Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-27 / 121. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 27. Vélemény És háttér 7 A hírszerzésünk olyan, mintha a Bond-filmeket játszanék újra infantilis titokszolgák Nem loptak? Dehogynem! Nem loptak a katonai hír­szerzésnél, de nem ám, hi­ába a kiszivárgott titkos­szolgálatijelentés, az ka­mu, de nem mondjuk meg, miért kamu, mert államti­tok. No, valahogy így rea­gált az ingatlanbotrányra Glváč védelmi miniszter. LOVÁSZ ATTILA Nyilván azt gondolja, így is le lehet söpörni a problémát az asz­talról. Nem lehet. Nem mintha azt gondolnám, hogy bármilyen titkosszolgálati fecni azonnal hihető igazságokat tartalmaz. Ilyen Jelentést” bármelyik írás­tudó összeeszkábál, a baj ott van, ahogyan a botrány alap­anyagát a kormányzat és a mi­niszter kezelte. A botrány alapja ugyanis az, hogy állami tulaj­donban lévő ingaúanokat ru­háztak át a titkosszolgálatoktól magánszemélyekre, nem éppen piaci áron. Az efféle állítások el­lenőrizhetőek: vajon volt-e a tit­kosszolgálatnak a jelentésben szereplő ingatlana, az ingatlan fölöslegessé vált-e, s ha igen, ak­kor azt a piaci árhoz legalább egy kicsit hasonlító árért adták-e? Mindez ellenőrizhető, kivizs­gálható, megállapítható. Ha ezek után a miniszter ké­pes azt mondani, hogy kitaláció az állítólagos jelentés, és „veszé­lyeztette az állam érdekeit, a ka­tonai hírszerzés működését, tisztjeinek és családtagjainak életét“, akkor kezelésre szorul. Nem a kassai vasmű nagyolvasz­tója, nem is a mohi erőmű reak­tora szerepel az ingatlanok közt, de még a katonai lőterek után maradt telkek sem. Lakásokról van szó, amelyek értékesítéséről csak akkor mondhatna ilyet a kormány felelős tagja, ha a laká­sokban semtexet, antraxot vagy plutóniumot raktároznának, igaz, akkor már pofon is járna, mert efféle artikulumokat la­kásban nem illik tárolni. Vagy ott lakott James Bond? Ott kló­nozták Mata Harit? Mi a fene tit­kos egy állami ingatlan eladásá­ban, méghozzá annyira, hogy ál­lamérdeket és életeket veszé­lyeztet? A katonai hírszerzésünk úgy fest, mintha a Bond-filmeket játszanék újra infantilis titok­szolgák, hogy ekkora badarsá­got el lehessen sütni az éterben. A titkosszolgálati botrányok után nem hisszük el, hogy nem loptak a hírszerzésnél. Nem hisszük, hogy a jelentés szerző­jét kell kriminalizálni és titkosí­tani az eljárásokat. Nem hisszük, mert nem hihető, ahogyan Glváč az ügyet kommunikálta, inkább azt hisszük el, hogy még na­gyobb gazemberségek miatt fa­laz. Az állam, a köz érdekeit ez­úttal Glváč sérti, de nagyon. Ha így folytatja, akkor gyerekeink A feudalizmusban a kastélyokban Ester- házyk éltek meg Zi- chykr ma meg a senki- házik és stricik. egy olyan világba nőnek bele, ahol a gazemberség norma, s ha tisztességes vagy, az pech. Ha nem lopsz, ha bérből élsz, ha há­romszáz eurós nyugdíjból, ha kisvállalkozásból, pech. A feu­dális viszonyoktól csak abban különbözünk, hogy akkor a ki­lenced és a tized húsz százalék adót, elvonást jelentett, tokkal, vonóval, ma kétszer annyit. Meg abban, hogy a kastélyokban Es- terházyk és Zichyk éltek, ma meg asenkiházikés stricik. Az Sí rendszerben - érettségi­zők, figyelem! - a másodperc az alapállapotú cézium-133-as atom két hiperfinom energia­szintje közötti átmenetnek meg­felelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama. Va­lamivel egyszerűbb megfogal­mazásban a másodperc az az idő, amíg a gömöri gazda cset­tint egyet, és azt mondja: patty. S háromszor mondja egymás után, az a három másodperc. Szerény véleményünk szerint ezt a három másodpercet kellett érteni azon a kijelentésen, ame­lyet Robert Fico, akkor még csak a kormányfői poszt várományo­saként tett a kampányban: Ha bármely kormánytagra a kor­rupciónak csak az árnyéka vetül, három másodpercen belül me­neszteni. Ehhez képest Glváč védelmi miniszter látszólag átír­ja a fizika törvényeit és a mér­tékegységek Sí-rendszerét. Szlovákiában lassan telik az idő, ha ilyen hosszúak a másodper­cek. Talán éppen ezért tartják sokan hosszúnak a munkaidőt, kivárhatatlannak a felzárkózást a fejlett Nyugathoz. Stalán ezért vagyunk egyre távolabb a gaz­dag, jómódú polgárokáltal alko­tott, demokratikus államtól - vulgo: az olcsó kenyértől.- Nem elég zavaros, azért nem járnak ide a nagy halak. (Peter Gossónyi rajza) Orbán Viktor és Robert Fico másként tekint az Európai Unióra Németország gatyamadzagján JARÁB1K BALÁZS Mivel a sajtó múlt héten Or­bán Viktor Németország címére tett - valóban félreérthető - nyi­latkozatait boncolgatta, jóma­gam is utána néztem, mit is gondol(hat) Orbán a németek felől. Rábukkantam egy hosz- szabb Orbán-beszédre, még ta­valy novemberből, amit külön érdekessé tesz, hogy a magyar­szlovák (valóban magas szintű) gazdasági fórumon hangzott el. Orbán Viktor a németekről akkor azt találta mondani, hogy Közép-Európa a német gazda­sági gatyamadzagon lóg, és amikor jól megy a németeknek, jól megy nekünk is. Márpedig most a németeknek jól megy, bármennyire utálja is őket Eu­rópa egy jó része (ezért is). Azonban Orbán úgy látja, az eu­rópai jóléti társadalomnak be­fellegzett, és Magyarország immár a munka alapú (vagyis a termelésen alapuló) társadal­mat építi. Nem tudom azt mondani, hogy nem lehet igaza. Annyi biz­tos, hogy az EU nem működik úgy, ahogy eredetüeg tervezték. A közös pénzhez nem járult tel­jes politikai közösség, és ez óha­tatlanul hozzájárul a jelenlegi se hús, se hal helyzethez. Azonban a jóléti államot teljes egészében temetni egy picit erősnek tűnik, a német kapcsolat Magyaror­szág és a régió számára pedig kulcskérdés István király óta. Örvendetes azonban, hogy Orbán észrevette Szlovákiát, és nem mellőzi a regionális kérdé­sekben. Magyarország nem cse­lekedhet Közép-Európa haté­konyabb összekalapálásán úgy, hogy egyszerűen átnéz északi szomszédján. Bár ettől nem le­szek népszerű, nem véletlen, hogy éppen Fico és Orbán alatt talált magára a magyar-szlovák együttműködés. A két minisz­terelnöknek ugyanis elsősorban lokális programja van, nem Eu­rópát szándékoznak „szédíte­ni”. Természetes partneri kap­csolat ez - de mind a két ország éppen Németország gazdagsá­gától függ. De a két ország stratégiája közti különbség szakadéknyi, és itt a bökkenő. Szlovákia ugyanis más utat választott, mint Orbán Magyarországa, és ez Robert Fico kormányzásával sem változott. Szlovákiában a külföldi tőke nagy úr, és a szlo­vák elit - ha törik, vagy szakad - az euró mellett tette le a vok- sot, az unió első vonalába akar tartozni. Ehhez hozzátartozik, hogy Fico elismeri, az államon kívül vannak más játékosok is és elsősorban konszenzusra tö­rekszik. Orbán viszont éppen azt mondja ominózus beszédé­ben, az európai autót nem le­het megjavítani, másikat kell építeni helyette. Félő, ha nem a Suzuki lesz a mi autónk, akkor jön megint a Lada. Kicsi, büdös, de a miénk. KOMMENTAR Svédcsepp kerestetik S1DÓ H. ZOLTÁN A mindeddig a béke szigetének tartott és Ber- nadotte Magdolna királyi hercegnő közelgő es­küvőjére készülő Svédországban komoly ria- -™ , dalmat okozott az egy hete kirobbant zavargás­j sorozat. A Stockholm külvárosaiból Malmőre, Göteborgra, Örebróra, Linköpingre is átterje- 1 dő, az éjszakában lángoló autókkal, összetört kirakatokkal szegélyezett rendbontások az után robbantak ki, hogy Husbyben, Stockholm döntően bevándorlók lakta elő­városában a rendőrök agyonlőttek egy 69 éves, késsel hado­nászó férfit. Ha visszaemlékezünk, 2005-ben Párizsban vagy 2011-ben Londonban is hasonló ügy volt a kiváltó szikra, ami aztán napokra lángba borította a két fővárost. Vagyis a prob­léma visszatérő, és mint a bárányhimlő piros pöttyei, ütik fel a fejüket a forrongások Nyugat-Európa afrikaiakkal, arabokkal zsúfolt elővárosaiban. Svédország rendkívül toleráns és nagyvonalú volt a migrán- sokkal szemben, azonban a válság kipattanása óta erőteljesen csökkentette a szociális juttatásokat. Bármilyen meglepő, a fejlett államok közül az egyenlősdiség megtestesítőjének tar­tott királyságban nőttek leginkább a szociális különbségek az utóbbi25 évben. Svédországba csak tavaly 103 ezren vándo­roltak be, így az ezer főre jutó menedékkérők száma alapján a világon a második helyen áll. A 9 milliós ország lakosságának már 15 százaléka külföldi. Egyszerűen képtelenség viszony­lag rövid idő alatt ennyi embert integrálni egy korábban ho­mogén társadalomba, pláne ha a menedékkérőkjelentős ré­sze Szíriából, Afganisztánból vagy Szomáliából érkezik. Nem a bevándorlók első generációja lázadozik a kirekesztett­ség ellen, hanem az unokáik, akiknek állampolgárságuk elle­nére sincsenek tényleges jogaik a társadalomban. Annak esé­lye, hogy azt, akinek idegenül csengő neve van, behívnak egy állásinterjúra, ötödé annak, hogy egy angol nevűvel teszik ugyanezt - úja Corinna Milbom Abevándorlás fekete könyve c. művében. Megállapítása igaz a skandináv országra is. Ab­ban az országban, ahol 200 éve nem volt se háború, se felke­lés, amely az Economist brit szaklap szerint a világ legjobban kormányzott állama, amelynek gazdagsága megkérdőjelez­hetetlen, nos ott sem sikerült a beilleszkedés és felemelkedés nehéz és hosszú folyamatát felgyorsítani. A huszonéves lá­zongok már nem kötődnek szüleik, az óhaza kultúrájához, vi­szont a befogadó állam kultúrájába se integrálódtak, döntően etnikai alapon létrejött külvárosokban laknak, meghatározó részük munkát se talál. Márpedig a gyökértelenség, a számki- vetettség minden szélsőség ideális táptalaja, aminek politikai ára is van. Jelesül mindkét térfélen erősödnek a szélsősége­sek, most éppen a 2010-ben a parlamentbe is bejutott szélső- jobboldali Svéd Nemzeti Demokrata Párt kapott a zavargások láttán erőteljes hátszelet, a másik oldalt meg az európai civili­záció ellen dzsihádot hirdető iszlámisták képviselik. Ahogy nálunk a Marián Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt a ci­gányellenes érzelmeket lovagolja meg, úgy Nyugaton a be­vándorlást kísérő anomáliák emelik fel a radikális pártokat. Fokozza a hatást a válság, amely bár az egész társadalmat sújt­ja, de a leszakadókat, képzetlen bevándorlókat jobban. A nem Svédországban született lakosok körében a munkanélküliségi arány 16, míg a svédek körében 6 százalékos. Minden társadalmi modell működőképességét a válságállóság mutatja meg. Bár Európában az utcai zavargások egyre több helyenjelennekmegjkontinensünkeddigálltaasarat. Mégis felvetődikakérdés, az elhúzódó válságidején vajonmennyi pénzre és türelemre van szükség ahhoz, hogy a más kultúrából érkezett bevándorlók többségét sikeresen integrálják? Akér- dés kissé költői, hiszen régiónkra pillantva, mi máig nem tud­tuk felszámolni a cigányputrikat, minden igyekezet ellenére csak részsikereket mutatnak fel a romaprogramok. Az emész­tési zavarokra jóka svédcseppek, a társadalom „emésztési“ za­varaira^viszont még nem találtak hatékony orvosságot. FIGYELŐ Kivonul az RTLKlub? Elfogadhatatlannak tartják a külön reklámadó bevezeté­sét a magyar kereskedelmi té­vécsatornák. Az RTL Klub azt sem zárja ki, hogy elhagyja az országot. Meglepte a televízi­ókat a reklámadó tervezete, mely szerint 10 milliárd forint feletti árbevételnél 20%-os elvonással szembesülnek a médiacégek. Az RTL Klub köz­leménye szerint figyelemmel követi a törvényjavaslat ala­kulását és minden lehetőséget mérlegel a további magyaror­szági működésével kapcso­latban. ATV2 közleményében az áll: „A reklámpiacból élő TV2 sokmilliárdos veszteség­be fordult az elmúlt két évben. A reklámadó terve váratlanul érte a csatornát, nagyságrend­je meglepő és elfogadhatat­lan.” (bors)

Next

/
Oldalképek
Tartalom