Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-04 / 78. szám, csütörtök
22 Sport ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 4. www.ujszo.com Sonia Bianchetti négy évtizeden át dolgozott sportvezetőként a műkorcsolya világában, ma az új pontozási rendszer egyik legnagyobb kritikusa „Sokkal egyszerűbbé kellene tenni a pontozást” Több mint negyven évig volt műkorcsolyáért felelős sportvezető a Nemzetközi Korcsolyázószövetségben (ISU), 2003-ban azonban egyike volt azoknak, akik egy új szervezet létrehozásával megpróbáltak különválni a gyorskorcsolyától. Ezután persona non grata lett az ISU-ban, de nem a versenyzők és edzők között. Továbbra is jár a versenyekre, s egyike a jelenlegi pontozási rendszer legnagyobb kritikusainak. Az olasz Sonia Bianchettivel beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Interneten olvasható írásaiban többször hangsúlyozta, hogy a jelenlegi pontozás megölte a művészetet a műkorcsolyában. Hogy érti ezt? A műkorcsolya különleges sportág, mert tökéletesen egyesíti a nehéz mozdulatsorokat a szépséggel, a zenével és a művészettel. Ezért is szerették annyira a nézők, ezért is lehetett az egyik legnézettebb sportág a tévében. De a jelenlegi pontozás arra kényszeríti a versenyzőket, hogy minél bonyolultabb elemeket rakjanak a programjaikba, még ha ez meg is haladja a képességeiket. Ezért látunk manapság olyan kevés hibátlan programot. A forgások pedig egyenesen szörnyűek lettek. Ezzel elveszett sportágunk szépségének egy része. A másik fontos dolog, hogy a lépéssorokat és forgásokat illető sok követelmény miatt szinte lehetetlen a programot összhangba hozni a zenével. Miért? Ma már nem a zenéhez készülnek a programok, hanem a programhoz készülnek a zenék! A zene csak háttér lett, aminek semmi köze a programhoz. Pedig a műkorcsolya népszerűsége abban is rejlett, hogy a versenyzők megmutathatták a kreativitásukat, érzelmeket közvetítettek. Most már nagyon ritka az olyan kűr, ami érzelmileg is élményt nyújt. A legtöbb korcsolyázó boldog, ha végére ért a fárasztó A 2002-es téli olimpián a páros műkorcsolyázók versenyét minimális különbséggel az orosz Berezsnaja, Sziharu- lidze kettős nyerte a kanadai Sálé, Pelletier duó előtt, bár az oroszok a kűrben hibáztak. A verseny után a francia pontozóbíró bevallotta, a francia szövetség elnöke arra próbálta rávenni, hogy az oroszokat favorizálja, mert akkor a jégtáncban ezt az oroszok viszonozzák a franprogramjának, nem lehet művészi átélésről beszélni. Ez nagyon aggasztó, és nem a korcsolyázók hibája. Ahogy az sem, hogy a tehetséges gyerekek közül sokan elfordulnak a sportágtól, mert az új pontozási rendszer a kezdetektől nagyon sok terhet rak a versenyzőre. A műkorcsolya nem olcsó sportág, sok szülő pedig inkább hokizni küldi a gyerekét, ahol hamarabb lesz sikerélménye. Aggódom a műkorcsolya jövőjéért, de próbálok optimista lenni, és bízni abban, hogy valami megváltozik. S vannak jelek, hogy valami tényleg megváltozhat? Azt gondolom, hogy az ISU jelenlegi vezetői nem akarják elismerni, hogy ez az új rendszer nem lett olyan sikeres, mint előzetesen hitték. Az eredeti ötlet, az, hogy legyen az egyes elemeknek bizonyos előre meghatározott értéke, s ezáltal objektívebbé váljon a pontozás, nem volt rossz. De ehhez az eredeti ötlethez évről évre újabb és újabb módosítások jöttek. Mihelyt több korcsolyázó elérte a legmagasabb, négyes szintet a forgásoknál vagy a lépéssoroknál, máris hozzáadtak valamit a követelményekhez, hogy bonyolultabbá tegyék. A nemzetközi szövetség vezetőinek el kellene gondolkodniuk azon, hogy miért vesztette el a vonzerejét a sportág, és át kellene gondolniuk a pontozási rendszert. Sokkal egyszerűbbé kellene tenni. A korcsolyázók és az edzők számára is nagyon bonyolult a jelenlegi szisztéma, s a nézők sem értik. A pontszámok nem jelentenek semmit, mert képtelenség fejben tartani a teljes követelményrendszert. Az új pontozási rendszert azért vezették be, hogy nehezebb legyen az eredményeket manipulálni. Ez tényleg így van most? Egyáltalán nem. Mivel most már titkos, melyik bíró milyen pontokat adott, a protokollok véledenszerű sorrendben tartalmazzák a pontszámokat, a bírók teljesen szabadon azt csinálhatnak, amit akarnak. A második pontszámot ugyanúgy arra használják, hogy oda helyezzék a korcsolyázót, ahová szeretnék. Ezzel a pontszámmal a bírók az öt komponenst, a korcsolyázótudást, az összekötő elemeket, az előadásmódot, a koreográfiát és az interpciák javára. A pontozóbíró azonban úgy nyilatkozott, nem ezért helyezte az oroszokat a kanadaiak elé, hanem valóban jobbnak látta őket. A botrány eredményeképpen a kanadaiak is aranyérmet kaptak. Egy újabb hasonló botrányt elkerülendő a műkorcsolyában bevezettek egy teljesen új, helyezések helyett abszolút számokon alapuló pontozást. A technikai pontszámban minden elemnek retációt értékelik, de a pontok sokszor nem azt tükrözik, ami a jégen történik. A háromszoros világbajnok Patrick Chan például kétszer-háromszor elesik, és mégis 9,5-öt kap az előadásmódjára. Ez nonszensz. A technikai rész talán áttekinthetőbbé vált az új rendszerben, az elemeknek megvan a maguk értéke, bár a bírók itt is manipulálhatják az eredményt a kivitelezés fokának megadásával. Ha már manipuláció - hogy működik ez a műkorcsolyában? Hogyan képzeljük el a bírók közötti egyezkedéseket? Vannak pletykák, hogy a pontozók mindenfélét leegyeznek egymás között, főleg a jégtáncban, de ezt nem erősíthetem meg, hisz nincsenek bizonyítékaim. De bizonyára ma is vannak országok, amelyek segítenek egymásnak. A titkos pontozás ezt csak elősegíti. Ottavio Cinquanta ISU-el- nöknek az volt a meggyőződése, hogy ha a bírók anonimek lesznek, akkor az egyes szövetségek már nem gyakorolhatnak nyomást a saját pontozójukra, hogy segítse ezt vagy azt a ver(ugrásnak, forgásnak, lépés- sornak) van egy alapértéke, a végleges pontérték azonban a kivitelezés fokától (mínusz háromtól plusz háromig) függően változik. A második pontszámban a bírók öt komponenst összesítenek: korcsolyázótudás, összekötő elemek, előadásmód, koreográfia, interpretáció. 2005 óta minden nemzetközi világversenyen az új pontozást használják. (bt) senyzőt. Pont az ellenkezője történik. Mindenki azt csinál, amit akar. Ráadásul a bírók semmilyen felelősséget nem viselnek a döntéseikért. Ha a többség egyetért valamiben, akkor azt az eredményt megóvni sem lehet, a pontozókat nem fenyegeti semmi veszély. A múltban ez nem így volt. Egy döntés helyességét akkor is meg lehetett kérdőjelezni, ha az a többség döntése volt. Mi lenne ön szerint a megoldás a jelenlegi helyzetben? Öt helyett elég lenne két komponens. Az egyik az összekötő elemeket s az egyéb technikai dolgokat értékelné, a másik pedig az előadásmódot, koreográfiát, az összhangot a zenével. Ezt szerintem nem abszolút számokkal kellene értékelni, hanem egy egytől hatig vagy tízig terjedő skálán. S természetesen nyilvánossá kellene tenni, hogy melyik bíró hány pontot adott. A közönségnek ez fontos, attól is lesz élő a sportág, hogy lehet szidni a bírókat. A technikai elemek pontozása rendben van, vagy azt is megváltoztatná? Azt meghagynám, hogy az ugrásoknak van egy adott értékük. Viszont ma egy nehéz ugrás akkor is sokat ér, ha a korcsolyázó két lábra érkezik vagy elesik belőle. Ez megint arra kényszeríti a versenyzőket, hogy a képességeiket meghaladó elemekkel próbálkozzanak. Én a kivitelezést díjaznám a nehézségi fok helyett. Azt azonban egyik cikkében ön is elismerte, hogy az új rendszer egyik pozitívuma, hogy most egy rossz rövidprogram nem dönti el az egész verseny sorsát, egy jó kűrrel akár 10 helyet is előreléphet valaki. Ez azonban a régi rendszerben is megoldható lett volna. Ott az alapján dőltek el a helyezések, hogy a bírók többsége kit hányadik helyre sorolt. Ezt akkor vezettük be, amikor még az iskolagyakorlatok is a versenyek részét képezték, hogy csökkentsük ezek befolyását a végeredményre. Amikor azonban az iskolafigurákat eltörölték, s csak a rövidprogram és a kűr maradt, azt javasoltam, a helyezések helyett most már pontszámok döntsenek, s akkor az a versenyző, aki elrontotta a rövidprogramot, még mindig megnyerheti a versenyt. Akkor az ISU tanácsának tagja voltam, be is nyújtottam a technikai bizottságnak ezt a javaslatot, de elutasították. Még ma is megvan otthon ez a kérvény, amely szerintem megoldotta volna ezt a problémát. Az iskolagyakorlatok 1991-es végleges eltörlése a versenyekről az ön nevéhez fűződik. Miért döntött így? Az iskolafigurák fontosak az edzéseken. De a balett-táncos sem az edzésgyakorlatokat mutatja be közönség előtt, s a zongoraművész sem ujjgyakorlatokat, hanem mesterműveket játszik a koncerteken. A kötelező gyakorlatok nem voltak érdekesek a televízió számára, s a nézők számára sem volt ez élvezhető és érthető. Azt látták, hogy valaki jól korcsolyázott a kűrben, mégsem nyert, mert gyenge volt az iskolafigurákban. Ezért a versenyekről eltöröltük ezt a részt, de az egyes szövetségek felméréseiben megmaradtak még sokáig. Most már ott sem használják őket, ami szerintem nagy kár, hiszen ezek a figurák jelentik a műkorcsolya alapját. A gyerekeknek ezt kellene gyakorolniuk. Ehelyett ugrásokat meg nehéz forgásokat tanítanak velük akkor, amikor még rendesen körbe sem tudnak korcsolyázni a pályán. Ez komoly hiba. Hogyan látja a sportág jövőjét, ha a pontozási rendszer nem változik? Ha minden így marad, nem látok semmiféle jövőt. De hátha változás lesz az ISU élén, és egy új vezető elismeri, hogy az új rendszer nem vált be. Nem mondom, hogy a régi, 6,00-s rendszer tökéletes volt, de azért 100 éven át megfelelt. Szerintem a két rendszer kombinációjából egy jobb, működőképes szisztéma alakulhatna ki. Hosszú éveken át az ISU egyik döntéshozója volt, most azonban kívülállóként figyeli az eseményeket. Nem csalódott? Nem mondom, hogy eleinte nem voltam csalódott amiatt, ahogyan akkor bántak velem, amikor néhány társammal megpróbáltunk kiválni az ISU- ból, és megalakítani a műkorcsolya különálló nemzetközi szervezetét. Ám az edzőktől, versenyzőktől hihetetlenül sok tiszteletet, biztatatást kaptam. Naponta levelezek edzőkkel a vüág minden tájáról, kikérik a véleményemet, ahogyan a korcsolyázók is. Ez komoly elégtétel számomra. Néha valaki azt mondja: Sonia, tragédia, ami a sportágunkban zajlik, mit tehetnénk? Erre azt felelem: Beszéljetek! Szóljatok róla! De ők azt mondják: nem tehetjük, mert így vagy úgy megtorolnák, vagy a versenyzőnk szenvedne. Pedig valakinek vennie kellene a bátorságot, hogy felszólaljon a sportág védelmében. 2003-ban egyike volt a World Skating Federation alapítóinak. Ez a műkorcsolya saját nemzetközi szervezete lett volna, ám a kísérlet nem járt sikerrel. Lát rá esélyt, hogy egyszer a műkorcsolya nemzetközi szinten különváljon a gyorskorcsolyától, és legyen saját nemzetközi szövetsége? Ez nagyon fontos lenne, de az ISU alapszabálya kimondja, hogy egy ilyen döntéshez kétharmados többség kell. A gyorskorcsolya képviselői pedig sosem fogják ezt megszavazni, hiszen a szövetségbe csak a műkorcsolya hozza a pénzt, a televíziós jogok és egyebek révén, viszont ennek az összegnek a fele, vagy akár még nagyobb része a gyorskorcsolyázóké lesz. Tehát a szétválást ők biztosan nem fogják támogatni, hacsak az erős szövetségek, az amerikaiak, kanadaiak, oroszok nem határozzák el magukat, hogy csinálnak egy új szervezetet, és háborúba kezdenek az ISU-val. Mi valami üyesmit próbáltunk meg 2003- ban, de talán naivak voltunk. Az erős szövetségek támogatásukról biztosítottak, de amikor éljött a nagy pillanat, visszakoztak. így a WSF tulajdonképpen sosem született meg. Csak bejelentettük a létrejöttét, s ezzel vége is lett. A műkorcsolya jelenlegi képét a 2002-es Salt Lake City-i olimpiai botrány után bevezetett változások határozzák meg. Több mint tíz év elteltével hogyan látja azt a botrányt? Számomra az eredeti botránynál nagyobb skandallum, hogy a botrányban érintett személyeket csak három évre tiltották el. Szerintem a pontozási rendszer megváltoztatása helyett inkább életük végéig el kellett volna tiltani a botrány okozóit. Az olimpiai játékok történetének legnagyobb botrányának résztvevői megússzák három év eltiltással? Ez felháborító! Ez az igazi botrány! Mindenki tévedhet, s egy rossz döntésnek sok oka lehet. Megesik, hogy a bíró elbambul, és nem lát pontosan egy ugrást, ez emberi dolog. Az is lehet, hogy valaki nem eléggé képzett, akkor ezzel is kezdeni kell valamit. S az is előfordulhat, hogy valaki készakarva téved. Ezt pedig nagyon szigorúan kellene büntetni. Ha valakit csaláson érnek, azt örökös eltiltással kellene sújtani. Nem létezhet olyan sport, amelyben megengedett a csalás. Az új pontozás és háttere \z edzők ma is kikérik a véleményét (Johanna Welnicki felvétele)
