Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-19 / 141. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 19. Vélemény és háttér 7 Csak a jövő mutatja meg, hogy a cseh hatóságok kemény fellépése a korrupció ellen tartós lesz-e Mindig a legjobbak mennek el Paradox módon a Cseh Köztársaságot, Szlováki­át és Magyarországot ve­zető kormányok közül a megbukott Nečas-kabi- net folytatta a legjobb gazdaságpolitikát és tett a legtöbbet a korrupció elleni harcban. GÁL ZSOLT Ha a legkorruptabb vagy a legostobább gazdaságpolitikát folytató vezetőnek kellett volna megbuknia, akkor a Fico-Orbán páros képletesen szólva hosszú, 12 menetes, megjósolhatatlan végkimenetelű bokszmeccsen küzdene ezért a címért, miköz­ben Petr Nečas az esélytelenek nyugalmával, a ringen kívülről szemlélhetné az összecsapást. A Nečas-kormány határozott államháztartási konszolidációt folytatott. Bár ez a két másik or­szág esetében magától értető­dő, de a cseh államadósság ko­rántsem volt olyan magas, mint a magyar, és nem nőtt olyan gyorsasággal, mint a szlovák. Ráadásul a szigorított uniós elő­írások nem vonatkoztak akkora mértékben Csehországra, mert nem tagja az eurózónának és nem ratifikálta az ún. fiskális paktumot. Tehát a hiány lefara­gása úgy folyt, hogy a piacok és az EU részéről is kisebb nyomás nehezedett Prágára. Ennél is fontosabb azonban a konszolidáció szerkezete. Míg Magyarországon a II. nyugdíjpil­lér teljes likvidálása, Szlovákiá­ban pedig annak brutális meg- vágása (több mintmegfelezése) jelentette a hiánycsökkentés messze legfontosabb tételét, eközben a cseh kormány épp lét­rehozta a második pillért. De jó­val fontosabb szerep jutott a ki­adáscsökkentésnek is, és az adók növelésénél a hangsúly a közvetett adókra (ÁFA) esett, és nem a munkára meg a vállala­tokra nehezedő közterhek eme­lésére, ami megfojtja a növeke­dést. A Magyarországon és Szlo­vákiában nagy népszerűségnek örvendő szektorális különadó­kat és sarcokat is kerülték. Bár a három ország gazdasá­gi fejlettsége között nagy kü­lönbségek voltak és vannak, a korrupció viszont hasonlóan el­terjedt mindenhol, átszőve a hatalom teljes vertikumát, a legalsóbb szintektől a legfelső­kig. Magában a korrupció elleni harcban azonban most drámai Az eddig érinthetetlen fejesek ellen is fellépnek a hatóságok, ami Szlo­vákiában és Magyaror­szágon elképzelhetetlen. áttörést tapasztalhatunk Cseh­ország javára, ahol a hatóságok (ügyészség, rendőrség) a másik két országban idáig érinthetet­len „hatalmasok” ellen is fellép­nek és teszik a dolgukat. Para­dox módon ez Nečas érdeme, az ő kormánya fogadott el olyan szabályokat és lazított a politi­kai kontroll gyeplőjén, amelyek lehetővé tették, hogy letartóz­tassák többek között a kabinet­főnökét is, akivel nem csak munkakapcsolata volt. Ez a má­sik két országban azért lehetet­len, mert az ügyészség centrali­zált és csak politikailag meg­bízható egyén vezetheti, aki ga­rantálja, hogy a fejesek ellen (a kormányon lévők ellen meg pláne) nem lesz érdemi fellé­pés. Ezért kellett Čentéš fő­ügyésszé való kinevezését minden áron megakadályozni Szlovákiában. Már csak egy kérdés maradt. Tartóssá válik-e ez a különbség, vagy Csehországban a hatalom­ra kerülő szocdemek (aligha­nem a kommunistákkal koalíci­óban) visszaállítják a régi jó szoci hagyományok alapján a kézi vezérlést az igazságszol­gáltatásban? A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé- nekgazdasági tanácsadója A volt államfő, Václav Havel is nyitott házasságban élt, s így van ez Václav Klausszal is Akiből cseh kormányfő lesz, az elválik MT1-HÁTTÉR Az utóbbi tíz év tapasztalatai alapján kis túlzással megálla­pítható, hogy akiből miniszter- elnök lett Csehországban, az előbb-utóbb elvált feleségétől. Ugyancsak tapasztalat, hogy a jelek szerint a házassági krízis a cseheknél nem politikai színe­zetű. A sort Jin Paroubek szo­ciáldemokrata miniszterelnök nyitotta meg, majd Miroslav Topolánek polgári demokrata kormányfő folytatta. Most Petr Nečas szintén polgári demok­rata kormányfő jelentette be, hogy beadta a válópert, és több mint 25 év után elválik felesé­gétől, Radkától, akivel négy gyerekük van. Mindhárom po­litikusnál közös vonás, hogy új kiválasztottjuk szőke és közeli munkatársuk volt. Paroubek új partnere kormánya és pártja angol-német tolmácsa lett, To­polánek pártja alelnökét sze­melte ki. Nečas esetében Jana Nagyová kabinetfőnökről van szó. Az első két esettől eltérően Nečasnak az új viszony minisz­terelnöki tisztségébe és politi­kai karrierjébe került. A közelmúltban Miroslav Ka- lousek cseh pénzügyminiszter is bejelentette, hogy elválik fe­leségétől. Új partnerről egyelő­re nincs hír. A prágai média úgy tudja, hogy a korábbi köztársasági el­nök, Václav Klaus és felesége, Lívia házassága is formális. Ezt néhány éve maga Klaus is be­ismerte, amikor a prágai sajtó rajtakapta, hogy a másodszori államfővé választása utáni első éjszakát nem otthonában, ha­nem egy fiatal hölgy társaságá­ban, egy luxusszállodában töl­tötte. Klaus a sajtó felfedezése ellen egyáltalán nem tiltako­zott, és az akkor elhangzott mondatát (Aki piros lámpánál megy át a zebrán, ne csodál­kozzon azon, hogy észreve­szik.) - azóta gyakran ismétlik. A legendás drámaíró-állam­fő, Václav Havel is szokatlan, nyitott házasságban élt. Egye­sek szerint ennek oka Havel közismerten bohém életmódja, mások szerint a kommunista évekbeli gyakori bebörtönzése, ellenzéki tevékenysége, ame­lyet páija nehezen viselt. Bár­hogy is volt, ma már közismert tény: Havel és első felesége, Olga a rendszerváltáskor és utána is a közvélemény és a külföld előtt példás párként léptek fel, de évtizedek óta há­zassági négyszögben éltek, és mindkettőjüknek már a hetve­nes évek közepe óta volt másik, állandó partnere. S hogy mit szól ehhez a cseh társadalom? Lényegében sem­mit. Az ilyesmi Csehországban nem okoz túl nagy feltűnést, a politikát, a karriert szinte nem befolyásolja, és mindenki alap­vetően magánügynek tartja. Másfelől mindez kitűnő téma a bulvársajtónak. KOMMENTAR A harmadik ajánlat MARIÁN LEŠKO Eddig az összes főügyész úgy tekintett a hatal­mat gyakorló politikusokra, mint a szent tehe­nekre és gyakorlatilag ügyészségi „mentelmi jogot” adományozott nekik. A kivételezettek ellen akkor sem indult büntetőeljárás, ha erre megalapozott, törvényes okok voltak. A nagy kérdés, hogy Jaromír Čižnár különb lehet-e Ügyészi előélete rendben van, járási és kerületi ügyészként sem tett semmi olyat, ami megkérdőjelezné alkalmasságát. A kormányfő és a Smer szerint azért is ő a megfelelő jelölt, mert az ügyészi tanács kétszer is bizalmat szavazott neki és javasolta a főügyészi posztra. Csakhogy az ügyészi tanács soha egyetlen szóval sem kritizálta a korábbi főügyész és he­lyettese, Dobroslav Tmka és Ladislav Tichý legsúlyosabb túlkapásait - akkor sem, amikor Čižnár volt a tanács elnöke. Ezért több mint megkérdőjelezhető Fico kísérlete, hogy megkérdőjelezhetetlen morális és szakmai tekintélyként próbálja feltüntetni az ügyészi tanácsot. Čižnár javára kell írni, hogy 20L3 januárjában nem adta be a derekát, képes volt dacolni a Smert tervével, hogy azonnal főügyészt faragjanak belőle. Közölte, addig nem vállalja a je­lölést, amíg kiderül, hogy az Alkotmánybíróság előzetes in­tézkedéssel megtiltja-e az újabb főügyészválasztást. Ezzel a magatartásával nemet mondott a Smer politikai érdekeinek azonnali érvényesítésére és utat engedett a jog szerinti tör­vényes eljárásnak. A dacolás januártól májusig tartott ki. Jú­niusban feladta álláspontját, és ezzel letett arról is, hogy ügyészként számára mindig a törvények szerinti eljárás az egyetlen járható út. Vajon mekkora a valószínűsége, hogy főügyészként mindig és csakis a törvényes keretek közötti el­járáshoz fog makacsul ragaszkodni, ha már főügyészjelölt­ként a politikai szempontokat helyezte a törvény és az al­kotmány fölé? További zavaró körülmény a kormányfőhöz fűződő, „átlagon felüli” viszonya. És itt nemcsak arról van szó, hogy osztálytár­sak voltak és bosszú évek óta barátok, hanem hogy már az első Fico-kormánymegalakulásakor ajánlatot kapott a titkosszol­gálat igazgatói posztjának betöltésére. 2009-ben pedig jött a következő ajánlat: legyen igazságügyi miniszter. Ahogy a Pravda írta, „Čižnár mindkét ajánlatot olyan okokra hivat­kozva utasította vissza, amelyeket nem lován nyilvánosságra hozni”. Azonban már az a tény, hogy sorozatban kap ilyen ajánlatokat a Smer elnökétől, Fico saját jelöltjévé teszi őt. Minden jel szerint Čižnár olyan főügyésze lesz Ficónak, mint amilyen az eddigi összes főügyész volt az eddigi kormányfők­nek. Persze, elméleti esély van arra, hogy ő legyen a kivétel. Ehhez nem kell más, csupán annyi, hogy kinevezése pillana­tában örökre elfelejtse, ki és miért ültette a főügyész székébe. A szerző a Trend című hetilap belpolitikai kommentátora elődeinél. FIGYELŐ Snowden: nem vagyok kínai kém Nem adtam át Kínának tit­kosított amerikai hírszerzési dokumentumokat - közölte Edward Snowden egykori CIA-alkalmazott, aki az utóbbi hetekben információ­kat szivárogtatott ki a The Guardiannek és a The Wa­shington Postnak az ameri­kai és a brit kormány titkos adatgyűjtési tevékenységéről és most Hongkogban bujkál. Leszögezte: nem kínai kém, és az erről szóló beszámolók beleillenek az amerikai sajtó Kínával vagy Hongkonggal kapcsolatban mindig felme­rülő, „reflexszerű vörös Kína- reakciójába”. Ezeknek a be­számolóknak az a céljuk, hogy eltereljék a figyelmet az amerikai kormány bűnös te­vékenységéről - tette hozzá. Snowden „előre megjósolha­tó lejárató kampánynak” ne­vezte ezeket a beszámolókat, hangsúlyozva, nincs kapcso­latban a kínai kormánnyal, csak a The Guardian és a The Washington Post újságírói­val. Közölte, semmiféle olyan műveletről nem hozott nyil­vánosságra információkat, amelyeket az Egyesült Álla­mok törvényes katonai cél­pontok ellen hajtott végre. Azokra az esetekre hívta fel a figyelmet, amelyekben az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség civil intézmények - egyetemek, kórházak, ma­gánvállalkozások - kommu­nikációs infrastruktúráját törte fel. Hozzátette: az ame­rikai kormány most már nem tudja eltussolni ezt az ügyet azzal sem, ha őt bebörtönzi, vagy éppen meggyilkoltatja. Közlése az amerikai hír­szerzési illetékesek - különö­sen James Clapper, a hír­szerző szolgálatok irányítá­sáért felelős kormánytisztvi­selő - „folyamatos hazugság­litániája” adta a végső lökést a titkos adatgyűjtésről szóló információk ltiszolgáltatásá- hoz. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom