Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-18 / 90. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 18. www.ujszo.com PENGE Árkádia, Árkádia! A megszállottság csodákra képes, főként, ha a nyelv iránti poétikus fogékonyságból fakad. Száz Pál Arcadia című kötete két irodalomtörténeti korszak nyelvét is képes belakni: Balassi korának pásztorvilága kopírozódik egybe Csokonai Árkádiájának költői domborzattanával. Csokonai Csókok című töredékes regénykezdeménye mintha új erőre kapott volna, a Balassi- életrajz költői tényekre szorítkozó játéktere pedig hihetetlenül kiszélesedett. Száz Pál nyelvi beleélőképessége hermészi lelemé- nyességű, a műfajok (vers, regény, dráma) közt pedig olyan biztonsággal mozog, hogy az átmenetek zökkenő- mentesek, és szinte maguktól értetődők. A szöveg historizá- ló síkjai (és ezen belül sokszor az elviselhetőség határáig terjedő részletezőkészsége) sajátos belső mozgást feltételez: a szövegek olvashatók előkerült hajdani dokumentumokként, de helyenként hagyományparódiaként is. A játék, mert ez a legpontosabb szó, egyszerre tudós allúziókkal és nyelvszövéssel leterhelt hagyományvarázs, és egyszerre „véresen komoly” allegória, mely az idill szintezős természetéből adódik. A pásztoridill, ahogy a pásztordráma is, különféle értelmezői szinteket teremt: elsődlegesen a maszkos elbeszélésmód pásztorkömyezeti aspektusai dominálnak, ám naivitás lenne ebben bármiféle realitást észlelni. A műfaj alapja pontosan ez a furcsa, örök manierizmus, a mesterséges báj, mely mindig a mö- göttről beszél, arról nyilatkozik meg, amit ez a metadis- kurzus elfed. És Száz két írásműve a szerelem drámáiról vall, a létben megbúvó költészetről, az érzékiség mindenkori játékosságáról. És minden mögött ott a lét- szorongatottság, a modem nyugtalanság képzetköre is, a jelen maga, sokszoros álarcban és mégis pórén. A szöveg ínyenceknek való olvasmány, a régi irodalomban kevéssé jártas olvasó itt- ott ellankad - és ez nem elsősorban a szöveg hibája. (Száz Pál: Arcadia, Kalli- gram, Pozsony, 2011). Értékelés: SZÁZ PÁL 4Ť V ^ tr\ i '■} ' jf i* L«r zArcadia Az Ifjú Szivek és vendégei Holnap 19 órától az Ifjú Szivek Táncszínház és vendégei lépnek fel a Komáromi Jókai Színházban, a legsikeresebb koreográfiákból összeválogatott műsorral. Közreműködnek a Felvidéki Páva Gála szereplői, Benkó Fruzsina Borbála, Csiba Júlia, Juhász Bence Zsombor, Hégli Máté, Botló Enikő és Botló Ákos, valamint az Országos Szólótáncverseny győztesei. 21.30-tól a RÉV-ben az Ifjú Szivek Táncszínház zenekara mutatja be Pozsonyi Táncok című új lemezét, (juk) A családon belüli erőszakot állította színpadra Bozsik Yvette Minden ötödik órában címmel Mindennapi pofonjaink Erőszak. Lelki terror. Bántalmazás. Hallgassuk el? Beszéljünk róla? Van egyáltalán megoldás? Bozsik Yvette új, Minden ötödik órában című előadásával az elmesélhetetlent próbálja szavakba, képekbe, táncba önteni: a családon belüli erőszakot. Magyar- országon minden ötödik órára jut egy bírósági ügy, amelyen ebbe a témakörbe tartozó esetet tárgyalnak. ALMÁS1 KRISZTINA A történet egyik része dokumentum alapú: bírósági jegyzőkönyvek, interjúk, levelek alapján született. Másik része a kortárs világirodalomból merít, többek között Bergman, Bukowski és Ágota Kristóf szövegeire építve. Valahogy magától értetődőnek tűnik, hogy a családon belüli erőszakot egy női rendező vigye színre, és nem csak azért, mert az elszenvedők többsége nő és gyerek, hanem mert Bozsik Yvette már több táncos alkotásban foglalkozott női sorsokkal. A Vagina Monológok című előadásban hasonlóan nehéz témát dolgoz fel, amely a nők erotikus fantáziáit, csalódásaikat és az őket ért szexuális erőszakot mutalja be. Fullajtár Andrea, akivel a rendező az említett darabban dolgozott együtt, a Minden ötödik órában című előadásban is hitelesen és magabiztosan formálja meg az elnyomott vagy épp öntudatos figurákat. Rába Roland színészi játéka szintén sokat hozzátesz a darab színvonalához. S bár mindössze hat színész játszik a darabban - két férfi és négy nő -, rendkívüli módon meg tudják tölteni a színpadot. A többi színész - Mórocz Adri, Vati Tamás, Samantha Kettle, Valencia James - alakítása is meggyőző és hatásos. Mindannyian karaktereket játszanak el, valós és kitalált történeteket, mindamellett látszik az arcukon az az igyekezet is, hogy fontos üzenetet, mondanivalót közvetítsenek. A darab olyan eseményeket vázol fel, melyekről szinte mindenki hallott, többen át is élték, mégis azt érezzük, nem lehet róla beszélni - mintha egy másik vüág rémálmai lennének. A szituációk ábrázolása realisztikus, mondhatni nyers. A drámai töltet leginkább a na- turalisztikus képekben, a valósághű ábrázolásban mutatkozik meg. A Minden ötödik órában című darab tempósan vonultatja fel a jeleneteket, melyek különböző aspektusból emelik ki a családon belüli erőszak valamely mozzanatát. A snitt- szerűen felsorakoztatott szituációk az erőszak sokarcúságát mutatják: nemcsak a testi bántalmazást, hanem az érzelmi zsarolást, a lelki terrort, a szexuális zaklatást, a folyamatos félelemben tartást is. Esztétikai élvezetet azonban a darab nem nyújt: a színpadi világ meglehetősen sivár és lecsupaszított, díszlet nincs, csak az adott történetben használt kellékek. Talán ez is azt a célt szolgálja, hogy a nézők a tartalomra figyeljenek, ne a látványra. Az előadás sok történetet mutat be különféle nézőpontokból, de épp ennek kapcsán merül fel a kérdés: bírja ezt követni a közönség? Fel tudja dolgozni a hirtelen egymást váltó helyzetek sokaságát? Annyi biztos: itt nem „a kevesebb több”elve érvényesül. Pedig talán mélyebben bele tudná vájni a karmait a néző leikébe néhány hosszabban kifejtett és alaposabban értelmezett jelenet. Mindazonáltal ez a gyors egymásutániság akár a dramaturgia részeként is értelmezhető: a valóság illúzióját kívánja nyújtani abban az értelemben, hogy az életben sincs idő megérteni az erőszakos cselekedetet és megvárni, amíg leülepszik, mert máris jön egy újabb. Énnek ellenére sokakban hiányérzet maradhat, és megrázó események gyűjteményeként fogja értelmezni a darabot. Feltehetjük a kérdést, hogy mi volt az alkotók célja? Figyelemfelkeltés, megrázás, sokkolás, szembesítés? Fő célnak talán az tekinthető, hogy elültessék a téma fontosságának magját a köztudatban. Kétségtelen, hogy fontos beszélni róla. De ami még fontosabb: tenni ellene. Erre motivál a darab. Rávilágít arra, hogy a körülöttünk lévő vüág tele van a média által sokat tárgyalt esetekkel és olyan arctalan emberekkel, akik naponta szenvedik el az erőszaktevés valamely formáját. De vajon vannak-e egyértelmű bűnösök és áldozatok? Vagy mindenki valamilyen módon a környezet, az élethelyzet áldozatává válik? Lehet keresni a felek jellemében a hibát, ahogy ezt a darab is bemutatja: a határozott felsőbbrendűség-tudattal elő férfi archetípusában vagy a mindent eltűrő, reménytelen helyzetbe rekedt nő karakterében. Az előadás sokféle szituációt felvázol: van a férje által rendszeresen megerőszakolt feleség, akit a bíróságon hülyének néznek, van a gyerekét szíjjal büntető apa, a feleségét engedelmességre kényszerítő férj vagy épp a barátnője gyerekével ágyba bújó férfi, csak hogy néhányat említsünk. Bár az előadás mindössze 70 perces, a téma több szinten bontakozik ki: „hagyományos” párbeszédes jelenetekben, amelyekbe tánc- és dalbetétek ékelődnek a feszültségének oldására vagy épp erősítésére. A kezdeményezés mindenképp értékelendő, hiszen ez egy lépés a felé, hogy ne menjünk el érzéketlenül és behunyt szemmel egy társadalmüag nagyon is jelen lévő probléma mellett. Hozzászoktunk, hogy hogy amiről nem veszünk tudomást, az olyan, mintha nem is lenne. Ezt a hozzáállást kell levetkőzni. A lehetőség adott. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumban július 31-ig látható kiállítás célja, hogy a legendán túl Géczy Julianna Az igazi lőcsei fehér asszony TALLÓSl BÉLA A kiállításon mintha színházi kulisszák között járna a látogató (Fotó: SNM) Pozsony. Géczy Julianna Jókai Mór nyomán máig a lőcsei fehér asszonyként él a köztudatban. Az író romantikus regényében, A lőcsei fehér asszonyban dolgozta fel ugyanis Géczy Zsigmond kuruc ezredes és az osgyáni Bakos Judit leánya, Julianna életét. A regénynek köszönhetően Korpo- nay Jánosné Géczy Julianna úgy él az emlékezetünkben mint Lőcse árulója, aki beengedte a császári csapatokat a városba, vagyis eladta a várost a „németnek”. Történetét Thaly Kálmán is megírta. Az irodalmi alap, vagyis a legenda mögött rejlő valós tények érdekelték a hazai muzeológusok kis csapatát, akik művészeti intézmények raktáraiban és levéltárakban folytatott hároméves kutatómunkájuk eredményét mutatják be a nagyközönségnek. Géczy Juliannát e kutatásnak köszönhetően most a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti épületében látható, A lőcsei fehér asszony című kiállítás is feleleveníti múzeumi leletek, kordokumentumok, korabeli viseletek, valamint műtárgyak révén. A kurátorok célja az volt, hogy kutatásukkal a legendát letisztítsák, és Géczy Julianna valódi történetét tárják a nézők elé, rávüágítva, hogy szerepe csak diplomáciai volt, azaz üzeneteket közvetített a két oldal között, mielőtt Lőcse kapitulált. A kiállítás mintegy színházi kulisszák közé vezeti a látogatót. Ezeket bejárva tárul fel előtte Géczy Julianna legenda által övezett és igazi, valós személyisége, valamint a történelmi kor - nagy alakjaival együtt, az élen Rákóczi fejedelemmel. A kiállítás három részre tagolódik: az egyik a kort, a másik Lőcse kapitulációját, a harmadik pedig Géczy Julianna életútját mutatja be. Olyan értékes dokumentumokat tartalmaz a tárlat, mint a Szatmári békeszerződés eredetije vagy Géczy Julianna kihallgatási jegyzőkönyvének másolata, testamentuma és kivégzése előtt írt levelei a börtönből. Látható a lőcsei Szent Jakab- templom padrészlete, amelyben Géczy Julianna szokott ülni, továbbá Jókai regényének több magyar és szlovák kiadása. Értékes festmények idézik a lőcsei fehér asszony alakját, és Rákóczi fejedelem ismert portréja is látható a képzőművészeti anyagban, melyből több a Magyar Nemzeti Múzeumból való. A kiállítás létrejötte 19 intézmény együttműködésének köszönhető. A darab egy része bírósági jegyzőkönyvek, interjúk, levelek alapján született (Képarchívum)
