Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-11 / 108. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 11. Vélemény És háttér 7 Nincs olyan politikai szereplő, aki ténylegesen jobb hatékonyságot tudna felmutatni, mint a többi Még egyszer a közéleti kátyúkról Az utakat ellepő kátyúk témája mindenkit foglalkoztat, merthogy ez a fura és hosszú tél extrém módon megviselte az eleve rossz állapotban lévő szlovákiai úthálózatot. RAVASZ ÁBEL A minap Lovász kolléga irt a kátyúkról e hasábokon, szellemesen megjegyezve, mivel az útfenntartás a politika hatáskörébe tartozik, „igenis van liberális, szocialista, konzervatív kátyú, van szélsőséges és mérsékelt, középvonalas, többségi, kisebbségi kátyú”. Ezt a gondolatot szeretném egy kicsit kibővíteni egy másik irányban. Lovász azzal a tézissel vitatkozik, hogy a kátyúnak nincs politikája, csak mélysége. Van viszont egy másik, rokon állítás, amit már nehezebb ilyen egyértelműen elutasítani: ez pedig az, hogy teljesen mindegy, kinek a kátyúja, mert egyik se tömi be akkor és úgy, amikor és ahogy kellene. Ez a demokrácia minőségéig vezető kérdés. Az alapvető demokratikus modell az, hogy ha tudom, kinek a felügyelete alá tartozik a kátyús út, akkor a következő választásokon az alapján fogok neki szavazatot adni vagy a riválisát támogatni, hogy hogyan kezelte a szituációt. Ez persze arra sarkallja a hatalmon lévőt, hogy a lehető leggyorsabban és legtartósab- ban töméssé be azt a lyukat, hogy még véledenül se gondoljanak potenciális szavazói a váltás szükségességére. Ha pedig mégsem sikerül meggyőzni őket erről, akkor jön valaki más, aki azonnal lépni tud és akar. Na, ez lenne az ideális, csakhogy a tapasztalat mást mutat. Úgy tűnik, a politika - és nem csak felénk - olyan játékká alakult, amelybe csak kevés szereplő tud beleszólni, ezek a szereplők pedig képtelenek (és nem is akarják?) egymást hatékonysági versenybe hajszolni. Jön A szereplő, kátyús az út. Váltja őt B, aki lehet, hogy a kampány során sajtótájékoztatót tartott az úthibákról, de egy téllel a megválasztása után már ugyanaz a helyzet. Nincs olyan szereplő, aki ténylegesen jobb hatékonyságot tudna felmutatni, mint a többiek. Ez persze az új pártoknak kedvez, akik rendszeresen hatékonysági kritikákkal illetik a többit, mondván, „lehetne ez másképp is”, de aztán ők is beleszürkülnek a politikai valóságba egy-két cikluson belül. (Van, akinek ennyi sem kell hozzá.) Ez a tényállás a demokrácia létét fenyegeti. Ha a hatalmon cserélődök között nincs minőségi különbség, akkor a szavazó nem csak az irántuk érzett bizalmát és szavazási motivációját veszti el, de fokozatosan elkezdi megkérdőjelezni azt is, hogy tényleg a demokrácia-e a létező rendszerek legjobbika. Egyébként az, ez történelmi tapasztalat, de közben meg egyszerűbb elhinni, hogy léteznek jobb rendszerek, mint elfogadni azt, hogy ennél a disz- funkcionálisnál mi, emberek még nem találtunk ki jobbat. Ebből a, hadd ne mondjam, kátyúból egyetlen kiút látszik: a politikának vissza kell térnie az emberek közé. A nagypolitikát nem leváltania, de kiegészítenie kell a kis dolgok politikájának, a mindennapok problémáira való odafigyelésnek. Ehhez viszont az impulzusnak részben alulról kellene érkeznie: amíg a választók arra szavaznak, akitől jobb zenét, több kaját, hangzatosabb ígéreteket kapnak a kampány idején, addig a politikusok motivációja a terepen elvégzett valós munkára nullközeli.- Védencemet elrabolták a magyarok, leitatták, majd bedobták az autójába és azt mondták neki, meneküljön, mert 300 ezer cigány üldözi. És látta is őket. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Egymásba kapaszkodva LAMPL ZSUZSANNA m m " % Amikor írok, a szemközti falon Rómeót és Júliát látom. Régi gobelin kép. Rómeó kékharisnyájának színe kissé kifakult, a ráma néhol lepattogzott ások költöztetéstől, mert több otthont és szobát megjárt kép ez. Mondhatnám, sokat látott szerelmespár ez, hétköznapi és drámai pillanatok tanúja, hiszen ugyanúgy látott békésen ebédelő családot, mint egy kihunyó élet utolsó pillanatát. Mondhatom, csakhogy nem így van. Ez a Rómeó és Júlia, amióta ezernyi apró öltésből megszületetett, csak egymásnak él. Csak egymást látja. Amint Karinthy a szeren, Rómeó a megerőltető mászás után az erkélyen lóg, sapkája leesik, bokája körül ernyedt kötelek, utolsó erejével az erkély szélébe, másik kezével Júlia kinyújtott karjába kapaszkodik. Egymásba kapaszkodó karj ukkal erősen átölelik egymást, s nem befolyásolja őket, hogy mi van üvegen és rámán túl. Csak vannak-egyika másiknak, kitartóan összekapaszkodva. Sokan állítjáknémi cinizmussal, hogy ha a két fiatal életben marad, sosem váltak volna az örökszerelemjelképévé. Mert jönnek a hétköznapok, amik kikezdik a szerelmet. Lehet, hogy a tinédzser Rómeó és Júlia életútja valóban elvált volna, s csak a feledhetetlen első szerelem emléke fűzte volna őket egymáshoz, de ez semmit sem változtat a tényen, hogy tényleges Rómeók és Júliák milliárdjai élnek ezen a Földön. Két, egymással szorosan összefüggő ismérv különbözteti meg őket a veronai szerel- mespártól. Először: az igazi Rómeók és Júliák nem együtt halnak, hanem együtt élnek. Akkor is, amikor a hétköznapok úgymond kikezdika szerelmet, amikor az egyikpocakot ereszt, a másiknak narancs- bőrös lesz a combja, amikor az egyik elveszítiamunkáját, a másik megbetegszik, s akkor is, amikor agyukra megy a párjuk némely, vagy akár több tulajdonsága. Másodszor: az igazi Rómeók és Júliák nem tinédzserek. Mert az igazi rómeó- és júliasághoz idő kell. Épp az együtt leélt idő változtatja át a látszólag hétköznapi embereket az örök szerelem hordozóivá. Sokan mondhatják erre, hogy ez nem szerelem, hanem jobb esetben szeretet, rosszabb esetben megszokás. De: kilát bele mások kapcsolatába any- nyira, hogy felelősségteljesen minősíthesse? S kinek van eh- hezjoga?Vagy: aszeretet ésa megszokás kizárja a szerelmet? Egyáltalán: mi a szerelem és a szeretet? Kisgyerekek mondták: „a szeretet az, amikor egy lány bekölnizi, a fiú borotvaszesszel keni be magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.” S ugyanúgy szeretet, „amikoregy kicsiöreg néni és bácsi még azután is barátok, miután j ól megismerték egymást.” Egyébként mindegy. Ebben a pillanatban is Rómeók és Júliákkeresikegy- mást, mert bármennyire modem is a világ jó együtt élni, összekapaszkodva. KOMMENTÁR Félelem NAGY IVÁN ZSOLT Mi lehet a magyarázata annak, ha egy kétharmaddal kormányzó párt a választások előtt egy évvel úgy dönt, hogy lehetőség szerint titkosít minden olyan iratot, amelyből fény derülhet döntései hátterére? És mi lehet az oka annak, hogy ugyanez a párt ugyanebben az időpontban azt akarja, hogy a jövő tavaszi magyarországi választásig már ne lehessen sehol időközi választást tartani? A válasz - hangozzék bármilyen furán egy ekkora előnyben lévő pártnál - aligha lehet más, mint a félelem. A rettegés attól, hogyvalamibizonyíthatóankiszivárogabbólanagy rakatból, amit maguk alá és az országra csináltak, és belebuknak. Nyilván kísért2002 szelleme: 2001-ben senki sem tudta volna elképzelni, hogy a Fidesz kikap, aztán mégis. De akkor is! A két említett húzás közül az első a súlyosabb. Miközben lassan egy ország követeli, hogy a kormány hozza nyilvánosságra az aktákat, amelyek alapján eldőlt, hogy nagyrészt a Fi- deszhez vagy a Fidesz-barát cégekhez köthető emberek kaptak dohányüzemeltetésijogok, két kormánypárti képviselő hirtelen előpattan a hátsó sorból és közli: szerintük a hivataloknak legyen joguk eldönteni, milyen - amúgy közérdekű - adatot adnak ki, ha újságok, civilek kérik. A Fidesz-frakciónak pedig annyira megtetszett az ötlet, hogy jóformán órák alatt átzavarta azt a parlamenten. így lett a sumákolás törvényben biztosított lehetőség! Más kérdés, hogy Áder János köztársasági elnökúgy dobta vissza a parlamentnek ajogszabályt, mint a szennyes gatyát. Hogy most majd ettől változik-e valami, majd kiderül. A diagnózishoz bőven elégséges az is, hogy egyszer javasoltak és el is fogadtak egy ilyet. A másik történet kicsit különbözik. Ott ugyanis nem jogot akarnak kurtítani, ott egyszerűen csak félnek. Arról van szó, hogy a magyar törvények szerint fél évvel a választások előtt nem lehet már időközi választást tartani, annak helyét, aki utána esik ki valamiért a parlamentből, már nem töltik fel. Most azonban a Fideszben azt tervezik: előbbre hozzák a stop időpontját, és hiába várható például, hogy lesz, aki elmegy nagykövetnek, vagy kap egyéb tisztséget, ők már nem választanának. Ami egyfelől tűnhet úgy is, mint önfeladás, hiszen saját frakciójuk csökken, ez azonban ilyen többségnél simán belefér. Annak viszont sokkal nagyobb hozadéka lehet, ha még a lehetőségét is elkerülik egy esetleges helyi bukásnak. Egy-két üyen fiaskó ugyanis - bár a valószínűsége minimális - elhitethetné a kétkedőkkel, hogy a Fidesz mégis verhető, ez pedig akár lavinát is indíthatna. Elvileg. Illetve, bizonyos tekintetben nem is csak elvileg. A Fidesz ugyanis valóban magabiztosan vezet a felmérésekben, csakhogy ezekben szerepel még egy, kicsit ritkábban emlegetett adat is: a lakosság többsége kormányváltást szeretne, csak nem látja azt, akire nyugodtan szavazna, ületve nem hiszi, hogy ez összejöhet. Na ettől félnek! A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Vona, a magyar Borat A brit The Daily Telegraph szerint a Jobbik sikeresebb más európai szélsőjobboldali pártoknál, szokatlan vonása ugyanakkor a nyugati pártokkal szemben, hogy a zsidókat, és nem a muszlimokat vette célkeresztjébe. A tekintélyes konzervatív napilap azt írta: más szélsőjobboldali pártok tagjaival készített interjúikban a visszatérően megfogalmazódó aggály mindig az iszlám országokból érkező bevándorlókkal és a terrorveszéllyel volt kapcsolatban, a zsidók alig kerültek szóba. A Jobbik zsidóellenes hisztériájában ugyanakkor van valamiféle „fekete komikum”, amely a Sacha Baron Cohen által megformált filmbeli kazah riporterre, Boraira emlékeztet. (MTI) 2000 al-kaidás a törököknél Az ankarai titkosszolgálat becslése szerint Törökországban kétezer taggal rendelkezik az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet. A hírszerzési jelentést a Cumhu- riyet című török lap idézte. A jelentés készítői Afganisztánból, Pakisztánból, Boszniából és Csecsenföldről származó értesülésekre alapozták a becslést. Információik szerint az említett országokban a terrorszervezetek összesen kétezer olyan török állampolgárt képeztek ki, akik később visz- szatértek hazájukba, és ott az al-Kaidához tartozó csoportokat hozta létre. A titkos- szolgálati jelentés csak Afganisztánt említi olyan hadszíntérként, ahol török állampolgárok is bekapcsolódtak a harcokba. (MTI)
