Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-21 / 68. szám, csütörtök
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 21. Külföldi filmekhez készült magyar moziplakátokból nyílt kiállítás a Pozsonyi Magyar Intézetben Egy ismeretlen aranykor Arra a kérdésre, hogy szokott-e egy plakát alapján beülni a moziba, manapság kevesen válaszolnának igennel, hiszen számos helyről tájékozódhatnak. Harminc-negyven évvel ezelőtt azonban a filmek propagálásának talán legfontosabb eszköze a plakát volt, legalábbis ebben a régióban. JUHÁSZ KATALIN A nyolcvanas években, aki csak tehette, Magyarországra járt moziba, illetve inkább úgy történt ez, hogy minden magyarországi utunk során beterveztünk egy-egy mozüátogatást is. Nálunk ugyanis sokkal szűkebb volt a nyugati, főleg amerikai kínálat. A Pozsonyi Magyar Intézetben kedden nyílt moziplakát- kiállítás igazi csemege, filmrajongóknak és tárlatlátogatóknak egyaránt. Ezek a művek ugyanis egy furcsa kor atmoszféráját is visszahozzák, amellett, hogy ma már kincset érnek. A hetvenes-nyolcvanas évek az egyedi tervezésű filmplakátok aranykora volt Magyarországon. Ennek ellenére az akkor készült remekművek többsége az utcákon rohadt el. Bár a kor legjelesebb grafikusművészei készítették ezeket, szinte soha nem szignózták őket, mert az alkalmazott művészetet akkoriban sem tartották sokra. Emiatt sajnos nem tudom felsorolni a pozsonyi kiállításon szereplő művek alkotóinak nevét. A grafikusok a szocializmus évtizedeiben bizonyos szempontból szabadabbak voltak a festőknél, és jól is kerestek a plakátokkal. A nyugati filmek ugyanis „propagandaanyag” nélkül érkeztek a keleti blokk országaiba, ahol rendszerint a címüket is megváltoztatták, ezért nemzeti nyelvű plakátokra volt szükség. A Moképnél minden munkára két grafikust kértek fel, levetítették nekik a filmeket, aztán egy bizottság választotta ki a jobbik plakáttervet. A külföldi forgalmazó tehát nem szólt bele a dologba, ezért ma bizonyára Woody Allen, Lucas vagy Coppola is meglepődne, ha látná, milyen plakátok hirdették filmjeiket errefelé. A pozsonyi kiállítás anyaga rendkívül izgalmas, sőt, tanulságos is. A legtöbb műnél ugyanis érezhető az az igyekezet, amellyel a grafikus saját elképzeléseit próbálta elfogadtatni a „bizottsággal” , úgy, hogy a végén egészséges kompromisszum szülessen. Nem merészkedtek túl messzire, de színhasználatban, formákban, grafikai megoldásokban azért próbáltak modemek és haladók lenni. És sok esetben meg tudták győzni a megrendelőt, hiszen a Moképnál hivatalnokok ültek, akik nem igazán értettek a képzőművészethez. Esetleg ahhoz értettek valamicskét, milyen színekmutatnakjól az utcán. A plakátokat a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) bocsátotta a pozsonyi intézet rendelkezésére, az anyag összeállítója Aponyi Magda. Információink szerint hozzávetőleg 26 ezer külföldi filmplakát szerepel a MaNDA gyűjteményében. Ezekből láthatunk most 34 darabot. A legkorábbi az 1954-es Országúton című Fellini-filmhez készült, a legkésőbbi pedig az 1986-os Törvényszéki héják. A nyugatról érkező filmeket egy sajátos, kelet-európai szemüvegen keresztül prezentálták a plakátművészek az utca emberének. Realizmus, mini- malizmus, elemeltség, humor és kísérletezőkedv került itt szimbiózisba az üzleti szempontokkal. Aki teheti, látogasson el a pozsonyi Védcölöp utcába (Palisády 54.) május 10-ig, és fedezze fel ezt a meglehetősen elhanyagolt művészeti ágat. A miniszter visszakérné a díjat Szaniszlótól Táncsics-díj „tévedésből” Holnap temetik a Republic alapítóját Egy szál sárga rózsával búcsúznak Cipőtől MTl-HÍR Budapest. A Republic zenekar azt kéri a rajongóktól és az érdeklődőktől, hogy egy szál rózsával vegyenek végső búcsút Bódi Lászlótól, azaz Cipőtől. Az énekes-dalszerzőt holnap 15 órakor temetik a kistar- csai köztemetőben. „Ha valaki ennél többet, koszorút vagy csokrot szeretett volna, adja az erre szánt összeget a János Kórház kardiológiai osztályának, amelynek 2008 végén még sikerült megmentenie Cipő életét” - írta Facebook-oldalán a Republic zenekar. Bódi László március 11-én, 47 évesen hunyt el. A temetésről részletes információ szintén a Republic Facebook-oldalán és honlapján található. A 1990-ben alakult Republic az egyik legnépszerűbb popzenekarrá vált Magyarországon. Minden lemezük magas példányszámban kelt el, számos szakmai elismerést kaptak, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehették át a zenekar tagjai. MTl-HÍR Budapest. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyűt levélben kérte Szaniszló Ferenc újságírót, hogy adja vissza a neki tévedésből megítélt Táncsics-díjat. „2013. március 15-e alkalmából Táncsics- díjat adományoztam Önnek a Magyar Újságírók Közössége felterjesztése alapján. Döntésemmel elsősorban azt a munkát szándékoztam elismerni, melyet külpolitikai újságíróként végzett, amikor az egykori szovjet térségből és a balkáni háborúról tudósított. A döntés meghozatalát követően értesültem azokról, az elmúlt években tett kijelentéseiről, melyekkel nem tudok azonosulni, mert szemben állnak az általam és a Kormány által képviselt értékekkel” - áll Balog Zoltán levelében. „Rossz döntésemet a nyilvánosság előtt is rögtön beláttam. Más eszközöm nem lévén, ezúton kérem arra, szíveskedjen visszaadni az Önnek általam, tévedésből megítélt Táncsics-díjat. Bízom bölcs döntésében” - zárul a miniszter levele. Az elmúlt napokban tizenkét magyar újságíró adta vissza Táncsics-díját, tütakozásul az ellen, hogy a szerintük szélsőséges nézeteket valló Szaniszló Ferenc is megkapta az elismerést. XIII. Vámbéry Napok Dunaszerdahely. A Vámbéry Tudományos Kollégium tagjai ma 9 órától a helyi magyar és szlovák iskolákban tartanak előadásokat Vámbéry Ármin életéről- ezzel kezdődikmeg aXIII. Vámbéry Napok rendezvénysorozata. 14 órakor a Vámbéry Tudományos Kollégium ülésezik a Városháza Kistermében. 18 órától az Arthe Caféban beszélgetés kezdődik Vámbéry Árminról. A beszélgetés résztvevői: Hazai György akadémikus, turkológus, Vásáry István, az ELTE Orientalisztikai Intézetének igazgatója, a Vámbéry Tudományos Kollégium elnöke, Madaras László régész, Dobrovits Mihály turkológus, Keller László turkológus és Gabriel Pirický orientalista. Az estet Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója vezeti. Holnap a Csallóközi Múzeumban a Vámbéry Armin Földrajzverseny döntője zajlik, 9 órától az írásbeli, 14 órától pedig a szóbeli feladatokkal. 11 órakor megkoszorúzzák a híres orientalista mellszobrát a nevét viselő téren. Ünnepi beszédet Németh Zsolt parlamenti államtitkár mond. 15.30-tól az Arthe Caféban tartják a földrajzverseny kiértékelését, (k) PENGE Sándor, aki Sarolta „Van olyan Sándor is, aki / született Sarolta” - úja Saci című versében Fabó Kinga, s aligha lehet kétes, kire céloz. Vay Sándor, a Vay Sarolta néven született újságíró, regényíró inkább kalandos, nemváltó életével hívta fel magára a figyelmet, mintsem irodalmi alkotásaival. Az irodalom- tudományban és az orvospszichológiában nagy visszhangot váltott ki identitásának kérdésköre. E mi- tizálásban nagy szerepet játszott Krafft-Ébing eset- tanulmánya, mely pszichopatológiai portrét rajzol Vay Saroltáról, aki „gyakran részeg volt, kedvelte a férfisportot, igen ügyes vívó volt”, vonzódott a színésznőkhöz, sőt, bordélyba is járt. Férfiidentitását percre sem kérdőjelezte meg, egy anekdota szerint, amikor Gáspár Imre költő szerelmet vallott neki, sértődöttségében tőrt rántott, és kis híján megsebesítette a „perverz” szerelmest. Rakovszky Zsuzsa VS című regénye lényegében a Krafft-Ebing-féle esettanulmány irodalmi feldolgozása. Az orvosi-jogi diskurzus Dr. Bimbacher feljegyzései nyomán külön szólamot kap a regényben. Rakovszky elsősorban erotikus térfélen erős: Vay Sándor szerelmi hódításait, azok genealógiáját és lélektanát tárja fel egy csalási perügy kapcsán, részint az önéletírás, részint a lírai (verses), részint pedig a jogi-orvosi beszédmód keretei között. Krúdy Gyula Vay Sándor- írásainak nyoma szintén erőteljesen van jelen, ahogy ezt a szöveg szecessziós in- dázása is jelzi. A szerelmi vágy plasztikus ábrázolása, az érzékiség ábrázolásának fülledt visszafojtása, illetve a kulisszák (a szabadságharc bukása utáni szervezkedések világa, a színésztársadalom belső és nyilvános terei, a tiszaeszlári per, a börtönvilág stb.) megteremtése olyan kiegyensúlyozott nyelvet alakít ki, mely szinte önműködővé válik. A regény önéletrajzi szólama mintha egy magánszínház előadása Csehy Zoltán kritikai rovata lenne, melyben egy színész makacsul ragaszkodik legkedvesebb szerepéhez, s a legkisebb kompromisszumra sem képes, hogy változtasson ezen. Vay sorsában a tükör motívuma kardinálissá válik: amikor lányruhában szembesítik a tükörben megjelenő önmagával, széttöri a tükröt. A bolondokházában zajló színészexkurzió során önnön léte torz tükörképeivel szembesül stb. A biológiai nem leleplezésével és kényszerű kiugratásával (egy szuggesztíven leírt bá- baasszonyi vizsgálat) lényegében épp a lényeg nem változik: létezik egy ldzökkent- hetetlen ego, mely nem hajlandó számot vetni azzal a ténnyel, hogy a test eleve elrendelt nemi szerepet ró ránk. Vay Sándor (vs. Sarolta) a feltétel nélküli önmagaság metaforája lesz: létünk szabadságigényének bajnoka. Még akkor is, ha az ő korában férfiként (lásd pl. George Sand-effektus) könnyebb volt érvényesülni, mint mondjuk, leszbikus nőként. (Rakovszky Zsuzsa: VS, Budapest, Magvető, 2011.) Értékelés: >♦##>#< >)0