Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-13 / 86. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 13. Szalon 21 KOMAROMI SZALON Jirí Menzel pályázata: Hrabal habbal Hrabal habbal címmel Jirí Menzel Oscar-díjas cseh rendező nemzetközi rö- vidfilmpályázatot hirdetett csütörtökön Budapesten Bohumil Hrabal cseh író születésének jövőre esedékes 100. évfordulójára. A pályázatot a magyar BuSho Filmfesztivál és a budapesti Cseh Centrum írta ki. Olyan, a felhívásra készült vagy archív filmes anyagokat várnak december 31-ig, amelyek Hrabal életének és munkásságának motívumait, a hrabali életérzést vagy stílust dolgozzák fel a legeredetibb formában, fikció, animáció, kísérleti, zenés video vagy dokumentumfilm kategóriában. „Csehországban Hrabal világáról szoktunk beszélni, míg Magyarországon a mesternek egy egész galaxisa van” - mondta a pályázatot beharangozó Menzel, utalva arra, hogy A Hrabal-galaxis pillanatképei címmel több éve látható Magyarországon Hrabal-relikviákat és róla készült alkotásokat felvonultató vándorkiállítás. A filmpályázat nyertes alkotásának készítője ezer euró pénzdíjat kap, a további helyezettek egy-egy hosszú hétvégét tölthetnek el Prágában, vagy egy hordó sör mellett idézhetik fel a Moldva-parti város hangulatát. Munkájával egyébként bárki jelentkezhet a BuSho Fümfesztivál oldalán (www.busho.hu). A verseny győzteseit 2014. március 28-án, Bohumil Hrabal századik születés- napjánhirdetikki. (MTI) Egy jól sikerült Márai-szeánsz „Köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam...” címmel - április 11-ere, a magyar költészet napjára, József Attila és Márai Sándor „közös születésnapjára” időzítve -Má- rai-estre invitálták az érdeklődőket a Komáromi Szalon szervezői a Révbe. A rendezvény házigazdája Gazdag József, lapunk munkatársa volt, a vendég pedig Szegedy-Ma- szák Mihály, a magyar irodalomtudomány meghatározó alakja, a Márai- életmű legavatottabb ismerője. ÖSSZEFOGLALÓ Kassa szülötte, a polgári kultúra jelentős huszadik századi képviselője, a harmincas évek ünnepelt, körülrajongott írója, majd a fél életét kitevő emigrációban „itthon” szinte teljesen elfeledett szerző, aki a határokat megnyitó 1989-es rendszerváltás előtt tragikus módon önkezével vetett véget életének. Ez az, amit az átlagolvasó tudni vél Márai Sándorról. A beszélgetőtársak elsősorban arra keresték a választ, miként alakult Márai helye az irodalmi kánonban a második világháború előtt és után, minek köszönhető az utóbbi években, évtizedekben tapasztalható Márai-reneszánsz. „Márai úgy él a köztudatban, mint aki a jobboldali és a baloldali diktatúráktól is elhatárolódott. A harmincas években az egyik legnépszerűbb magyar író volt. A helyzete 45 után lényegesen megváltozott. Olyan író lett, akit Lukács György is megtámadott. A kommunista vezeSzegedy-Maszák Mihály, Gazdag József és az érdeklődő közönség a Komáromi Szalon legutóbbi estjén (Tóth Attila felvételei) tők jelentős része ekkor jött haza Moszkvából, úgy gondolták, a polgári író veszélyesebb, mint a fasiszták - magyarázta egyebek között Szegedy-Maszák Mihály, hogyan lehetetleneden el az író Magyarországon. - A rendszerváltásig szinte semmi nem jelent meg tőle. A legenda szerint ő nem hagyta, de ez nem igaz. Bélády Miklós szerkesztett egy nyugati magyar antológiát, a pártközpont utasítására a Halotti beszédet ki kellett venni belőle. Gyulán bemutatták volna A kassái polgárokat, Aczél elvtárs azonnal betiltotta.” Az est vendége arra is kitért, mennyire változatos volt a Má- rai-művek idegen nyelvű fogadtatása. „Nem volt ismeretlen, nem volt ismert sem. A kilencvenes években nagy siker lett előbb olaszul, majd németül A gyertyák csonkig égnek. A külföldi olvasók más köteteit szeretik, mint a magyarok. A kiváló magyar művekben általában túl sok a magyar történelem. Amikor Esterházy Harmonia caeles- tisét bemutatták Párizsban, volt körülötte értetlenkedés, mi az a kuruc, mi az a labanc... A gyertyákban picit benne van a Monarchia, de ennyi. Márainál nem tehertétel a történelem. ” A beszélgetés során óhatatlanul felmerült az a kérdés is, hogyan élhette meg Márai a sok évtizedes emigrációt. Szegedy-Maszák Mihály elmondta, az író borzasztóan ragaszkodott a magyar nyelvhez - Amerikában is rengeteget olvasott, könyvtárazott, apró szerzőket kutatott, Kosztolányi pedig szinte a rögeszméje lett. „Sokáig élt az államokban, de tudtommal soha nem próbált meg angolul írni. Nem lett amerikai. Az utolsó évekre végtelenül elmagányosodott. Az amerikai magyarság különböző csoportjai egyaránt nem rokonszenveztek vele. A megosztott amerikai magyarságban nem találta, nem is akarta megtalálni a helyét.” Bár a technika ördöge miatt Márai Sándor hangja nem tudott a maga fizikai valójában megszólalni a Komáromi Szalon estjén, a „szeánsz” bizonyos értelemben mégis sikerült. A Révben ez alkalommal szó szerint összezsúfolódott 100-120 fős közönség Gazdag József tolmácsolásában hallhatott három terjedelmesebb összeállítást Márai naplóiból. Majd elgondolkodhatott, minek is köszönhető, hogy ezek a gondolatok - legyen szó a belső emigrációról, a társadalom látleletéről, történelmi és egyéni traumákról - mindenkor mainak hatnak, ha akarjuk, velünk is párbeszédet folytatnak. Megannyi pengeéles megállapítás, semmi öblös kinyilatkoztatás. Talán ez a Márai-titok, (as) Szinte egyáltalán nem születnek manapság szociográfiák vagy szociográfiai hátterű, realista művek határon túli magyar szerzők tollából Válság, szegénység és szolidaritás a szépírók szemszögéből TUDÓSÍTÁS Szinte egyáltalán nem születnek manapság szociográfiák határon túli magyar szerzők tollából, és az irodalom nem ragadja meg a lehetőséget, hogy szociográfiai hátterű, realista műveket alkosson a szegénységről - hangzott el alaptételként a Szépírók fesztiválján az elmúlt hétvégén Budapesten. A Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott rendezvény középpontjában a válság, a szegénység, a szolidaritás állt, és persze az a kérdés, hogy miként reagál minderre a kortárs magyar irodalom. A fesztivál keretében a szegénység határon túli irodalmi formáiról Károlyi Csaba kritikus, szerkesztő vezetésével a „mi részünkről” Grendel Lajos, továbbá Balia Zsófia erdélyi költő és Szerbhorváth György vajdasági publicista cserélt eszmét. A beszélgetés során kiderült, hogy az írók érdeklődnek környezetük társadalmi valósága iránt, de annak irodalommá formálása ma nem tartozik a meghatározó trendek közé. Persze az is kérdés, van-e erre igény - vetette fel Balia Zsófia. Aki egyébként úgy látja, Romániában a privatizáció, a nemzetiségi arányok megváltozása és a megosztottság is növeli az elszegényedés kockázatát, de az erdélyi irodalom szinte egyáltalán nem foglalkozik a szegénységgel, más típusú, inkább szürrealista művek születnek. A magyar regényekben ugyanolyan kevés a román, mint amennyire kevés a magyar szereplő. A két kultúra egymás mellett él, de nem egymásból. Grendel Lajos is arról számolt be, hogy Szlovákiában a magyarok többségét, különösen a keleti régiókban, közvetlenül érinti a szegénység, mégsincs semmi jele annak, hogy a magyar irodalom megragadná, ábrázolná a problémákat. A fentiekkel szemben a Vajdaság irodalmának ,jót tettek” a háborúk, mert megújították azt, véli Szerbhorváth György. Számos magyar író foglalkozik műveiben a társadalom peremére sodródottakkal, kérdés azonban, hogy háborús vagy „szegénység-irodalomról” kell-e inkább beszélnünk. A publicista azt is megjegyezte: noha mind a mai napig élő az a kép, hogy a vajdasági magyarok műveltek és iskolázottak, a többségi társadalommal szemben egyre nagyobb a lemaradás, Szerbiában a társadalom pereme felé csúszik a magyarság. (pyg) Szerbhorvát György, Grendel Lajos, Balia Zsófia és Károlyi Csaba a Szépírók fesztiválján (Patay Gábor felvétele) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
