Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-17 / 139. szám, hétfő

16 Sport ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 17. www.ujszo.com Martin Škrtel úgy látja, 99 százalékra Liverpoolban marad, hiszen még hároméves szerződés köti a klubhoz „Négy-öt éve jobb volt a csapatszellem” A liechtensteini vb-selej­tezőt két sárga lap miatt kihagyta, de csapatkapi­tányként nem úszhatta meg az edzőváltást eredményező fiaskóra vonatkozó kérdéseket. Martin Škrtel, a Liver­pool és a szlovák futball­válogatott hátvédje egy utánpótlástoma követe­ként állt múlt hétvégén a sajtó képviselői elé, és a kellemetlen kérdések elől sem futamodott meg. ÖSSZEÁLLÍTÁS A liechtensteini vb-selejte- zőn eltiltás miatt nem vehe­tett részt, de a meccset bizto­san látta. Mit gondol az 1:1-es döntetlenről? Természetesen néztem a meccset, de nagyon rossz volt nézni. Egyáltalán nem olyan teljesítményt nyújtottunk, ami­lyet kellett volna. Nagyon bánt, hogy nem segíthettem a fiúk­nak. Arra, amit Liechtenstein­ben produkált a csapat, tényleg csak egy szó illik: szégyen. Mit szól ahhoz, hogy a fi­askó után menesztették a vá­logatott két szövetségi kapi­tányát, Stanislav Grigát és Michal Hippet? Ez csak a történtek és az eredmények kicsúcsosodása volt. Ilyen helyzetekben a veze­tőség általában az edzőváltás mellett dönt. Hozzá kell azon­ban tenni, hogy nem csak az edzők a hibásak. Mi, játékosok vagyunk a pályán, és egyálta­lán nem könnyítettük meg a dolgukat. A futballszövetség vezetésének a döntését elfo­gadjuk, de szeretném a csapat­társaim nevében is megkö­szönni Grigának és Hippnek a munkát, és sok sikert kívánok nekik a továbbiakban. Grigáék utódja vélhetően Ján Kozák, a kassaiak szak­vezetője lesz. Mi a véleménye róla? Személyesen nem ismerem, de az eredményei magukért be­szélnek. Kassán már véghezvitt valamit, tapasztalt és sikeres edző. Meglátjuk, ki lesz végül a kapitány, de azt mindenképpen remélem, hogy sikeresebb lesz, mint az előző edzőpáros. Beszélt a csapattársaival a liechtensteini mérkőzésről? Persze. Sápival (Marek Sa- para - a szerk. megj.) szemé­lyesen is találkoztam. Minden­kit nagyon bánt, ami történt. A liechtensteiniek munka mellett futballoznak, ha összehasonlít­juk a játékoskeretet, meg hogy milyen klubokban játszanak a két csapat futballistái, egyértelmű, hogy osztálykü­lönbséggel kellett volna nyer­nünk. De hát a pályán ebből semmi sem látszott. Erre nincs mentség. Ha ön is ott van a pályán, máshogy alakul a meccs? Egy játékos nem tud csodát tenni. A többiek is nyerni akar­tak, csak hát nem volt jó nap­juk. Semmiképp nem monda­nám azt, hogy ha én ott lettem volna, akkor nyertünk volna. Marek Sapara egy interjú­ban azt mondta, a csapaton belül nincs meg a megfelelő „kémia”. Csapatkapitány­ként mit gondol erről? A legutóbbi vb-selejtező előtt nem voltam együtt a fiúk­kal, így nem tudom, mi történt ott pontosan. De azt én is ér­zem, hogy négy-öt évvel ezelőtt jobb volt a csapatszellem. Most sincsenek problémák és nézet- eltérések közöttünk, de valami mintha mégis hiányozna. A liechtensteini fiaskóval a nézőknél is kihúzták a gyu­fát, a szurkolók most nagyon mérgesek a nemzeti csapat­ra. Teljes joggal mérgesek, mert sem a teljesítmény, sem az eredmény nem felelt meg an­nak, hogy müyen csapatok csaptak össze. A csapattársaim már elnézést kértek ezért az eredményért, én pedig most csatlakozom hozzájuk. Remé­lem, hogy a leghűségesebb drukkerek azért így is mellet­tünk maradnak. Az elmúlt hetekben sok ta­lálgatás jelent meg azzal kapcsolatban, hogy marad-e Liverpoolban, vagy máshová igazol. Tavasszal nem sok le­hetőséget kapott Brendan Rodgers vezetőedzőtől. Ho­gyan látja a jövőjét? Július 1-jén térek vissza a klubba, s ahogy már többször elmondtam, a szerződésem még három évig érvényes. A klubvezetés pedig a sajtóban és a személyes beszélgetéseink során is megerősítette, hogy ezen nem kellene semminek sem változnia. Nem aggodal­maskodók a jövőm miatt, lesz, ami lesz, én csak abban bízom, hogy a következő szezonom jobb lesz, mint ez volt. Az elmúlt idényt egy inter­júban a legrosszabb liverpoo­li szezonjának nevezte. Na­gyon csalódott? Csalódás volt a szezon a klub számára, amely nem nyert tró­feát, és személyesen számomra is, hiszen ez volt az első olyan idényem, amikor hiába voltam egészséges, nem játszottam rendszeresen. Korábban ilyen sosem fordult elő velem, sem a szentpétervári Zenitben, sem a Liverpoolban. Ez tehát egy új helyzet volt, amivel meg kellett birkóznom. A sportban azon­ban üyen is van, tényleg csak reménykedem, hogy a követ­kező idény ennél sokkal jobb lesz. A sajtóban az is megjelent, hogy esetleg Nápolyban köt­het ki, ahol az a Rafael Beni­tez az edző, akit már jól ismer Liverpoolból. Találgatások voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek is. Ez az újságírók dolga, össze­függéseket keresni, cikkeket írni. Angliában elég a legkisebb kapcsolat egy játékos és egy edző között, vagy elég egy ár­tatlan nyilatkozat, és máris kész tényként kezelnek egy át­igazolást. Én viszont úgy tu­dom, hogy a két klub között semmilyen tárgyalások nem voltak. Tény, hogy Beníteznek köszönhetően kerültem Liver­poolba, és jól együtt tudtunk működni, de ha élő szerződé­sem van, akkor először is a klubnak kell beleegyeznie ab­ba, hogy elmenjek. A nápolyi klub mellett az Arsenalt is az érdeklődők kö­zött emlegetik. Ha választa­nia kellene, inkább maradna Angliában? Nem állítom, hogy minden­áron Angliában akarok marad­ni, de az angol bajnokságot tar­tom a legerősebbnek a világon, az ottani futball stüusa nagyon fekszik nekem, és az elmúlt hat év alatt a családom is megszok­ta az ottani életet. Ebből a szempontból talán jobb lenne maradni, de ezek mind csak hi­potetikus találgatások. Hány százalékra saccolja, hogy marad Liverpoolban? Az edző és a klubvezetők szavaiból kiindulva, s tekintet­tel arra, hogy élő szerződésem van, 99 százalék, hogy mara­dok. Azt az egy százalékot mindig meghagyom a rendkí­vüli helyzetekre. Annak idején nem egész nyolc millió euróért érkezett Liverpoolba, most állítólag 14 millió euróbán szabták meg az eladási árát. Én ezzel nem foglalkozom, mindent a klubra és az ügynö­kömre hagyok. Ha kapnék egy jó ajánlatot, akkor természete­sen átgondolnám, de ismétlem magam, szerződésem van a Li­verpoollal, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy ne tölte- némki. (bt) A gyerekeket Gerrard érdekli Múlt héten Szencen rendezték a Coca-Cola Iskolai Kupa döntőit. A lányok között egy tőketerebesi, a fiúk mezőnyé­ben pedig egy zsolnai alapiskola csapata győzött, ők három napot tölthetnek el Torinóban, s a Juventus játékosaival is találkozhatnak. Az érmekért zajló meccseket a rendezvény követeként Martin Škrtel is végignézte. „Egészen megha­tódtam, mikor láttam, hogy a lányok döntőjének vesztesei mennyire sírtak a meccs után. Húsz percig zokogtak, nem tudtam megvigasztalni őket. Együttéreztem velük, más­részt meg jó volt látni, milyen fontos számukra a foci” - mondta Skrtel, aki elárulta, a gyerekeket leginkább az ér­dekelte, milyen Gerrard testközelből. ,A válogatottról nem faggattak - jegyezte meg a Liverpool játékosa. - Ők még nem törődnek a liechtensteini kudarccal. Arról csak az apu­kák kérdeztek!” (bt) A diószegi sportlövő szerint az új szabályok inkább a gyengébb lövőknek kedveznek, s nem teljesen tisztességesek a jobb versenyzőkkel szemben Varga Erik egy kis világbajnoksággal felérő Világkupát nyert meg ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Olimpiai bajnokok sorát utasította maga mögé Nikózi- ában a sportlövők múlt heti Világkupáján Varga Erik. A diószegi traplövő pályafutása második Vk-győzelmét aratta. „Többször is jártam már Cipruson, ezért tudtam, hogy itt csak nagy eredménnyel le­het nyerni. Nagy szél fújt a verseny egész ideje alatt, így nehéz volt tartani az iramot. Végül 122 korongot értem el a selejtezőben” - idézte fel la­punknak a történteket a 36 éves sportlövő. Idén sok új szabályt vezet­tek be a sportlövészetben, s ezek a trapot is érintették. Ebben az évben a versenyzők már nem viszik tovább a dön­tőbe a selejtezőben elért eredményeiket, a legjobb hat nulláról indul. A középdöntő tizenöt lövése után legjobban álló két versenyző az arany­ért, a harmadik-negyedik he­lyen álló sportolók pedig a bronzért küzdhetnek meg egy újabb tizenöt lövéses sorozat­ban. „Két napig meg kell szen­vedni azért, hogy az ember bejusson a fináléba, ott vi­szont megint mindenki tiszta lappal indul. Lehet, hogy a nézőknek így érdekesebb a verseny, s talán az ilyen sza­bályok is kellenek, hogy a sportág az olimpia program­ján maradjon, de ez szerintem nem teljesen fair. Korábban, ha valald a selejtezőben a két nap alatt szerzett négy-öt ko­rong előnyt, a döntőben már nyugodtabban lőhetett. Most viszont a hatodikból is lehet első, ha a döntőben elkapja a fonalat. A gyengébb lövőknek ez nagy plusz, a jó lövőknek viszont hátrány, mert megnő a szerencse szerepe” - véle­kedett Varga, aki a nikóziai középdöntőben a második legjobb eredményt érte el, így az aranyért lőhetett. Ott a horvát Josip Glasnovic volt az ellenfele. „Mindketten egy­formán lőttünk, tizenötből ti­zennégyet, úgyhogy jött a szétlövés. Nagyon elhúzódott így a döntő, majdnem egy óráig tartott, rettentő fárasztó volt. Tizenhárom korongig ju­tottunk el, az ellenfelem hi­bázott, én eltaláltam, így győztem” - mondta Varga Varga Erik nikóziai öröme. A diószegi sportlövő hét év után nyert Újra Világkupát. (issf-sports.org-felvétel) Erik, aki több olimpiai bajno­kot megelőzve diadalmasko­dott, hiszen a mezőnyben ott volt a cseh Kostelecký, az amerikai Diamond és az orosz Alipov. „Nagyon elégedett vagyok. Sok edzés előzte meg ezt a si­kert, apám segítségével ké­szültem, a szétlövést is na­gyon sokat gyakoroltuk, de megérte a sok munka. Min­den összejött, volt egy kis sze­rencsém is, minden jól alakult - nyilatkozta lapunknak a diószegi sportlövő, aki sokra tartja ezt az eredmény. - A résztvevők alapján ez a Világ­kupa egy kis világbajnokság volt. Néha a Világkupát nehe­zebb megnyerni, mint a vb-t, ezért nagyon megbecsülöm ezt az aranyat.” (bt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom