Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-15 / 87. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 15. Vélemény És háttér 7 Az elvetemült osztogatok nevezik szélhámosnak a közös megteremtésében oroszlánrészt vállalókat A demokrácia öngyilkossága Az adóparadicsomok felszámolására szólítanak fel az EU pénzügyminiszterei, nyilatkozatversenyt hallunk arról, mégse lehet megengedni, hogy az adózás elől elmeneküljenek a vállalkozók és magán- személyek, mert az nem tisztességes. LOVÁSZ ATTILA Jó reggelt, mondhatnók, ha a pénzügyminisztereknek igaza és erkölcsi joga lenne effélét nyilatkozni. Erkölcsi joguk azért nincs, mert tetszettek volna akkor adóelkerülésről beszélni, amikor az európai országokban a befektetések alapvetően az adózás miatt kezdték el máig tartó turisztikájukat. Igazuk meg azért nincs, mert a jelenlegi válság, vagy inkább válságsorozat alapvető oka nem az offsho- re-lovagoknál keresendő, hanem a felelőtlen költségvetési politikában. Arról, hogy az államkötvények manapság nem a biztos befektetést jelentik, sokkal inkább a kalandorok pénzügyi manővereivé válnak, ugyancsak a felelőtlen politikusok tehetnek. De ne mutogassunk rájuk, mert a felelődén politikusokat a felelődén választók választottákmeg. A szabad és általános, titkos választójogot az európai demokrácia egyik nagy vívmányaként szokás emlegetni. Nos, ahhoz képest, hogy nem is olyan rég még csak a nemesek vagy a férfiak rendelkeztek választójoggal, a vívmány valóban vívmánynak tekinthető. Csakhogy az európai jóléti állam modellje bizony szépen eldeformálódott, mert - mint ismeretes - az államnak nincs pénze, amit a jóléti politikára fordíthat. Azt az adófizetőktől veszi el. A jóléti, de sokkal inkább a jóléti felé közeledő friss demokráciák viszont szép lassan eljutottak odáig, hogy választást nyerni már csak a semmivel sem kiérdemelt juttatások ígéretével lehet. Miért? Mert egyre inkább közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor a választópolgárok több mint fele nem befizető, hanem az állami juttatások kedvezményezettje. S nem elég, hogy a lakosság kisebbik fele fizeti meg az állami osztogatások és fosztogatások számláit, bizonyos pártok már annyira elvetemültek, hogy a közös megteremtésében oroszlánrészt vállalókat leszélhámo- sozzák - legutóbb Csehország árnyékkormányának szocdem pénzügyminisztere nevezte é- lősködőknek a kisvállalkozókat. Ezeket a politikusokat pedig szépen megválasztják, van ahol kényelmes parlamenti többség a jutalmuk, van ahol még az alkotmányost is elérik. A szabad és általános választójog egyik eredménye tehát az, hogy a jóléti helyett egyre inkább leszakadó, elszegényedő államokat látunk majd, aminek következtében maga a demokrácia kerül veszélybe. Nem egy európai országban már a törvényhozásban Eljutottunk oda, hogy választást nyerni már csak a semmivel sem kiérdemelt juttatások ígéretével lehet. ülnek azok a politikai erők, amelyek számára az egyén szabadsága, a tulajdonhoz való jog, az egyéni felelősségvállalás egyszerűen handabanda. A demokrácia egyik alapintézménye, a szabad választás így válik a demokrácia közveden veszélyeztetőjévé, lassan, folyamatosan, de megállíthatatianul. S ha már itt tartunk, föl kell tennünk a kérdést: szabad-e a demokrácia létét veszélyeztető intézményt megtartani. Szabad- e kivárni, míg a demokrácia önmagát lövi le, hogy majd az azt követő diktatórikus időszakot túlélve újra a manapság még természetesnek tűnő szabadságért kelljen harcolni - akár erőszak útján is? Ne feledjük, a diktatúrák az első éveikben sokszor keltették azt a látszatot, hogy gazdagabb lett a lakosság - Hitler a ’30-as években, vagy a ’48 utáni Csehszlovákia. De hosszú távon még egyik diktatúrának sem sikerült a szabadság rovására jobb életet biztosítania. így tehát - ha felelősséggel rendelkező politikusokat akarunk - felelősségtudattal rendelkező választók kellenek. Olyanok, akik nemcsak elvesznek a közösből, hanem hozzá is j árulnak. Az aktív korú választók adófizetéshez kötött választási cenzusa nem ördögtől való gondolat. Sőt. Az igazi szolidaritás jele. Befizetem az adómat, teljesítem a kötelességeimet, de akkor dönthessem el, mire költi az állam. A 21. század nem ússza meg a választási rendszer reformja nélkül, s ha igen, akkor a demokrácia öngyilkosságának tanúi leszünk - nem először a történelemben.- Ez olyan ellenzéki, nem? (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Az olcsóbb jelzálog okai S1DÓ H. ZOLTÁN Ingatlant vásárolni nem olcsó mulatság, viszont előbb-utóbb mindenki saját fedelet szeretne a feje fölé. Annyi kellemetlen gazdasági hír után szinte alig hihető, hogy az ezredforduló utáni időszaktól számítva most a legkedvezőbbek a feltételek új lakás vásárlására. A 2008 derekán elért csúcs óta országos átlagban 20%- kai estek az ingatlanárak, miközben a bérek hozzávetőleg bő 10%-kal nőttek. Azaz összességében mostanában a 2005-ös feltételek mellettjuthatunk lakáshoz. Mindent egybevetve már 2012- ben 50-60%-kal nagyobb alapterületű ingatlant vásárolhattunk, mint 2008-ban, az ingatíanok árvágtája tetőfokán - azonos pénzügyi erőfeszítés mellett. Tavaly óta még egy kedvező fordulat történt. Az Európai Központi Bank pénzesőt zúdított a bankokra, ezért jelenleg módfelett alacsonyak a betéti kamatok (hiszen a bankoknak nincs igazán szükségük a megtakarításokra), másrészt ahirtelenjött pénzt dolgoztatni kell, ezért a visszafogott költekezési kedvet látva minden korábbinál alacsonyabb kamaton kínálnakjelzáloghitelt. Néhány bank már 3%-tól. Ajelzálog esetében egyeden százalékpontnyi esés is 25-30 euróval mérsékli a havi törlesztő nagyságát. Sokan érzékelik a kedvező fordulatot, az Általános Hitelbank adataiszerintazújjelzáloghitelek27°/o-átazértveszikfel, hogy azzal kiváltsák a régi jóval magasabb kamatozásút. Ám az eurózónában még így is a legmagasabb hitelkamatú országok közé tartozunk. Vajon miért? A bankok számára riasztó a 14% fölé kúszó munkanélküliség, hiszen így számos hitelfelvevő törlesztési gondokkal küszködhet, s ez óvatosságra inti őket. A másik szempont, hogy a szlovák állampapírok után a bankok 3% kamatot kapnak, vagyis e szint alá nem érdemes menniük. És itt kapcsolódik össze a makrogazdaság az átlagembert érintő problémával: ha a Fico-kormány a megszorító intézkedések révén valóban a kívánt szint alá gyűri az állam- háztartás hiányát, akkor a pénzpiacok az igyekezetei Szlovákia jó osztályzatával honorálják, ami tartóssá teheti a korábbinál alacsonyabb hitelkamatokat. Még mielőtt az alacsony kamatok hallatán a boldogságtól a tavaszi nap fénykévéjében fürdetnénk arcunkat, nem szabad szem elől téveszteni, hogy némi önrésszel is átlagosan 40-45 ezer eurós nagyságrendűek a felvett jelzáloghitelek, aminek terhét 20-25 éven át nyögi az ember. Vagyis bár a lakásvétel feltételei vonzóbbá váltak, továbbra is évtizedes terhet jelent a törlesztés. FIGYELŐ Besenyő Pista bácsi nem zsidó Laár András, a KFT együttes frontembere és Besenyő Pista bácsi életre keltője a Fa- cebookon cáfolta a vádaskodást, hogy a magyar nemzet gyalázója lenne és zsidó. Nemrég egy weboldalon fogalmaztak meg a L'art pour l'art Társulatról és róla valótlan állításokat. Kijelenti, attól, hogy a magyar abszurd humor képviselője, még nem nemzetgyűlölő „ballib”. Azt is olvasta magáról, hogy zsidó, és noha ezzel semmi baja nem lenne, ez sem igaz, ősei Hollandiából települtek Erdélybe. ,Attól, hogy valakinek nagy az orra, mint például nekem, attól még nem lesz zsidó.” Megjegyzi, attól, hogy valaki zsidó származású, még nem magyargyűlölő, és nem a nemzet ellensége. (Hír24) Az ukrán elitnek két egyszerű célja van: hatalma megszilárdítása és az EU-integráció. Mind a kettőt komolyan veszi, csak a kettő kizárja egymást Keleten a helyzet változóban - romlik JARÁB1K BALÁZS Legnagyobb szomszédunknál, Ukrajnában mintha megmozdult volna az állóvíz. Viktor Janukovics elnök kegyelemben részesítette Jurij Lucenkót, Julija Timosenko kormányának volt belügyminiszterét. Ugyanakkor a „demokrácia hanyatlása”, azaz ellenzéki politikusok bebörtönzése, a független újságírók, a civil szféra, az ellenzék állandó nyomás alatt tartása, valamint a hatalomtól függő igazságszolgáltatás miatt az EU felfüggesztette a társulási szerződés aláírását Ukrajnával és májusig adott időt Kijevnek. Bennfentesek szerint Janukovics éppen Lu- cenko szabadon bocsátását ígérte meg a litván államfőnek februári látogatása során. Bár a narancsos forradalom „főparancsnokának” tartják, Lucenko nem az elnök kívánságára került börtönbe. Sokkal inkább belügyminiszterként tett lépései miatt: anno jó pár hónapra leültette Borisz Kolesznikov mostani miniszterelnök-helyettest (do- nyecki oligarchát), és olyan jól ráijesztett Rinat Ahmetovra, Ukrajna leggazdagabb emberére, hogy az hónapokra elhagyta az országot, illetve rögvest elkezdett adót fizetni. Ezt a szokását mégis tartotta. Timosenko viszont a riválisa volt a 2010-es elnökválasztáson. Bár a felmérések szerint Julija asszony az egyetlen ellenzéki politikus, aki nem tudná megverni Janukovicsot, a régi beidegződések szerint jobb, ha nem „szabadlábatíankodik”. Ki- jev továbbra sem hajlandó a bíróságok függedenségét biztosító reformokra. Az ukrán elitnek két egyszerű célja van: hatalma megszilárdítása és az EU-integráció. Mind a kettőt komolyan veszi, csak a kettő kizárja egymást. A hatalom megőrzéséhez Ukrajnában (máshol is) kell a bíróságok politikai kontrollja, de éppen ez kizárja az EU-integráció felpörgetését. A Janukovics- kormány fejezte be sikeresen az EU-val a társulási szerződésről szóló maratoni tárgyalásokat (ü- letve hajtotta végre a szükséges lépéseket), s most az ukrán hatalom Lucenkón keresztül kompromisszumot ajánl az EU-nak. Nagy kérdés, mire lesz ez elég. Hogy Lucenko kegyelmet kapott, komoly jelzés, viszont egyértelmű, hogy Kijev nem teljesíti a brüsszeli feltételeket. Mivel Ukrajna az egyetlen keleti ország, amellyel az EU-nak sikerülhet a társulási szerződést tető alá hozni, Brüsszel Ukrajna helyett inkább saját magát helyezi nyomás alá a novemberben Vüniusban (Litvánia lesz az EU soros elnöke) sorra kerülő Keleti Partnerség csúcstalálkozója előtt. Eközben a függetien sajtó által szállított hírek szerint a Janukovics család bevétele pár év alatt utolérte a legtöbb oligarcháét (kivéve a Forbes listáján mintegy 25 milliárd dollárral szereplő Ahmetovét). A család étvágya határtalannak tűnik, részesedése az állami szerződésekből egyre nagyobb és sokasodnak a magáncégek erőszakos átvételéről szóló hírek is. Mindeközben Janukovics népszerűsége a béka feneke alatt, ám az ellenzéki pártok népszerűsége sem szárnyal. Az ukránok többsége kiábrándultán szemléli a hatalomért folyó küzdelmet. Ezzel együtt sem látszik, hogyan tudná Janukovics megnyerni a 2015-ben sorra kerülő elnökválasztásokat. Persze, ha egyáltalán lesznek. A kijevi parlament ugyanis éppen a múlt héten döntött arról, hogy Kijevnek nem kell választott polgármester, jó a Janukovics által két éve megbí- zottjelenlegihelytartó. Keleten a helyzet változóban - romlik. A jelen esetben az EU csak akkor írhatná alá a társulási szerződést, ha nem veszi komolyan saját magát. Az ukrán társadalom mély sajnálatára.
