Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-15 / 138. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 15. Vélemény És háttér 7 Az egyre inkább széttöredezett jobboldal keresgélő népi játéka Ellenzéki vezér: mérés és valóság Új műfaj jelent meg a közvélemény-kutatások terén Szlovákiában: a „Ki legyen az ellenzék vezére?”. Májusban az MVK kereste a választ erre a kérdésre, a válaszadók pedig két nevet jelölhettek meg, spontán. RAVASZ ÁBEL A kérdésfeltevés kapcsán két dolgot szeretnék kiemelni: az egyik technikai, a másik elvi. A technikai problémám az, hogy miért pont két nevet jelölhettek meg a megkérdezettek? Az egyik lehetséges stratégia az, hogy csak egyetlen nevet kémek a megkérdezettektől, és akkor valóban mindenki arra a jelöltre adja képzeletbeli voksát, akit a leginkább alkalmasnak látna a jobboldal vezetőjeként. A másik út az, hogy bemondja mindazok nevét, akiket erre alkalmasnak tart. De hogy pont kettőt? Nem látom, miért kellene a válaszadókra olyan gondolati sémát erőltetni, hogy két nevet válasszanak ki. Nem hiszem, hogy az emberek a valóságban a „ki az ellenzék két vezetője” kérdést valaha feltették már maguknak; akkor viszont nem tudom, hogy mi a mérés tárgya, a létező közvélemény, vagy egy mesterséges konstrukció. A dolog elvi része pedig maga a kérdés tartalma. A „Ki az ellenzék vezére?” az egyre inkább széttöredezett jobboldal népi játéka, amely már a választások előtt elkezdődött. Először a KDH és az SDKÚ viaskodásaként jelent meg, majd vírusszerűen továbbterjedt a többi pártra, amelyek gyakorlatilag kivétel nélkül vagy az ellenzék vezető erejének tartják magukat, vagy azok szeretnének lenni. A klasszikus felfogás szerint a legerősebb párt vezetőjének kellene lennie a vezérnek; de Ján Figelnek láthatóan nincs akkora autoritása, hogy ezt a szerepet betöltse. Innentől nehézzé válik a dolog, hiszen a KDH - hacsak nem kerül valamiféle kényszerhelyzetbe, például egy erős közös elnökjelölt kapcsán - senki más mögé nem fog odaállni, nem adja át ezt a pozíciót más szereplőnek. Az ellenzéki vezér megtalálása ezért jelenleg halott ügynek tűnik. Erre utal az a felmérés is, amelyben a két legnépszerűbb jelölt, Lipšic és Bugár is csupán 14 százalékot birtokol - a jobboldali szavazók körében 22, ilA klasszikus felfogás szerint a legerősebb ellenzéki párt vezetője a vezér, de Figel nek ehhez nincs kellő autoritása. letve 19 százalékot-, két képzeletbeli szavazat leadása esetén is. Ezt messze nem lehet konszenzusnak nevezni. A megjelenő főcímek ennek ellenére általában azt hirdették, hogy a válaszadók szerint a jobboldal vezetőjének Lipšicnek vagy Bugáinak kellene lennie. Ez viszont ebben a formában félrevezető, hiszen ilyet a válaszadók kevesebb, mint hatoda állított csupán. Azt, hogy ki lesz - ha lesz - az ellenzék vezére, nem a közvélemény-kutatások fogják eldönteni. Két tényező együttállására van szükség: a politikai erőnek találkozni kell a személyes tényezővel. A közvélemény-kutatások válaszadói csak ez utóbbira tudnak reflektálni, a politikai erőt nem veszik számításba akkor, amikor választ adnak a feltett kérdésre. Ezt figyelembe véve az MVK mérése alig hordoz több információt, mint egy átlagos szimpátiamérés, csak éppen annál merészebb következtetéseknek ad teret, ráadásul mintegy normatív módon arra utalva, hogy kellene egy ellenzéki vezér. Összességében azonban a nyertesként megjelenített két személy- különösen az új többséget kereső Lipšic - imázsának javításán kívül nagyon kevés haszna volt ennek a kérdésfeltevésnek. (Ľubomír Kotrha) KOSZOVÓ NEM LÉTEZIK. MEGHÍVTUK AZ ELNÖKÉT. VÉGRE EGY DOLOG amit JEGYZET Irigyek vihara LAMPL ZSUZSANNA Bp mondta a kert, és hogyárnyékközeledik és tornádóihoz magával. Aszélletörd- te a gyönge bimbókat, kiforgatta a fákat, végigsepert a gyepen, szétdúlta a sündisznók ágyát, a hangyabolyt. Pusztulás és sivárság maradt utána. Jó reggelt, mondta az ember, és kilépett az utcára. Lelkében nap ragyogott, derűs gondolatokbimbói fakadtak. Nem sejtette, hogy árnyékok lopakodnak utána és a tornádónál sokkal gyakoribb és hétköznapibb, de legalább annyira romboló erőt hoznak magukkal. Az irigység, a rosszakarat, a féltékenység, vagy ahogyan GeorgSimmel, 19. századi társadalomtudós nevezte, a vala- kitől-sajnálás árnyékai tomyo- sultakköréje, s tönkretették ragyogóan induló napját. Irigy emberek vihara pusztított. Sokan ismerik ezt, mert az említett árnyékok az emberi viselkedés örökidőktőllétező mozgatórugói. Az ún. primitív társadalmakban például abban mutatkoztakmeg, hogy aki zsákmányt ejtett, az elrejtette, s csak éjjel, suttyomban evett belőle, máskülönben a többiek körbeállták, és irigykedve, szemrehányóan nézték, miközben ők máskor ugyanúgy nem osztoztak meg a többiekkel a saját zsákmányukon. A mi kapitalista társadalmunk hajnalán jól példázta ezt az a kijelentés, hogy „inkább ne legyen jobb nekem, ha ettől a másiknak még jobb lesz”, amit egy asszonytól hallottam, amikor a vállalkozókkal kapcsolatos véleményéről faggattam. Nem érdekelte, hogy a faluban nyíló üzletnek köszönhetően nem kell majd kilométereket utazni a másik település boltjába, csak az izgatta, hogy az üzlettulajdonos ebbőlmeg fog gazdagodni. De a manapság sokak által idealizált szocialista társadalom sem volt mentes az irigységtől. Emlékszem egy magyar művészre, akit nemzetközi sikerei ellenére idehaza gyanús csönd övezett, miközben másokról, a nála sokkal kevésbé érdemesekről be nem állt a média szája. Nehéz volt megemészteni, hogy ő „kitört az akolból”. Megkérdeztem tőle, hogyan éli meg ezt a programszerű ignorálást. Ignorálom, hogy ignorálnak, és teszem a dolgom, mert végső soron csak ez számít, válaszolta, s az idő igazolta a szavait. Az irigység nemcsak olyasmire irányul, ami a másiknak van, nekem pedig nincs. A kisgyerekek akkor is irigykedhetnek más gyerekjátékára, amikor saját játékaik ellepik a szobájukat. Simmel írja, persze a - felnőttekről: „inkább lemond a tárgyról, sőt inkább tönkreteszi, mint hogy a másiknak engedné át”, sőt ha közömbös is neki valami, akkor is teljesen elviselhetetlen számára az a gondolat, hogy azt a valamit más birtokolja. Ajátékot, az autót, egy embert, munkahelyet, pozíciót, sikert, vagy amit az irigykedő sikernek sejt. A kertet nem érdekli, hogy tornádó pusztított, ontja tovább gyönyörködtető virágait. Róla vegyünk példát. KOMMENTAR Elvakultan NAGY IVÁN ZSOLT Nagy pillanatok jönnek ám jövő héten a magyar baloldali ellenzék homokozójában: az MSZP és az Együtt 2014 csapatvezérei hivatalosan is leülnek egyeztetni arról, melyikük vigye harcba majd e tábort a jövő évi választáson. Bár ha egyetlen másodpercre leülnek mérlegelni, mindketten inkább azon lesznek, hogy vigye el ezt a balhét a másik. De nem fogják ezt tenni. Bajnai Gordontól még csak-csak elképzelhető lenne ennyi józanság, Mesterházy Attila esetében azonban ez már bravúr lenne. És ha még érezné is a helyzetet, akkor is tisztában van azzal, hogy csak azért lehet ő az MSZP elnöke, mert abban a súlyos múlttal és jelennel terhelt közegben a különböző érdekcsoportok közül egyik sem meri vállalni egy másüt klikk esetleg tehetséges emberének elfogadását. így lett és maradt Mesterházy, aki párttársai szerint megpróbált valami hasonló kézi vezérlésű rendszert kialakítani, mint Orbán Viktor a Fideszben, de a kettőt egymás mellé téve azért ez inkább úgy néz ki, mint az Albertirsa FC és Guardiola Barcelonája. És nem az MSZP a katalán csapat. Mesterházy tehát 2018-ban már biztos nem lehet kormányfőjelölt, neld most kell erre gyúrnia. És gyúr is. Ez azonban csak az egyik szempont. A másik az a beteg társadalmi légkör, amely körüllengi az egész magyar közéletet, majdnem esélytelenné téve a racionalitást. A társadalom többsége semmiben sem hisz (igazából semmüyen értelemben, de politikai vonatkozásban feltétlenül), áld azonban hisz, az egyben bigott is. Nincs józanság és nincs „neki is igaza van”, csak elvakultság és „dögöljön meg”. És főként nincs előre tekintés, csakjelen és leszámolási kényszerképzet. Az egyik tábor egyistenhívő, és azt az istent Orbán Viktornak hívják. Aki meg nem ő, az értelemszerűen csak ördög lehet. Az ördögre pedig bármit ér mondani - akkor is, ha netalán igaza van. A másik oldalon pedig mindez fordítva: ott mindenki isten, aki nem Orbán és ráadásul baloldali. Az ördög pedig nyilván Orbán. A további szabály pedig ugyanaz, mint az előző bekezdésben. Ha például Orbán Viktor egy hetet a gátakon tölt (tegyük hozzá: jól csinálta, de valóban túltolta, saját és stábja árvízi piár-cunamija, illetve a közmédia talpnyalása már a kevésbé elvakultaknál is fulladást tüneteket váltott ki), akkor az csak undorító lehet, meg a munkákat hátráltató, és úgy összességében: kártékony. Bezzeg, ha Bajnairól vagy Gyurcsányról jelenik meg gátrakó kép - na, az már valami. Hát ezért is van az, hogy sem Bajnai, sem Mesterházy nem mondhatja a másiknak: vívd meg te ezt a harcot. Ha megteszi, racionalitásáért kiátkozzák. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Nečas politikai karrierjének vége Petr Nečas politikai karrierje véget ért, ő az egyedüli, áld ezt nem hiszi el - állítja egybehangzóan a cseh sajtó, miután a rendőrség őrizetbe a kormányfő legközelebbi munkatársait. Nečas az akció után azt mondta, nem mond le, mert nincs oka rá. „Meglehet, sokkos állapotban van, ezért még nem tudatosította, hogy a karrierje véget ért. Neki és az egész országnak is jobb lesz, ha minél korábban megérti, hogy nincs más választása, csak a lemondás” - véli a cseh Hospodárské noviny. Az újság szerint nehezen hihető, hogy a rendőrség megalapozott bizonyítékok nélkül vágott volna neki a magas beosztású hivatalnokok őrizetbe vételének. A Lidové noviny leszögezi: „A miniszterelnöknek az az állítása, hogy személyesen semmi törvényelleneset nem tett, az embereket nem győzi meg, és nem menti fel őt a politikai felelősség alól. Persze struccpolitikával túl lehet élni egy évet, de győzni nem lehet.” Ha a bizonyítékok igazolják a rendőrség akcióját, az a Ne- čas-kormány végét fogja jelenteni - állítja a Mladá fron- ta Dnes. A lap úgy véli, a rendőrség hitelessége és megbízhatósága is kockán forog, ez is a játszma egyik tétje. „Nagyon magas körökre csaptak le. Vagy dicsőség és hála, vagy nagy megalázás vár a rendőrségre” - szögezi le az újság. A lap szerint nemcsak Nečas pártja, a jobboldali ODS kerül bajba, hanem a baloldal is. A Cseh Szociáldemokrata Párt csak látszólag nem érintett a korrupciós ügyekben. Az események annyi piszkot hozhatnak a felszínre, hogy az tovább mélyítheti a nagy politikai pártok iránti - már úgyis megrendült-bizalmat, s erre a szociáldemokraták is ráfizethetnek - mutat rá a Mladá ffonta Dnes. (MTI)
