Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-07 / 131. szám, péntek

16 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 7. www.ujszo.com A hagyományos puszpáng (Buxus) a drótkerítés mindkét oldalát szépen benövi, az utca felől portól s széltől védi a telket A virágos kőris (Fraxinus omus) alacsonyan tartható, így a kert belső tereinek elválasztására alkalmas Levelek és ágak sűrű, rendezett szövevénye - a praktikusságtól az esztétikáig Amit a sövényről tudni kell Ha június, akkor irány a sövény! A legjobb, ha kora tavasszal nyírjuk először, de sosem tudni, mekkora lesz az adott évben a szárazság. Az idei tavasz kifejezetten a sövénynek kedvez: most még a legszárazabb el­vadult dzsungelsövény­be is új élet lehelhető. Feltéve, ha erre vágyunk. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS \ Vannak ugyanis sövények, melyek nem kívánnak alakí­tást: a határterületet kijelölő, a kinti állatvilágtól és a hívadan vendégektől védő bozótost nem kell nyírni ahhoz, hogy a célnak is megfeleljen, s közben azért szépnek is tűnjön. Ehhez igazán az angolok értenek: fűzfavesszőt tűznek le, össze­fonva, visszahajtva, s ezek megeredve kellően alacsony, de áthatolhatatlan falat képez­nek. Ha közbe-közbe vadrózsát is ültetnek, a zöldkerítés tet­szés szerinti magasságra emel­hető. Védenek, vezetnek Sövény szavunk eredete a szövevénnyel függ össze, nem véledenül. A természetes tájta­goláson kívül egyik fontos sze­repe, hogy védelmet (árnyékot, szélárnyékot) biztosítson a te­lekbizonyos részeinek. Vannak egészen alacsony jelzősövé­nyek, melyek vonala vagy ka­nyargása a kerti utakéhoz ha­sonló szerepű, vagy csak egyszerűen vezetik-terelik a tekintetet, miközben esetieg óvják is a mögöttük növő kul­túrnövényeket. Az efféle cser­jesávok még zömök bokrú egy- nyáriakból is kialakíthatók, előnyük, hogy évente maguk­tól felszámolódnak. A lomblevelű örökzöldek kora tavasszal nyírandók-if- jítandók, ekkor alakítjuk ki vagy tartjuk kordában a kívánt formájukat, valamint július vé­gén, amikor már csak egy-egy apróbb simítást hajtunk végre rajtuk. Legjellemzőbb képvise­lői a babérmeggy (Laurocera- sus), a bangita (Viburnum), a borbolya (Berberis), a magyal (Ilex), a puszpáng (Buxus), a tűztövis (Pyracantha). A tűlevelű örökzöldeknél a metszés mélységére kell ügyelni: a friss hajtások és leve­les idei ágak rövidíthetők, az idősebb fás részek nem. Tájain­kon a boróka (Junisperus), a ciprus (Cupressus) és a tiszafa (Taxus) tartoznak a gyakorib­bak közé; sok helyütt ültetnek Leylandi ciprust is, ez azonban egyszer csak megszalad, s utol­érhetetlen magasságba nyúlik. A virágosak közt kétfélét ajánlatos megkülön­böztetni: az egyik előbb virág­zik, aztán hajt levelet, ezt vi­rágzás után metsszük s alakít­juk (aranyvessző, gyöngyvesz- sző, orgona, rózsalonc). A má­sik előbb a lombját neveli ki, s később hoz virágot, ezt még rügyfakadás előtt, március vé­géig kell metszeni, máskülön­ben az új vesszőket vágnánk, s akkor oda a virágzás; ilyen a boglárkacserje, a mályvacserje, a pimpó, a tamariska. Egyedi változatok Sövényünket magunk ter­vezzük meg, alaposan megfon­tolva, milyen jellegűt szeret­nénk, s gondosan válogassuk meg a szükséges növényeket is. Telepíthetünk vegyes növé­nyekből álló sövényt, de annak sok gondoskodásra van szüksé­ge. Szerencsésebb, ha egy faj más-más változatát társítjuk: az eltérő virágszínben pompázó mályva akár eszményi megol­dás is lehet (csakis a télálló mályvacserje jöhet szóba), bor­bolyából is akad kisezer. A nekünk tetsző fákból is ne­velhetünk sövényt: a lombhul­lató bükk (Fagus sylvatica) például tavasztól őszig a lomb­jával éke a kertnek, télen a tör­zsével, ágaival s a rájuk száradt levélmaradékokkal. A magas növésű fából álló alacsony sö­vény folyamatos alakító met­szést igényel, akár a bonszai - híres parkok mesterkertészei gyökérkurtítás végett időnként a töveket is kiássák. Sövényünk persze lehet salá­tából is, beljebb, a vetemé­nyesben: a sűrű sorba ültetett, fokozatosan fejesedő tövek le­vele alakjának és színének semmi sem szab határt. Előnye, hogy csak egyszer metsszük, tőből, vagyis az idény során rit­kító lépésekben folyamatosan feléljük. Berkenye (Sorbus), käszintes koszorúra alakítva. Az új hajtások eltérő színvilága is díszít, a madaraknak meg kedvenc helyük Örökzöldek. A kertben kä óriás fenyő, előtte gömb alakúra for­mált bokrok Új sövényhez Mély és széles árkot ás­sunk, felét töltsük fel kom- poszttal. A konténeres nö­vénynövendékek bármi­kor ültethetők, a szabad gyökerűek csak csapadé­kos tavasszal vagy ősszel. Sűrű sövényhez két sorban ültessük a vesszőket, elto­lással. Ültetés után azon­nal metsszük a lombot, hogy alulról bokrosodjon a tő. Folyamatosan öntöz­zük az állományt, esetleg mulcsozzuk. A tiszafa mint járdaszegély A tuja is mindent kibír és elvisel (Kertészkedő) Öreg sövényt Harmadolva nyírunk-ala- kítunk: tavasszal az egyik oldalát, ősszel a másikat, következő tavasszal a tete­jét. Jó, ha felfelé szűkül, mert akkor az alja is kap elég fényt. Más nyírás kell a lombhullatónak, más az örökzöldnek, a virágzó meg külön figyelmet kö­vetel. Ha nem muszáj, ne vegyünk elektromos sö­vénynyírót, az a kertünk­től és a sövénytől való el- hidegülés első jele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom