Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-30 / 100. szám, kedd
Az FC Barcelona, amely az utóbbi öt évben kimagaslott a spanyol és a nemzetközi mezőnyből, a BL-elődöntő első mérkőzésén megsemmisítő, 4-0-s vereséget szenvedett Münchenben. Vége a katalán hegemóniának? Egy meccs alapján meggondolatlanság lenne ezt állítani, csakhogy itt nem egyetlen vereségről van szó, hiszen februárban előbb az AC Milan, majd a Real Madrid is lefocizta a pályáról a Barcát (a BL- nyolcaddöntőben. Milan-Barcelona 2-0, a Spanyol Kupa negyeddöntőjének visszavágóján. Barcelona-Real Madrid 1-3). A katalánok hiába nyerik meg idén a bajnokságot, valami nagyon fontosat mintha elveszítettek volna: az identitást, az arculatot, a magabiztosságot. A Barca gyenge pontjai Jupp Heynckes, a Bayern edzője pontosan tudta, melyek a Barca gyenge pontjai: alacsony és fizikálisán nem túl erős játékosok, kontrákkal összezavarható védelem. A müncheniek gyors, agresz- szív letámadással rukkoltak elő, állandó nyomás alatt tartották ellenfelüket, labda nélkül is rendkívül fegyelmezetten- mozogtak, és remekül használták ki fizikai és magasságbeli fölényüket (a kevés fejelő játékossal rendelkező Barca tizenegy szögletet „ajándékozott” a Bayernnek). Ez nem új keletű probléma a katalánoknál: a magas játékosok az utóbbi években távoztak (Eto’o, Henry, Yaya Touré, Keita, Ibrahimovic), helyükre pedig nem érkeztek hasonló típusú futballisták, így - Piquét, Busquetst és Puyolt leszámítva - nincs, aki „bemenne a darálóba” szögleteknél. A Bayern-Barca meccs kulcsfigurája a müncheniek védekező középpályása, Javi Martinez volt: végigsprintelte a meccset, gyakran ütközött, labdát szerzett, semlegesítette Iniestát és kisegített a támadásoknál is. A katalánoknak nincs ilyen típusú futballistájuk, Yaya Touré a Manchester Citybe, Seydou Keita pedig Kínába ment pénzt keresni, s az erre a posztra igazolt Alex Song (Arsenal) nem vált be. B terv híján... Tito Vilanovának nem volt B terve. Mintha a cseréiben sem bízott volna, csak a 83. percben változtatott, amikor Pedro helyett beküldte David Villát - de akkor már 4-0 volt az állás. (A Barcelona utoljára 1997-ben kapott négy gólt a Bajnokok Ligájában, a Sevcsenko-féle Dinamo Kijevtől). Hogy három Bayern-gól is vitatható volt? Igen, így van. Az első gólnál Dante támaszkodott Alvesre, a másodiknál Gómez lesen volt, a harmadik előtt pedig Thomas Müller szabálytalanul ütötte el Jordi Albát a tizenhatoson belül- mindezt még a Reál-párti sportnapilap, a Marca szakértői is elismerték. A müncheniek viszont azt róják fel- szintén jogosan - a magyar bírónak, hogy Piqué kezezésénél nem ítélt büntetőt, a meccs hajrájában pedig ki kellett volna állítania a sportszerűtlenül viselkedő Jordi Albát... De a Barca veresége nem a játékvezetői hibákon, sokkal inkább a föntebb említett hiányosságokon múlt. A Messi-rejtély A Marca ankétján részt vevők 77%-a szerint hiha volt játszatni a még nem teljesen egészséges Messit (aki a párizsi BL-negyeddöntőben szenvedett térdsérülést). A meccs előtt azonban maga Messi jelezte, hogy tökéletes erőállapotban van, s bevethető. Vajon melyik edző vállalná a felelősséget, hogy ezek után nem teszi be a csapatba a világ legjobbját? A négyszeres aranylabdás azonban csak árnyéka volt önmagának, ed- digi leggyengébb teljesítményét nyújtotta a Barnában: mindössze 7409 métert futott (ami majdnem 4,5 kilométerrel kevesebb, mint a Xavi által megtett táv), összesen 66-szor ért labdához, ráadásul - s ez a legbeszédesebb statisztikai adat - egyetlen passzt sem kapott nemhogy a védősor mögé, hanem a két védekező középpályás, Schweinsteiger és Javi Martinez mögé sem! La Masia, a zsenigyár Azt mondják, a modern fociban nincsenek „korszakos csapatok”, hiszen még senkinek sem sikerült egymás után kétszer megnyernie a Bajnokok Ligáját. Ez valóban így van, ettől függetlenül kijelenthető: az utóbbi öt évben a Barca történelmet írt. Játéka szemet gyönyörködtető volt (gyors passzok, elasztikus középpálya, briliáns technika), s ehhez jött még az erős katalán identitást felvállaló klubfilozófia: a Barnának zömében saját nevelésű futballistákkal sikerült megvalósítania a „totális futballt”, amit annak idején a holland zseni, a Barca játékának fazont adó Johan Cruijff megálmodott. A 2011-es, jokohamai klubvilágbajnoki döntőben a Barca úgy verte 4-0-ra a brazil Santost, hogy a meccsen tizenegy saját nevelésű futballista kapott szerepet: Valdés, Puyol, Piqué, Busquets, Xavi, Iniesta, Fábregas, Thiago Alcantara, Messi, Pedro és Fontás egyaránt a Barca akadémiáján, a La Masiában nevelkedett. Mindez a globalizálódó futballvilágban - amikor a Bosman-szabály megnyitotta a játékospiacot - egészen rendkívüli és utánozhatadan jelenség. A 2009-es és a 2011-es BL-fináléban például egyaránt hét saját nevelésű játékost vetett be a Barca, s érdemes megemlíteni, hogy a 2010-es világbajnoki döntőben is hét Barca-nevelés lépett pályára. Minden idők... Sokak szerint a Guardiola-féle Barca volt „minden idők legjobb csapata”; jobb, mint a magyar Aranycsapat, az 1970-es brazil válogatott vagy a hetvenes évek eleji Ajax. A legyőzöttek - talán az egy » Az utóbbi évek sikerei: 2009: bajnok 2009: BL-győztes 2009: spanyol kupagyőztes 2009: klubvilágbajnok 2009: spanyol Szuperkupagyőztes 2009: európai Szuperkupagyőztes 2010: bajnok 2010: spanyol szuperkupagyőztes 2011: bajnok 2011: BL-győztes 2011: klubvilágbajnok 2011: spanyol Szuperkupagyőztes 2011: európai Szuperkupagyőztes 2012: spanyol kupagyőztes (Fotók: SITA/AP, Kerstin Jönsson, Alvaro Barrientos) E gy korszak vége?
