Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-16 / 88. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 16. Vélemény És háttér 7 A tapasztalatok azt mutatják, a szavazók nem nagyon tudják, kire és milyen okból szavaznak A mellékes megyei választások Lesz MKP-Híd-együttmű- ködés és magyar kiegyezés? Képes közös nevezőre jutni a Népi Platform régiós szinten? Megmarad, vagy elesik Pozsony, a jobboldal utolsó bástyája? TOKÁR GÉZA Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják a közvéleményt a megyei választások előtt pár hónappal. Később mindezt felváltja a jobbára személyeskedő kampány, hogy aztán a pártok és megfigyelők november második felében aprópénzre váltsák és elemezni kezdjék a választások végeredményét és a megváltozott erőviszonyokat. Háttérbe szorul viszont egy nagyon fontos kérdés: mit lehet valójában nyerni és veszíteni a megyei választásokkal? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szavazók nem nagyon tudják, kire és milyen okból szavaznak a megyei választásokon. A részvétel négy éve alig érte el a 22,9 százalékot (és ez még mindig javulás volt a 2005-ös 18,02 százalékhoz képest), azaz csak minden ötödik választópolgár érezte fontosnak, hogy elmenjen voksolni. Nem utolsósorban annak köszönhető ez a gyászos adat, hogy megyei szinten alig bukkannak fel valódi, fontos témák, nem került be a köztudatba, hogy miről döntenek és miért felelnek a megyei képviselő-testületek. Ami a magyar vonalat illeti, a múltban néhány régióban akadt ok a mozgósításra, azonban főleg személyi, esetleg elvi alapon. Az első két választási küzdelem Nyitra megyében kimondottan etnikai színezetet kapott a szlovák nagykoalíció és a magyar párt között. Négy éve pedig az MKP-Híd-versengés első próbája volt a megyei választás, de a valóságban inkább az akkoriban alakuló Híd imázsépíté- sének első állomását jelentette. Konkrétumok a jelöltekről, programokról, tervekről azonban nem maradtak meg a fejekben, ahogy - egyelőre - most sem látni erre sok esélyt. A novemberi választásokra vaMég mindig nem került be a köztudatba, hogy miről döntenek és miért felelnek a megyei képviselő-testületek. ló készülődés első körben a személyi és szövetségi kérdések rendezésében merül ki, a közvélemény így azzal a kérdéssel foglalkozhatott, hogy az MKP és a Híd közösen, vagy az utóbbi más pártokhoz csatlakozva vág neki a választásoknak. A következő hónapokban nagyobb kihívás elé néznek a politikusok: minél szélesebb rétegeket kell meggyőzniük arról, hogy menjenek el szavazni. Tehetik ezt a könnyebb úton: a megbízható helyi arcokra építve és a magasabb pártérdekekre hivatkozva. A nehezebb út több eredménnyel biztat, de több energiát is követel: konkrét programmal, célkitűzésekkel, könnyen lefordítható, megjegyezhető ígéretekkel kell megtölteni a megyei választásokat. Arról például, hogy mennyire fontos a következetes munka és a megfelelő súlyú érdekképviselet a gazdasági téren is, a Nyitra megyei Ipoly-hidak kezdeményezői tudnának többet beszélni. A következő hónapokban kiderül, hogy mennyire lesz a kampány program-, ü- letve mennyire érzelmi alapú. imír Kotrha raj Jobb bent lenni, mint kint maradni, de a kapcsolat kereteit mindig előnyösebbé lehet tenni Az uniós tagság mérlege - mennyi az annyi? HORBULÁK ZSOLT Ember legyen a talpán, aki képes pontosan összeszámolni, miként áll az uniós tagság egyenlege országos szinten. Közel egy évtizeddel a csatlakozás után lassan itt az ideje, hogy részleges mérleget vonjunk legalább azzal a céllal, hogy tanuljunk hibáinkból. A pontos számok megismerését sok-sok akadály nehezíti. Ha csak abból indulunk ki, mekkora Szlovákia befizetési kötelezettsége, illetve mekkora támogatásra jogosult, rögtön problémák adódnak. Amíg ugyanis a „tagdíj” kötelező, az uniós alapok felhasználása már a mi ügyességünkön múlik. De a kötelezettségek meghatározása is önmagában nehézséget okoz. Az eurózónának is tagjai vagyunk, tehát az úgynevezett eu- rósánchoz való hozzájárulás is kötelező. Az INESS-csoport elemzése alapján a következő hétéves ciklusban egy főre átszámítva 2408 euró támogatásra számíthatunk, miközben a mentőcsomag miatt ránk háruló kötelezettség 3039 euró, és ebből 783-at már fel is használtak. Ha még mindig csupán az uniós alapokat nézzük, közismert tény, hogy azok hatékonysága is sok kívánnivalót hagy maga után, nem beszélve a szintén gyakori visszaélésekről. Ha szélesebben vizsgáljuk a témát, még kibogozhatatlanabb a helyzet. Az unió hozta előnyök közé tartozik, hogy az ország bekerült a beruházók szerint stabünak tekinthető államok közé, és azóta valóban sok nagynevű multicég hozott ide munkát. Az előnyök és hátrányok számbavétele azonban itt se egyértelmű. Amostani válság által felvetett egyik kérdés éppen az, hogy a félperiférián elhelyezkedő országok mennyire tudnak felzárkózni a fejlett maghoz. A dél-európai tagállamok hiába részei egy emberöltő óta az uniónak, gazdasági földindulás idején továbbra is sérülékenyek, pénzügyi viharban a tőke elmenekül és visszatér a gazdag tagállamokba. Szlovákia esetében, hasonlóan a másik három visegrádi országhoz, teljes bizonyossággal azt se lehet megmondani, hogy az ide érkező befektetések értéke meghaladja-e a kivitt nyereséget, a multik által alapított munkahelyek száma nagyobb-e a szintén külföldi tulajdonú cégek által megvásárolt, majd felszámolt cégekben lévő állásoknál. Természetesen tény, hogy az EU-tagság hozzájárul a társadalom demokratizálásához, az állampolgári szabadságjogok kiterjesztéséhez. Jobb bent lenni, mint kint maradni, de a kapcsolat kereteit mindig lehet módosítani, előnyösebbé tenni. Ez is nagyban hozzájárulhat a válságból való gyorsabb kilábaláshoz. KOMMENTAR A nép elnöke NAGY ANDRÁS Radoslav Procházka a hétvégén több érdekes bejelentést is tett, de talán a legfontosabb mégiscsak az, hogy indul az államfőválasztáson. A hír talán nem annyira meglepő, hiszen már többször is jelezte, hogy érdekli a poszt, de a végső elhatározás talán csak most született meg benne. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy bármelyik, a politikában egy cseppet is jártas ember azonnal megmondhatja, hogy Procházkából jövőre nem lesz köztársasági elnök. Egyrészt túl fiatal, másrészt nem elég népszerű, harmadrészt nem fog mögé olyan könnyen beállni az összes jobboldali párt, s ha végül esetleg mégis, a civilek támogatását nem fogja tudni egykönnyen megszerezni, amire egy jobboldali jelöltnek a Smerrel szemben rettentően nagy szüksége lenne. Az eddigi három államfőválasztás során a lakosság józanabbiknak mondható fele két alkalommal is csak a kisebbik rosszra tudott szavazni a második fordulóban. 1999-ben sokan csak azért szavaztak Rudolf Schusterre, hogy ne Vladimír Meéiar nyerjen. 2004-ben, a második fordulóban pedig minden valószínűség szerint Ivan Gašparovič szavazóinak többsége Vladimír Meéiar ellen szavazott, nem Gašparovič mellett. Talán csak 2009-ben szavaztak az emberek szívből Iveta Radičovára, ám végül ez sem volt elég. A jövőre esedékes választás nem csak arról szól, hogy a jobboldal képes lesz- e kiállítani egy olyan jelöltet, aki majd szembeszáll Robert Fico bábjával, és megpróbálja a hatalom legalább ezen kis szeletét visszaszerezni a baloldaltól. A 2014-es államfőválasztás és az arra való felkészülés inkább azt mutatja meg, képes-e tanulni eddigi hibáiból, és egy olyan helyzetben, amikor valódi egységet kell felmutatni, hogyan viselkedik majd a jobboldal. Procházka bejelentése ennek az ellenkezőjét mutatja. Úgy tűnik, a jobboldal továbbra is csak aktív politikusokban képes gondolkodni. Közben mintha teljesen elfelejtené, hogy Szlovákiában az elmúlt években egyetlen igazán népszerű, integráló jobboldali politikus volt, Iveta Radičová, akit a végén kiutáltak maguk közül. S ha még ő sem volt képes megverni Gašparovičot, miért gondolják naivan, hogy majd valaki közülük, a többiek teljes támogatása nélkül többre lesz képes? Ezek az emberek vagy politikailag teljesen naivak, vagy pont ellenkezőleg, a választás előtti felkészülést pozíciószerzésre, esetleg a többiek valamilyen politikai zsarolására akarják kihasználni. Radoslav Procházka valóban jó szakpolitikus hírében áll, bár mi, magyarok neheztelünk rá a kettős állam- polgárság ügyében tanúsított magatartása miatt. Mégis nagyon messze van a népi politikus olyan fajtájától, aki képes lenne a szavazók többségét megszólítani a kellő pillanatban. Amióta az államfőt közvetlenül a nép választja, olyan jelöltet kellene találni, akit a nép is a sajátjaként fogad el. Erre már évek óta képtelen a jobboldal, s ha ebben az évben nem talál senkit, akkor előre búcsút mondhat a Grassalkovich-palotának. FIGYELŐ Turáni társadalom A Jobbik szerint az Országgyűlés kulturális bizottsága szégyenteljes döntést hozott, amikor elutasította, hogy a parlament határozati javaslatot hozzon a turáni rokon népek napjáról. Vona Gábor pártelnök szerint a Fidesz-KDNP ezzel elveszítette a szavahihetőségét, és nemet mondott a magyar társadalom jogos igényére. Vona emlékeztetett, a Jobbik korábban támogatta a finnugor rokon népekről szóló határozati javaslatot, csupán annyi feltételt szabott, hogy „az a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező népekről szóljon”, majd kezdeményezte, hogy az Országgyűlés a „sokkal régebbi és sokkal több tudományos, kulturális bizonyítékkal felvértezett alternatív elmélet”, a turáni rokonság kapcsán is hozzon határozati javaslatot. Szerinte a középázsiai népek élénk figyelemmel kísérték a határozati javaslat sorsát, s ezt a diplomáciai sértést nehéz lesz az illetékeseknek megmagyarázniuk. Vona Gábor szerint a világon szétszabdalt, magyarokkal rokon népek szívét egyaránt megdobogtatja a tudat, hogy Attila unokái vagyunk, és egy üyen kezdeményezés, a turáni nap több százmillió ember pozitív visszajelzésére számíthat. Elutasítása, vérrokonaink kirekesztése, bár nem mérhető 2004. december 5-éhez, de hasonló pofon. Rámutatott, a turanijmus a rendszerváltás után búvópatakként tört felszínre, most a reneszánszát éli, s „ez a kérdés a társadalomban túlnőtt a politikai kereteken”, (alfahír)
