Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-30 / 124. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 30. Iskola utca-hirdetés 17 Erdélyi tanulmányúton a komáromi Selye János Gimnázium tanári kara Három testvériskola Porpáczy Aladár Emlékverseny Fertődön mezőgazdasági szakiskoláknak Éggel és földdel harmóniában Mátyás király kolozsvári szobránál (Fotó: SJG) Iskolánk, a Selye János Gimnázium 2005-től ápol testvériskolai kapcsolatot a székelyudvarhelyi Ta­mási Áron Gimnáziummal és a budapesti Szent István Gimnáziummal. A közel tíz év alatt ez a kötelék csak erősödött, ezt bizo­nyítja a számos kölcsönös látogatás. MOHOS BOGLÁRKA Egyre több osztályunk választ testvérosztályt is az erdélyi gim­náziumból, melynek köszönhe­tően szép barátságok alakulnak ki a diákok és testvérosztályfő­nökök között egyaránt. Mindig örömmel tölt el bennünket, mi­kor Komáromban láthatjuk vendégül a székelyudvarhelyi iskola Vitéz Lelkek nevű színját­szó csoportját és a Gereben nép­táncegyüttest. Mindkét társulat felejthetetlen előadással készül minden fellépésre. Már korábban felmerült az öt­lete annak a találkozásnak, melynek alkalmával a három is­kola tantestülete együtt tölthet egy kis időt, megoszthatja egy­mással tapasztalatait. Hosszú szervezés és előkészület után megszületett az időpont, 2013. április 27-30. A vendéglátó sze­repét a Tamási Áron Gimnázium vállalta. Bár mindannyian tud­tuk, hogy az út hosszú és fárasz­tó lesz, izgatottan és lelkesen kezdtük meg a kb. 800 kilométe­res utazásunkat. Az első hosszabb megálló szombat reggel volt Kolozsvá­ron. Itt elsétáltunk Mátyás király szülőházához, megcsodáltuk a gótikus Szent Mihály-templo- mot, mely Erdély második leg­nagyobb alapterületű temploma és számos nagy történelmi ese­mény színhelye. A templom szomszédságában magaslik a monumentális emlékmű, Má­tyás király lovas szobra, mely a város egyik jelképévé vált. Reg­geli kávénk elfogyasztása köz­ben a város velünk együtt kez­dett ébredezni, a főtér megtelt helyiekkel és turistákkal. Mi is továbbindultunk a Házsongárdi temetőbe. Itt nyugszanak iro­dalmunk nagyszerű alakjai, köz­tük Apáczai Csere János, Dsida Jenő, Szenczi Molnár Albert és Reményik Sándor is. Utunk ez­után Marosvásárhelyre vezetett, ahol a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota szecessziós épüle­tei ejtettek minket bámulatba, majd a helyi temetőben felkeres­tük Sütő András sírját. Úti cé­lunkhoz közeledve megálltunk Szovátán, tettünk egy rövid sé­tát a napsütötte Medve-tó körül, majd Székelyudvarhely felé vet­tük az irányt. Nagy boldogság volt meglátni a völgyben elterü­lő várost. Vasárnap reggel harangszóra ébredtünk, majd elkezdtük utunkat Csíkszeredán keresztül a Gyimesekbe. Útközben né­hány hasznos tudnivalót hall­hattunk a székelykapukról, és gyimesi csángó zenével hango­lódtunk a napra. Megérkezve mesebeli táj tárult elénk. Nem kis meglepetést okozott, mikor megtudtuk, hogy az ezeréves határig lovas szekerekkel me­gyünk tovább. A szinte kétórás rázkódás alatt erdőkön, csángó tanyákon keresztül vezetett utunk. A látvány, ami a domb te­tején fogadott bennünket, kár­pótolt az út fáradalmai miatt. Szeles, de napos, tiszta időnk volt, így az elénk táruló kilátás csodálatos volt. Gyimesi baran­golásunkat helyi ízek, rendkívül ízletes bográcsgulyás megkósto- lásával zártuk. Visszaérkezve Székelyudvarhelyre a gimnázi­um néptáncegyüttese, a Gere­ben már várt bennünket, és is­mét fantasztikus előadást nyúj­tottak a diákok. Vacsora után pedig mi is elleshettünk pár lé­pést a két tánctanártól a rögtön­zött táncházban. A hétfői napot a Kováts- napfényműteremben kezdtük, mely 1906-tól üzemel. Modern eszközök használata mellett megőriztek egy termet, melyben valódi napfény segítségével, ré­gi fényképezőgéppel készítettek rólunk egy múltat idéző képet. Ezt követően ismét buszra ül­tünk és ellátogattunk Farkasla­kára, Tamási Áron szülőházá­hoz. A kis kék házikó udvarában az író unokaöccse mesélt ne­künk pár anekdotát nagybátyjá­ról, majd megkoszorúztuk az író sírját. Visszafelé megálltunk Szejkefürdőn, ahol a dombolda­lon székelykapuk sora vezet fel egészen Orbán Balázs, a legna­gyobb székely sújához. A dél­utáni városnézést követően az erdélyi gimnázium néhány szí­nészi tehetséggel megáldott tag­ja egy rövid, frappáns előadást tartott nekünk, melyben ráis­merhettünk korunk néhány problémájára is. Az estét Ivóban, a Hargita alján lévő kis települé­sen folytattuk, ahol a három is­kola tantestülete egy hatalmas retro bulival zárta az együtt töl­töttnapokat. Kedd reggel eljött a búcsú pillanata, véget ért székelyud­varhelyi látogatásunk. Vendég­látóinknak nem tudjuk kellő­képpen megköszönni azt a rengeteg kedvességet, önfelál­dozást és munkát, amit értünk tettek, tökéletes házigazdaként mindent elkövettek annak ér­dekében, hogy jól érezzük ma­gunkat. Élményekkel, új barát­ságokkal gazdagodva indul­tunk útnak. Egyetlen hosszabb megállónk volt Segesváron, ahol először Petőfi Sándor em­léktábláját tekintettük meg, majd sétálgattunk a várban, megnéztük Drakula szülőhá­zát, és persze az élményeinket is próbáltuk feleleveníteni. Bízunk benne, hogy a közel­jövőben méltóképpen viszo­nozhatjuk majd ezt a szíves vendéglátást, amikor Komá­romban, a Selye János Gimná­ziumban fogadhatjuk az erdé­lyi és a budapesti kollégáinkat, barátainkat. FUCSEK AAARG1T A Porpáczy Aladár Szakkö­zépiskola Fertődön hagyomá­nyosan minden évben meg­rendezi a mezőgazdasági isko­lák tanulói számára az orszá­gos szakmai emlékversenyt. A Dunaszerdahelyi Vidékfejlesz­tési Szakközépiskola harmadik alkalommal kapott meghívást a versenyre, amelynek témájául a szervezők idén az önfenntar­tó gazdálkodást - permakultú- rát választották. A téma fontos­ságát a rendezvény mottója is tükrözte: Éggel és földdel har­móniában. A témához gondo­latokat is kaptunk: Az a leg­egészségesebb termény, amit magunk termelünk; Ha nem változtatunk az életünkön, hamarosan feléljük a Föld tar­talékait; Közelebb a természet­hez a harmóniához is közelebb lehetünk. A verseny célja az volt, hogy minél többen megismerjék és alkalmazzák az önfenntartó gazdálkodás valamüyen formá­ját. A versenybe Magyarország minden tájáról érkeztek szak­középiskolások, összesen 14 csapat mérhette össze tudását, rátermettségét. A verseny két­napos volt, a fertődi iskola kol­légiumában, illetve az iskolá­nak otthont adó Esterházy-kas- télyban zajlott. Négy feladatból állt: egy 60x80cm-es tablón egy önfenntartó gazdaságot kellett bemutatni; egy 10 per­ces szóbeli prezentációban egy már működő vagy a jövőben kialakítandó családi önfenntar­tó gazdaságot ismertetni; a gyakorlati versenyben nyers ételeket kellett készíteni; cso­portmunka keretében közösen kellett kertet építeni. A kert ki­jelölt részén a diákok maguk­kal hozott növényeket ültettek el, és négy lehetőség közül vá­laszthattak: befőzőkert, dom­boságy, virágágy vagy kert a mindennapi főzéshez. Csütörtök délelőtt a penna­kultúrában jártas szakemberek tartottak előadást. Csapatunk február óta ké­szült a versenyre. Az iskola di­ákságát megismertettük a fel­adattal, és megkérdeztük a vé­leményüket az önfenntartó gazdálkodás témájáról, amely­nek a kiértékelését bele is fog­laltuk a prezentációnkba. Isko­lánk lelkes csapata egy már működő gazdaságot mutatott be, amely 2 ha területen 15 ag­rárkor formájában biotermé­keket állít elő. Hegysúron megnéztük a gazdaságot, amelynek működése egyedül­álló térségünkben. Erről ké­szült a prezentációnk, a tab­lónk is ezt dolgozta fel, vala­mint a kertbeültetés is ezt tük­rözte. Az időjárás is kedvezett, hiszen a kertépítés az idei első nyáriasan meleg napra esett. A beültetett kert látványa kárpó­tolta a közel 60 diákot és taná­raikat a nagy melegben. A zsűri minden feladatot külön ponto­zott, majd a pontokat összesí­tette. A másnapi eredményhir­detéskor az előkelő második helyet szereztük meg. Két kü- löndíjat is kaptunk - az egyiket a tablókészítésért, a másikat pedig a rovarház elkészítésé­ért. Ezen a megmérettetésen mindenki csak nyert, nem vol­tak győztesek és vesztesek. A jó hangulat, az összetartozás, egymás megismerése és a fel­adatok minél érdekesebb meg­oldása teljes mértékben telje­sült. Záró programként egy rö­vid szakmai tanulmányúton is részt vettünk Ausztriában. A csapatunk tagjai Daragics Róbert II.FJK/A, Mokos Tibor III.FJK/A, Házi Szabolcs III.FJK/A és Horník József III.FJK/A osztályos tanulók voltak. A sikeres felkészüléshez hozzájárultak a lelkes tanárok és a diákok is. Igazi csapat­munka folyt. Csapatunk és műve (A szerző felvétele XVII. SZABADKAI NYÁRI AKADÉMIA A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége felhívja az érdeklődő pedagógusok figyelmét, hogy az Észak- bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete meghívására fel­vidéki magyar pedagógus ve­hetnek részt a 2013. augusz­tus 5-9-én a XVII. Szabadkai Nyári Akadémián. Jelentkezni az SZMPSZ honlapjáról (www.szmpsz.sk) letölthető jelentkezési lapon az ott található tanfolyamokra lehet 2013. június 28-ig. Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete mint vendéglátó biztosítja a szállást, étkezést. A résztvevők egyéni­leg utaznak a továbbképzés helyszínére. Bővebb felvüágo- sítást Jókai Tibor irodavezető ad a 035 7713 572 vagy a 035 7714 755 telefonszámon és az szmpsz@szmpsz.sk e-mail cí­men. Jelentkezni a következő szakcsoportokra lehet: 1. Óvodapedagógia művészeti nevelés kisgyer­mekkorban; 2. Osztálytanítók - a kisgyermekek természet- tudományos kultúrája; 3. Vi­zuális nevelés (óvodapeda­gógusok - tanítók); 4. Tehet­séggondozás; 5. Magyar nyelv és irodalom szakcso­port; 6. Történelem szakcso­port; 7. Matematika szakcso­port; 8. Természettudományi szakcsoport; 9. Testnevelés - sport a közoktatásban. Csütörtök délután fakulta­tív program: szakmai tanács­kozás és szabadidő Mórahal­o N oo oo W & Gyermeknapi kívánság! Június 1 -jén PRESSZÓ - másképpen! Ez a lap jár Önnek! KSH Rejtvények, fejtörők, játékok kicsiknek de nagyoknak is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom