Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-27 / 73. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 27. Régió-szülőföld 13 A legértékesebb a Baglyas területén elejtett dámvad aranyérmes, 229,99 pontos agancsa, mely országos és nemzetközi szinten is elismerésre számít Vadásztrófea-kiállítás a losonci Vigadóban Losonc. Csaknem egy héten keresztül csodálhatták meg az érdeklődők a Vigadóban azokat a vadásztrófeákat, melyeket a Losonci Körzeti Vadászkamara áhított ki. PUNT1GÁN JÓZSEF A kiállítást a gyerekeknek kísérőrendezvények tették még izgalmasabbá. A zárónapon a kassai székhelyű Állategészségügyi Intézet tartott tanfolyamot, amelyen a vadászok az állatok elejtése utáni elsődleges vizsgálatok elvégzésének módszereivel ismerkedhettek meg. Miroslav Šupica, a Körzeti Vadászkamara losonci irodájának vezetője elmondta, hogy a kiállításnak első ízben ad otthont a Vigadó épülete. ,A helyszín reprezentatív, tágas, a látogatók elégedettek, a visszajelzések nagyon pozitívak” - tette hozzá. A vadászkamara körzetéhez 34 losonci és 21 poltári vadászterületet tartozik, közel 120 ezer hektár erdővel és mezővel. A két járásban mintegy 1500 vadász hódol a szenvedélyének. Hozzájuk társulnak még a hazai és külföldi vendégvadászok, akik tisztes összeget fizetnek a vadászatért. A szarvas-, dámvad-, őz- és vaddisznótrófeák mellett kiállítottak tülkös muflonszarvakat és farkast is. Bár a terület északi részén medve is található, az elmúlt vadászévadban nem ejtettek el bemutatásra alkalmasat. A legértékesebb trófea a Baglyas területén elejtett dámvad aranyérmes, 229,99 pontos agancsa, mely országos és nemzetközi szinten is elismerésre számíthat. Járási szinten 30 éves rekordot döntött meg. Hasonlóan erős, és ugyancsak rekordot döntött a várkúti (Hradište) területen elejtett erős őzbak agancsais. Az elmúlt vadászidényben 4700 vadat (796 szarvast, 995 őzet, 2189 vaddisznót stb.) ejtettek el, a kiállításon 900 trófeát mutattak be, 150-nel többet, mint az előző évadban. Miroslav Šupica elmondta, minden elejtett vadat ki kell értékelni, amit egy erre kijelölt bizottság végez (elnöke Ján Sedmák). A vadásztársaságok kötelessége, hogy minden év március végéig megszámlálják a területükön élő vadállományt, amely alapján határozzák meg azt, mennyi ejthető el. A trófea mindig a vadász tulajdonában marad, másolatot csak magas pontszámú, nemzeti rekordot elérő trófeáról készítenek. Ilyen esetben a külföldi vendégvadász is csak a másolatra jogosult, a trófea nem vihető ki az országból. Tanári és a magyar kultúra megőrzéséért végzett munkájukat értékelték Magyar Örökség díjat kapott a komáromi Oláh család Oláh Imréné Domonkos Ilona meghatottan mutatta a díszoklevelet és az emlékérmet (A szerző felvétele) V. KRASZN1CA MELITTA Budapest/Komárom. Több évtizedes matematika- és fizikatanári, valamint a magyar kultúra megőrzéséért végzett munkássága elismeréseként Magyar Örökség díjat kapott a komáromi Oláh család: Oláh Imre és felesége, Oláh Imréné Domonkos Ilona, valamint Oláh György. Az ünnepélyes díjátadóra a hétvégén került sor Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Oláh Imre és György nem élhette meg ezt a felemelő pillanatot, mindketten tavaly távoztak az élők sorából. A díjat Oláh Ilona, valamint Oláh György özvegye, Oláh Mária vette át. Az elismerést 1995-től évente négyszer adományozzák, a kitüntetettekre állampolgári jogon bárki javaslatot tehet; a jelöltek közül választja ki a bírálóbizottság az arra érdemeseket. Hámori József agykutató, a bizottság elnökének szavai szerint a Magyar Örökség díj célja azon értékek felmutatása, amelyek hozzájárultak, hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, gazdagításához. „Isten csodálatos ajándéka ez a díj, amelyet szinte napra pontosan szeretett férjem halálának egyéves évfordulóján vehettem át - mondta lapunknak Oláh Ilona.- Az pedig külön megtiszteltetés volt számomra, hogy valamennyi díjazott nevében én szólhattam a jelenlevőkhöz, mégpedig a tudományok ka- tedrálisában, az MTA dísztermében.” Ica néni tanári pályafutása során kétezer diákot oktatott, nevelt, és mint mondta, rendkívül hálás a sorsnak, hogy pedagógus lehetett. Mégpedig a patinás komáromi gimnáziumban, mely 1958-tól egészen nyugdíjba vonulásáig második otthona volt. „A köszönőbeszédemben is kifejtettem, mely szerint én, az ókori gondolkodókkal ellentétben azt állítom: akit az Úr Isten szeret, abból akár pedagógust is csinálhat. Őseim öt generációra visszamenőleg kántortanítók voltak, ahogyan a féljem, sógorom is tanár volt. Az ő példájuk alapján meggyőződéssel vallom: a jó pap holtig tanul, a jó pedagógus halála után is tanít” - tette hozzá. AZ IDEI ELSŐ KITÜNTETETTEK Március 23-án hetvenedik alkalommal osztották ki a Magyar Örökség díjat. A Honvéd férfikar egyedülálló művészi teljesítményéért, a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonái és munkaszolgálatosai a hősi áldozatvállalásért, Ozs- vári Csaba szakrális ötvösművészetéért, a komáromi Oláh család több évtizedes matematika- és fizikatanári, valamint a magyar kultúra megőrzéséért végzett munkásságáért, a 475 éves debreceni református kollégium hitvalló helytállásáért, Martin György néprajzkutató tudományos munkásságáért, Forrai Sándor a székely-magyar rovásírás kutatásáért kapta az elismerést, (vkm) Az ünnepek közeledtét csak néhány tojás, füstölt áru, csokinyuszi jelezte Húsvéti vásár Losoncon Losonc. A korabeli losonci sajtó rendszeresen és részletesen számolt be a városban megrendezett országos és helyi vásárokról, összefoglalva az eladásra felkínált és értékesített áruk mennyiségét, az állatvásárokon kapható állatfajokat, azok számát. Losonc kedvező földrajzi helyzeténél fogva jelentős kereskedelmi kapcsot jelentett az északi és déli (kb. a mai Magyarország és Erdély) területek között. Ez a szerepe részben megmaradt az 1. világháború után is, de a hatásköre a déli területek elvesztése miatt jelentősen csökkent. A 2. világháború után 1989-ig csak heti piacokat engedélyeztek, vásárokat nem. A város vezetése az 1990-es évek közepe táján újította fel a vásárokat, amelyek azóta rendszeressé váltak. Az augusztusi „nagy" vásár mellett a nagyobb ünnepek előtt is rendeznek vásárokat. így volt ez a húsvéti ünnepek előtt is. Végigsétálva a sátrak között, elnézve az átlagos kínálatot, elgondolkoztam, mit is írhatnának ma a korabeli vásári tudósítók. Az ünnepek közeledtét csak néhány viasz- , csoki- és festett tojás, füstölt áru, csokinyuszi jelezte. Egyébként a kínálat nem sokban különbözött a többi vásáron megszokottól. Az első nap délelőttjén a Köztársaság téren a helyi folklór- és iskolai csoportok és együttesek mutatkoztak be. (Puntigán József) (A szerző felvételei)
