­tyáktól a csonkákig, a lángo­lóktól a sercegőkig. A korai impresszionista darabok kö­zül is felkerült néhány szép, tájfestő zene, ám különö­sebbnek hatnak a görög nem­zeti iskola hatásának folklór színezetű megnyilvánulásai; a Szigettánc című művecske például egy szirtosz ritmusát követi. Hasonló a 14 gyerek­portré című, csellóra kompo- náltsorozatis. A valóban egyéni Papajo- annu-stílus kialakulását a ze­netörténészek az 1966-tól a zeneszerző haláláig, 1989-ig terjedő szakaszra teszik. E korszakot a radikálisabb személyesség és a merészebb innovativitás jellemzi. A ze­neszerző nyitottsága a máso­dik bécsi iskola (kivált We­bern) merészebb tapasztala­tait is bevonja a komponálás folyamatába, mint például az Oraculum című miniatűrben. A korszak legizgalmasabb szerzeménye az Erotica című ötperces, expresszionista karakterű, a felkavaró érzéki­séget a vágy megvalósulásá­tól való félelemmel ötvöző zongoradarab. Sajnálatos, hogy vokális mű kevés szerepel a hanghordo­zón: ez a négy mű jeles költők verseinek megzenésítése, de több is annál - szinte drámai környezetbe helyezett létda­lokká válnak. Ez az összehan- golódás a szöveg finom struk­túráival kiemelő karakterűvé válik: árnyak, fények, ragyo­gás és füstös gomolygás válto­gatja egymást, akárcsak a ka- vafiszi gyertyák terében, ahol az élet ideje múlik, telik. (Yannis Papioannou: In the Depth of a Looking Glass, Associations Erotic, Rhytms and Colours. Naxos, 2013.) MÉDIATÉR A Tűzijáték mint betétdal és képzet H. NAGY PÉTER Katy Perry amerikai éne­kesnő Firework (Tűzijáték) című daláról lesz szó. Ponto­sabban nem arról, hanem an­nak funkciójáról két filmben. Ez a dal - amelynek videoldip- jét Budán forgatták - hallatla­nul népszerű lett: 2011 elején a negyedik volt az USA-ban a fizetett digitális letöltések száma alapján, közvetlenül Lady Gaga Born This Way című opusa után. Ha a tisztelt olvasó a falra mászik tőle, akkor is ér­demes vele röviden foglalkoz­ni, mert túlmutat önmagán. Először nézzünk bele a Ma­dagaszkár című animációs mestermunka 3. részébe. Álla­taink cirkuszt rendeznek, és az egyik legnagyobb attrakció a műsorban a trapéz. A történet fordulópontja a londoni fellé­pés. Az 58. perc környékén be­indul a show, és felcsendül Katy Perry dala. A spirálmoz­gásra épülő produkció és a geometriai felületek játékos összeülesztése olyan vizuális orgiát eredményez, amely pár­ját ritkítja. A levegő tornászai természetesen diadalt aratnak, s közben a „tűzijáték” sem ma­rad el. A kép és a hang remekül passzol egymáshoz (itt is), de ezzel még nincs vége. A törté­net hajtómotorja ugyanis a Trapéz Americano nevű blöff, melyet Alex és társai azért vet­nek be, hogy a cirkuszosok magukkal vigyék őket. A drá­mai csúcsponton aztán New Yorkban, a Central Parkban elő kell adniuk a Trapéz America- nót (landolás egy kobrákkal te­li medencében, léggömbök a világ gyermekeinek stb.), de nem holmi cirkuszi mutat­ványként, hiszen szó szerint az életükről van szó. Ekkor ismét felcsendül Katy Perry dala, ám gyorsan el is hallgat, mert a tét immár megnőtt. Ez az effektus itt azért jó megoldás, mert megkettőződésként kivezet a puszta szórakoztatás világá­ból, de úgy, hogy az akciójele­net - a külső néző számára - mégis megmarad látványos show-nak. Nézzük, van-e egyéb meg­oldás. A Rozsda és csont című filmben szintén felhangzik a Firework, a következőképpen. Stéphanie (a tökéletes Marion Cotillard játssza) kardszárnyú delfineket idomít, és egy olyan bemutatón szenved balesetet, melynek kísérőzenéje éppen Katy Perry dala. Nem sejtjük, hogy ennek különösebb funk­ciója lenne. Azonban nagyot tévedünk. Stéphanie a baleset következtében elveszti mind­két lábát, s amikor ezt megtud­ja, az életkedvét is. Súlyos identitásválságba kerül, mely­ből részben újdonsült barátja, Alain (Matthias Schoenaerts remek alakítása) mozdítja ki. Van viszont egy jelenet, amely­ben érdekes dolog történik. Stéphanie a tolószékben ülve elkezdi imitálni a delfinshow- hoz szükséges kézmozdulato­kat, s ekkor ismét megszólal a zene. Mindez úgy is értelmez­hető, hogy amit hallunk, az va­lójában a hölgy tudatában zaj­lik. A kézmozdulatokhoz tar­tozó emlék és képzet, ami visszavezet a baleset előtti identitáshoz. S lám, Stéphanie valóban a „gyógyulás” útjára lép. A Firework felhasználása ebben az esetben totálisan funkcionális, kb. így kell ezt csinálni, hiszen megfelelő kon­textusban a gagyiból is készít­hető műremek. Ahogy Lady Gaga fogalmazta meg egy in­terjúban: „Szeretem ötvözni a szemetet az eleganciával.” Pontosan így van... A popkultúrában az ilyen jellegű produktív kapcsolatok rendkívül sokrétű mintázatot hoznak létre és tartanak élet­ben. így működik a médiatér - s ez megér egy sorozatot a Szalonban... SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom