Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-27 / 98. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 27. Vélemény És háttér 7 Elnök nélkül a számvevőszék - a hosszan elnyújtott „interregnum" balzsam a hatalomnak Újabb végtelen történet Ha szegény Michael Ende nem hagyta volna itt az olvasókat még 1995-ben, A végtelen történet című regényének folytatását akár az Állami Számvevőszék elnökének megválasztásáról is megírhatta volna. (Vagy akár a főügyészválasztásról.) KOCUR LÁSZLÓ Tegnap a Népi Platform vezetői úgy döntöttek, a Szabadság és Szolidaritás jelöltje helyett sajátot állítanak erre a fontos tisztségre. Ez már a sokadik fordulat az egyébként faék-egyszerűségű ügyben. Mert miről is van itt szó voltaképpen? Megüresedett egy független, állami ellenőrző intézmény vezetői széke. Meg kell választani az új embert, akit a parlament választ meg, így nem kell éveket várni arra, hogy Ivan Gašparovič államfő hajlandó-e kinevezni. És ennyi. A számvevőszék dolgozik, az állampolgár boldog. De miért is lenne ez ennyire egyszerű... Ján Jasovský volt HZDS-es közlekedési miniszter és parlamenti képviselő hétéves megbízatása 2012 februáijábanjárt le. Az akkor már végnapjait élő Radičová-kormány az előrehozott választásokkal a nyakán már nem tudta betölteni ezt a tisztséget, de ez eddig nem sikerült az utána jövő, nálánál jóval stabilabb Fico-kabinetnek sem. Robert Fico a pozíciót az ellenzéknek kínálta fel, amely megegyezett, hogy a tisztséget az akkor még jobb karban levő Szabadság és Szolidaritás jelöltje foglalhatja el. Igen ám, de ahhoz, hogy ez így legyen, a jelöltet meg kellett volna választani. A liberálisoknak pedig valameny- nyijelöltje elbukott a parlamentHa egy fontos ellenőrző intézmény csupán papírtigrisként funkcionál, az a hatalom számára rendkívül előnyös. ben, azaz a szavazásokat rendre szabotáló Smer mellett az ellenzéki kollégák sem állították oly hőn, hogy a ružinovi épületbe az SaS költözzön be. Mára pedig már alig van SaS, a megválasztáshoz szükséges 76 képviselőből csak hattal diszponál, így az, hogy jelöltje betöltheti a tisztséget, több mint kétséges. Holott a számvevőszék nem gittegylet, széles körű jogosítványai vannak a költségvetési források felhasználásának ellenőrzését illetően. Az, hogy egy ennyire fontos intézmény csupán papírtigrisként funkcionál, a mindenkori hatalom számára rendkívül előnyös. Igaz, az ellenőrzést és az aprómunkát nem az elnök végzi, hanem az ellenőrök, azok pedig vannak, de ilyen helyzetben egyetlen köz- tisztviselő sem fog fejjel menni a falnak. Az ilyen hosszan elnyújtott „interregnum” balzsam a hatalomnak. Csak az dühönghet, akinek a pénzét költik. (Peter Gossónyi rajza) Akkor is szeretnél, ha nem az uniós pénzek lenyúlási főosztályán dolgoznék? A ma demokratikus politikája sok esetben gúzsba köti a hatalmon lévőket Raszkolnyikov Budapesten RAVASZ ÁBEL A szándékosan provokatív, „Adj gázt!” elnevezésű motorosfelvonulás körül kialakult ügy kicsiben nagyon jól adja vissza azt a dilemmát, amivel Európa vezető politikusainak szembesülniük kell, és amelyre nincs igazán jó, hibátlan válasz. Mint az közismert, szélsőjobbos kötődésű motorosok az Elet Menetének napján szerettek volna a fenti, félreérthetetlen elnevezésű eseménnyel erőt és jelenlétet demonstrálni Budapest utcáin, Orbán Viktor miniszterelnök azonban utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy akadályozza meg az Élet Menetének résztvevőit méltóságukban sértő esemény megtartását. A dilemma a következő: nyilván jó ízlésű demokrata nem akarhatja, hogy emberirtással szóviccelő rendezvények valósulhassanak meg. Másfelől azonban egy miniszterelnöknek de jure nincs joga arra, hogy ízlésének megfelelően avatkozzon be abba, mit lehet és mit nem. Azt törvények és rendeletek szabályozzák, amelyeknek mindig és mindenkire egyformán érvé- nyesnekkelllenniük. Kicsit absztrahálva el is jutunk az általánosabb problémáig. A ma demokratikus politikája sok esetben gúzsba köti a hatalmon lévőket, és procedurális okok miatt nem teszi lehetővé, hogy megtegyék azt, ami nyilvánvalóan helyes és szükséges. Azzal szembesülnek, hogy a demokrácia működtetéséhez szükséges alapvető társadalmi környezet (rendszeres választások, ellenőrző szervek, média és közvélemény) leszűkíti lehetőségeiket. Egy miniszterelnök a rá nehezedő pártpolitikai nyomás miatt nem léphet semmi olyat, ami miatt elveszíti a következő választásokat, még akkor sem, ha az ország hosszú távú érdeke pont azt a lépést kívánná. A média és a közvélemény-kutatók lépten-nyomon reagálásra és reaktív politizálásra késztetik a hatalmonlévőket. Kínálja magát azonban egy lehetséges út. Ez a demokratikus normák részleges leépítése, a demokrácia nevében. Szabályok felfüggesztése, ellenőrök kiiktatása, a verseny manipulálása kíséri ezt az utat, amelyben a hatalmon lévő nem diktatórikus hajlamai miatt, hanem a cselekvésképtelenség elkerülése végett áldoz a demokrácia minőségéből - a hatékonyságért. Éppen ezt az utat választotta Orbán Viktor is: kicsiben akkor, amikor megtette azt, amit helyesnek gondolt a törvények felett átnyúlva is; nagyban pedig akkor, amikor átépítette, lebutította a magyar demokráciát annak érdekében, hogy hosszú távú kormányzásra rendezkedhessen be és végrehajthassa azokat a strukturális reformokat, amelyeket elengedhetetlennekérez. Ez az út azonban végső soron zsákutca: a demokrácia önmagában és önmagáért is érték, hiszen csak ez teszi lehetővé az emberek tömegei számára, hogy ésszerűen, szabadon élhessék életüket. Kisebbségi szemmel ennek még egyértelműbbnek kell lennie. Veszélyes félreértés azt gondolni, hogy Orbán valamiféle diktátori ösztönökkel rendelkezik: csupán olyan áldozatokat hoz a hatékony kormányzás lehetősége érdekében, amelyek meghozására senkitől sem kapott felhatalmazást. Nem egy despota, hanem a magát különlegessége miatt a társadalmi normák fölé helyező Raszkolnyikov képe bontakozik ki. Az elmúlt évek viszont arra utalnak, hogy az általa kiépített rendszer néhány határozott pozitívuma mellett összességében semmivel sem működőképesebb, mint az, amit leváltott. Csak ezt, épp a demokrácia leépítése miatt, nehezebblesz utólag leváltani. KOMMENTAR Micsoda dolog ez? SERES LÁSZLÓ Véletlenül se bagatellizáljuk el azt a tényt, hogy a szocialista vezetésű magyar titkosszolgálat első embere néhány éve tárgyalt és együttműködésben állapodott mega magyar alvilág egyik első emberével, úgyhogy amikor a mostani magyar miniszterelnök felháborodva osztja meghű mikrofonállványaival a címben idézett műkérdést, akkor egyetértünk. Akárcsak azzal, hogy „én ezt nem politikai kérdésnek tekintem, hanem erkölcsi kérdésnek”, hát persze, mi másnak tekintsünk egy ilyen ügyet, elvégre jog- és szépérzékünket is bántja, ha bűn és bűnüldözés közös falatozás közben egyeztet dolgokról, korrupt rendőrökről és bírókról, informá- ciókadásáról, kapásáról, szívességekhálózatáról. Csak azt a magas lovat tudnánk feledni, amelyen ülve ez a mélyen morális indíttatású felháborodás mintegy természetes jelleggel elhangzott. Erről a magas lóról ugyanis igen alaptalan dolog nyilatkozni. Semmi sem relativizálj a jobban a szoci korszak eme jelentős botrányát, mint a három éve napi szintű botrányokat gyártó miniszterelnöknek ez a szelektív- és ebből következően: álságos, tehát demokráciaromboló (ha még van hová) -műfelháborodása. Nézzünk csakegyetasokközül, a legfrissebbet. Az elmúlt napokban újabb korrupt, demoralizáló, egzisztenciák tízezreit ellehetetlenítő döntést hozott a hatalom, amelynek egyetlen pozitívuma az lehet, hogy újabb rétegeknél veri ki a biztosítékot, új generációkat ébreszthet rá a Nemzeti Együttműködés korrupt, protekcionista és gazdaságrombolójellegére, és ez a jövő évi választásokon akáregy újabb szög is lehet a Nemzeti Együttműködés koporsójába (a földosztásos mutyi, a közoktatás szétverése, az alkotmányosság alá- ásása mellett). A340milliárd forintos dohányárusító biznisz aligleplezett állami újraelosztásáról van szó. Nincs mit szépíteni: a hatalom kvázi rendeleti úton a saját haverjainak, családtagjainak, kedvenc CBA-jának, Continental- jának, polgármestereinek, felcsúti strómanjaiknakkedvezett. Úgy,hogypl.aContinentalfőlobbistájaatörvénytervezetki- dolgozásában is részt vehetett. Úgy, hogy a pályázat feltételeit menet közben folyamatosan módosítgatták. Úgy, hogy a botrányos döntésnek máig nincs felelőse, a szaktárca és apályáza- tot csak kiíró, de az ügyben nem döntő Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt. egymásra mutogat („AZrt. a döntéshozatalban nemvett részt, így az eredményekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásában nem kompetens.”). Ügy, hogy a pályázaton elnyerhető pontszámok felét érő üzleti tervnek nincsenek nyilvános, számon kérhető kritériumai. Úgy, hogy az eddigi szakmai teljesítmény, tapasztalat annyit sem ért, mintegy eltaposott csikkatrafikbejáratánál.Tudomásul vesszük természetesen az ennél is nagyobb pofátlanságot: azt, hogy a belterjes jól informáltság három nappal a pályázat lezárta után elnyerte végső jutalmát. AFidesz ugyanis most, hogy többségében a kiválasztott kör győzött, egy törvénymódosítással 250%-kal megnövelné a trafikvállalkozás haszonkulcsát (a kereskedelmi árrés eddig3-4, most 10%-os lesz). , Aki ebben az ügyben politikát akar látni, az nyilván azt is fog” - nyilatkozta igen intelligensen az NDN vezetője a csaknem ezen a Földön élők számára rejtélyes döntésről. „Az járt jól, aki informált volt”- állítják ezzel szemben az eddigi, sikertelenül pályázó trafikosok, akiknek, ha mázlijuk van, bejelentett segéderőként dolgozhatnak majd esetleg tovább saját, eddigi kisboltjukban. De hátkérem, micsodadolog ez?-kérdezhetnénkmé- lyen felháborodva, ha ugyanarra a színművészeti díjra pályáznánk, mint Magyarország miniszterelnöke. De nem kérdezzük. A szerző a hvg.hu és a Kapitalizmus blog munkatársa FIGYELŐ Friss Petőfi-vers az MVSZ-től Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a nagyváradi templomban tartott előadásán egy orosz nyelvű Júlia-verssel ajándékozta meg hallgatóságát, melyet szerinte Petőfi írt. Elmondta, bebizonyította az MVSZ Petőfi Bizottsága, hogy 1989-ben Szibériában Petőfi hamvait találta meg Morvái Ferenc. 12 pontban foglalták össze érveiket, melyek szerinte oly meggyőzőek, hogy annak kell az ellenkezőjét bizonyítania, aki azokban kételkedik. Az orosz verset pár napja küldte „Ulan Üdéből A. V. Tyivanyenko Petőfi-kuta- tó”, és már sikerült magyarra fordítani. Patrubány elemzése szerint a magyar fordításban szereplő: „Halálom árán is újra kész vagyok, Kivívni halhatatlan szerelmedet”, azonos a „Szerelmemért feláldozom/ Az életet,/ Szabadságért feláldozom/ Szerelmemet” motívummal. Ezen „újabb bizonyíték” birtokában az MVSZ ismét a magyar államhoz fordul, hogy helyezze méltó módon örök nyugalomra Petőfi hamvait. (ú)
