Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-21 / 143. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 21. Vélemény És háttér 7 Szlovákia az állam alapvető funkcióinak teljesítésében egyáltalán nem jár élen Adószabadság? Túl későn Az egyik intézmény szerint június 3-án, a másik szerint 20-án kezdünk el magunkra dolgozni - persze képletesen. Az adószabadság napja ugyanis nem jelent mást, mint az állami újraelosztás mértékét dátumra fordítva. LOVÁSZ ATTILA Ha a Hayek Alapítványnak van igaza, akkor valamivel korábban van ez a nap, és jobb a helyzet, ha pedig a Štefánik Intézetnek, akkor rosszabb. A Hayek a közkiadásokat hasonlítja össze a bruttó össztermékkel, míg a másik csapat a bérköltségek alapján számol. Legnagyobb meglepetésemre a Hayek Alapítvány szerint kisebb az újraelosztás mértéke, pedig ha csak a bérekkel számolunk, akkor kellene jobb eredményt kapni. A tiszta bér még nem jelenti ugyanis a teljesen tiszta, adózatlan jövedelmet, hiszen mindenen, amit vásárolunk, vagy az összes szolgáltatáson, amit igénybe veszünk még további áfaköltség van, a jövedéki adókról nem beszélve. Akármekkora is az újraelosztás mértéke, sosem lehet olyan kicsi, hogy a kisebb államot szorgalmazó, önálló, életükért felelősséget vállaló emberek elégedettek legyenek. És soha nem lesz olyan nagy, hogy az állami törődést, a részletekig menő intézményesítést és az ezzel járó egyéni felelősségáthárítást szomjazok mosolyogva bólintsanak. Egyedüli üdvözítő megoldás nincs. Van viszont egy személet, amely nélkül semmiképp sem tudunk legalább a saját lelkűnkben érdemben foglalkozni azzal, mennyit is költ az állam és mire. Ez pedig a tudat, hogy az államnak nincsen, nem volt és nem is lesz semmilyen más pénze, mint az, amit elvesz tőlünk. Az adórendszert, az elvonások rendszerét lehet ugyan szolidáris alapúnak nevezni, de a törvénnyel kikényszerített szolidaritás nem szolidaritás. A törvénnyel kikényszerített szolidaritást csak akkor lehet annak tekinteni, ha az állam a maga alapvető feladatait, funkcióit legalább olyan jól teljesíti, hogy ne verje ld a biztosítékot szinte naponta a polgároknál. Ellenkező esetben az adózás kötelező nyűg, sokak A júniusi koccintás helyett jólesne márciusi hidegben, forralt borral ünnepelni az adószabadság napját. szerint kerülendő, és az is hülye, aki tisztességesen adózik. Szlovákia az állam alapvető funkcióinak teljesítésében nem jár élen. Most ne a nyugdíj-, vagy a szociális rendszert nézzük, mert nem csodálatos ugyan, de még mindig az ország teljesítőképességén felül fizet. Nézzük meg a rendőrséget, a katonaságot, azok minden mellékszálával, kisegítő tevékenységével - pl. lehallgatással, titkosszolgák mutyijai- val. Nézzük meg a bíróságokat, élükön az Alkotmánybírósággal, s nézzük meg, milyen gyorsan és mennyire igazságosan döntenek. Majd az ügyészséget, a közoktatási rendszert - mind-mind olyan terület, amely ezer sebből vérzik, a perspektíva pedig sehol. Nos, ha így tekintünk arra, hogy a balga belgák augusztusig dolgoznak az államra, mi meg csak júniusig, akkor látjuk igazán, hogy az adószabadság napja kedves kis liberális ünnep, de nem több, értelmezési tartománya nem terjed túl azon, hogy aznap este a haverokkal sörözgetve elmondhassuk: ami a királyé, megadtuk, a többi már a mienk. És az idén kétszer is koccinthattunk. Jólesett. Márciusi hidegben, forralt borral még jobban esne. (Ľubomír Kotrha) MOST NAGYON KELL KONCENTRÁLNOM. MINŐKÉT JELÖLT NEVE č- VÉL KEZDŐDIK... á JEGYZET Szavazz, hogy nyerjen LAMPL ZSUZSANNA Kedves régi tanítványom, az ékszerkészítés mestere benevezett egy olyan kaliberű gyöngyfűzőversenybe, mint a Bajnokok Ligája a fociban. Készített egymellényt, majd aprólékosan kidolgozott, gyönggyel hímzett omamen- tumokkal díszítette. Nagyon szép lett, mégsem élte túl a szavazást. Ahhoz, hogy továbbjusson, interneten kellett szavazni. Én is akartam, de lekéstem a határidőt, mert későn vettem észre a felkérést a voksolásra. Szavaztam viszonta féli alapiskolások táncos videójára. Végül őksem nyerték mega versenyt, pedig a legtöbb szavazatot kapták. Aztán szavaztam a nekem legszimpatikusabb fiatal párra, hogy nyer- jenegyromantikus hétvégét Párizsban. Az utolsó pillanatig vezettek, de két perccel a szavazás lezárása előtt a huszadik pár hirtelen több ezervokssal megelőzte őket. Később szavaztam egymásiklegszimpati- kusabb párra, hogy nyeljenek hőlégballonos esküvőt. Megnyerték. Alig hittem el. De ettől még továbbra sem tartom tiszta dolognak ezeket az internetes és SMS-es, szerintem áldemokratikus szavazásokból származó eredményeket. Magamból indulok ki. Amikor a párokra szavaztam, azokon kívül, akik felszólítottak, hogy segítsek nekik, a többi nem érdekelt. Nem volt időm nézegetni őket, meg miért lennének számomra szimpatikusak vadidegen emberek? Amikor a féliek táncára szavaztam, nem néztem meg mások táncát. Amikor a gyöngyös mellényre akartam szavazni, nem néztem meg mások alkotásait. Jó ez így? Ami a párokat illeti, szerintem igen, hiszen a ro- konszenv szubjektív kategória, s az adott verseny szintjén nem léteztek mutatók, amelyek szerint objektiven mérhető lett volna. De a tánc és a gyöngyhímzések más tészta. Nemcsak tetszés és rokon- szenv dolga, vannak olyan objektív mutatók, amelyek alapján meg lehet mondani, hogy melyik a szakmailagjobb tánc és hímzés. Innen nézve lehet, hogy voltak j óbb táncok és szebb mellények. De az is lehet, hogy az összes többi tánc és az összes többi mellény messze alattuk maradt, viszont akik azokra szavaztak, azokat ugyanúgy nem érdekelte az „én” táncom és mellényem, mint engem az „övéké”. Márpedig ebben az esetben az enyéimnek kellett volna nyerni. A kérdés tehát az, hogy akkor most ezek a szimpátia és a tetszés versenyei-e vagy pedig a tudás versenyei? Mert amennyiben az első, akkor nem is a tánc és a hímzés a lényeg, hanem a versenyzőnek az a képessége, hogy hány embert képes mozgósítani, hogy rá szavazzon. Ilyen körülmények között elsősorban komoly belső erőre van szüksége, hiszen nem épp motiváló, hogy hónapokig készül, aztán azon múlik az eredmény, hogy hányán szavaznak rá, s hányán szavaznaka többiekre. Felkérésre. Esetleg szimpátiából. Államvizsgák ideje van. Lehet, hogy egyszer a diploma is a közönségszavazatokon fog múlni? A tudásalapú társadalomban minden elképzelhető. KOMMENTÁR Banánköztársaság MOLNÁR IVÁN Szlovákia banánköztársaság - ismerte el tegnap Ľubomír Jahnátek földművelésügyi miniszter. Aki esetleg nem tudná, a banánköztársaság kifejezést általában azokra a politikailag instabil országokra használják, amelyekben egy korrupt és törvénytelen eszközökkel kormányzó párt vagy politikai vezető gyakorolja a hatalmat. Akik figyelemmel kísérték a Fico-kormány tevékenységét az elmúlt egy évben, vagy akár csak az elmúlt napok botrányos főügyész-választási színjátékát, azok tudják, hogy a tárcavezető keresve sem találhatott volna találóbb kifejezést a Szlovákiát saját kis politikai szemétdombjának tekintő Fico vezetési módszereire. Csalódást kell okoznunk azonban mindazoknak, akik arra gondolnak, hogy Jahnáteknek megártott a kánikula, és egy hirtelen hőguta mondatta ki vele az igazságot. A miniszter ugyanis a banánköztársaság kifejezést nem saját kormányának vezetési módszereire értette, hanem az üzletláncokkal kapcsolatban használta. Szerinte úgy tekintenek Szlovákiára, mint egy elmaradott banánköztársaságra, amelynek lakóival bármit megtehetnek. A miniszter az élelmiszer-felügyelet májusi ellenőrzéseire hivatkozva jutott erre a következtetésre. Ezek szerint az üzletláncoknál feltárt hiányosságok száma nem hogy nem csökkent, de még nőtt is. Romlott, penészes, lejárt szavatosságú élelmiszer, hangyáktól, egerektől hemzsegő raktárak - ez az, amivel egyre gyakrabban találkoznak az ellenőrök. Az üzleteket az sem riasztotta vissza, hogy az új szabályoknak köszönhetően az ellenőrök jóval nagyobb büntetéseket szabhatnak ki. Mégis, mi lehet a megoldás, ha a szigorúbb ellenőrzések és a magasabb pénzbüntetések sem segítenek? A megoldás kulcsa a vásárlók kezében van. Egy tavalyi felmérés szerint a vásárlók nem hajlandók a minőségi termékekért távolabb menni, abban az üzletben vásárolnak, amelyik a legközelebb van, a többség ráadásul kizárólag az ár alapján dönt. A kereskedők nagyon jól tudják, hogy ha a vásárló fel is háborodik egy-egy penészes élelmiszeren, haragja nagyon gyorsan elpárolog, és legközelebb is ugyanabba az üzletbe megy. Ha ezen nem sikerül változtatni, tudatosabbá és igényesebbé tenni a hazai fogyasztókat, az üzletláncok sem fognak sokat változni. Ugyanez érvényes azonban Fico banánköztársaságára is. Amíg a választókat „akciós” politikai ígéretekkel le lehet venni a lábukról, addig a Fico-kabinet- nek sem kell aggódnia lejárt szavatosságú politikai módszerei miatt. FIGYELŐ A csehek Radičovája? Miroslava Némcová képviselőházi elnök jelölése -a miniszterelnöki tisztségre a Polgári Demokratikus Párt (ODS) részéről jó választás- véli egybehangzóan a cseh sajtó. Ugyanakkor azt is mérlegelik, mennyire lenne képes megbirkózni új tisztségével. Jelölése logikus választás, a nagy kérdés, hogy képes-e Némcová megbirkózni a kormányfői feladatokkal - írja a Hospodárské noviny. Megjegyzi: az ODS erős emberei eddig Ném- covát csak amolyan díszként használták, és soha egyetlen minisztériumot sem irányított. „Rendkívül nehéz dolga lesz. Különösen arra való tekintettel, hogy Miroslav Ka- lousek (Top 09) és Miloš Zeman (államfő) között kell majd mozognia. Nyilvánvaló, hogy mindketten mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kormány ne Némcová, hanem az ő kormányuk legyen” - írja a lap. A liberális Mladá fronta Dnes felhívja a figyelmet, hogy korai az öröm afelett, hogy gyors és jó megoldást sikerült találni. „Nečas csapatát két vállra fektették, és nem biztos, hogy Némcová sikeres lehet a megváltói szerepkörben” - vélekedik az újság. A konzervatív Lidové noviny úgy látja, Némcová közéleti megítélése talán azért is jó, mert eddig nem volt konkrét felelőssége. Most már azonban a jó hírnév az, ami számít - mutat rá a lap. Úgy látja: miután Müos Zeman államfő jelezte, hogy nem akar előrehozott választást, és Bohuslav Sobotkát, a szociáldemokraták elnökét sem akarja látni a kormány élén, nem valószínű, hogy elutasítaná Némcová kinevezését. (MTI) (TASR-felvétel)
