Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-13 / 86. szám, szombat
I www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 13. Szombati vendég 9 Hontalanítás címmel a kitelepítésekről csinált műsort az Ifjú Szivek Táncszínház. Hégli Dusán koreográfiájában sok meglepő újítás várható Szokatlan (tánc)lépések Az Ifjú Szivek Táncszínház új bemutatója a kitelepítésekről szól, illetve - Hégli Dusán igazgató, az előadás koreográfusa szavaival élve- sok minden másról is. A táncszínház hétköznapjai mostanában nem csak a próbákról és a fellépésekről szólnak. Az elmúlt hónapokat a fenntartó szerv nem szokványos hozzáállása is meghatározta. Erről is beszélgettünk Hégli Dusánnal. JUHÁSZ KATALIN Tegnap a pozsonyi magyar nagykövetség felkérésére a diplomáciai testületek képviselői előtt debütált az új előadás, a Hontalanítás. A Magyar Országgyűlés tavaly decemberben fogadta el azt a javaslatot, amely szerint ezentúl április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja lesz. Ennek apropóján kezdted el összeállítani az új előadást, vagy egyébként is épp ez a téma foglalkoztatott? Nem az új emléknap kapcsán láttunk munkához, de bevallom, felgyorsította a folyamatot. Ahogyan a szlovák külügyminiszter nyilatkozta is, ez már nem tabu. Ez jó. Leginkább a körülöttem zajló történések határozzák meg, mivel foglalkozom. Zavar az a zsigeri gyűlölet, mely bármikor, bármelyik korban utat törhet magának. Az emberek megbélyegezhetnek, bűnösnek kiálthatnak ki más embereket faji, vallási vagy nemzetiségi okból. A társadalom nem tanult a múlt hibáiból, úgyhogy ez aktuális téma. A múltat fel kell tudnunk dolgozni, beszélnünk kell róla. Mert ha azt hallom, hogy valaki „mocskos tótokat” emleget, az számomra pontosan olyan, mintha azt mondaná, hogy „Maďari za Dunaj!”. Erről is szól a Hontalanítás. Az igazságtalan, mondvacsinált okkal történő kirekesztésről, ami sajnos, része mindannyiunk hétköznapjainak. Nagyon ijesztő, amikor-az ember kamaszlányokat hall zsidózni, cigányozni, magya- rozni a reggeli kávé mellett Pozsony vagy Pest belvárosában. Az utóbbi években alkotóként tudatosan keresem azokat a témákat, amelyek nem kizárólag a múltat boncolgatják. A néptáncot sokan csupán hagyományőrző műfajnak könyvelik el. Úgy gondolom, hogy a népi kultúra ezer szállal kötődik a mai művészetekhez, hat az emberek életére, gyakran azo- kéra is, akik ezt nem is tudatosítják. Úgy tűnhet, a Hontalanítás témája csak a múlttal kapcsolatos. De nem így van. A téma, a megvalósítás és a mozgásvilág is teljesen mai. Ez azt jelenti, hogy olyanokat is megszólíthat az Ifjú Szivek Táncszínház, akik nem tudnak különbséget tenni a kalotaszegi és a magyarbődi táncok között? Igen. Remélem, olyanok is kíváncsiak ránk, akik színvonalas táncszínházi előadást akarnak látni, mert szeretik a színházat és a táncot. Ez a műsor nem csak néptánc. Sőt nem is csak tánc, hanem reményeink szerint lírai, gondolati síkon is működik. A mondanivaló határozta meg az eszköztárat. A Hontalanítás a nyilvános bemutató, április 23. után rendszeresen látható lesz a színháztermünkben. Egyelőre nem kívánjuk utaztatni. Ide készült, ebben a térben játszható eredeti formájában. Olyannyira helyhez kötött, hogy még a terem ablakai is szerephez jutnak, nem beszélve a különböző látványelemekről és a speciális technikai megoldásokról. Az a célunk, hogy a közönség jöjjön be a színházba, ahol nemcsak hagyományos értelemben vett folklórműsort, hanem egy színházi előadást láthat. Ez az előadás tehát kétszeresen is kísérleti jellegű lesz: az új kifejezési forma mellett a közönség Pozsonyba csalogatásáról is szól... így van. Szeretnénk, ha minél többen kimozdulnának otthonról, hogy megnézzék az előadást. Annál is inkább, mivel első ízben használunk a hagyományos népzene mellett írott zenét. Olyan dallamok kaptak zenei kíséretet, melyek hangszeres formában eddig nem léteztek, illetve nem voltak ismertek. Sok munkánk van benne, de végül is valódi programzene született Szabó Dániel cimbalmosnak és az Ifjú Szivek zenekarának köszönhetően. A ko- reográfusi munka is teljesen más volt, mint eddig. A hagyományos néptáncot adatközlőktől és filmekről folyamatokra, motívumokra, fázisokra lebontva tanuljuk évtizedek óta, de a koreográfiák eddig inkább táncfolyamat alapúak voltak. A Hontalanítás egy fázisalapú koreográfia. A lehető legkisebb modulokkal dolgoztunk, ami nagyon nehéz, a táncosoknak különösen, mert nem ilyesmihez szoktak. Na, meg én sem... A három hónapos imázs- kampányotok, a Szlovákiai és magyar, szintén modem és újszerű volt. Ebben a hagyományos figyelemfelkeltő eszközök - óriásplakátok és sajtóhirdetések - mellett az internet lehetőségeit is kihasználtátok. Milyenek a visszajelzések? Nem hivatalos közvéleménykutatások szerint körülbelül 180 ezer emberhez jutott el az információ. A közönségre nem panaszkodhatunk, ahová elmegyünk, ott telt ház fogad minket. A rendezvényszervezők gondolkodását azonban egyelőre nem sikerült megváltoztatnunk. Ritkán fordul elő, hogy felhívnak minket, és fellépésre invitálnak. Általában fordítva működik a dolog, azaz mi telefonálunk, és mi ajánlkozunk. A felkérések többnyire fesztiválokra érkeznek. Ma már minden falunak van fesztiválja, és ha egy komolyabb produkciót akarnak hívni, akkor azt igyekeznek szabadtérre vinni. Mi nagyon szívesen fellépünk szabadtéri színpadon, nincs azzal semmi gond. De sajnos szabadtéri körülmények között leginkább hagyományos értelemben vett folklórműsort tudunk előadni, holott a megrendelők általában valamelyik tematikus színházi előadásunkat kérik. Színházi körülmények között ritkán van lehetőségünk fellépni. Pedig az évek alatt kitanultuk a problémamegoldás művészetét, például azt is meg tudjuk oldani, ha nincs fűtés vagy öltöző az épületben. Úgy tűnik, azt az igényt nehéz újra felkelteni az emberekben, ami valaha megvolt bennük, nevezetesen, hogy ha történik valami a helyi művelődési házban, arra kívánHégli Dusán csiak legyenek. Azaz, vagy mi megyünk az emberek után fesztiválokra, falunapokra, vagy tudomásul kell vennünk, hogy a színpadi műfaj egy városi műfaj, és aki színházba akar menni, az bemegy a városba. Ez egyébként Nyugat-Európában már régóta így működik. Lehet, hogy nálunk is ez következik. " Milyen a hangulat mostanában az együttes háza táján? Amióta megváltozott a fenntartónk, nem igazán kedvező a légkör az alkotómunkához. A Radičová-kormány alatt az Ifjú Szivek a kulturális minisztériumtól átkerült a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyetteshez. Az eredeti tervek szerint fokozatosan ezen hivatal fennhatósága alá került volna valamennyi országos kisebbségi kulturális intézmény. Ezt a folyamatot megszakította a kormányváltás, a hivatal megszűnt, ezért jelenleg egyedüli művészeti intézményként tartozunk a kormányhivatalhoz, pontosabban a kormányhivatal vezetőjének fennhatósága alá. Egyelőre úgy tűnik, nem tudnak velünk mit kezdeni, hiszen nincs tapasztalatuk ilyen téren, mint ahogy, mondjuk, egy focicsapat vezetéséhez sem lenne. Nehézkes a kommunikáció, elemi dolgokról folyik a vita. Tegnapelőtt zárult le az a belső ellenőrzés, mely tavaly november közepétől, tehát öt hónapon keresztül zajlott. A zárójelentés említést tesz néhány alapvetően formai hiányosságról, ezeket az elkövetkező időszakban orvosolni fogjuk a fenntartó szerv elvárásai alapján. Időközben lezajlott még egy ellenőrzés, amely az én személyemet érintette. Itt mindent rendben találtak. Félreértés ne essék, nincs kifogásom az ellenőrzések ellen, hiszen az elmúlt 15 évben volt már itt néhány. De azt, hogy öt hónapon át a nap bármely pillanatában az ellenőrök rendelkezésére kellett állnunk, nem tartom szokványos eljárásnak. Rossz szándékot feltételezel a kormányhivatal részéről? Nem. Nem vagyok naiv, de egyelőre szeretném azt hinni, hogy ez a helyzet azért alakult ki, mert nem tudnak rólunk semmit, nem értik, mivel foglalkozunk. Ha már a kormány- hivatalhoz tartozunk, valószínűleg szerencsésebb lenne, ha a kisebbségi kormánybiztos fennhatósága alá kerülnénk, akinek legalább köze van ehhez az egészhez. Az Ifjú Szivek lassan hatvanéves intézmény, önálló jogi személy, nem a Radičová-kormány hozta létre másfél éve. Ezért nem kell ránk haragudni. Nem lehet, hogy valakiknek az Ifjú Szivek belvárosi tágas székházára fáj a foga? Ez is benne van a pakliban. Gyakorlatilag négyévente felmerül valakiben, hogy minek itt ez a táncszínház a város közepén, miért nem költözik máshová, hiszen ezt az épületet másra is lehetne használni. A színháztermünket 2007-ben, az előző Fico-kormány alatt sikerült létrehozni, az előteret pedig saját pénzből hoztuk rendbe, vagyis az éves költség- vetésünkből, illetve a bevételeinkből. Szép lett. Már csak a tetőszerkezetet kellene felújítani, mert jelenleg különböző helyeken vödrökbe, kannákba ömlik az esővíz. Ez ügyben egyébként évek óta létezik egy szlovák-magyar kormányközi vegyes bizottsági javaslat, mely szerint mindkét kormány megfontolja, hogyan lehetne rendbe hozni a tetőt. Ez egy műemlék épület, a múlt század elején épült, a tetőszerkezet az eredeti állapotban van. Nekünk nincs pénzünk a munkálatokra, Magyarországról nem kaphatunk támogatást, hiszen a szlovák államhoz tartozunk, a szlovák állam pedig valószínűleg úgy gondolja, hogy egy magyar kulturális intézménynél jobb helyre is adhatja azt a pénzt. Visszatérve az eredeti kérdéshez: természetesen bármikor szemet vethet valaki erre az épületre. Előfordult már. De az is lehet, hogy bizonyos emberek már megint úgy gondolják, ez a táncszínház felesleges luxus, vagy nem úgy kellene működnie, ahogyan jelenleg működik. Azon túl, hogy az Ifjú Szivek tizenöt éve szívügyem, munkaköri kötelességem is védeni az együttes érdekeit. Én már edzett vagyok. Állok elébe. Szerinted mi a legrosszabb forgatókönyv a jelenlegi helyzetben? Az Ifjú Szivek tudtommal szerepel a színházi törvényben, azaz nem szüntethető meg egy tollvonással... Most ez tényleg nem olyan egyszerű, mint néhány éve. De tapasztalatból tudom, hogy mindent meg lehet csinálni. Ha megszüntetni nem is, de el lehet lehetetleníteni az együttest, például a válságra hivatkozva. Az idei költségvetésünket jóváhagyták, negyedévente utalnak belőle egy bizonyos részt, abból gazdálkodunk. A legrosszabb az egészben a bizonytalanság. Az, hogy nem tudjuk, mi lesz. Tavaly befogadó helyszínként is működött a színházterem, előadások, irodalmi estek, koncertek zajlottak az épületben, amely szép lassan új közösségi hellyé kezdett válni a pozsonyi magyarok körében. Folytatódik ez a kezdeményezés? Az említett belső ellenőrzés miatt eddig sajnos nem tervezhettünk semmit. Most, hogy végre lezárult, meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Sajnos nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban, ugyanis a kormányhivatal tavaly decemberben visszavette az e célra jóváhagyott 2012-es támogatást. Indoklás? Csak. Ez a lépés teljesen váratlanul ért minket, és mivel a tavalyi rendezvények már lezajlottak, az előadókat is kifizettük, anyagilag is jókorát buktunk évvégén. Mekkora a presztízse jelenleg az Ifjú Szivek Táncszínháznak ebben a régióban? Talán nem nekem kellene ezt mondanom, de úgy érzem, ma már jelentős. Megvan a helyünk a szlovák és a magyar táncos szakmában egyaránt. Tavaly tagjai lettünk a Magyar Táncművészek Szövetségének, amely az egyik legrégibb szakmai érdekvédelmi szövetség Magyarországon. A tánc különböző műfajaival foglalkozó hivatásos intézményeket tömöríti, a Nemzeti Balettől az Állami Népi Együttesig. Munkánk sikerét, az együttes presztízsét valójában a nézők határozzák meg, elsősorban azzal, hogy megtekintik valamelyik előadásunkat. Az elmúlt években több tízezer ember látta előadásainkat itthon és külföldön. Idén is több hazai és külföldi turnét tervezünk, például Párizsba és Kínába, ahová azonban csak akkor tudunk elmenni, ha tisztázódnak az előbb említett körülmények. (Somogyi Tibor felvétele)
