Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-07 / 105. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 7. Kultúra-hirdetés 17 Romhányi József képes volt mosolyt csalni az arcokra egy mosolytalan, szürke korban A nemzet rímhányója Kérem a következőt! (rendezte A Mézga család (rendezte Nepp Nepp Józsefi ■ József, Temovszky Béla) Zeneszerzőként a Jókai Színházban is dolgozott Elhunyt Peter Mankovecký ÚJ SZÓ-HÍR Harminc évvel ezelőtt halt meg Romhányi József, a „rímhányóként” emlegetett, brilliáns humorú, pimasz nyelvzseni, aki egyszerre demonstrálta emberi gyengeségeinket és a magyar nyelv nagyszerűségét. Véleményét sokszor rajzfilmfigurák vagy állatok szájába adta, egyszerre több generációt szögezve a tévé elé. JUHÁSZ KATALIN Eredetileg zenésznek készült, brácsázott, aztán eltörte a kisujját, és opera szakon fejezte be a Zeneakadémiát. Életének nagy részét olasz operalibrettók fordításával töltötte, az énekesek legnagyobb örömére, hiszen az ő magyarításában dallamos, könnyen énekelhető „alapanyag” született, pontosan kottára fordítva. Több magyar opera szövegkönyvét is ő írta, számos operett- és kabaréműsor versei fűződnek nevéhez. Brácsatudásának egyébként az orosz hadifogságban vette a legnagyobb hasznát, mivel bekerült a lágerzenekarba, ami bizonyos fokú védettséget és jobb bánásmódot jelentett számára. Hazatérve, huszonöt évesen kezdett el írni, első humoros versikéi a Lúdas Matyóban jelentek meg. 1951-ben a Magyar Rádióhoz került dramaturgként. 1957-től visszatért a zene területére, az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság vezetője lett, 1960-1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató osztályán lett művészeti vezető. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Emellett számos színházi bemutatót mentett meg azzal, hogy az utosló pillanatban átírt ezt-azt az elfuserált szövegkönyvben. A Szamárfül, majd Nagy szamárfül címmel megjelent, és generációk által rongyosra olvasott állatvers-gyűjteményt soha nem foghatta kézbe, halála után látott napvilágot a Móra kiadónál. Ezek az itt-ott megjelent versek évtizedeken át szájhagyomány útján terjedtek, tulajdonképpen a „nép nyomására” lett belőlük kötet. Hálás műfaj volt ez, hiszen az ötvenes-hatvanas években sok mindent el lehetett mondani állatbőrbe bújva, és az áthallásokat mindenki értette. Televíziós sikerszériája A Mézga családdal indult, majd a Kérem a következőt! című, hatalmas sikerű rajzfilmsorozattal folytatódott. Ezután jött a Mekk mester, ahol Romhányi folytatta az állatbőrbe bújtatott emberek vicces kalandjait, és főleg a hiszékenységet figurázta ki. Amikor felkérték őt a Flinstone család című amerikai rajzfilmsorozat epizódjainak lefordítására, már sejteni lehetett, hogy a magyar verzió jobb lesz, mint az eredeti. Romhányi bravúros verselési technikával, szójátékokkal és frappáns rímek ezreivel tűzdelte tele az eredetileg prózában született párbeszép- deket. A lehengerlő hatást tetézte, hogy a kor legjobb színészei kölcsönözték hangjukat Frédinek, Béninek és a többieknek. Utolsó nagy munkája a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák című zenés darab dalszövegeinek fordítása volt, amelyet harminc éve folyamatosan műsoron tart a Madách Színház. Romhányi szinte saját művet, magyar musicalt alkotott ebből a darabból: amellett, hogy Eliot titokzatosságát, játékosságát és valamennyi rejtett utalását sikerült visszaadnia. A musical budapesti bemutatóját azonban sajnos már nem érte meg. Ismerősei szerint világéletében meglehetősen szerény ember volt, saját karrierét nem igazán építette, és nem „könyökölt” díjakért sem. Befolyásos barátai is szinte csak a halálos ágya mellett döbbentek rá arra, hogy Romhányi József azokat az elismeréseket, kitüntetéseket sem kapta meg, amelyek a szórakoztatás hozzá képest névtelen iparosai is bezsebeltek. A kárpótlásképpen sebtében odaítélt Érdemes Művész díjat már nem tudta átvenni. 62 éves korában, 1983. május 7-én Budapesten halt meg. Kacagtató, ironikus, szellemes és intelligens versei azonban tovább élnek, olyannyira, hogy ezen a terepen máig nincs ve- télytársa. Felkent költőink közül is sokan irigyelhették a költői mesterség fölényes birtoklásáért. Ő viszont élete végéig csak versírónak mondta magát, nem költőnek. Pedig az is nagy költő, aki az anyanyelvben rejlő játékos lehetőségeket ki tudja aknázni, mosolyt csalva az arcokra egy mosolytalan, szürke korban. Negyvennégy éves korában elhunyt Peter Mankovecký. Vasárnap önkezével vetett véget életének. Mankovecký nemzedéke egyik legmarkánsabb színházi alkotója volt - színészként, rendezőként és színházi zeneszerzőként is maradandót alkotott. A pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetem tanszékvezető tanára volt. Színészként Martin Huba 1993-as rendezésében, a Vak Geromino és a testvére című tévéjátékban hívta fel magára a figyelmet remek alakításával. Rendezőként előszeretettel nyúlt magyar darabokhoz. Ő rendezte a pozsonyi Astorka Színház Görgey Gábor Ko- mámasszony, hol a stukker? című legendás előadását, amely több díjat is kapott, egyebek közt Deszka díjjal jutalmazták a nyitrai színházi fesztiválon. Az előadással több országba eljutottak, nagy sikerrel vendégszerepeitek a Pesti Színházban is. Egressy Zoltán drámáját, a Sóska, sültkrumplit a Ružinovi Művelődési Házban rendezte meg parádés szereposztásban - a darabot Szlovákia több városába elvitték. Peter Mankovecký dolgozott Eszenyi Enikővel is, a prágai Nemzeti Színház A kertész kutyája című előadásnak ze- neszerzőjeként. A Komáromi Jókai Színház közönsége is ismerhette őt: a Cseresznyéskert, valamint a III. Richárd (mindkettő Martin Huba rendezése) című előadások zenei világa az ő munkáját dicséri. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház több, jelenleg is repertoáron lévő előadásában közreműködött zenei vezetőként, (tébé) KOMAROMI SZALON május 14-én aRÉV-ben: KI VAGY A MENNYEKBEN? Vitaest a vallás és a tudomány kapcsolatáról. A Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása a naiv művészeti gyűjtemény történetét mutatja be Idill és dráma között ! Natalie Schmidtová: Arató kékben, 1964 (Fotó: SNG) TALLÓS1 BÉLA Pozsony. Az idill és a dráma között - a Szlovák Nemzeti Galéria naiv művészeti gyűjteményének története címmel naiv művészeti kiállítás látható a Szlovák Nemzeti Galériában június 2-áig. Festmények, rajzok, grafikák és szobrászati alkotások egyaránt megtalálhatók az intézmény nem professzionális - naiv - művészeti megnyilvánulásokat magába foglaló specifikus gyűjteményében. Olyan alkotásokról van szó, melyek naiv művészek (akik nem végeztek művészeti tanulmányokat) műhelyéből kerültek ki. A naiv művészeti gyűjteményt 1965-ben alapították, amikor az intézményben létrehozták a nemzetközi naiv művészeti részleget. Az alapítás Štefan Tkáč nevéhez fűződik, mint ahogy az ezt a művészetet megjelölő „insitné umenie” kifejezés is tőle származik. Az ő kezdeményezéséből indult el 1966-ban a Naiv Művészeti Nemzetközi Triennálé, amely a múlt század 70-es és 80-as éveiben szünetelt ugyan, de Katarína Čierna kurátor a hagyományt felélesztette, és irányításával 1994-től a triennálét 2010-ig rendszeresen megrendezték - az elmúlt években a naiv művészet nagyszabású nemzetközi kiállításait láthattuk Pozsonyban. Erre a hagyományra épít a jelen kiállítás, amely a naiv művészeti gyűjteményt 11 témakörbe csoportosított válogatással mutatja be. A témakörök: A primitivizmus mítosza, Az archetípus ereje, Népi inspirációk, Keresztény ikonográfia, Visszaemlékezések (a gyerekkor témái), A város ülata (ez azért érdekes, mert a naiv művészet nagyrészt a föld-, ületve a természetközeli népiből merít), A természet és védelme, A szürrealizmus és a tudattalan (a nem ellenőrzött alkotás tükre). A legtöbb témakör a tárlatcím „idill” részébe- tartományába sorolható, vagyis bukolikus, idillikus hatást- hangulatot fejez ki. A dráma felé hajlik a Félelmek témakör. Az ebbe a blokkba sorolt alkotások egzisztenciális kérdéseket boncolgatnak. Nem hiányzik a tárlatról a „naiv'’ erotika sem - a szerelem témakörét az Ars amatoria szekció bontja ki. A nyitott út tömb pedig a naiv művészeten belül legkísérlete- zőbb megoldásokat mutatja be. E mostani kiállítás abban tér el a triennálé tárlataitól, hogy a naiv művészetet nem kizárólag önmagában láttatja, hanem a professzionális művészet tükrében. Vagyis kapcsolatot, fogódzót keres a professzionális és naiv művészet között oly formában, hogy egyes neves művészek ismert alkotásai köré csoportosítja a naiv alkotók munkáit. A tudomány képviseletében: Vágó István televíziós műsorvezető H. Nagy Péter egyetemi oktató A vallás képviseletében: Karasszon István teológusprofesszor Pólya Katalin református lelkész Házigazda: Sánta Szilárd egyetemi oktató Időpont: 2013. május 14., kedd, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan! Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon H k csStArtOkOhi Útlevél, személyi igazolvány és jogosítvány intézése HASZNOS TANÁCSOK Segít, intéz, tanácsot ad! Romhányi József (Fotók: Képarchívum)
