Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-13 / 86. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. ÁPRILIS 13. www.ujszo.com REJTVÉNYSZIGET RÉVÉSZ 60 - GYERE MÉG KÖZELEBB! Jubileumiestzenében,képekben,szavakban. DunaszerdahelyiVMK,2013. április 18. csütörtök 19:00 Április 18-án, az előKoncert iroda szervezésében Dunaszerdahelyen lép fel a legendás Generál és Piramis együttesek Emerton díjas énekese, Révész Sándor! Közreműködik: Zajzon Gábor (gitárok, lant) A 1970-es évek elején tagja volt a Hearts, a Mogyorósi Trió, a Tiizkerék együtteseknek. 1971-től játszott a Generálban, majd 1975-től 1981-ig a Piramis frontembere. Többször is elnyerte az Év Énekese díjat a közönségszavazatok alapján. A Piramisból 1981-ben vált ki, majd külföldön keresett munkát. 1984-ben tért haza, egy évvel később Demjén Ferenc, Presser Gábor és mások közreműködésével elkészítette első szólóalbumát. 1986-ban Karácsony János társaságában országos turnéra indult. Révész később visszavonult a zenei élettől és vidéken, Ásotthalmon telepedett le. 1992 márciusában lépett fel újra Demjén Rózsi vendégeként a Budapest Sportcsarnokban. Hamarosan bejelentették, hogy a Piramis egy koncert erejéig újra összeáll, ám a közönségigényt látva a magyar rockzenei életben egyedülállóan a Piramis ötször tudta megtölteni a Budapest Sportcsarnokot, ami tükrözte a rajongók lelkesedését és szeretetét. Későbbi zenekaroktól független szóló albumai az igényesség és az egyéni hangvétel jegyében fogantak. A több évtizedes sikerelőzmények után ma, Révész szívből szóló dalai kiérlelt gondolatokat és igényesen megmunkált zeneiséget példáznak. A zene nyelvén pályafutásáról és életútjáról vall egy beszélgető est keretein belül. A műsor felépítésében rangos helyet foglalnak el Zajzon Gábor lantművész/ gitárossal közösen előadott, ismert lírai dalai,köztük néhány Generál és Piramis sláger, valamint vetített képeken kuriozitások. A színes életút vázlat lehetőséget nyújt az érdeklődőknek Dunaszerdahelyen a VMK-ban április 18-án, csütörtökön este hét órai kezdettel a 2012- ben életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett művész megismerésére és a még soha fel nem tett kérdések megválaszolására is. Elismerések; • Pop-Meccs - Év énekese (1976) • EMeRTon-díj (1992) • a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje /polgári tagozat/ (2012) Szólólemezei: • Révész Sándor (Hungaroton-Favorit, 1985) • Révész 1993 (Rózsa, 1993) • Változtam (Rózsa, 2003) Selmeczi Tibor: A bennünk élő Hofi L ehettem olyan 12 éves, amikor először hallottam parodizálni. A debreceni színház klubjában (mamám ott volt rendező, és Géza első szerepét éppen őnála próbálta) ebéd után félrehívott, hogy mutatna valamit, mit szólok hozzá. Hogy miért volt fontos neki egy kamaszgyerek véleménye, még most sem tudom, talán minden korosztálynak meg szeretett volna felelni. Átmentünk egy üres szobába, ahol Louis Armstrong trombitáját utánozva elénekelte nekem szentek menny- bemenetelét. Vagy 10 évvel később ugyanezt megismerhette az egész ország, amikor Koós Janival bolondozott. De akkor még szinte senki sem ismerte. Tátott szájjal hallgattam. Úgy látszik, jó közönség lehettem, mert rögtön csinált, egy Alfonzó-paródiát is (ő volt Géza példaképe), aztán még egyet, még egyet, még egyet. Ha belegondolok, ott és a helyt megrontott engem. Humoris- taságom gyökerei idáig nyúlnak vissza, bár még hosszú évekig inkább költő szerettem volna lenni, nem hittem volna, hogy egyszer még mulatságos jelenetek írására adom a fejem. Géza közben befutott, följött Pestre, ahol tárt karokkal yárta Kom- lós, a Mikroszkóp, a Televízió, a Rádiókabaré, ő lett a Hofi. Egyetlenegyszer találkoztunk csak 72-ben. Éppen kitiltottak Budapestről néhány versem miatt, ekkor kerestem fel, hogy adjon valami tanácsot. Kérdésemre, hogy mit tegyek, azt felelte: — írjál inkább kabarét! Nevettem rajta, pedig megjósolta a jövőmet. Egy darabig még reménykedtem a komoly irodalomban, de bezáródtak előttem az ajtók, ráadásul el is vették kedvemet a versírástól, inkább humoreszkeket kezdtem írni. Döbbenten tapasztaltam, hogy ugyanazokért a gondolatokért, amiket korábban versben fogalmaztam meg, és leütötték a fejemet, vicc formájában megünnepeltek, nevettek rajtuk, tapsikoltak. Komlós János halála után magam is a Mikroszkóphoz kerültem, itt sokszor találkoztunk, dumáltunk, persze felületesen, ahogy az már a színházi büfékben lenni szokott. Hirtelen elszerződött, ettől kezdve csak itt-ott találkoztunk egy-egy kabaréfelvételen, mélyebb beszélgetésre nem került sor. Összefutottunk az utcán. Akkoriban Szatelit címmel sikeres show műsorom ment a tévében, de hiába volt a többmilliós nézettség (még nem voltak kereskedelmi csatornák), nem éreztem benne jól magamat, és őt kérdeztem meg, mit gondol, miért nem? Csak annyit mondott:-Jó a műsor, minden rendben van, de ne hadarj! Hogy a csudába ne hadartam volna, amikor kezdő műsorvezetőként szerettem volna gyorsan túl lenni az egészen, Tudtam, hogy azt a biztonságot, amit ő sugároz, sohasem érhetem el. Vele született adottság - gondolnánk -, de én még emlékszem, hányszor ment haza esténként könnyes szemmel a színházból, mert úgy érezte, aznap valami nem sikerült. Nem sokkal a halála előtt akkor beszélgettünk hosszasan, mikor fölhívott magukhoz vacsorázni, nosztalgiázni. Hosszasan dumáltunk a múltról, a jelenről, amiben már nem igazán érezte jól magát. A jövőről valahogy nem is beszéltünk. Tizenegy esztendeje ment el, és én most, az évforduló kapcsán összeírtam azokat a kérdéseket, amelyeket ott, azon az estén fel kellett volna neki tennem. Már nem lehet őt megkérdezni, pedig nem ment el igazán. Tévékben, youtube-on, interneten, mindenhol őt írják a keresőbe, az emberek most is ugyanúgy szeretik, még mindig ejy közülük. Ő a Hofi. És az egészben az a legfurcsább, hogy ha behunyom a szememet, hallom a válaszait. (Fotók; aj, képarchívum)
