Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-21 / 116. szám, kedd

Mindent Beckhamről! Ötven fotó a leghíresebb futballceleb pályafutásáról 2013. május 21., kedd, IX. évfolyam, 20. szám A futball ábécéjéből: B mint Beckham Nem ő volt a legjobb futballista, de ő a leghíresebb. David Beckhamet mindenki ismeri, az is, aki sosem látott focimeccset. Bármerre utazhatunk a világban, Kambo­dzsában ugyanúgy az ő portréja köszön ránk, mint egy kassai kocsma foltos söralátétjén. Visszavonulása világszerte vezető hír volt, az angol lapok pedig „Beckham arcai” címmel közöltek képgalériákat. Az ikont méltatták, nem a futballistát. Az arcától búcsúztak, nem a góljaitól. „Nem tud ballal rúgni, nem tud fejel­ni, nem tud becsúszva szerelni és kevés gólt lő. Ezt leszámítva jó játékos” - válaszolta epésen George Best, amikor egyszer David Beckhamről kérdezték. Pedig Beckham egyáltalán nem volt ügyetlen, szenzációs keresztlabdái és precíz szabadrúgásai voltak, ráadásul minden idők egyik legjobb közép­pályás sorában futballozott (Keane, Scholes és Giggs oldalán), négy ország­ban tíz bajnoki címet nyert, és 115 válogatottságával csúcstartó az angol mezőnyjátékosok között. Hogyan lett mégis egy manchesteri középpályásból a popkultúra ikonja? S miért éppen Beckham lett az, nem pedig Thierry Henry, Michael Owen vagy Fabio Cannavaro? Beckham jókor volt jó helyen: akkor tűnt fel, amikor a paradigmaváltáson áteső futball a szórakoztatóipar húzó­ágazatává vált, a klubokat tulajdonló konzorciumok pedig a foci reklámerejét felismerve éppen azon dolgoztak, hogy a szurkolókat vásárlókká változtassák. Beckhamnél minden feltétel adott volt ahhoz, hogy az új iparág megasztárja legyen: proli családból származott (lehetett vele azonosulni), elegánsan futballozott, látványos gólokat lőtt (félpályáról a Wimbledon ellen), jóképű volt és népszerű énekesnővel randizott. „Olyan híres akarok lenni, mint a Persil mosópor” - mondta egyszer Victoria Adams, még mielőtt felesé­gül ment volna David Beckhamhez. Bármennyire bizarrul hangzik is, a „Beckham-jelenség” kulcsmondata ez. „Híresnek lenni, mint a Persil mosópor.” Életcélnak talán sekélyes, de kétségkívül pénzre váltható. Sok pénzre. így lett a David Beckham nevű jobblábas középpályásból fogyasztási cikk; ezért vállalt ázsiai turnékat, ezért váltott marketingszempontok alapján klubokat, ezért igazolt Los Angelesbe, Milánóba majd Párizsba is. Amikor Beckham először ment edzésre Los Angelesben, egy csapattársa odalé­pett hozzá, és így üdvözölte:- Helló, örülök, hogy megismerhetlek, hogy hívnak? Ez persze vicc volt, az egész öltöző hangosan nevetett, Beckham is. Ekkor ugyanis már ő volt a legfelkapottabb divatmodell. A felmérések szerint többen ismerték őt, mint Madonnát, Elvist vagy a Beatlest. Beckham teremtette meg az élsportolók új típusát, az extravagáns megjelenésű metroszexuális ikont. A sztárokra éhező, y> Többen ismerték, mint Madonnát, Elvist vagy a Beatlest. A tömegek megörültek érte, látni akarták, habzsolni. felajzott tömegek megőrültek érte. Látni akarták, habzsolni, birtokolni. Beckhammel mindent el lehetett adni, kozmetikát, üdítőt, alsóneműt; de közönségsiker lett a londoni Nem­zeti Arcképtárban (National Portrait Gallery) bemutatott videóinstalláció is, amely az alvó Beckhamet örökítette meg, 1 óra 7 percben. A divatcégek egymásra licitáltak, vele dolgozott az Armani, az Adidas, a Gilette, a Motorola, a H&M és a Pepsi is. A futball szép lassan a háttérbe szo­rult, a márkanév viszont egyre erősödött: Amerikában évente 50 millió dollárt keresett, vagyis percenként 100 dollárt, alvás közben is. De számoljuk csak a „tiszta munkát”: ha naponta három órát töltött edzéssel és modellkedéssel, az 45 ezer dolláros órabért jelent. Esterházy Péter szerint Puskás volt a futball utolsó egyénisége, őt követően már csak sztárok vannak. Ilyen sztár volt Beckham. A focista, akiből szórakoz­tatóipari termék lett. Szavatossága éppen lejárt, de ez semmit sem jelent, legföljebb átcímkézik: focista helyett manökenné, divatguruvá, ENSZ-nagy- követté. A márkanév megmarad. S ha a világ bármely pontján megkérdezzük az iskoláskorú kissrácokat, hallottak-e már David Beckhamről és Wolfgang Amade­us Mozartról, akkor lelkesen bólintanak- hogyne! -, majd némi fáziskéséssel, zavartan megkérdezik:- Ki az a Mozart? Gazdag József

Next

/
Oldalképek
Tartalom