Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-18 / 90. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 18. Vélemény És háttér 7 Jobb és bal egyaránt válságban van - hiányzik az innováció, mely a thatcheri politikát jellemezte Egy bárónő halálára Gyakran szokták jobbról a baloldalnak felhány- torgatni, hogy nem képes a megújulásra, csak a régi témáit lovagolja meg. Sajnos ez a jobbközép pártokra is igaz. MÓZES SZABOLCS A Thatcher-Reagan „koalíció” által meghozott újkonzervatív forradalom óta a nyugati világban a jobboldalon sincs semmi új a nap alatt. Ennek egyik bizonyítéka az elmúlt évek történései. A 2008-ban kezdődött válság után Európa nagy részében a jobboldali pártok nyertek választásokat, amit sokan annak tudtak be, hogy krízishelyzetben az emberek is belátják: értelmes, spórolós gazdaságpolitikára van szükség, nem szocialista osztogatásra. A csoda és a rendcsinálás viszont valahogy azóta is várat magára. A válságból nem és nem tud kikecmeregni a nyugati világ (főként az EU), ami nagyrészt annak tudható be, hogy a baloldal mellett a jobboldal is híján van az új impulzusoknak és megközelítéseknek. Amikor a tegnap eltemetett Margaret Thatcher 1979-ben brit kormányfő lett, hazája volt válságban - elhúzódó gazdasági, politikai, szociális és társadalmi marazmusban, olyannyira, hogy még az IMF hitelére is szorult. Ő kitartásának és újszerű politikájának köszönhetően megújította a fuldokló egykori birodalmat. Az országot és a társadalmat is.. Az innovációs készség mellett a thatcheri elkötelezettség, a pozitív látásmód és az elvhűség hiányzik leginkább a jelenlegi politikai elitekből. Általában nagy ívben kerülnek minden olyan lépést, amely - akár csak átmeneti - népszerűségvesztéssel járna. Pedig válsághelyzetből nem lehet izzadság nélkül kikecmeregni - Thatcher egyik példaképe, Winston Churchill sem ígért mást kormányra lépésekor (igaz, az egy világháború első évében volt), csak vért, erőfeszítést, verejtéket és könnyeket. Pedig krízishelyzetekben az emberek hamarabb elfogadják a reformokat és az átmeneti Az innováció hiányának egyik jele a '80-as évek újkonzervatív megoldásainak hittételekké való lezüllesztése. életszínvonal-csökkenéssel járó intézkedéseket, persze ha mindezt hiteles, hozzáértő elit készíti elő és viszi véghez, s ha látják, van fény az alagút végén, vagyis a nehéz lépések nem öncélúak. Az innováció hiányának egyik jele a ’80-as évek újkonzervatív megoldásainak - az adott kor problémáira adott aktuális válaszoknak - hittételekké való lezüllesztése. Ez történt Thatcher politikájával kapcsolatban is. Például? Abból, hogy az indokolatlanul magas, 70%-ot is elérő jövedelemadókat lefaragta, a jobboldalon sokan azt a hamis következtetést vonták le, hogy adót csökkenteni trendi. Mindenáron és mindig. Még akkor is, ha lejjebb effektive már nem is lehet menni. Pedig ez így önmagában nem igaz. Az orrát mindenbe beleütő szociális/szo- cialista állam elleni jobboldali válaszlépés volt az egyén nagyobb felelősségére való apel- lálás, az állami beavatkozások, tulajdonlások, ellenőrzések visszanyesegetése. Ám ez sem lehet öncélú, nem vezethet az állam és a társadalom széthullásához - tudni kell, hol van az a határ, ami után a folyamat már károssá válik. KOMMENTAR Csapataik harcban állnak KOCUR LÁSZLÓ A keddi, éjszakába nyúló rendkívüli parlamenti ülés megmutatta, a gazdaságélénkítő programokat és az aggasztó munkanélküliség elleni küzdelmet illetően a kormányoldal és az ellenzék között betemethetetlen- nek tűnő árok húzódik, és a konszenzus elérhetetlennek tetszik. A kétségbeesett Smer a közterhek emeléséből - lehetőleg haveri tenyerekbe - bőkezű támogatásokat osztva képzeli el a gazdaságélénkítést, az ellenzék pedig ezért értelemszerűen bírálja őt, az adó- és járulékterhek csökkentését követelve. Jól tudják, ez az, amerre a Smer nem mozdulhat, a nadrágszíjbehúzással kipréselt pénzekre ugyanis égető szüksége van. Ján Richter munkaügyi miniszter szerint az ellenzék csak politikai tőkét akar kovácsolni az egész Európát sújtó problémából. A vitában elmondott két mondatát érdemes szó szerint is idéznünk. „Ez az egész ülés az ellenzék arra irányuló törekvése, hogy politikai tőkét kovácsoljon, átpolitizálja a kérdést, és üres szónoklatokba bocsátkozzon, amikor cselekedni kell. Mi cselekszünk” - mondta. Valószínűleg akkor lett volna bajban, ha valaki megkéri, tételesen sorolja fel, az adó- és járulékemeléseken túl a kormány milyen konkrét lépéseket tett a munkahelyteremtés érdekében. Ilyet ugyanis nem nagyon tudnánk mondani. Az ellenzék egyik kérése-követelése az volt, hogy a Smer ne söpörje le csuklóból, ideológiai alapokon a helyzet javítására irányuló javaslatait. Ezzel csak az a baj, hogy az ő zsebükben sem lapul ott a bölcsek köve. A legutóbbi, nyúlfarknyi jobboldali kormányzást inkább a négy (hat?) párt permanens konfliktusa jellemezte, miközben a napjainkra atomizálódó SaS járulékreformja éppúgy kedvezőtlen lett volna a vállalkozók számára, mint a Smer otromba emelései. Vagy, hogy a számok nyelvére fordítsuk, az előrehozott választások idején, tavaly márciusban 13,69 százalékos volt a munkanélküliség, idén februárban pedig 14,71 ponton állt. Tehát Ficóék nem rontottak olyan sokat rajta, vagy, a másik irányból szemlélve, Radičováék javítottak rajta keveset. Nem szívesen írjuk ezt le, de a hosszú vita egyik legérté- kelhetőbb hozzászólása az ordas nacionalista-demagóg egyszerű ember, Igor Matovič nevéhez fűződik, aki arra mutatott rá, hogy a munkanélküliség emelkedése valamennyi eddig volt kormány felelőssége. (Persze, ezt vele sem a megoldási kényszer mondatta, hanem az, hogy a politikai spektrumot ő gyakran régi és új politikusokra osztja, önmagát újként határozva meg, éhből az egyébként igaz állításból meg a régiek jönnek ki rosszul.) Egy biztos, rendkívüli parlamenti ülés még munkahelyet nem teremtett e honban, leginkább azért, mert nemzeti parlamentünk ráhatása az exportfüggő gazdaságunk termékeinek felvásárlóira csekély. A parlamenti közvetítést szemlélő hírlapíró 13 óra és több kávé után fáradtan cuppant le a képernyőről. A pártok a rendkívüli ülést leginkább sárdobálásra és exhibicionizmusuk kiélésére használták ki. A végén azonban nem sikerült elfogadtatni a határozatot arról, hogy a parlament nyugtalanságát fejezi ki a növekvő munka- nélküliség miatt. Ezt meghagyták az állampolgároknak. Egyre nagyobb szerephez jutnak a külföldről érkezett dzsihádista harcosok. Aszad feltehetően már az ország felosztásával számol Sokáig tarthat a patthelyzet Szíriában AAAL1NÁK ISTVÁN Pillanatnyüag a Koreai-félsziget áll a külpolitikai válságlista élén a nemzetközi sajtóban, de továbbra is a szíriai tűnik a legveszélyesebbnek és a legbonyolultabbnak. Most már egyre bizonyosabb, hogy Bassár el- Aszad elnök távozásával a polgárháború nem érne véget. A több mint két éve tartó felkelés eddig egyfrontos volt: az Aszad-rezsim megdöntése volt a cél. De már erősen körvonalazódik egy másik is, amit egy felkelőparancsnok úgy fogalmazott meg, hogy ez a konfliktus a nacionalisták és az iszlamisták között zajlik. Nacionalisták alatt érthetjük azokat az átlag - főleg szunnita - szíriaiakat, akiknek elegük lett Aszad és az alavita kisebbség diktatúrájából. Az isz- lamistákkörében egyre nagyobb szerephez jutnak a külföldről, Észak-Afrikából, más arab országokból érkező és Európából is verbuvált dzsihádista harcosok. Azok, akik az arab tavasz összes országában megpróbálták megverni a lábukat, s a Muzulmán Testvériség helyi szervezeteinél vagy csoportjainál is radikálisabbak. Leginkább az al- Kaidához kötődnek, s Iraktól kezdve Líbiáig mindenütt fő célként hirdetik valamiféle iszlám kalifátus megteremtését. A külföldi dzsihádisták Szíriában az an-Nuszra Front és az Ahrar as-Sam Brigádok kötelékeihez csatlakoztak. A lázadók által ellenőrzött észak-szíriai területeken a szunnita falvak lakói kezdetben örömmel fogadták őket, egészen addig, amíg meg nem próbálták bevezetni a sarí- át, amíg bele nem szóltak a helyi ügyekbe. Az an-Nuszra Front a múlt héten közleményben tett hűségesküt az al-Kaidának és jelenlegi vezetőjének, Ajman asz- Zavahrínek, egyben elutasította az al-Kaida iraki szervezetének (Iraki Iszlám Államnak nevezi magát) azt a nyilatkozatát, amely szerint ez utóbbiak egyesültek volna az an-Nuszrával. Ez azért érdekes, mert jelzi, hogy az iszlamisták körében is megindult a hatalmi harc. Mindez az egyre markánsabban kibontakozó iráni atomprogram hátterében, valamint Izrael tőszomszédságában zajlik. És bármi legyen is az EU-ban vagy az USA-ban a vélemény a Netanjahu-kabinet telepbővítési politikájáról, az érvrendszerben ismét megjelenik az, amit az utóbbi években oly szívesen elhallgattak: a Közel-Keleten mégiscsak Izrael az egyetlen működő, nyugati típusú demokrácia. Ez az oka annak is, hogy a nemzetközi tanácskozásokon a nyugati országok csak humanitárius segélyt hajlandók felajánlani a szíriai ellenzéknek, katonait nem. Senki sem akarja modem eszközökkel felfegyverezni az iszlamistákat. Persze a háttérben intenzíven zajlik a lázadók felfegyverzése, egyre korszerűbb, a hírek szerint Franciaországban, az USA-ban és Kínában gyártott eszközökre tesznek szert. Ezért is van katonai patthelyzet: Aszadot Oroszország és Irán támogatja fegyverrel, a múlt héten ezt Hannoverben Putyin is elismerte, amikor azt mondta Merkelnek, hogy Moszkva nem sért nemzetközi egyezményt, ha fegyvert szállít a legitim szíriai kormánynak. Ebben az összefüggésben kell tekinteni arra is, hogy az USA heteken belül befejezi a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) - ez szemben áll az iszla- mistákkal - összesen háromezer harcosának kiképzését Jordániában. Két fontos következmény van. Az egyik: Szíriában a felkelők csak egy dologban értenek egyet: Aszad rendszerét meg kell dönteni. A másik: Aszad lépéseiből már kiérezhető, tudatosította, hogy egész Szíriában nem tudja megőrizni a hatalmát, ezért elővette az ún. B tervet, ami az ország felosztását jelentené. Észak már úgyis a felkelőké, s neki egy kis Szíria maradna, a tengerparti sávban, ahol az alavita kisebbség él.
