Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-30 / 100. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 30. Vélemény És háttér 9 A legkisebb előrelépéshez is erős politikai képviselet, hatalmi pozíció és szerencsés csillagállás kell Több mint tábla Az utóbbi hetekben központi témává lépett elő a vasúti kétnyelvűség kérdése, még a csapból is a pártok és civilek ezzel kapcsolatos véleménye folyik. TOKÁR GÉZA Ez egyrészt remek fejlemény, másrészt viszont egyre többen értelmezik a történéseket úgy, hogy fontosabb dolgokkal is lehetne foglalkozni egy specifikus téma, azaz a vasúti feliratok helyett. Valójában az ügy jelentősége túlmutat a táblák puszta létén. A legfrissebb események arra engednek következtetni, hogy a vasútnak és a minisztériumnak is egyre kényelmetle- nebb a fennálló helyzet, miközben politikai és civil egységfront alakult ki: a Híd törvényileg rendezné a helyzetet, az MKP táblákat állít, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom masszív levélküldési akciója kapcsán pedig a vasút válaszleveleket küldött (igaz, félrevezetőket). Egy tömeges akciót sikerült megvalósítani, ami rengeteg csoportot hozott közös nevezőre, ideológiától, pártállástól függetlenül. A téma ugyanakkor nem feltétlenül egységesít mindenkit és érteden reakciókat is kivált. A keleti régiókban például már a vasútállomások puszta létezésének és a normálisabb állapotban levő épületeknek is örülni kell, nemhogy a magyar feliratoknak. A külső szemlélő azt érezheti, hogy a kisebbségi témák a kétnyelvűségnél kezdődnek és érnek véget, amikor számtalan más megoldásra váró oktatási, kulturális, vagy éppen gazdasági probléma van a régión belül és kívül. A vasúti kétnyelvűség ügyének jelentősége viszont túlmutat azon, hogy lesznek-e az állomásokon magyar feliratok, vagy nem. A „magyar’ tárnákkal kapcsolatban ugyanis állandóan felmerül a kérdés, valójában milyen erős a helyi közösség érdekérvényesítő képessége. El tud egyáltalán érni a szlovákiai magyarság valamit önerőből, magyarországi és nemzetközi segítség nélkül, a politikai érdekképviseletre és a magyarság létszámának puszta súlyára támaszkodva, vagy a Amagyarvasútifelira- tok jelentősége az, ki tud-e kényszeríteni önerőből bármitis a szlovákiai magyar kisebbség. kisebbség teljesen ki van szolgáltatva a szlovákoknak? Ha nem sikerül megváltoztatni semmit, megerősítést nyer, hogy a magyar témák átültetése a gyakorlatba hihetetlen nehézségekbe ütközik. Már ahhoz is, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő ügyekben történjen érdemi előrelépés, erős politikai érdekképviseletre, hatalmi pozícióra, emellett a csillagok megfelelő együttállására van szükség. Egy normálisan működő demokráciában azonban ennél jóval kisebb nyomásgyakorlásnak is sikerrel kellene járnia. Vasúti ügyben az összefogás mértéke - szlovákiai magyar viszonylatban - példádanul nagy. Megszólalt minden releváns szereplő, a vélemények gyakorlatilag egyeznek - csak éppen döntéshozó pozícióban nincs egyeden érintett sem. Ha ilyen körülmények között is sikerül változtatni valamit, az azt jelzi, van létjogosultsága a témaközpontú összefogás stratégiájának, legyen szó akár gazdaságról, akár oktatásról. Precedens születik. Ebben rejlik a vasúti kétnyelvűség igazi jelentősége, s ezért lesz érdemes figyelni, mi történik a feliratokkal.- Öregem, én kormánypárti képviselő vagyok. (Peter Gossónyi rajza) Rekordszinten Szlovákia államadóssága, de a kormány nem takarékoskodik, csak adókat emel Adósságpolitika Dunán innen, Dunán túl HORBULÁK ZSOLT Amikor napvilágot látott, hogy Szlovákia államadóssága 2012 végére meghaladta a hazai össztermékhez viszonyított 52%-ot és ezzel az ország történelmében rekordmagasságot ért el, kisebb politikai vihar kerekedett. A képet tovább rontja, hogy csak tavaly majdnem 8 százalékponttal nőtt az adósságállomány. A 2011-ben elfogadott adósságfék értelmében 50 százalék feletti adósságnál a mindenkori pénzügyminiszternek a parlament előtt kell számot adnia az okokról, és fel kell vázolnia az újabb takarékossági intézkedéseket. Joggal éri kritika Peter Kaži- mírt, hiszen a fentebb leírtakért ő felel. Aki viszont kicsit is odafigyel a politikára, tudja, hogy a pénzügyminiszteri bársonyszék a leghálátlanabb poszt. Habár Kažimímak cerberusként kellene őrködnie a közpénzek felett, egyedül nem sokat tehet. Ne feledjük, az ő feladata elsősorban a költségvetés rendben tartása, a gazdasági növekedésért sokkal inkább a gazdasági, vagy akár a munkaügyi miniszter felel. Míg az első feladata rövid távú, egy költségvetési évre irányul, addig a másik kettő döntéseinek hosszabb távú folyományai vannak. De müyen lehetőségei vannak a pénzügyminiszternek? Ahogy említettük, a fő cél a hiány kordában tartása. Nos, ez sem sikerült, hiszen az össztermékhez viszonyított államháztartási hiány tavaly 4,3% lett. Ezen javítani vagy adó- és járulékemeléssel, vagy állami leépítésekkel lehet. Az első megoldást alkalmazza Kažimír, a másodikat, sajnos, alig. Nézzük meg, mit tesz Magyarország. Ott 2012-ben az államháztartási hiány csak 1,9% volt, és az előző évhez képest az államadósság is bő 2%-kal lett alacsonyabb. Igaz, Budapest ellen túlzottdeficit-eljárás van érvényben, Szlovákia ellen meg nincs. Ha Szlovákia rövid távon el akarta volna kerülni a drasztikus adósságemelkedést, hasonlóan szigorú gazdaságpolitikát kellett volna folytatnia, mint Magyarországnak. Ma- tolcsy György volt nemzetgazdasági miniszter intézkedéseit azonban minden oldalról bírálják, intézkedéseinek negatív hatása, hogy megfojtják a növekedést és értelemszerűen népszerűtlenek is. Vajon Szlovákiában mekkora megszorítás - adóemelés, állami alkalmazottak elbocsátása - kellene ahhoz, hogy ne emelkedjen az államadósság, ha ezzel a mostanival szemben is óriási a kritika? Sajnos tény, hogy a szlovák gazdaságpolitikának jelenleg nincs se ellenzéki, se külgazdasági alternatívája. Várni kell, amíg meg nem jelenik a Smer kihívója, jó esetben. Rosszabb esetben az ország kerül olyan állapotba, hogy a helyzet kényszeríti ki a mostani kormánypárttól a hatékony lépéseket. KOMMENTAR Félmegoldás kettős állampolgárságra NAGYANDRÁS Dániel Lipšic módosítaná a kettős állampolgárságról szóló törvényt, derült ki a hétvégén. Első ránézésre semmi korszakalkotót nem jelentett he az ellenzéki képviselő, indítványa nem foglalkozik különösebben az itteni magyarok ügyével, de legalább megszólalt az ügyben. Lipšic javaslata leginkább azoknak a szlovákoknak kedvezne, akik külföldön akarnak letelepedni, vagy már le is telepedtek, ám nem akarják elveszíteni szlovák állampolgárságukat. Ajavaslat nagyon hasonlít ahhoz, amelyet Robert Kaliňák ismertetett a választások után, ám valahogy bent ragadt a koncepció a kormánypártban. A Smer gond nélkül beterjeszthetné és meg is szavazhatná saját tervezetét, de továbbra is hallgat. Szlovákiára nem nehezedik nemzetközi nyomás, hogy változtasson a törvényen, Orbán Viktoréknak is csak odahaza téma ez, a két miniszterelnök találkozóján még sosem volt terítéken ez az ügy, és a Smer elégedett a jelenlegi helyzettel. De vajon miért foglalkozik vele Lipšic? Nyilván rájött, hogy ez olyan téma, amellyel nem veszíthet semmit. Nem megy bele a rizikósabb verzióba, mely már a szlovákiai magyarokat is érintené, csak azt a módosítást próbálgatja, amely leginkább a huzamos ideje külföldön dolgozó szlovák fiatalokat és a Csehországban élőket érinti. Egyszerű kampányfogásnak remek, be lehet vele kerülni a sajtóba. Hogy meglesz-e hozzá a szükséges parlamenti szavazat, kétséges, hiszen minek támogatna a Smer egy olyan ellenzéki javaslatot, melynek elvileg már két éve létezik a saját, kormánypárti verziója, csak Kaliňák valahogy elfelejtette benyújtani. A Híd álláspontjára is kíváncsiak lehetünk, Bugárék a témában ott ragadtak meg, hogy az Alkotmánybíróságon megtámadták az eredeti törvényt, de a taláros testületnek azóta sincs kedve foglalkozni vele. A Híd nyilván támogatja majd a javaslatot, a kérdés az, próbál-e legalább egy kicsit csavarni rajta, hogy eltolja a „magyar irányba”. Ez a megyei választások előtt jól jönne, hogy bizonyítsa, nem kizárólag az MKP ügye ez a téma, a Híd is tud domborítani magyar ügyekben. Amagyar kormány által megálmodott kettős állampolgárságot az elkövetkező pár évre feltehetően elfelejthetjük, valós, működő megoldás nem lesz, mert az Orbán-Fico duónak nincs olyan megoldása, amelyből mindkét fél győztesen jöhetne ki. Ha lenne, már régen bejelentették volna, meghátrálni pedig egyikük sem akar és nem is fog. Azok, akik elvesztették szlovák állampolgárságukat, cserébe a magyarért, vagy nem jelentették be a magyar felvételét, továbbra is kellemetlen helyzetben lesznek. Talán a döntésük idején még hittek abban, hogy a politikusok megoldják az ügyet, de két éve semmi, legfeljebb egy Lipšic-féle részmegoldás. FIGYELŐ 1 milliárd márka Ceausescunak Az NSZK több mint 1 milliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között Ceausescunak, hogy az erdélyi szászok és svábok kitelepülhessenek Romániából - hangzott el a német közrádió riportjában. A II. világháború után még 400 ezer német élt Romániában, akiket a kommunista rendszerkifosztott. Ceausescu idején 225 ezren vándoroltak ki. Az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és 11 ezret a felsőfokú végzettségűekért. 1970 után már mindenkiért 8000 márkát kellett fizetni. A hivatalos összegek mellett sokszor csúszópénzt is követeltek a Securitate ügynökei és más közvetítők. „A 80-as években mindenki menni akart. Mi voltunk a Ceausescu-rezsim valutatartaléka. Amikor kellett a pénz, útnak engedett egy népesebb német kontingenst” - mondta Eginald Schlattner, Veresmart lelkésze. A két világháború között még 800 ezer német élt Romániában, Ceausescu bukásakor250 ezer, de a határnyitás után tömegesen költöztek ki. 2011-ben már csak 27 ezer német volt Romániában. (MTI) Kérés jómódú nyugdíjasokhoz A brit nyugdíjügyi minisztérium a szociális pluszjuttatások visszafizetését kéri a jómódú nyugdíjasoktól, írta a The Sunday Telegraph". Nagy-Britanniában a nyugdíjasok minden télen 200 font fűtési segélyt kapnak, nem kell receptdíjat fizetniük, különböző mértékű kedvezmények járnak a tömegközlekedésben, és 75 év felett nem kell fizetni az évi 145,50 fontos tévé-előfizetési díjat. Ez évi kétmilliárd fontba kerül az államnak. (MTI)
