Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-08 / 132. szám, szombat

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 8. Attól, hogy az etnikai elvet alkalmaznák, még nem önállósodna holnap Katalónia vagy Székelyföld Észak-Koszovó: a félelem rossz tanácsadó Úgy látszik, végjátékához közeledik a szerb-koszo­vói konfliktus. Bár május közepén a két fél Brüsszel­ben egy 15 pontos szerző­dést írt alá, néhány kérdés máig rendezetlen... ­RAVASZ ÁBEL Bár Koszovó önállóságát szá­mos ország ma sem ismeri el, el­sősorban kisebbségeik státusza miatt - köztük Szlovákia sem az ország de facto nagyon is léte­zik, és mára gyakorlatilag biztos, hogy a Balkán politikai térképé­nek maradandó részévé válik. A koszovói albánok önren­delkezése fontos lépés a balkáni .etnikai mozaik elrendezéséhez, úgy tűnik azonban, hogy még 2013-ban sem sikerül elkerülni azt a hibát, ami a 20. század egyik legmeghatározóbb konf­liktusforrása volt. Az új ország északi részén ugyanis van egy kis régió, Észak-Koszovó, amely ma az etnikai izolálódást hozó há­borúk után gyakorlatilag kizáró­lag szerbek által lakott. (Koráb­ban is ők voltak többségben.) Ráadásul egy földrajzüag, az Ibar folyó által jól lehatárolt, Szerbiával határos területről van szó. A régió lakosai számos alkalommal nyilvánvalóvá tet­ték, hogynemkívánnakKoszovó részévé válni. Pristina azonban ragaszkodik a területhez és lakosaihoz, főleg nyersanyag-politikai (ivóvíz, lignit) megfontolásokból. Az, hogy ezzel egy, az állam iránt el­lenséges, anyaországától elsza­kadó kisebbséget hoz létre saját határain belül, mellékesnek tűnik a koszovói kormányzat számára. Ráadásul nem is nehe­zedik rá különösebb nyomás: az EU-tagságra pályázó, ezért meg­egyezésre törekvő Szerbia nem volt képes a hatékony érdekér­vényesítésre, és korábbi auto­nómiajavaslatából jelentősen leadott a brüsszeli megegye­zésben. A nemzetközi közösség - különösen az EU - pedig veszé­lyesebbnek látná a koszovói tör­ténelmi régióhatár átszabását, mint a szerb kisebbség létreho­zását az államon belül. Véleményem szerint a fenti geopolitikai megfontolások hi­básak. Elképesztő, hogy a posztmodem identitások korá­ban sem logikus szempont, hogy ha már változnak a határok, ak­kor elsődleges szempontként az is megfontolásra kerüljön, hogy a helyi lakosság hol és hogyan akar élni. Nyilván nem minden esetben érvényesíthető ilyesmi: etnikai szigetek, földrajzilag le­hetetlen helyzetek sora létezik a Balkánon is. Itt azonban nem erről van szó, hanem egy ho­mogén, határ menti tömbről. Érthetetlen, hogy aki Koszovó mellett az igazságosság alapján Aki Koszovó mellett az igazságosság alapján ér­velt, az ma hogy ellenez­heti Észak-Koszovó hely­zetének átrendezését? érvelt, az ma hogy ellenezheti Észak-Koszovó helyzetének át­rendezését. Alekszandar Vucsics szerb miniszterelnök-helyettes má­jus végén találkozott az észak­koszovói szerbek képviselőivel, de láthatóan nem tudott szá­mukra megnyugtató válaszo­kat adni jövőjükkel kapcsolat­ban. Észaík-Koszovó képviselői csütörtökön gyűlést tartottak, ahol elutasították a brüsszeli szerződést, bírálták Vucsicsot, és július első hetére 59:25 sza­vazati aránnyal megszavazták a Koszovó és Metohija Auto­nóm Provincia közgyűlésének összehívását. Emellett a régió­ban élők a koszovói választá­sokat is bojkottálni fogják. Tényleg szükség van erre? Tényleg kell egy újabb feszült­séggóc, ahol a helyzetet azután évtizedekig nem lehet kezelni? Attól még, hogy a mintegy 70 ezer fős, 95 százalékban szerbek által lakott Észak-Koszovó ren­dezésében az etnikai elvet al­kalmaznák, holnap nem önálló­sodna Katalónia, Székelyföld vagy Vallónia. Valóban prece­dens lenne, de precedens másra is van, és alkalmazása nem au­tomatikus. Meg kellene érteni, hogy nem a kisebbségeikkel év­századok alatt sem kibékülő ál­lamok egzisztenciális félelme a legfontosabb szempont: hanem az, hogy 2013-ban végre leg­alább Éurópában uralkodóvá váljon az a nézet, hogy új hatá­rok meghúzásával az embere­ket, nem az államokat kell szol­gálni. A globális felmelegedés miatt egyre gyakoribbak lehetnek az árvizek Ugyanannyi esik, mint eddig, csak egyszerre MTl-HÁTTÉR A globális felmelegedéssel egyre gyakoribbak lehetnek a Duna mostani áradásához ha­sonló árvizek - állítja egy tanul­mányában az Európai Környe­zetvédelmi Ügynökség (EEA). Hasonló véleményt fogalmazott meg az ENSZ Éghajlat-változási Testületé: „Az éghajlatváltozás bizonyos szélsőséges epizódok­ban változásokat eredménye­zett az elmúlt ötven évben, és a digitális modellek a következő évtizedekben további erősödést jeleznek.” Hans Bruyninckx, az EEA igazgatója szerint ugyanakkor az áradások kockázata azon is múlik, hol és hogyan élünk. A károk növekedése a modem ag­rárgazdálkodással (például az erdőirtással), a lakosság növe­kedésével és a hullámterek be­építésével magyarázható - hívta fel a figyelmet. Hervé Douvüle, a francia me­teorológiai intézet kutatója sze­rint az árvizeket meg kell külön­böztetni az erős esőzésektől. „Az árvizek alakulása sok mindenen múlik, például a mezőgazdasá­gon, az erdőirtáson vagy az ur­banizáción, és ezért ugyanakko­ra csapadék mellett lehet, hogy nagyobb lesz az áradás” - hang­súlyozta. Szerinte az emberiség éghajlatra gyakorolt hatása nö­veli az árvízveszélyt nagyon sok régióban, és ez nincs összefüg­gésben a csapadék átlagos vál­tozásaival. Ez azt jelenti, hogy miközben a lehullott csapadék átlagmennyisége egyik évről a másikra nem változik, előfordul, az adott vízmennyiség rövidebb idő alatt esik le és nagyobb káro­kat okoz. Ennek a jelenségnek Európá­ban ellentmondásos következ­ményei is lehetnek. Éves átlag­ban a csapadék-mennyiség nö­vekszik Európa északi részén, és csökken délen, ennek ellenére Dél-Európában is egyre több pusztító árvíz lehet. Az éghajlatváltozás hatásait vizsgáló potsdami klímakutató intézet (PIK) egy februári ta­nulmányában egyértelműen úgy vélte, hogy a szélsőséges meteorológiai jelenségek gya­koribbá válása a légköri folya­matok zavarainak tudható be, amelyeket pedig a hőmérséklet­emelkedés okoz. Azonban a mostani árvizekért más ténye­zők is okolhatók, mint például a talaj nedvességszintje, ami az idei tél erős havazásai miatt a szokásosnál magasabb. KOMMENTAR Ambíció LAKNER ZOLTÁN Éppen az Új Szó kérdezte egy hónapja Bajnai Gordont, munkál-e benne miniszterelnöki am­bíció. A volt kormányfő azt felelte: „Ha úgy ala­kul, hogy az ellenzéki szövetség engem kér fel erre a feladatra, akkor el fogom vállalni.” Az MSZP elnöke pedigjúnius elején fogalmazott úgy, 110 százalékos az elhatározása, hogy vál­lalná a miniszterelnök-jelöltséget. Igaz, azt cáfolta, hogy erről máris döntés született volna pártjában. Mesterházy Attila azt is kimondta, hogy versengés folyik Bajnai és közte a minisz­terelnök-jelöltségért. Persze ezt mindenki tudta, de mégis­csak más, ha beszélnek is róla. Ettől kezdve ugyanis valaki veszteni fog. Nem lehet olyan ajánlatot tenni a másiknak, ami ne jelentene visszalépést ahhoz képest, amire már nyilváno­san is bejelentette az igényét. Az Együtt 2014-PM választási szövetség végső soron azért, vagy azért is alakult meg, hogy megtörje az MSZP dominanci­áját az ellenzéki oldalon. Bajnai Gordon a miniszterelnök-je- lölti aspiráció bejelentésével azt üzente híveinek: bár hát­rányban vagyunk, nem adjuk fel. így viszont Mesterházynak is jelentkeznie kellett, máskülönben úgy tűnt volna, jóváhagyja riválisa törekvését. A felek, elvileg, tárgyalásba fognakjúnius közepén. Az MSZP számára előnyösebb lenne egy viszonylag gyors megállapo­dás, tekintve, hogy Mesterházy és Bajnai népszerűsége, vala­mint miniszterelnöki alkalmasságuk választói megítélése elég közel van egymáshoz (népszerűségben nagyjából döntetlenre állnak, az alkalmassági mutatók Bajnainakkedveznek), párt­jaik támogatottsága viszont jelentősen eltér, az MSZP javára. Egyértelműnek látszik továbbá, hogy az MSZP-nek lesz több jelöltje, ebből adódóan nagyobb frakciója a következő parla­mentben. Kardinális kérdésnek bizonyulhat a közös egyéni je­löltek kiválasztása, mert a két ellenzéki erő nagyjából ugyan­azokon a helyeken a legerősebb. Néhány budapesti és nagy­városi választókerületért kemény tárgyalások folyhatnak, míg a kevésbé csábító választókerületekben nem hoz majd túl sok pótlólagos voksot az összefogás sem. Feszítő kérdés mindemellett, hogy ha Mesterházy viszi a mi­niszterelnök-jelöltséget, azt az Együtt 2014-PM egysége kibír­ja-e - hiszen egyik célja éppen ennek megakadályozása lett volna -, s miképp reagálnak majd erre a támogatói. Mindezt látva elképzelhető, hogy közös egyéni jelöltekkel, de külön pártlistákkal indulnak majd harcba a leendő partnerek. Ezzel el lehetne halasztani a vezető pozícióról szóló vitákat, ám a győzelmi esélyek is csökkennének a jelenlegi választási rendszer adottságai közepette. Merthogy, s erről mintha kevesebb szó esne, a Fidesz vezet. A demokratikus ellenzéknek, ha győzni akar, nem szorgalmi feladat a szavazatmaximalizálás, hanem létkérdés. Amire nem biztos, hogy pusztán az ambíció a válasz. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Marad a fal a romanegyednél Félnek a zászlótól A Sepsiszentgyörgy köz­pontjában felhúzott, kétmé­teres székely zászló eltávolí­tását követeli a Kovászna, Hargita és Maros megyei Ro­mánok Civil Fóruma a megyei prefektustól. Az MPP trianoni megemlékezésén vonták fel az óriási zászlót, és bejelen­tették, hogy ott is hagyják. A román szervezet arra hivat­kozva próbálja eltávolíttatni, hogy a törvény megengedi ugyan a nemzeti kisebbsé­geknek, hogy saját rendezvé­nyeiken használják a szimbó­lumaikat, ám azokat nem te­hetik ki állandó jelleggel köz­területen. A beadványukban sérelmezik, hogy a trianoni megemlékezés „mélyen ro­mán- és államellenes” volt, továbbá felróják, hogy a szé­kely zászló az autonómiaharc szimbóluma, és félelmet kelt a románokban, (kronika.ro) Pert nyert Cätälin Chere- ches, Nagybánya polgármes­tere a Romani Criss roma jog­védő szervezet ellen, mely a város többnyire romák által lakott nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be. A Bu­karesti Táblabíróság kimond­ta, nem sértett törvényt, ami­kor fallal keríttette be a tömb­házakat, mert lakóik zaklatják a környékbelieket, és az alap­vető higiéniai szabályokat se tartják be. Chereches az ítélet után azt nyilatkozta, sokkal inkább a fal mögötti történé­sek érdeklik. A polgármestert a Diszkriminációellenes Ta­nács megbírságolta a fal mi­att, de bíróságon támadta meg a döntést, és alapfokon nyert. Ha a legfelsőbb bíróságon is nyer, kártérítési pert indít azok ellen, akik „diszkriminá­ciós vádakkal rontották a vá­ros hírnevét”. (maszol.ro)

Next

/
Oldalképek
Tartalom